HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Avatarfoglaló
Today at 6:15 am by Clara Woods

» Clara Woods
Today at 6:06 am by Clara Woods

» Elkészültem!
Today at 4:28 am by Lusio

» Só-túra
Today at 3:24 am by Csendes Hold "Aneeka"

» Onawa
Today at 2:48 am by Onawa

» Játékosok keresik
Today at 2:43 am by Jericho O'Hara

» Serrif&Lizzie
Today at 2:42 am by Raymond Norton

» Lusio
Today at 12:30 am by Lusio

» Ismerős arc a kéj házában - Lizzie & Rob
Yesterday at 11:02 pm by Robert Wayne

Top posting users this month
Farkas
 
Robert Wayne
 
Lizzie Middleton
 
Csendes Hold "Aneeka"
 
Raymond Norton
 
Katherine Barlow
 
Clara Woods
 
Onawa
 
Jericho O'Hara
 
Lusio
 

Share | 
 

 Ramon Conchez

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ramon Conchez

avatar
Hozzászólások száma : 0
Join date : 2013. Jul. 11.


TémanyitásTárgy: Ramon Conchez   Pént. Júl. 12, 2013 12:29 am

>>Ramon Esteban Miguel Gaspardo Conchez<<



>>Név: Ramon Esteban Miguel Gaspardo Conchez

>>Becenév: az aktuálisan használt nevemen...

>>Nem: férfi

>>Kor: 38 esztendőt ért meg

>>Csoport: bandita

>>Erősségek:
- Tűzfegyverek terén igen jó ("Láttam már a rohamozó bölény szemének csillogását. De akkor még kölyök voltam. Mostanra a bölény már engem sem lát")
- Kártyajátékok ("Less bele és sírj")
- Érzelmek elleplezése ("Joe, szerinted tényleg van nála még egy dáma, vagy csak blöfföl?")
- Bírja a piát ("Még egy kört abból a brandynek csúfolt lóürülékből. Kedvemre való, egy hadihajóról is lemarná a festést")
- Szívósság ("Egyszer egy alabamai fickó betörte az orrom. Minden héten visszamentem és újra megverekedtem vele. Mindig agyonvert. Aztán két hónap múlva nem bírta tovább és elköltözött")

>>Gyengeségek:
- Etikett ("Üdv naccsága'! No, most meg mi van? T'án én is nyálazzam össze a kacsóját, mint az a málészájú?")
- Késelés ("Te szeld fel a szalonnát Brian, én már a negyedik sebet vágtam magamon")
- Nyomkövetés ("Nézd Ramon, egy döglött madár! ... Nem ott, a földön!")
- Könyörtelen ("Fiam! A feleségem és a szeretőjét agyonvertem egy favágó fejszével, miután szétlőttem a térdüket. Szerinted mennyi az esélye, hogy eléred azt az ajtót, ha nem rakod vissza az inged ujjába azt a pikk ászt?")
- Gyomorbeteg ("Megetetem magával a patikát doki, ha nem viszi a képemből azt a pirulát. Egy fél üveg whiskey majd rendbe tesz. Mindig ez van. Tűnjön el a szemem elől idióta sarlatán!")

>>Play by: Andrew Howard



>>Felszerelés<<


- Kettő darab, normál, hatlövetű Colt
- Egy darab winchester hátultöltős puska
- Egy Bowie kés
- 40 db rossz minőségű szivar
- Kis bőrtömlő víz + 2 napi száraz élelem
- Pár bőrszíj
- 15 méter kötél
- Egy régi, nyakba akasztható kis feszület (értéktelen, fémből készült)
- Egy musztáng és a ló felszerelése. Nevet nem adott neki, annyira nem játszik fontos szerepet az életében a lova, hogy ilyesmivel fárassza magát.

