Newady

Newady

Személyiség leírása

Newady jelentése felhő. Születésem után, mikor édesanyám az égre tekintett, majd rám, ezt a nevet adta, hiszen oly' tiszta és szép voltam, mint a komótosan kullogó bárányfelhő az égbolton. Mint kiderült, a név tökéletesen illett is hozzám.
Olykor csendes és nyugodt voltam, pajkos, játékos, de igenis képes voltam háborogni akár az ég a sötét felhők közt.
Persze, ez ma sincs másképp. Indián nőnek születtem, akiről úgy gondolják, titokzatos, bájos és félelmetes jelenség, de egyik sem vagyok igazán. Vagyok aki vagyok. Egy nő, akit a kalandvágy és a kíváncsiság vezérel, akinek nem számít mit hoz a jövő, aki úgy érzi, nincs mit veszítenie, aki mást sem akar, csak menni és látni, mi zajlik otthonán kívül.

Előtörténet

Gyermekkorom úgy telt, mint bárki másé. Sokat játszottam a többi gyerekkel, besegítettem a törzs dolgaiba.
Mégis, kedvenc időtöltésem a bújócska volt, de nem a többi gyerek vagy felnőttek elől bújtam el, hanem a fehér ember elől. Kíváncsi voltam rájuk, ahogy mindenki más is, kivéve az idősek, akik óva intettek tőlük. Sok bosszúságot okoztak már a törzsemnek, engem mégis érdekelt kik ők, milyen szokásaik vannak és a többi.
Ám egy bújócskázás alkalmával egy férfi mégis rém talált.
még mindig emlékszem a találkozás minden percére. Úgy gondolta kém lehetek, így nem bánt velem kesztyűs kézzel, de az asszony kedves volt és segítőkész, aki kimentett férje karmaiból és ellátta a sebeimet, majd étellel is megkínált. Nem ismertem a nyelvüket, így a kommunikáció nehéz volt. De a hölgy láthatott bennem valamit és titokban, férje tudta nélkül, majdnem minden nap találkoztunk, hogy tanítsa nekem ezt a furcsa, mégis dallamos beszédet.
Gyorsan ráállt a nyelvem és nem mondom, hogy tökéletes a tudásom, de igenis képes voltam társalogni vele.
Ahogy teltek az évek, nem feledkezhettem meg a törzsi feladataimról.
Szerencsére mint a nyelvben, úgy a kézügyességem sem volt rossz soha, így gyorsan tanultam meg bánni a fegyvereinkkel, hogy vadászhassak, kosarat fonni és a gyűjtögetés is remekül ment. Megtanultam a nyomokból olvasni, azt is, hogy melyik növény lehet mérgező, melyik ehető. Még a méregkeverés és az orvoslást is el kellett sajátítanom.
Nem azért, mert ez volt a törzs akarata, hanem azért, mert én akartam így, mert tudtam, hogy nem maradok itt örökké. Nem akartam itt megöregedni és meghalni, ahogy a többiek. Látni akartam a világot, eljutni olyan helyekre, ahol még nem járt hozzám hasonló. Meg akartam ismerni a fehér embereket, a kultúrájukat és mindent, amit csak lehet. Viszont mindig visszatartott a család, a szeretetem feléjük.

Éjszaka volt, füttyre és lónyerítésre ébredtem, majd sorban durrantak el azok a fegyverek. A lovak patáinak dobogása megrengette a földet, de még is olyan halk volt, mintha messze lennének, távol tőlünk.
De hirtelen magamhoz tértem, mikor rájöttem, hol is lehet ez a szörnyű zsivaj.
Nem foglalkoztam a családom tagjaival, akik vissza akartak tartani, nehogy rájuk hozzam a bajt, vagy éppen magamra, de nem maradhattam. Valaki, aki kedves és segítőkész volt velem, bajban lehet.
De elkéstem. Mire a farmra értem, a pár hullája ott feküdt a lángoló ház előtt.
Megsajdult a szívem az asszonyt látva, de tudtam, itt már nem tehetek semmit. Úgy gondoltam, majd másnap eltemetem őket, ahogyan azt kell.
Ahogy indultam volna vissza, újra hallottam a lovasokat és fegyvereiket. Újabb iramba kezdtem vissza, egészen az otthonomig, de újra elkéstem.
A törzsem tagjai szétszéledve, családokra bontva élnek, így nem a tábort találták meg, hanem az én otthonom, az én családom.
Ismételten csak elkéstem. Mind ott feküdten a porban, miközben az átkozottak felettük nevettek.
Elborult az elmém és egyetlen követ felkapva fejbe dobtam a nekem legközelebbit. Hatásosnak bizonyult, mert megszédült és le is esett a lováról, de még mielőtt előkaphattam volna az egyik tőröm, hogy belemártsam, egy kötél került a derekamra, amit jó erősen rám erősítettek úgy, hogy a kezemet sem tudtam megmozdítani, végül erős ütést éreztem és elsötétült előttem a világ, de még annyit képes voltam kivenni a beszélgetésből, hogy "Ez még valamire jó lesz".