Csendes Hold

Csendes Hold Aneeka

Személyiség leírása

Olyan vagyok, mint a többi lány. Én is szeretek, vágyakozom. Ismeretlenekkel szemben visszahúzódó vagyok, csendes. A családom körében figyelmes, odaadó. Hiszen ilyennek neveltek. De ettől még imádom a szelet, ahogy simogatja az arcom, és belekap a hajamba. Imádom a napfényt, mely felmelegít, és imádom a kék vizű folyókat és patakokat, melyek oly kristálytiszták, mint a fény. Imádom Természetanyát, és mélyen tisztelem a Nagyszellemet, kihez majd egykor lelkem visszatér.

Előtörténet

A Préri olyan, mint maga az anyaöl. Bő termő, életadó, megóvó. Békességes, és nyugodalmas. Nem érdekli az sem, hogy gyermekei mennyit szenvednek, Ő azért biztosítja a megélhetést. Nem is a Prérivel van gond. A beözönlő fehérbőrűek kapzsisága felülírja az ősi törvényeket. Elvesznek mindent, ami él és mozog, s azt is, ami nem. Föld alatt, föld felett semmi sincs már biztonságban.

Kezdet... (1852 tavasza)

Szélcsendes éjszaka volt, mikor megláttam a holdvilágot. Legalább is anyám így mesélte. Csend volt, teli hold, és az egyik időleges béke ideje. Csak én sírtam vigasztalhatatlanul a végtelen némaságban. Apám a tenyerére emelt, s azon mód kilépett velem a wikiup elé. Magasra emelt, közel az éghez, és belekiáltotta a légbe a nevemet. Szél támadt, mintha csak válasz kélt volna a hangra, mely széttörte az éji csendet. A távolból dörgés robaját hozta a szél. Tavasz eleje volt, a tél épp visszahúzódni készült.

Ötödik év... (1857 nyara)

Apám az Északi Paiute törzsek egyik dicső harcosa, Ezüst Medve. Anyám apache származású, valami törzsi háborúság okán ragadta el apám magával. Anyám elmondása szerint, apám nem erőszakoskodott, kivárt, míg anyám megenyhült. Egy bizonyos nem emlékszem arra, hogy valaha is veszekedtek volna, vagy, hogy apám kezet emelne anyámra. Pedig láttam más családokban ilyesmit. Az is tény, hogy nem szerelemből születtem, mégis mindketten végtelen örömmel és szeretettel vettek körül.
Sajnos anyám az öcsém születésekor megtért a Nagyszellemhez, és magával vitte öcsénket is. Én akkor már öt éves voltam. A bátyám Kismedve pedig, hét. Így ketten maradtunk apánk mellett, aki soha többé nem vett asszonyt maga mellé. Sokszor csodálkoztak is rá a többiek, de ő csak megrázta a fejét. Ha valaki pedig túl tolakodó volt a kérdésében, hát a csatabárdjával adott érvényt a hallgatásnak.

Elszálló évek…

Háborúkkal szabdalt éveket éltünk. Hiába kötött a Nagy Fehér Főnök békeszerződést az indiánokkal, mindig találtak okot arra, hogy tovább űzzenek bennünket ősi földjeinkről. Először a vasparipa útja miatt, majd más építkezések okán. Aztán kincsvadászok jöttek, s nyomukban rablók és banditák, akik a saját fajtájukat sem kímélték. Még is, a földjeinkre ácsingózó telepesek a legrosszabbak közülük. A kincsvadászokat az arany és ezüst érdekli, melyet vagy a folyókból próbálnak kimosni, vagy a föld alól akarják előkaparni. A banditák meg hamar tovább állnak, ha rájönnek nincs mit elvenni. De a telepes… a telepes a földet akarja, a Prérit, mely számunka megélhetést ad. Leöli a bölénycsordákat esztelenül, kivágja erdőinket, hogy házat építsen. Eltereli a folyók vizét, felszántja a földet. És nem érdekli, hogy mi közben éhen halunk.
Amúgy, minden év ugyanúgy telik el. Tavasszal örülünk, hogy túléltük a fogcsikorgató telet, hogy az állatok sem vesztek oda, volt mit enni, és nem fagytunk meg. Nyáron annak örülünk, hogy bőségesen termettek a növények, és kifogyhatatlan számban vágtak át a prérin a vadak. Hús is volt hát bőven. Meg munka is. A bőrt kikészíteni, a húst tartósítani télire. Ősszel örülünk, ha biztonságos téli szálláshelyet sikerül találnunk, és télen annak, hogy a nyári bőségben megfelelően gondoskodtunk magunkról. Igaz, ez egyre nehezebben megy a földrablók miatt, egyre kemény munkát igényel, egyre kétségbe ejtőbb a helyzet.

A jelen… (1869 ősze)

Öt év telt el a „Kígyó” háború óta. A törzs kissé megfogyatkozott, és valamennyire szét szóródtunk. A fehér telepesek még északabbra űztek minket, s bár nincs háború hivatalosan, még most is folyik a küzdelem. Közeleg a tél, új és biztonságos szállásra lesz szükségünk. Megint feljebb vándorolunk a hegyen. Itt már nincs mit összegyűjteni, és a vadak is jóval kevesebben vannak.
Mi lesz velünk?