Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Dust and Shadows
Yesterday at 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

» Sing with me! - Janie & Jarod
Vas. Feb. 04, 2018 9:37 am by Jarod Donovan

» Játékostárs kereső
Szomb. Feb. 03, 2018 2:12 am by Raymond Norton

» Hírek az oldallal illetve játékkal kapcsolatban
Szomb. Feb. 03, 2018 2:02 am by Farkas

Top posting users this month
Jarod Donovan
 
Farkas
 
Janie McClain
 
Raymond Norton
 
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 How I met Earl - Onawa & Earl

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Onawa

avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: How I met Earl - Onawa & Earl   Kedd Okt. 31, 2017 11:52 pm

Házunk, melyben összezárva kell élnem egy igazi fehér taplóval, a város szélén áll. Bátyjától ugyan örökölt némi pénzt, azt természetesen elverte a kocsmában, így az épület, melyet otthonának nevez, már kezdi teljesen átadni magát a szúcsaládoknak.
Teljes szívemből utálom ezt a házat és a várost, lakóival együtt. Nagy megkönnyebbülés, amikor a ház ura elhagyja pár napra a várost és olyankor engedélykérés nélkül visszatérhetek a családomhoz. Most is hasonló a helyzet. John pár órája indult el vadászni, én pedig gyorsan rendbe raktam utána mindent a házban és már nyitottam is az ajtót. Azonban egy pillanatra megtorpantam. Mi lenne, ha az egyik lovát is magammal vinném ezúttal. Gyorsabban odaérnék és így többet maradhatnék. Minden perc számít, amit a népemmel tölthetek.
Elszaladtam a ház mögé és lekaptam egy kötelet a fakerítésről, majd odasétáltam a kedvenc jószágomhoz. -Ajioqjimin. - azt jelenti szeder, én így neveztem a gyönyörű fekete kancát. Végigsimítottam a nyakát, miközben kivezettem a karámból, majd egy határozott mozdulattal fel is ugrottam rá.
A törzsem nem tart lovakat, így csak 2-3 éve kezdtem el lovagolni tanulni, miután a városba kerültem. Azt hiszem elég jó érzékem van. Sajnos ezúttal is vétettem egy hatalmas hibát, méghozzá, hogy nem vettem észre az utálatos szomszédunkat kezében egy óriási fegyverrel, arcán egy vad vigyorral. Felemelte a puskáját és hármat-négyet a levegőbe lőtt, amitől a fiatal kanca természetesen megijedt - na meg nekem is majdnem megállt a szívem - és ahogy megugrott és nekiiramodott én nem tudtam a hátán tartani magam.
Nagyot csattanva érkeztem a kemény útra, de nem törődve a fájdalommal már próbáltam is felállni, hiszen a ló hamarosan hét határon túl lesz...
Csak a szomszéd kárörvendő röhögését ne hallanám....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl Grey

avatar
Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 24.
Tartózkodási hely : a feleséged ágya


TémanyitásTárgy: Re: How I met Earl - Onawa & Earl   Hétf. Dec. 25, 2017 7:56 am

A crazerocki templomnak nincs harangja.
Vagy tán nem ártana meglebbenteni a lehetőség gyanúját, miszerint van neki, csak a harangozót vagy lelőtték múlthéten egy indokolatlan pisztolypárbajban, újat meg nem neveznek ki, elvégre ilyen istentelen népeknek minek harangszó? Már nem arra célzok, hogy én túl sűrűn koptatnám a gyóntatófülkét vagy a templompadokat, esetleg bűnbánatot vagy a keresztény erkölcs előírta bárminemű lelki vagy testi tevékenységeket túl sűrűn gyakorolnám… de ami itt folyik, az még nekem is túlzás. Úgy tűnik, minél távolabb vagy a törvénytől és a civilizált társadalomtól, annál inkább elállatiasodik az ember. Nem mintha ez különösebben meglepne vagy megbotránkoztatna, de azért valljuk be, egy hozzám hasonló finom úriember nem jártas az efféle embertelen megoldásokban. Ugyanis minél közelebb vagy egy jól szervezett igazságosztói szervhez, s minél inkább a már említett civilizált társadalom központjához, annál átgondoltabbnak és kifinomultabbnak kell lenned mint bűnöző. Nyílván nem arra célzok ezzel, hogy holmi közönséges bűnözőnek tartanám magam… De a törvény emberei általában nem osztoznak eme véleményemben. Ami igazából lényegtelen, jelenlegi helyzetünkben az egész eszmefuttatásból csak annyi releváns, hogy az apámtól örökölt zsebóra nélkül, amelyet oly szerencsétlen elveszítettem a hajóúton – értem ezalatt, hogy eladtam egy hordó rumért, és nem tudtam visszalopni – illetve harangszó híján, némileg nehézkés tudni, hogy mennyi az idő. Mindenesetre a nap már javában az égbolt közepén jár, továbbá felnőtt ember vagyok, így pont eljött az ideje annak, hogy megigyak egy kis whiskyt.
Ilyenformán útban vagyok a szállásomtól számítva a városka másik részében lévő kocsma felé – gyalogszerrel, mert a múltkori kísérlet után, hogy lovagolni tanuljak, úgy feltörte a nyereg a seggem, hogy még mindig nem tudok rendesen ülni. Kellemes sétám a pékkemence forróságát letromfoló tűző napfény alatt pediglen épp megtöri a lövések félreismerhetetlen hangja. Essen bele a franc ezekbe az emberekbe meg a hülye szokásaikba! Nem tegnap születtem, és elég sok embert idegesítettem fel a végtelenségig rövidke életem során, de lelőni eddig csak egyszer próbáltak… Jobb helyeken verés vagy megkéselés szokott számításba jönni, ha bosszúra gondol egy ember. A halottak ugyanis ritkán szokták visszafizetni adósságaikat. Ha jól számolom, három lövés is eldördül. Minekutána több kérdés is felmerül bennem. Egyrészt, milyen csuda fegyvereik vannak, másrészt szarják ezek a lőszert?
Szívesen belemerülnék a gondolataimba, hogy a magam agyában járjak utána a válaszoknak, ám egy ló olyan sebességgel vágtat felém, hogy egy pillanatig megáll dobogni a szívem az attól való félelmemben, hogy agyontapos. Elrebegném az utolsó – és egyben első − imám ezen a földön, de a ló úgy dönt, hogy kegyesen kikerül, én meg úgy döntök, hogy folytatom sétám a kocsma felé, mikor megpillantom a földön ücsörgő rézbőrű nőt. Franc abba, hogy ekkora úriember vagyok… Hát, csak nem hagyhatom itt…
− Jó napot! – szólok oda kedélyesen, ahogy megszaporázom a lépteim, s felé nyújtom a jobbom, megadva az esélyt neki, hogy belékapaszkodva könnyebben talpra állhasson. − Vagy mondom inkább úgy, hogy jobbat. Csak nem a kegyed a paripáját láttam az imént? − érdeklődök elhúzott szájjal, aztán egy mosollyal palástolom a hangomban megbúvó korholó élt. Nevelje már meg az ember az állatait…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onawa

avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: Re: How I met Earl - Onawa & Earl   Pént. Dec. 29, 2017 9:43 am

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmi bajom és nem fáj az oldalam és a lábam. Viszont a lovam perceken belül elérheti a városhatárt és ha nem pattanok fel máris és megyek utána, akkor nagyon nagy bajba fogok kerülni. A férfi, akivel élnem kell sajnos nem lesz elnéző. A veréstől nem félek, de attól igazán tartok, hogy a barátaival lemészárolja a családom. Egy ló elvesztése épeszű embert nem késztetne ilyen tettre, de az elmúlt pár év alatt rá kellett jönnöm arra, hogy az az ember nem teljesen ép elméjű.
Ahogy megpróbálkozom a felállással éles fájdalom szúr a medencecsontomba. A kitaposott kemény talaj és az ívesen elegáns repülés megtette a hatását. Mielőtt újra nekiveselkednék a talpra állással, egy férfi hang tereli el a figyelmem. Mélyen zengő, kellemes hangja nemcsak odavonzza a tekintetem, hanem jól öltözöttsége és figyelmessége oda is tapasztja. Ritkán találkozok olyan fehérrel, aki felajánlja segítségét. Egy másodpercre azért elbizonytalanodom, de aztán megragadom jobbját, hogy felhúzhasson.
Felszisszenek, ahogy ránehezedek jobb lábamra, de igyekszem nem mutatni, hogy rendesen megütöttem magam.
-Magának is és köszönöm. - pislogok rá ijedt őzike szemeimmel. -De igen, igen. - bólintok egy aprót kérdésére, majd lesütöm szemeim. -Vissza kell hoznom, különben a gazdám iszonyúan mérges lesz. - újra felnézek rá és valahol nagyon reménykedem benne, hogy segít nekem. Ha egy fehér ember megfogja a lovat, nincs az az isten, hogy egy magamfajtának csak úgy visszaadja. Ez a férfi azonban segíthetne.
Nem kérlelem, nem érzem helyénvalónak. Ha nem ajánlja fel, majd megoldom, de sokáig nem húzhatom az időt, úgyhogy leporolom magamról a port és lépek párat a ló irányába, amely azóta lelassított és megzavarodva forgolódik az út közepén. Keserűen elhúzom a szám, ahogy végül sántítva elindulok befogni az ijedt négylábút.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Earl Grey

avatar
Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Oct. 24.
Tartózkodási hely : a feleséged ágya


TémanyitásTárgy: Re: How I met Earl - Onawa & Earl   Vas. Dec. 31, 2017 10:33 am

Jobban megnézem magamnak a rézbőrűt, míg feltápászkodik és megigazgatja magán a ruháit.
Igazán szép, sudár termete van, a bőre kellemesen karamellszínű, egyáltalán nem emlékeztet a sárgás-gusztustalan fémre, amelyről – gondolom, gúnyolódás céljából – elnevezte a fajtám a fajtáját. Az idomai formásak, hosszú lábai ívét csodálom egy pillanatra, majd ahogy megszólal, finom vonású arcára ugrik a tekintetem.
− A gazdája…? − ismétlem utána némileg meglepetten, kérdőn és igencsak savanyúan. Mondom én, hogy ezek istentelen, barbár népek. Már a crazerockiak. Ha helyesek az értesüléseim, az indiánoknak bőven elég istenük van a világ összes emberének. Nem mintha ítélkeznék. Amennyiben igényt tartanak rá, nekik adom a mienket is.

Valahol mélyen érzem magamban a nyomást, hogy esetleg föl kéne ajánlanom a nőnek a segítségem, de még annyira sem kell mélyen magamba tekintetem, hogy tudjam: én esetleg csak ártani tudnék neki. A macskákon kívül nem ápolok túl jó viszonyt az állatokkal. Polly nénikém egyszer rám bízta a nyulát, és hát másnapra kimúlt szegény pára.
− Szívesen segítenék, de attól félek, csak elijeszteném a lovat… − szabadkozom utána fordulva, miután a nő kissé sántítva elsétál mellettem. Szívesen mennék is tovább a kocsma felé, de a lelkiismeretem aztán mégse engedi. Francba ezzel a hatalmas szívemmel! − De ha bármiben tudok esetleg… − szólok utána. − Úgy tűnik, mintha megsérült volna. Ha gondolja, szívesen elkísérem a doktorhoz…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Onawa

avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: Re: How I met Earl - Onawa & Earl   Pént. Jan. 05, 2018 9:55 am

Ha ki akarnám fejteni, igazából nem nevezhetném John-t gazdámnak, mert hivatalosan nem az. Élettársnak és férjnek sem semmiképp. Csak egy hímegyed, aki terror alatt tart és a családom épségével szeret fenyegetőzni. Egy iszákos bunkó, akit már régen ott kellett volna hagynom, de még nem volt hozzá elég bátorságom. Hogy hogyan kerültem ilyen kellemetlen helyzetbe, azt talán egy tea mellett egyszer elmesélem az illetőnek, de most jobban aggódok a rémült állat miatt.
Meglep, hogy a férfi csodálkozik a "gazda" megnevezésen. Legtöbben tudják milyen helyzetek uralkodnak ebben az ocsmány városban és nem lepődnek meg ilyesmin. Sőt! Az "úgy kell neked!" arckifejezéssel gyakran találkozok, ha erről esik szó.
Azonban a férfit jobban felmérve, feltűnhetett volna, hogy más vidékről érkezett, talán nem is olyan régen, mert még nem láttam itt. Öltözete minden részlete különbözik az itteniekétől, modora és akcentusa is arról árulkodik, hogy távoli vidéken nevelkedett.
Láttam már számtalan átutazót, de beszédbe sosem elegyedtem velük. Régen érdeklődtem a fehérek kultúrája iránt, de amióta a városba kerültem, azóta igyekszem elkerülni a hely minden lakóját. Több a negatív emlék, mint a pozitív velük kapcsolatban.
Az úr szavamat ismételve mered rám, de én csak lesütöm a szemem. Sajnos igen, gazdám. Jobban hangzó angol szót nem ismerek erre.
-Semmi gond. -mosolyodok el végül. Önző dolog is lenne elvárnom, hogy segítsen. Az is több kedvesség, amit jó ideje crazerockitól kaptam, hogy felsegített. -Azért nagyon köszönöm. -szavaim őszinték, halvány mosolyom pedig még mindig az arcomon ül.
Nem várok tovább, elindulok a lovam után, bár kissé sántítva teszem az első lépéseket. Csontom nem tört, izmom nem szakadt, csak pár lila és kék folt fog árulkodni esésemről. Sántításom is enyhül, ahogy megteszek pár lépést.
Mindeközben látom, ahogyan két férfi próbálja megközelíteni és becserkészni a fekete négylábút. A már mögöttem tartózkodó férfi még utánam szól, így visszapillantok rá. Már futva sem érnék oda az állathoz hamarabb, mint azok ott ketten.
-Nagyon köszönöm, de jól vagyok. A zsálya tea majd lejjebb viszi a duzzadást. - sosem találkoztam még az itteni doktorral, de amíg nem muszáj, addig nem is szeretnék. Sok gyógymódot tanultam otthon, amit eddig tökéletesen be is váltak. Sosem csalódtam a gyógynövényekben és nem szeretnék az eddig bevált dolgokon változtatni.
Mire visszafordulok az állat felé, az egyik férfi már kezében fogva a kötelet, maga mellett vezeti felénk. Kedves és általában nyugodt ló, most is hagyta magát megfogni. Meglepődve állok meg ott, ahol vagyok és bevárom a gyors léptekben haladó illetőt, aki egyenesen felénk tart, de odaérve hozzánk nem áll meg előttem, hanem  inkább Earl-höz közelít.
-Uram, a magáé? - kérdi és már nyújtaná is át a kötelet.
-Az enyém. - lépek közelebb, nem túl határozottan. Az úr végigmér, kicsit habozik, de aztán meghúzza a vállát és átadja nekem a vezetőszárat. Megsimogatom a ló orrát, a távozóra pillantok, aztán Earl-re.
-Ha mégis megkérhetném valamire... -szólok neki, mielőtt elköszönne. -Segítene bevezetni a karámba? - megelőzvén a nemleges választ, még hozzáteszem -Vagyis... csak be kellene utánunk csukni a kaput. - nekem egyszerűbb úgy elengedni a karámban, ha valaki becsukja mögöttünk a kaput, nem kell forgolódnom vele és szenvedni a lánccal mielőtt elengedhetném. Békés ló, de nem bízhatom a véletlenre, főleg ezek után. -Itt lakom, abban a házban. - egészítem még ki a mondanivalóm és mutatok a pár méterre álló faházikóra és a mögötte álló karámokra, hogy tudja, nem kell elkísérnie a világ végére.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: How I met Earl - Onawa & Earl   

Vissza az elejére Go down
 
How I met Earl - Onawa & Earl
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Nevada állam :: Crazerock Town :: Utcák és városkörnyék-
Ugrás: