Kiya - Széllel szálló

>>KIYA<<

>>Felszerelés<<

Egy kis tőrnél több fegyver sosincs nála.
Van egy amulettje, ami régen az anyjáé volt, ez mindig nála van.
Barátja egy farkas, aki a táboron kívül mindig mellette van. A neve Peta. (tűz)
Lova egyelőre még nincsen.

>>Kinézet<<

Átlagos magasságú, formás, izmos lány. Éjjel-nappal a természetet járja méghozzá gyalog, ez eléggé kidolgozta a testét. Haja ébenfekete és nagyjából a térdéig ér. Szemei sötétbarnák.
Arcát különböző színű festékekkel ékesíti, nyakában több fagolyókból álló nyakláncot hord és az amulettet, amit édesanyjától örökölt. Hajában általában egy ráfot és azon egy tollat hord. Bokáját is mindig díszíti valami növényekből készített lánc.

>>Jellem<<

A Széllel Szálló név igazán jól jellemzi, hiszen ő is mindig arra jár, amerre a szél kószál. Keveset van együtt a törzzsel a táborhelyen, csak a kötelező ünnepeken és eseményeken vesz részt. Ezen kívül az erdőt járja, a folyókban úszkál az állatokkal vagy egy fa tetején ülve bámulja a madarakat. Nagyon sokat mélázik, többen mondják, hogy nem ebben a világban él.
A törzsbeli barátaival kedves és játékos, a fehérekkel távolságtartó. Elég önfejű és kíváncsi. Szeret messze kalandozni, megismerni az új dolgokat.
Imádja az állatokat és természetet, a törzsben pedig a sámán segítőjeként elismert gyógyító.
Legjobb barátja Peta, a farkas, akit a támadás óta ő nevelt.

>>Történet<<

Az istenek villámló nyilakat küldtek ránk, mikor én születtem. A sámán megjósolta: én is ilyen lobbanékony leszek. Eleven és engedetlen gyerek voltam, tiltott dolgokkal játszottam, állandóan elbóklásztam. Egy idő után megtanultam az illemet és az engedelmességet szüleim és a törzs idősebb tagjai iránt, megtanultam tisztelni mindazt, amit a teremtő szellemek adományoztak.

Látva érdeklődésemet az élőlények iránt, a sámán gyógyításra tanít engem már kiskorom óta. Szeretek segíteni embereken és állatokon is, hiszen mi mind összetartunk.

Egy napon édesanyám magával vitt a szüretelésre, hiszen minden segítő kéz elkelt a Nap szellemének ünnepségére való felkészüléshez. Anyámék fagallyakból font kosarakba szedték a gyümölcsöket, de ez az én érdeklődésemet kevésbé keltette fel, mint a bokrok között lapuló kölyökfarkas. Mikor odamentem hozzá láttam a rettegést és a reménytelenséget a szemeiben. Magamhoz vettem, megsimogattam, mire kicsit megnyugodott. Már indultunk vissza a táborhelyre, mikor a farkaskölyök nyüszögni kezdett. Nem akarta, hogy otthagyjam. A többiek visszamentek a törzshöz, én még vele maradtam. Egy idő után összeszedte magát annyira, hogy lábra állt és elindult valamerre. Azt akarta, hogy kövessem. Egy tisztásra vezetett, ahol egy megtermett nőstény farkas feküdt a porban. Megrémültem és már nyúltam volna a tőrömért mikor megláttam, hogy a farkas testét több szúrt seb borítja...és valami felismerhetetlen lyukak. A farkas kölyök nyüszíteni kezdett. Ezt a látványt már én sem bírtam, felkaptam a kölyköt és futottam vele a tábor felé.

A füst és a halálszag már hamarabb megcsapta az orrom, minthogy odaértünk volna. A földön ott feküdt a törzsünk legtöbb női tagja, és az édesanyám. Térdre rogytam és csak sírtam, a férfiak megérkezéséig mozdulni sem bírtam. A farkas kiugrott az ölemből.