>>Kinézet<<


Magas és csontos fickó. Ránézésre szinte egy deka izom vagy háj sincs rajta. Ösztövér, de ettől függetlenül kifejezetten inas ember, érezni, hogy nem olyan gyenge gyerek, mint amire első pillantásra gondolnánk, bár tényleg nem egy díjbirkózó. Határozott mozgás párosul mindehhez és a környezetét folytonosan pásztázó, hideg, kékesszürke szempár. Félvér, pontosabban mexikói-fehér keverék, azok minden előnyével és hátrányával. Általában a szája sarkában ott rágja csonkig égő, büdös, olcsó szivarját. Csapzott haját rövidre nyírogatja, nem kifejezetten egységes hosszt elérve, hiszen olló helyett késsel dolgozik. Arcszőrzete nem kifejezetten dús, de egységes. Mind a haja, mind a szakálla lassan elkezdett már deresedni. Ha csak nem tartózkodik több mint egy napja a városban, akkor jó eséllyel mosdatlan, belepi az út pora és a verejték, a legtöbb nyugati vándorhoz hasonlóan erre nem sokat ad.
Öltözete a városban: ha több napja itt tartózkodik, akkor lakkcipő, fekete szövetnadrág, fehér ing, barna mellény, amerikai típusú nyakkendő és nemezkalap.
Öltözete a prérin: a kalap marad, de amúgy sarkantyús bőrcsizma, erős, farmer jellegű nadrág, gyapjúing, hosszú, amolyan porfogó kabát, nyakba való kendő, amit az arc elé lehet húzni porvihar idején.

>>Jellem<<


Cinikus, kiégett ember. Látszik rajta, hogy sokat megélt és tudott is tanulni mindabból, ami lassan, de biztosan megkeserítette a szívét. Nem szerződtetnéd le illemtanárnak, faragatlan, modoros férfi, láthatóan nincsenek magasabb iskolái és nem is vágyott soha ilyesmire. Kedvetlennek nem mondható, sőt, kifejezetten jó társasági lény, szereti a zenét, a táncot, a mulatságot, az italt, na meg a nőket. Utóbbival kapcsolatban az is tény, nem szükségszerűen foglalkozik azzal, hogy az illető nő részéről kölcsönös-e a vonzalom, elképzelhető szituáció az "elveszem, amit akarok", bár nem feltétlenül jellemző. Kegyetlen, ragadozó típusú fickó, aki szemrebbenés nélkül veszi, ha ölnie kell, áldozatai emlékét csak egy-egy újabb vonás őrzi meg puskája agyán. Imád kártyázni és igen jó is benne, szenvedélybetegnek tekinthető (szerencsejáték, alkohol, bagó). Sohasem űzött huzamosabban becsületes munkát, de egyébiránt nem ostoba. Tudja ő maga is: ennek az útnak a vége a koporsó. Vagy hosszú kötélen kerül oda, vagy lepuffantja valaki, aki fiatalabb és gyorsabb nála, hisz már kezdi érezni a kor első jeleit. Tudja, csupán nem érdekli. Minden út vége ugyanis a koporsó, addig pedig maximálisan kiélvezi mindazt, amit el tud venni az élettől. Alapvetően kedveli a rézbőrűeket, valamivel többre tartja természetes erkölcsiségüket a fehéreknél, de ez persze nem hátráltatja, ha hátba kell lőnie egy indiánt a lováért. A becsület nem az ő asztala. Maga szokta mondani: "Rég zálogba csaptam én már a tisztességemet, s ha maradt volna még, azt is szívesen eladnám egy pofa jó brandyért." Ez vonatkozik az őszinteségére is, szavajárása az is: "Csak az utolsó szavam számít". Ramon Conchez egy igazi féreg, akit előbb vagy utóbb eltipor majd valaki. De addig még hosszú is lehet az út és nehéz az élet... mindenki másnak...

>>Történet<<


Lassú mozdulattal leemeltem a fejemről a nemezkalapomat, miközben a fiatal paphoz sétáltam. Nyugodtan, rezzenéstelenül ült, nyakában a lila stóla, kék szemeinek csillogása az enyémekkel vegyült. Lassan lezökkentem a székre és bagótól meg maró italtól rekedt hangon kezdtem bele:
- Dicsértessék a Jézus Krisztus! Gyónni jöttem - morogtam. - Gyónni atyám, pedig, megmondom őszintén magának, hát nem tegnap volt, hogy valakinek elsoroltam volna minden rothadt gazemberséget, minden vért, ami ezekhez a kezekhez hozzátapad - emeltem meg kérges tenyereim. - Na lássuk csak, hogy is volt? Gyónom a Mindenható Istennek és neked, lelki atyám, hogy sokszor és sokat vétkeztem. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Ehh... Ez így nem megy...
A pater megértő ember volt. Nem szólalt meg, nem bíztatott vagy szidalmazott, csak várt, amíg összeszedtem magam. A kabátom belső zsebéből egy lapos flaskát kapartam elő, majd meghúztam a jóféle, karcos itókát. Vállat vonva folytattam:
- Nah mindegy, odafent majdcsak elnézik, ha nem szép szabatosan fogalmazok. Tudja atyám, nekem nincs valami sok iskolám. Odaát születtem, a határ túloldalán, Mexikóban. Ciudad Juarez. Poros nagyváros a maga módján, nem az a hely, ahová születni kell, de ez jutott. Apámat senki sem ismerte, anyámat annál többen. Bármi férfinép, ha volt öt dollárja. Kölyökkoromtól dolgoztam, ami azt illeti elég hamar elegem is lett belőle. Tíz éves se voltam, mikorra a tenyerem kérges volt, az irhám meg itt-ott kopottas, mert hát a munka ilyen dolog. Néha ráesik ez-az az emberre. Favágásokon gyakori. Bárki bármit mondjon is, nem voltam ostoba gyerek. Tudja, igazán talán még ma se vagyok, pedig az eszem jó részét már elittam, de attól, hogy nehezen áll meg a kezemben a penna, inkább puskához van szokva, attól még nem vagyok egészen hülye. Nem volt nehéz kitalálni, hogy is kéne igazán jól élni. Elég sok gazember élt a mi környékünkön. Mit mondjak, még az utolsó zsebes is jobban élt, meg szebben öltözött mint mi és nem volt kérges a keze a munkától. Szóval hamar tiszta sor volt miben van a pénz, mégse vágtam bele rögtön. Na jó, hát kicsiben. Néha segítettem ezzel-azzal átevezni a határon, meg dugdostam zárt ládákat a pincémben. Nem tudtam mi van bennük, nekem ez így meg is felelt. A nehézségek később jöttek.
Huszonegy éves koromban megházasodtam és huszonhárom voltam, amikor megözvegyültem. Szép lány volt Margarita, de sajnos nem csak nekem tetszett. A csempészkedés miatt volt pénzem, hozzám jött, de az az átkozott vére nem engedte neki, hogy hűségben éljen le egy boldog életet. Fűvel-fával megcsalt, legalábbis ezt suttogták a fülembe. Aztán amikor egy nap hazatérve ágyban találtam a postamesterrel tettem azt, amit tennem kellett. Szétlőttem a gazember térdeit, aztán az asszonyét is, majd kiballagtam a fészerbe, behoztam a favágó baltámat és agyonvertem őket. Persze tudtam, nem lesz maradásom Mexikóban, két rendbeli gyilkosságért köröztek. A csempészek segítettek átjutni a határon, régi ismerősként üdvözöltek itt is és ott is. Némi pénzre volt szükségem, úgyhogy feladtam őket a helyi békebírónál, aztán a kapott fejpénzből felszerelkezve északnak fordultam.
Lótolvajként kezdtem, időnként, ha valamelyik cowboy túl bátran nyúlkált az öve felé lelőttem pár embert. Tudja, hogy van ez atyám, a férfi már csak ilyen. Időnként megölünk valakit - vonogattam a vállaimat. - Viszont hasonszőrű cimborák között, bandáról bandára, államról államra vándorolva, tábortüzek mellett a magam kárán és kontóján egészen jó hamiskártyássá meg lövésszé értem. Texasban lelőttem valami porfészeknek a sheriffjét, úgyhogy egyből lett a fejemen valami ezer dollár. Mit csináljak? A vén ember teljesen megőrült, miután a pajtában letepertem a lányát. Még hogy tiltakozott. Jó, mondani mondta, de a teste másról beszélt és értem én a lényeget.
Azóta tudom, hogy előbb-utóbb halott ember vagyok. Ennyiért már a nyomomba akad pár fejvadász. Kettőt lelőttem, de... én se leszek fiatalabb. Lassulok, úgyhogy valaki egyszer kiterít, de addig... Addig élek és nem is akárhogyan. Volt pár komolyabb balhém is. A Norton ikrekkel összeállva hét postakocsit raboltunk ki, nagy mázlim volt, hogy egy várossal arrébb egy kupiban hágtam a pénzem nyakára, amikor rájuk lökték a rejtekhelyünk ajtaját. Engem nem lógattak fel, még időben elhúztam a környékről is. Oklahoma Fred bandájába tartoztam, amikor kisiklatták a utahi vonatot. Nem esett le elég ahhoz képest, mekkora balhé volt. De főleg kártyáztam. Nyugisabb és biztosabb. Persze amikor lehet, nem mindig van lehetőség úri munkákra. Ilyen ez a mostani is atyám, amiben benne vagyok és ami azt hiszem...
- Ramon, te mégis mi az istennyilát művelsz? - hördült fel mögöttem aktuális bűntársam, a babaarcú Clay Allison.
- Gyónok - válaszoltam rekedten. - Nem látod? Mellesleg az ilyesmit nem illik megzavarni.
- Te beteg vagy... - hebegte a martalóc.
- Régen gyóntam már, itt volt az ideje - vontam vállat és újabbat kortyoltam az üvegből. - Mennyi esett le?
- Majdnem hatezer dollár - felelte gépiesen, majd halkan hozzátette. - Szerintem már ne piálj. Nem vagy normális ennyire részegen.
- Miért ne lennék?! - érdeklődtem vészjóslóan. - Azért mert gyónni akarok? Te nem katolikus vagy Clayton?
- De nem gyónok halottnak te szerencsétlen! Főleg akkor nem, ha...
Undorodva fellöktem az atya holttestét, ami végigborult a padlón, a két szeme közti lyuk sötéten ásított a plafon felé.
- Főleg akkor nem, ha te ölted meg? - fejeztem be helyette a kérdést, mire lassan, verejtékező képpel bólintott. - Szeretem biztosan tudni, hogy a gyónási titok meg lesz tartva. Na hozd a kupát, az aranyból van, aztán menjünk - dobtam a vállamra öreg puskámat.
Allison elindult az oltár felé. Soha nem érte el. Csak kétszer dördült a kezemben a pisztoly, de mindkettő halálos volt. Tarkóba ment az egyik, a másik átvitte a nyakát. Holtan zuhant neki az ereklyetartónak. Fejcsóválva néztem le rá:
- Sajnálom Clay - húztam meg újra a lapos flaskát. - De igazság szerint nem miattad fognak felkötni, amikor oda kerül a sor. Négyezer dolcsi van a fejemen, ilyenkor az ember jobb ha nem ugrál. Meg különben is, tényleg csak halottaknak gyónok. Túl jó a füled ecsém. Vagy az volt.
Kiforgattam a zsebeit, a pénzét, az óráját, meg a tartalék lőszerét zsebre vágtam s kifelé indultam. Hallottam valami Rockwood nevű porfészekről, ami egyes jól értesült körökben amolyan El Doradoként ragyog. Aki elég kemény és elég okos, megcsinálhatja ott a szerencséjét, úgy mondják. Talán ez az esélyem az élettől. Belevigyorogtam piátol fátyolos tekintetemmel a megfeszített Jézus képébe:
- Kérem ezért a boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem most és halálom órájában.
Fellöktem a legközelebbi gyertyatartót s néztem amint a lángok belekapnak a drapériákba elnyújtózva a tetőgerendák felé. A sarkammal húztam be magam mögött az ajtót.
- Ámen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Ramon Conchez   Pént. Júl. 12, 2013 5:51 am

Ezt mindenféleképpen elfogadom, Ramon. Nagyon tetszett minden, amit írtál. Szórakoztató, mégis megbotránkoztató. Egyszerűen nagyon jó. Foglalj avit és már játszhatsz is!



Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 
Ramon Conchez
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: