HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Avatarfoglaló
Today at 6:15 am by Clara Woods

» Clara Woods
Today at 6:06 am by Clara Woods

» Elkészültem!
Today at 4:28 am by Lusio

» Só-túra
Today at 3:24 am by Csendes Hold "Aneeka"

» Onawa
Today at 2:48 am by Onawa

» Játékosok keresik
Today at 2:43 am by Jericho O'Hara

» Serrif&Lizzie
Today at 2:42 am by Raymond Norton

» Lusio
Today at 12:30 am by Lusio

» Ismerős arc a kéj házában - Lizzie & Rob
Yesterday at 11:02 pm by Robert Wayne

Top posting users this month
Farkas
 
Robert Wayne
 
Lizzie Middleton
 
Csendes Hold "Aneeka"
 
Raymond Norton
 
Katherine Barlow
 
Clara Woods
 
Onawa
 
Jericho O'Hara
 
Lusio
 

Share | 
 

 Szürke Farkas - Nahuel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Szürke Farkas

avatar
Hozzászólások száma : 1
Join date : 2013. Jun. 25.


TémanyitásTárgy: Szürke Farkas - Nahuel   Pént. Júl. 12, 2013 8:57 am

>>SZÜRKE FARKAS<<



>>Név: Szürke Farkas

>>Becenév: Nahuel

>>Nem: férfi

>>Kor: 24 éves

>>Csoport: komancs törzs

>>Erősségek: ért a lovakhoz és jól bánik az íjjal

>>Gyengeségek: nem valami beszédes és a nőkhöz sem igazán ért.


>>Play by: Rick Mora



>>Felszerelés<<


Íj
Egy kés mindig van nála
Van egy gyönyörű Pinto lova

>>Kinézet<<


Igen magas és ehhez mérten elég izmos testalkatú, elvégre kell, hogy legyen benne elég erő ahhoz, hogy lovakkal tudjon foglalkozni. Hosszú fekete haja alól szinte alig látni arcát. Szemei sötét barnák, a napnyugtában már inkább feketének látszanak. Erős, zord arcvonásaiból szinte semmit nem lehet kivenni.
Ruhája bőrből készül és leginkább, csak alúl takarja, kivéve hűvösebb időben, mert akkor felsőtestét is takarja bőr.

>>Jellem<<


Nyugodt alkat. Előbb beszélget a lovakkal, mint indián társaival. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nincs társaságban, csak ő nem olyan beszédes. Csendes megfigyelő, aki a törzs minden tagját jól kiismerte már csak abból, hogy figyeli őket. Régen vidám, beszédes férfi volt, aki sokat nevetett, de a tragédia után megváltozott.  Amit ő a fejébe vesz, azt véghez is viszi. Bárkinek úgy tűnhet, hogy nehéz kihozni a sodrából, de ez nem így van. Sokkal inkább gyűlik benne a düh és amikor már nem bírja tovább, kitörik belőle és csattan, mint a száraz fába a villám.
Segítőkész, bárki számíthat rá, kiáll a törzs minden tagjáért. Nem szereti a kétszínűséget. Elég közömbös alkat, de a véleményét sosem rejti véka alá. Mindennél jobban utálja a fehéreket, főleg miután a halálba kergették azt a nőt, akit a legjobban szeretett. Azóta zárkózott magába. Ő tipikusan olyan, mint egy farkas. Falkában van, de olykor magányosan vadászik.  

>>Történet<<


Az én életem is a születéssel kezdődött, bár a megfoganásom pillanata nem egy szerelmes nyálregény. A szüleimet házasságát már jóval az esküvőjük napja előtt elrendezték, és ők ezt el is fogadták. A szüleim tisztelték és szerették egymást, de nem voltak szerelmesek. Engem születésemtől kezdve szerettek, úgy hogy nem panaszkodhatom. Mindenem megvolt, amire csak szükségem lehetett. Anyám szeretettel vett körül, míg apám megtanított mindenre, amit ő maga is az apjától tanult régen.
A születésem utáni tizenharmadik télen anyám nagyon megbetegedett, és a gyógyító se tudott segíteni rajta. Apám hosszú éjszakákon át virrasztott mellette, de sajnos a betegség erősebbnek bizonyult anyámnál. Bár nem volt első pillantásra fellobbanó szerelem, de az évek alatt mély érzelmek alakultak ki közöttük. Apám nem mondta, de nagyon megviselte anyám elvesztése, és egészen magába zárkózott. Magamra maradtam a gyászommal, és csak a nagymamámhoz, Fehér Őzhöz fordulhattam. Ő volt az egyetlen, aki szívből támogatta a nagybátyám, Fehér Sas (anyám testvére) és a fehér nő szerelmét. A magam részéről én kedveltem a bácsikámat, és a fehér asszony is nagyon kedves volt. A lányuk, Tavaszi Eső, pedig olyan volt nekem, mint a húgom.
Anyám korai elvesztése után csak a nagyanyám és Tavaszi Eső voltak az igazi támaszaim. Az egész törzs igyekezett megkönnyíteni harcos lelkű apámnak és nekem a változást, így lassan a mindennapjaim beleterelődtek egy új mederbe. Már ekkoriban elkezdtem foglalkozni a lovakkal, és bizony sokszor az ő társaságukban találtam vigaszra.
Az évek múltak, és én túlléptem a gyászon. Erős harcossá nőttem ki magam a csenevész fiúcskából, és amikor éppen nem a férfiakkal mentem vadászni, akkor a lovakkal foglalkoztam. Mindenki értékelte a lovakkal végzet munkámat, és ez engem is büszkévé tett. Bár időközben Tavaszi eső elhagyta a törzset, miután elvesztette a szüleit, de én még attól a húgomnak tartom, és ez így is marad. Apám nem sokkal anyám halála után jövendőbelit választott nekem. Kis Patak maga volt a kedvesség és a báj. Mindig is szépnek tartottam őt, s bár nem fűzött hozzá lángoló szerelem, de kedveltem őt.
Anyám halála utáni hatodik tavasszal apám halálos sebet kapott egy összeütközésben egy sziútól, és háromnapnyi lázálom után megtért egyetlen társához az örök vadászmezőkre. Magamra maradtam alig férfivá érve, és csak azt tudtam, hogy apám azt szerette volna, ha elfoglalom a helyem a törzs férfijai között, és elveszem feleségül az általa választott lányt. Az évek alatt jó viszony alakult ki köztem és Kis Patak között, és bár nem perzselt meg minket a mindent elsöprő szerelem, de megszerettük egymást
Már közelgett az egybekelésünk, amikor egy tavaszi napon a férfiakkal vadászni mentem, és csak késő délután tértünk vissza a táborba. A táborban néma csend honolt, és én éreztem, hogy nagyon-nagy baj van. Kerestem a tekinteteket, hogy választ kapjak, de mindenki kitért előlem. Végül Fehér Őz lépett hozzám, és elmondta, hogy Kis Patak egyedül ment le a folyóhoz, és messziről jött vadászok támadtak rá. Megerőszakolták, majd ott hagyták félájultan a folyóparton. Kis Patak nem bírta elviselni a gyalázatot, és azt gondolta, hogy így már nekem sem kell és inkább maga vetett véget az életének.
Nem ejtettem könnyet.  
Nem sírtam az apám temetésén se, és nem sírtam az asszonyomén se.
Alig léptem ki az ifjú korból, és már meggyászoltam életem három fontos emberét. Ezután már csak a nagyanyám és Tavaszi Eső társaságát kerestem. A törzsben sokan Magányos Farkasnak neveznek, és ezért nem is haragszom senkire sem, hiszen az vagyok. A törzsben és a törzzsel élek, de mégis a magam útját járom. Magányomat igazán csak a lovakkal osztom meg. Nem bízok a fehérekben, és izzó gyűlölettel gondolok a sziúkra, akik megölték apámat. Már régen megtanultam, hogy szeretni vagy akár csak ragaszkodni valakihez veszélyes dolog, hiszen akkor még a legnagyobb harcos is sebezhetővé válik. Tavaszi Eső kivétel, hiszen az ő keze még az enyémnél is gyorsabban jár el. Büszkén vállalom, hogy én tanítottam meg bánni a késsel és megülni a vadlovakat.
Magam járom az utamat.
Magam választom meg kit szeretek, és kit gyűlölök.
Magam hozom a törvényeket, amiket követek utamon.
Magam vagyok, és ezt senki sem veheti el tőlem, amíg élek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Szürke Farkas - Nahuel   Pént. Júl. 12, 2013 10:57 am

Nagyon tetszett az egész karakterlap. Rövidke, mégis lényegre törő, így minden fontos dolgot megtudhatunk belőle. Nagyon sajnálom, ami a szeretteiddel történt, remélem, találsz majd valakit, aki enyhíti ezeket a fájdalmakat! Foglalj avit és már játszhatsz is!


Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 
Szürke Farkas - Nahuel
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: