HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Lusio
Today at 8:58 pm by Robert Wayne

» Avatarfoglaló
Today at 7:15 pm by Clara Woods

» Clara Woods
Today at 7:06 pm by Clara Woods

» Elkészültem!
Today at 5:28 pm by Lusio

» Só-túra
Today at 4:24 pm by Csendes Hold "Aneeka"

» Onawa
Today at 3:48 pm by Onawa

» Játékosok keresik
Today at 3:43 pm by Jericho O'Hara

» Serrif&Lizzie
Today at 3:42 pm by Raymond Norton

» Ismerős arc a kéj házában - Lizzie & Rob
Today at 12:02 pm by Robert Wayne

Top posting users this month
Farkas
 
Robert Wayne
 
Lizzie Middleton
 
Csendes Hold "Aneeka"
 
Raymond Norton
 
Katherine Barlow
 
Clara Woods
 
Onawa
 
Jericho O'Hara
 
Lusio
 

Share | 
 

 Otaktay

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Otaktay

avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2013. Jun. 29.
Age : 45


TémanyitásTárgy: Otaktay    Szomb. Jún. 29, 2013 3:13 pm

>>OTAKTAY<<



>>Név: Otaktay (jelentése: Sokat Ölő)

>>Becenév: -

>>Nem: férfi

>>Kor: 41 éves

>>Csoport: sziú indián

>>Erősségek: atletikus alkat: gyorsan fut, ügyesen mászik sziklákon, fákra, jók a reflexei. A vadászatban és a közelharcban (késsel, tomahawk-al és puszta kézzel egyaránt) egyaránt jeleskedik, valamint mesterien céloz, ha elhajítja a tomahawk-ot. Fájdalomküszöbe magas, erőnléte és állóképessége egyaránt nagyon jó. A nyomolvasás, terepismeret, jó tájékozódási készség is az erősségei közé tartoznak és képes hihetetlenül csendesen osonni, valamint elrejtőzni. Jó a kézügyessége, főként fegyverkészítésben jeleskedik és nagyon jó lovas. Ismeri a környező terület szinte minden növényét, tudja, mi mire jó és ehető -e, vagy nem. Az állatokat szintén ismeri, hogy melyik veszélyes, mely állatokat lehet megszelídíteni, hogyan kell őket megközelíteni, vagy éppen levadászni. Látása éles, még szürkültben is, szaglása nagyon fejlett.

>>Gyengeségek: az íjjal történő lövés nem tartozik az erősségei közé, de leginkább azért, mert nem kedveli annyira a fegyvert, jobban szereti, ha az áldozatával megküzdhet, vagy legalább a közelébe férkőzhet, mintha a távolból láthatatlanul oltaná ki az életét. A sápadtarcúakkal szemben előítéletes és agresszív, minden fehérembert személyes ellenségének tekint. Hirtelen haragú, bosszúálló típus, hajlamos egyből ölre menni. A megfontoltság, a diplomácia, vagy a szép szó nála szinte nem ismert, gyakran elvakítja a harcolni vágyás és ilyenkor lebecsüli ellenfeleit. Már-már túlzásba menően vakmerő és nem gondolja át az erőviszonyokat.

>>Totemed: sólyom


>>Play by: Wes Studi



>>Felszerelés<<


két díszes tomahawk
egy csontból faragott, éles kés
sólyom totem
pipa-tartó, benne a pipával és dohánnyal
kovakő és pirit (tűzgyújtáshoz)

Chey, egy 9 éves szelídített musztáng, fekete szőrű (bár napfényben inkább sötétbarnának látszik). A maga kilenc évével körülbelül középkorúnak számít, ereje teljében és élete virágában van, akárcsak Otaktay. Nevének, melyet a Cheyenne névből származtatnak jelentése: másként szóló. Otaktay azért nevezte el így, mert nagyon hűséges és ragaszkodó, de sajnos nem valami bátor, inkább félénk típus. Bár engedelmességre lett nevelve és többnyire ennek eleget is tesz, néha elbizonytalanodik és szíve szerint meghátrálna, ellenben Otaktay-jal.

>>Kinézet<<


Magas, izmos férfi az indiánokra jellemző bronz-szín bőrrel, mely tapintásra száraz és durva. Nem nevezhető éppen jóképűnek: arcán korai ráncain és szarkalábain kívül megannyi sebhely tarkítja, akárcsak teste egyéb részeit is. A legszembetűnőbbek a hátán lévő, hosszan elnyúló karmolt sebhelyek, valamint a hasán lévő heg. Arca ovális alakú, szemei kicsik, mélyen ülők és színük sötétbarna. Ajkai aprók és keskenyek, orra pedig lapos és széles. Haja sőtét, vastag-szálú és madártollakkal, fonatokkal és egyéb elemekkel van díszítve. Két oldalt és magasan a homlokán le van borotválva, csupán a feje tetején és hátulján található taréj-szerűen. Vonásai markánsak és férfiasak.

>>Jellem<<


Erős, határozott, igazi vezéregyéniség. Szívós és bátor, harcos természet, néha agresszív. Mindenek előtt lojális, igazságos és becsületes, természet-szerető. Nem beszél túl sokat, szavait pedig gyakran még akkor sem válogatja meg. Nehezen viseli a vereséget, vagy ha kioktatják. Könnyen megsértődik és felkapja a vizet, gőgös és makacs természet. Mai kifejezéssel élve erősen hímsoviniszta, a nőket alacsonyabb rendűnek tekinti és határozott elképzelése van arról, hol is egy nőnek a helye. Ritkán tud örülni bárminek is, szinte még senki, soha nem látta mosolyogni. Harcban könyörtelen és nem ismeri az irgalmat, ha sápadt arcút vagy komancsot kell ölni. Mivel nagyon fontos számára a régi tradíciók megtartása, a törzsben szinte egyedüliként ezeket harcban is alkalmazza (ha megöl egy fehérembert, szívét kitépi és egy kihegyezett karóra tűzi a föld felett ahelyett, hogy eltemetné. Így annak lelke nem talál megnyugvást a földben és hontalan varjúként kering az égen az örökkévalóságig; ha egy komancs harcost öl meg, annak a szívét nem gyalázza meg, csak nyersen elfogyasztja, hogy így a harcos ereje immáron az övé legyen) Az állatokat tisztelettel öli meg.

>>Történet<<



Aznap, mikor megszülettem, vörös hajnal virradt... vért ontottak az éjjel. Úgy tartják, ilyenkor a Nagy Szellem festi be az eget, fájdalmát és elkeseredését prérifarkasok üvöltik a világosodó horizont alatt, mielőtt bemásznak odújukba, hogy ott töltsék a nappalt. Az asszony, aki a világra segített, kivitt a vigvamból, míg apám halott kedvese testét szorította magához. Nem akarta őt elengedni. Engem pedig nem akart a kezébe fogni. A gyász teljesen felemésztette a boldogságát. Így lett a nevem Otaktay, a Sokat Ölő - már születésem első napján gyilkoltam.

Mikor édesapám végre túltette magát reményvesztett keserűségén, maga mellé vett és korán tanítani kezdett. Nagyszerű apa volt, bár mindig úgy éreztem, belül félt tőlem. Nem volt szokatlan eset, mégis rossz ómennek tekintette, hogy a Nagy Szellem születésem halállal pecsételte meg. Fogékony voltam szinte mindenre, erős és határozott férfivá értem, s miután a totemem egy sólyom képében kiválasztott, bebizonyíthattam azt is, hogy jó vadász vagyok. Elégedett voltam az életemmel, sikeres voltam és néhány évvel később udvarolni kezdtem a törzs egyik leányának, Talutah-nak, Vörös Sárnak.
Miután a Nagy Szellem megpecsételte nászunkat, kedvesem fiúgyermekkel ajándékozott meg, akit Kohana-nak, Sebesnek neveztünk el. Szerettem Talutah-t, ahogy csak szeretni tudtam, bár azt hiszem, ezt sosem mutattam ki neki eléggé.

Mikor a fiam is érett férfivá vált, nagy vadászatra indultunk a törzs férfitagjaival, hogy elég vadat ejthessünk el az esti öröm tűz-tánchoz és ünnepléshez. Furcsán éreztem magam, hisz előző este rémes álmot láttam. A sólyom egy patakhoz vezetett, kristálytiszta, gyors folyású patakhoz. Tenyereim összeillesztettem, majd tölcsért formáltam belőle, vizet merítettem és ittam. Keserű íze volt és minél többet ittam, annál szomjasabb lettem. Egyszer csak a víz vörössé vált... vér folyt már a mederben.
Megborzongtam az emléktől. Mikor felnéztem, velem szemben egy szikla tetején sólyom ült. Egyenesen a szemembe nézett, vijjogni kezdett, majd elrepült a tábor irányába. Valamiért úgy éreztem, követnem kell... de nem hallgattam a sólyomra. A többiekkel tartottam a vadászatra.

Bőséges zsákmánnyal megpakolva értünk vissza a megperzselt táborhelyre. Asszonyok, gyermekek sírását hozta felénk a szél. Láttam égni otthonom, láttam hamuvá válni mindent, ami egykor fontos volt a törzsnek. Mindenki keresni kezdte a hozzátartozóit, mi Kohanával Talutah-t kerestük. A fiam a táborhely környékén kutatott, én viszont egy megérzéstől hajtva lementem a patakhoz. A víz vörös volt, ahogy asszonyom testéből a vér beleömlött és ott összekeveredett. Lesétáltam a partra, majd leültem mellé és megfogtam ernyedt kezét. Szárnysuhogást hallottam meg, majd oldalra tekintettem és megláttam a sólymot, ahogy leszállt mellém. Szinte kartávolságra volt tőlem, akár meg is érinthettem volna. Csőrében egy vékony bőrpánton csüngő apró ékszert tartott fekete, fényes kőből. Kissé érdesen volt csepp alakúra csiszolva és én felismertem benne azt a nyakéket, melyet magam készítettem asszonyomnak... aki most itt feküdt mellettem, holtan. Finoman a sólyom felé nyúltam, hogy elvegyem tőle az ékszert, az pedig hagyta. Elengedte a bőrt, mikor az már a kezemben volt, majd éles csőrével a kezem felé kapott. Megsebezte a bőröm, vérem azonnal kiömlött. Egy vijjogást követően felröppent, majd elszállt. Megérdemeltem azt a csípést. Nem hallgattam rá. Nem hallgattam az egyetlen tiszta és igaz szóra bennem és körülöttem. És most megfizettem ezért. Mikor ismét arra a helyre pillantottam, ahol az előbb a sólyom volt, az egyik tollát láttam csak ott. Tudtam, hogy nekem hagyta itt. Hajfonatom ékesítettem vele, hogy mindig emlékezzek, hogy soha ne felejtsem el: hallgatnom kell a sólyomra.
Asszonyom eltemettem, meggyászoltam, a romok felett új otthont építettünk fiammal. A törzs fenntartása nem került veszélybe, mert sok asszony el tudott menekülni... de Talutah nem tudott.

Bosszút esküdtem a fehér szörnyek ellen, akik lovakkal és tüzes botokkal jöttek. Haragom nem csitult az évek alatt, eltemetve bennem pihen, várva a megfelelő pillanatra. Fiam erős és bölcs férfivá ért és ahányszor csak ránézek, nem csak a saját vonásaimat, de Talutah-ét is látom benne. Bár a fiam nem lett könyörtelen vadász, mint én és a harcban, vadászatban is jobban kedveli az íjat, más módszerrel öl, ezt cseppet sem bánom. Büszke vagyok rá. Ő az az életemben, amire a legbüszkébb lehetek. Egészséges, megingathatatlan és bátor. Az én fiam.
A sólyom, akit asszonyom halála napján láttam először, azóta mellém szegődött. Sosem akartam szelídíteni, s való igaz, ez nem is történt meg. A sólyom vad és szabad, kénye-kedve szerint jön, bár már nagyon megszokta a jelenlétem és a fiamét is. Gyakran felbukkan körülöttem, néha vadászni is elkísér. Az utóbbi időben már a karomra is hajlandó rászállni. Kicsit úgy érzem mindig, mintha a saját madaram lenne, de ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ő nem egy ló - felette nem én rendelkezem. Máskor úgy érzem, valami egészen különleges van ebben a madárban... hogy talán az ő testében él tovább Talutah lelke. Nevet nem adtam neki, de megkülönböztetésként a lábán hordja a bőrpánton csüngő ékszert, melyet ő hozott nekem vissza azon a szörnyűséges napon.

Nemrégiben úgy döntöttem, új asszonyt keresek magamnak. A törzs leányai közül Waya tetszett meg, édesapjának három szarvas bőrével és egy új lóval fizettem érte. Mégsem vagyok teljesen elégedett. Waya apja azt mondta, ismeri lánya makacsságát és természetét - őt nem lehet belekényszeríteni egy házasságba. Megengedte, hogy udvaroljak neki és ultimátumot adott Wayának: ha egy éven belül nem szeret belém, de senki másba sem és nem lesz senki asszonya, kénytelen lesz hozzám jönni. És látva, Waya mennyire fenn hordja az orrát, csak idő kérdése, mikor jön el a menyegző napja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Otaktay    Szer. Júl. 03, 2013 12:01 pm

Huh... Ez aztán a karakterlap :DNagyon tetszik minden ízében és már alig várom, hogy játszhassunk egyet. Foglalj avit, és már játszhatsz is! Wink 



Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 
Otaktay
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: