HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Avatarfoglaló
Today at 6:15 am by Clara Woods

» Clara Woods
Today at 6:06 am by Clara Woods

» Elkészültem!
Today at 4:28 am by Lusio

» Só-túra
Today at 3:24 am by Csendes Hold "Aneeka"

» Onawa
Today at 2:48 am by Onawa

» Játékosok keresik
Today at 2:43 am by Jericho O'Hara

» Serrif&Lizzie
Today at 2:42 am by Raymond Norton

» Lusio
Today at 12:30 am by Lusio

» Ismerős arc a kéj házában - Lizzie & Rob
Yesterday at 11:02 pm by Robert Wayne

Top posting users this month
Farkas
 
Robert Wayne
 
Lizzie Middleton
 
Csendes Hold "Aneeka"
 
Raymond Norton
 
Katherine Barlow
 
Clara Woods
 
Onawa
 
Jericho O'Hara
 
Lusio
 

Share | 
 

 Waya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Waya    Vas. Jún. 23, 2013 11:14 pm


ÁTSZERKESZTÉS ALATT!!!



>>Név:Waya Adavndo (Farkas Lelkű)

>>Becenév:Waya

>>Nem:

>>Kor:22

>>Csoport:Sziú

>>Erősségek: állatok ésnövények ismerete, íjászat, rejtőzködés, jó döntés hozatal

>>Gyengeségek: kíváncsi, szeleburdiság, férfiak


>>Play by: -


>>Felszerelés<<


íj, vesszők, kés,
Awani, egy 6 éves appaloosa kanca

>>Kinézet<<


Mina az indiánok közt egy igazán szépnek mondható lány. 165 centijével se túl magas, se túl alacsony, alkata erős, izmos, de alapvetően egy vékony, nőies alkatú lány. Hosszú, sötétbarna haja egyenes, tapintása selymes, mindig kiengedve hordja.
Szemei szintén sötétbarnák, pillantása rejtélyes, érzelmeit palástoló. Arcán rendszerint piros és fekete festék díszeleg.
Ruháiról azt hiszem nem kell ódákat zengeni. Mint minden indiánnak, neki is állatbőrből, illetve néhány fűféléből készültek ruhái, amelyek épp csak annyit takarnak, amennyit kell.


>>Jellem<<


A sziú indiánokról általánosságban köztudott, hogy harciasak, ami alól igazából Mina sem kivétel. Benne van a vérében a makacsság, a dac, a versengés, azonban sokszor nála könnyen felülkerekedik a kíváncsiság, ami általában bajba is keveri.
Bizalma nehezen megszerezhető, iszonyatosan nehezen nyílik meg idegenek előtt. Azonban, ha egyszer sikerül a bizalmába férkőznie valakinek, ő nagyon készséges, hűséges, barátságos.
Általában jó kedvű, kissé bolondos, nevetős, ritkán vannak borús napjai. Nem lehet épp csendes lánynak nevezni, de tudja tartani a száját, ha kell.


>>Történet<<



A történetem 22 éve kezdődött a sziú indiánok állandó törzshelyén. Egykének lehetne mondani, hisz anyám egyetlen gyermeke vagyok, de mint a legtöbb indián törzsben, itt is állandóan együtt csavarog minden gyermek, így hát sosem voltam egyedül, csak én akartam.
Bár már nagyban folytak a háborúzások, amit persze nagyrészt a mi törzsfőnökünk indított, hogy elűzze a telepeseket és a komancsokat, nekem azért békés és boldog gyerekkorom volt.
Mirával és Araonnal sokat hagytuk el a táborunk helyszínét, amiért rendszerint kis is kaptunk, de nem tehettünk róla... égetett a vágy, hogy felfedezzük a környéket. Nagyobb baj szerencsére sosem történt, bár vannak húzós közös történeteink, amiket inkább sosem fogunk elmesélni szüleinknek.
Azóta persze felnőttünk. Már vadászni, gyűjtögetni járunk együtt messzire elkerülve a komancsokat és Rockwood városát.
Ahogy mindenkinek, 17 éves koromban jött el az idő, hogy felnőtté avassanak. Születésnapom estéjén egy barnás-szürke prérifarkassal álmodtam, ami azóta is rendszerint megjelenik az álmaimban... ő a totemen. Egy részem, a társam, a vezetőm... eddig sosem csalódtam benne.
Mesélnék még férfiügyeimről is... ha tudnék mit. Epedek az igaziért, de sehol sem találom, pedig annyian sürgölődnek körülöttem. Én csak megyek el mindegyik mellett és rájuk sem nézek, mert egyszerűen nem érzem azt, hogy "Ő az!". Persze azt mondom, nincs is szükségem rá, de be kell vallanom, igenis van. Nőből vagyok én is....
Kiváló vadász lettem az évek alatt, apámtól kaptam egy kést, anyámtól egy lovat, amikor úgy érezték megértem rá, hogy elmenjek vadászni a többiekkel.
Az íjamat én készítettem, mondanom sem kell, tökéletes lett, sosem válnék meg tőle... (azt azért hozzá tenném, nem az első próbálkozás...)
Szóval így telnek a napjaim... átlagosan, mégis számomra izgalmasan. Parancsra kerülöm a várost, de mondanom sem kell, a kíváncsiság sokszor igencsak úrrá lesz rajtam.....
Első találkozásom egy fehér emberrel... tragikus volt.
A várostól távol, sikerült kifognom egy rossz májú, rossz szagú banditát. Bár bizalmamat nem osztogatom, kíváncsiságom egyre közelebb tolt hozzá. Meg volt sérülve... azt hiszem kirakták a bandából, aztán ott hagyták a semmi közepén.  Gondoltam kedves leszek és segítek rajta, de amint odaértem fegyvert emelt rám. Kis híján le is puffantott, miközben azt kiabálta "Takarodj innen, koszos rézbőrű!". 
Ott hagytam, mert tudtam, nem élheti túl azokkal a sérülésekkel, víz nélkül. És én ezek után bízzak meg a sápadt arcúakban? Hát nem...
Mégis állandóan az a jár fejemben, hogy csak kíváncsi vagyok az  ő kultúrájukra...
Tudom, hogy nem mind ilyen. De vajon van olyan köztük, aki elfogad minket?
Vissza az elejére Go down
A Krónikás

avatar
Hozzászólások száma : 46
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Waya    Kedd Jún. 25, 2013 8:43 am

Kedves Waya!

Örültem neked, te vagy az első sziú indián akit elfogadok *-*
A történeted jól sikerült, igazi kis indiánlány vagy, irány a játáktér, hálózz be valami fehér cowboyt, és faggatózz nyugodtan.


Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Waya
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: