HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» William Kane
Today at 12:31 am by William Kane

» Onawa-Hank
Yesterday at 8:53 am by Onawa

» "For even the greatest, sometimes must fall"
Vas. Nov. 19, 2017 9:53 am by Anastasie des Ardes

» A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie
Vas. Nov. 19, 2017 5:23 am by Anastasie des Ardes

» 8 óra munka, majd egy kis szórakozás - Anthony és Raymond
Szer. Nov. 15, 2017 11:37 am by Anthony A. Wyndham

» Játékosok keresik
Szer. Nov. 15, 2017 10:17 am by Onawa

» Hank Jackson
Hétf. Nov. 13, 2017 4:45 am by Farkas

» 5 szavas mese
Vas. Nov. 12, 2017 4:36 am by Raymond Norton

» Run run... befor the low - Raymond & Jericho
Pént. Nov. 10, 2017 12:03 am by Raymond Norton

Top posting users this month
Anastasie des Ardes
 
Farkas
 
Lusio
 
Anthony A. Wyndham
 
Raymond Norton
 
Onawa
 
Hank Jackson
 
William Kane
 
Statisztika
Telepes: 10
Rendfenntartó: 3
Bandita: 2
Paiute: 4
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0

Összesen: 9 nő / 10 férfi

Share | 
 

 A Csókos

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Katherine Barlow

avatar
Hozzászólások száma : 2
Join date : 2017. Oct. 21.
Tartózkodási hely : Mindenféle álmokban


TémanyitásTárgy: A Csókos   Vas. Okt. 22, 2017 1:36 am


Kiss me hard before you go...





Név: Katherine Georgia Barlow

Becenév: Kathy,
Kitten, Georgie, és időnként: A Csókos


Kor:25 év

Csoport: Hivatalosan telepes, de ott az az apróság az inkognitóban lövöldözéssel, csempészettel..

Foglalkozás: Civilben csapos & beugró énekes a helyi ivóban: kevésbé hivatalosan bandita

Avatar: Lana Del Rey


Szájkontúr..

Cserzett tenyérbe fogott copf-vég, félrepillantás a füstös gyertyafénynél, ajkakon megcsillanó mézes whiskey, kuncogás: Barlow idősebb gyermekével kegyes volt a mindenható, annál kegyetlenebb a tulajdon apja. Azt mondják, szegény lányt sosem engedi majd el maga mellől a mindenben hibát kereső, paranoiától hajlott hátú vénember, pedig csupa hajnalban, törött ablakra nyomott rúzsfoltos csók, megértő pillantás, az a jellegzetes illat: sós, mint a replikái, páratelt, mint a sóhaja a kiválasztottak fülében, érdes, mint a körmei nyoma a frissen ölelt háton: soha el nem felejthető, mint az egész jelensége.
Megtestesült amerikai álom, csupa puha hús, ujjak között könnyen perdülő szoknyaszél, valami megmagyarázhatatlan nőies vonzás, amelynek nem csak karja, térde, öle, háta is megvéd a következményektől: a még egy korsó sör, még egy feles, csak a kedvemért múzsája, pultra könyöklő sosemvolt, friss szél a préri felett, almabordóban mosolygó álomkép.

A Csókos már egészen más hangon szólalna meg: hosszúra nyúlt árnyékok között kitartott pisztolycsőben sült amerikai pasztorál a forró tekintete a kendő fölött. A bőr roppanó hangja egy kesztyű végén ringatózva, a mozdulat, amellyel combja a lónak simul, kalapbillentés, talán lopva dohányzás: és a kis játékszer vége mindig rúzsnyomos. Azt mondják, bármilyen távolról célba talál, tekintet nélkül a célpontra. Azt mondják, női fürtök alatt nem bújik ilyen mesterkedés, pedig csupa harsány nevetés, éles nevetés, megbillentett kalapszél, hívogató kacsintás, nedves álmokat ígérő testtartásból szirmot bontó felháborodás, és a jellegzetes illat: sós, mint a humora, mikor a legszakállasabb vicceket is úgy meséli el, hogy nevetnünk kell, páratelt, mint az utolsó lélegzet egy-egy búcsúcsókja után, aztán a lövés hangja: érdes, mint a pattogó ütem, ahogy eltűnik, köpenyét megeszi a sosemvolt.
Megtestesült amerikai álom, csupa férfias határozottság, valami veszélyes, valami, amire büszkék lehetünk: körberajzolt könyök, a kar íve, a célzáson végigrohanó lendületben kicsúcsosodó uralkodási vágy, az ember önálló akarata, amit nem korlátoz többé más, csak az egyén: a még egy átgondolt üzlet, még egy halálos játszma, csak a kedvemért múzsája, árnyékból kimosolygó sosemvolt, forró szél a préri felett, sivatagnarancsban mosolygó álomkép.



És persze a rúzs

A vörös a kedvencem... természetesen. Vörös volt a rúzs, amelyet anyám ránk kegyeskedett hagyni, azzal a dallal a naplemente siratásáról, amelyet minden lefekvéskor elénekelt. Apám még nem ért haza, még nem töltötte meg a levegőt idegesen nazális orrhangja, még nem gyújtott pipára, még nem simult anyám karja a válla köré: aztán vége lett, nem volt több kézenfogva, édességtől ragadós kéz a kézben séta a környéken, nem volt az öcsémet a levegőbe fáradhatatlanul dobáló kéz, az ablakmosás vegyszeraromája, almák a kosárban a pulton. Nem maradt semmi vörös belőle, semmi csipkés fehérnemű, ami kötélen száradt a ház mögött,
a bőrkötetes álomnapló, amelyben elmesélte titkon, hogy látta meg az akkor vörösképű kamasz apámban jobbik énjét, elfonnyadtak az almák, és nem maradt semmi. Csak az a vörös rúzs.

De kedvelem a narancsot is. Kis mértékkel, ujjal csippenthetően: mint a türelem anyám után poharakba töltögetve, apám előtt sorban, kísérve valami fájdalmas, beteges, felvert porként elülő és mindent felzabáló depresszióként. Én nem lettem a nő a háznál, pedig a térdem még kék-lila volt a fáramászástól, a körmöm tövig rágva, alatta soha el nem tűnni látszó koszréteg, ami a gyermekek sajátja. Az öcsém narancssárga köhögése, száraz kóróra emlékeztető alakja elaszni látszott:
kopogás kezdődött, anyám betegségének második felvonása, aggodalom, apám ürülő üvegei. Meghal majd ő is, Cathy, nem tehetek semmit - narancs a bicska nyele, amivel kikapartam a koszt a körmöm alól, narancs a törölköző, amibe csavarva először megtaláltam a fegyverét.
Narancs az erszény, amit kiloptam egy utazó táskájából: a hátán csillagokként ültek az anyajegyek, köztük az ajkam elpárolgott füstje.
Ha nőnek kell lenni, hát legyen: a szelíd erőszak mindig célravezetőbb:
épp mint a narancs.

És ott vannak a lilák! Őket semmiképp nem felejthetem el. Lila volt az első betört orrom, és a kedvenc, de elszakadt kendőm is: alig kaptam levegőt alatta, mikor először lőttem emberre. Egészen apró is deviancia volt, az erszénye bőven elég lehetőséget ígért az öcsém gyógyíttatására:lila volt a térdem, amikor a pultra könyökölve odadobtam apámnak a pénzt. Nem kérdezett, becsületére legyen mondva, bámult maga elé, aztán rám, mintha kísértet kerülgetné, de hallgatott. Azóta is hallgat, és ha bárki kérdezné, az ivó bevételéből lélegzik még az öcsém.
Apróságként indult, el kell ismernem, de aztán kiterebéjesedett, ügy lett belőle, és nem állítottam meg. Lila ujjnyomok a torkon, lila holdfény és a semmihez sem hasonlítható kéj, a láthatatlan korona. Nem voltam kifejezetten rossz kislány, legalábbis ha nem volt rá szükség: minden célpontom kapott egy búcsúcsókot, és mind egyetértett abban, hogy ezért megéri még a Teremtővel is találkozni. Így kaptam a becenevem, és sok banditával ellentétben ragaszkodom is hozzá: sosem felejteném el a lilának,
amivé tett.

De azért mindig a vörös lesz a kedvencem. Munkában, ha rám osztják az éjszakát, és mindenkire mosolygok, mindenkinek jut belőlem, és olyan jól mutat a szám lenyomata a poharak szélén: csak egy kis sör, csak egy kis bor, likőrök - a vörös, száraz, a nedves, édes fehér. Mindig tudom, mire szomjasak, melyikük vágyik valóban az italra, melyikük csak a lelke pohárba töltögetésébe - apám tekintete óvatoskodva kísér végig a helyiségen, ami olyan szépen rezonál a hangomra - és csak néha jut eszembe, mennyire emlékeztet egy pörgős, kivágott hang a puskalövésre. Az öcsém egészséges, de sosem szakadhat messzire a háztól, ahogy apám már rettegésében nem teszi, és mindketten tőlem függnek. Vajon ha valaki bepillanthatna a szoknyám és kendőm alá, nem értené meg, miért teszem? Nem állítom persze, hogy jókislány lennék, de a jókislányok bántóan korán halnak, én pedig akkor sem halok meg, ha megölnek - utánam jóval több marad itt,
mint egyetlen vörös rúzs.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Farkas

avatar
Hozzászólások száma : 82
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: Re: A Csókos   Vas. Okt. 22, 2017 1:52 am



Üdvözöllek Nyugaton, Kisasszony!

Amilyen gyorsan elkészültél, annál nagyobb ámulattal olvastam az írásod. Nagyon sok kreatív és szép írást olvastam már szerepjátékos múltam során, de azt hiszem ez lesz az egyik kedvencem. Nagyon tetszik minden mondatod, a játék a színekkel és az a titokzatosság a szavak mögött.
Nem vagy az tipikus esetlen nő, akikkel a vadnyugaton lehet összefutni és ez tetszik! Egy igazán izgalmas karakterrel bővíted az oldalt és ennek kifejezetten örülök! Nagyon várom már, hogy a játéktéri hsz-eid is olvashassam, úgyhogy nem is szaporítom tovább a szót. Menj avatart foglalni, aztán irány a játéktér!

Farkas







Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vadnyugatikronikak.hungarianforum.com
 
A Csókos
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Karakterek :: Elfogadott előtörténetek :: Telepesek-
Ugrás: