HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» William Kane
Today at 12:31 am by William Kane

» Onawa-Hank
Yesterday at 8:53 am by Onawa

» "For even the greatest, sometimes must fall"
Vas. Nov. 19, 2017 9:53 am by Anastasie des Ardes

» A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie
Vas. Nov. 19, 2017 5:23 am by Anastasie des Ardes

» 8 óra munka, majd egy kis szórakozás - Anthony és Raymond
Szer. Nov. 15, 2017 11:37 am by Anthony A. Wyndham

» Játékosok keresik
Szer. Nov. 15, 2017 10:17 am by Onawa

» Hank Jackson
Hétf. Nov. 13, 2017 4:45 am by Farkas

» 5 szavas mese
Vas. Nov. 12, 2017 4:36 am by Raymond Norton

» Run run... befor the low - Raymond & Jericho
Pént. Nov. 10, 2017 12:03 am by Raymond Norton

Top posting users this month
Anastasie des Ardes
 
Farkas
 
Lusio
 
Anthony A. Wyndham
 
Raymond Norton
 
Onawa
 
Hank Jackson
 
William Kane
 
Statisztika
Telepes: 10
Rendfenntartó: 3
Bandita: 2
Paiute: 4
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0

Összesen: 9 nő / 10 férfi

Share | 
 

 A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Lusio

avatar
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Szomb. Nov. 04, 2017 4:56 am

A ruhaboltban állok jót magamért, tekintve hogy nemrég jókora prémfelvásárlást tartottak, mindet tőlem vették meg és most várom a fizetségem. Hátul adtam le, de a boltos megkért, jöjjek ide előre. Nos, lehet ez nem volt túl jó ötlet, mert kezdem úgy érezni, ez a bolt a fehérek kiváltságosainak van, egyre másra jönnek be a népek, és nem azok, akiket az utcán járkálni látok, inkább olyanok, mint az a lány a kocsiban....és nem beszélek velük egy nyelvet. Olyasmikről társalognak, amiről halvány dunsztom sincs, a boltba sem illek be igazán és mivel a pult mellett állok, párszor megkérdezik tőlem hogy nem-e a boltos kisegítője vagyok. Mi van? Olyankor bátortalanul közlöm velük hogy nem, pedig nem egészen értem a kérdést sem. Szerencsére a boltos jelenést tesz olykor és így rendre azt mondja, hogy én hamarosan elmegyek. Még szép hogy elmegyek...amint kifizetett. Bár ennek ellenére nem is foglalkoznak velem tovább, még csak rosszalló pillantást vagy megjegyzést sem kapok, ezek nagyon el vannak magukkal. Hála a jó szellemeknek, gondolom magamban. Tényleg a kipakolt ruhákat szemrevételezik, megjegyzést vagy éppen kiselőadást tartanak, én meg jószerivel úgy teszek, mint aki érti is miről beszélnek, de inkább csak láthatatlanná akarok válni és sötétnek tűnő, ám bamba tekintettel pislogok körbe. Azt hiszem kezdem megérteni a lényegét. Ezek bejönnek, a boltos aki egy kereskedő féle, nos ő kipakolja amije van, a betérők meg válogatnak belőle. Tisztában vagyok a pénzzel és hogy mi mibe kerül, így hamar megállapítottam nem olcsó a bolt. Ahol állok, ott fizetnek. Nekem is itt fog fizetni. Csak hamar elkalandozik a figyelmem, a gondolataim is, amint eszembe jut megint az a lány a kocsiban, olyan...furcsa és megmagyarázhatatlan érzés ragadott magával, nem is tudom. Miért jut ez még mindig eszembe?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anastasie des Ardes

avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2017. Nov. 01.
Age : 25
Tartózkodási hely : Crazerock


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Szomb. Nov. 04, 2017 9:57 am

A lovaskocsi egy rándulással megáll az üzlet előtt, Garett leugrik a bakról, kinyitja a kocsi ajtaját, és a karját nyújtja, hogy lesegítsen. A jobb kezemet nyújtom neki, a ballal feljebb emelem a szoknyámat, nehogy elbotoljak benne.
Megköszönöm a segítséget, Garett megbiccenti a kalapját, és visszaül a bakra. Megvárja, míg a kezemet az üzlet kilincsére teszem, majd a nyelvével csettint, és a lovak megindulnak.
Én még vetek utána egy pillantást, majd lenyomom a kilincset, és belépek az üzletbe.
Ma az egyik kedvenc, fűzöld ruhámat viselem a fűzőjén arany zsinórozással.
Szőke hajamat rafinált, elegáns kontyba igazítottam, széles karimájú kalapomat az állam alatt lazán megkötött szalag tartja a helyén, körülöttem enyhe virágillatot érezni.
- Jó napot kívánok!
Mosolyogva köszönök, közben a pillantásomat végigfuttatom valamennyi jelenlévőn, hogy egyértelmű legyen, mindenkinek szólt az üdvözlés. Ahogy a tekintetem eléri az indián férfit, meg is akad rajta néhány szívdobbanásnyi időre. A mosolyom nem tűnik el, egy pillanatra kiül az enyhe zavar, amikor a szemébe nézek. Felismerem, a hazaérkezésem napján néztünk először egymás szemébe, habár az véletlen volt, valamiért mégis nyomot hagyott, hiszen azóta is, ha hébe-hóba meglátom a városban, felismerem, ahogy most is.
Mindenesetre a zavar hamar eltűnik, a kedves mosoly, és némi félig-meddig leplezett kíváncsiság marad csupán a helyén.  
Egy mozdulattal kioldom a kalapom szalagját, óvatosan leveszem a fejemről, és fél kézzel a szoknyám elejéhez simítva tartom.
Az üzlet tulaja ekkor bukkan fel a pult mögött, ezért közelebb lépek hozzá, ezzel a pulthoz, és az ismeretlen férfihez is. A tulajdonos képe mindenesetre felderül.
- Anastasie kisasszony! De örülök, hogy látom! Siet? Ha nem, egy kis türelmét kérném, rögtön az Öné vagyok!
Őszinte a válaszom, nem is bánom, hogy egy keveset nélküle is nézelődhetek az üzletben. Néha fáraszt a sodró lendülete, amivel mindent el szeretne adni nekem.
- Csak nyugodtan, egyáltalán nem sietek…
Ahogy a tulajdonos eltűnik, eltöprengve nézek körül, és lopva kihasználom a lehetőséget, hogy a tőlem alig egy méterre álló indián férfit is kissé jobban megnézzem, bár távolról sem csinálom feltűnően, de megakad a szemem a nyakán lévő tetováláson. Sosem láttam még igazi tetoválást…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lusio

avatar
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Vas. Nov. 05, 2017 5:36 am

Hirtelen megjelenik a bejáratban az, aki eddig csak gondolati szinten volt jelen előttem. Először azt hiszem csak odaképzelem, de ahogy egyre közelebb jön és kezdem érezni azt a finom virágillatot, egyre inkább tudatosul bennem, hogy mégsem. Bent akad a levegő, mivel megszólít mindenkit és már megszoktam hogy így köszönnek itt a népek, ezért én is bólintok egyet. Csak azt nem tudom mit kell erre felelni, szóval nem erőltetem a dolgot. Hamarosan előkeveredik megint a boltos, akivel nekem még dolgom van, hallom a hangját, látni nem látom, mert amióta belépett Anastasie jószerivel rajta felejtettem a tekintetem és most egy apró mosolyom is fakad az övére. Normális vagyok? Jut eszembe! Most már levegőt veszek és a tekintetem velem fordul, ahogy ő mellém lépked. Már eljutott a tudatomig a neve, bár az egészet megjegyezni sem tudom nem hogy kimondani, de odáig tiszta hogy Ana. Kár hogy fogalmam sincs mit jelent ez a név. Elkalandoztam, de még ahogy befordulok a pult felé, még mindig őt nézem. Olyan a bőre színe, mint a friss gyökérnek, de nem látszik betegnek, sőt, kicsattan az egészségtől, és ehhez társul az a kedves mosolya. Meg a nagymacskákhoz hasonló csodaszép szempár. Váltanak néhány szót a boltossal, addig én összeszedem magam és nem mosolygok tovább, amúgy sem szoktam, nem értem miért pont neki kell ezt, mikor lehet semmibe vesz. Ki tudja. Ekkor csendül fel újra a boltos hangja.
- Csak kifizetem ezt az..indiánt és mindjárt elmegy!
Fogalmam sincs miért hangsúlyozza ki, egyébként tudja a nevem, még is úgy beszél rólam, mintha most léptem volna be először a boltjába. Holott nincs így.
- Lusio...
Szólalok meg hangosan, a magam mély hangján, és ezzel kiegészítem az ő mondandóját.
- ...Fehér Sas fia. És igen, elmegyek...de előbb fizesd meg a tartozásod!
Mellé kicsit gorombán húzom össze a szemöldökömet, most a boltosra tekintek, akinek láthatóan nincs ínyére a dolog. Nekem se. Megvárakoztat, miközben minduntalan el akarna küldeni. Pedig az üzlet megköttetett. Noha most nincs szükségem égetően arra a pénzre és úgy általában az indiánoknak nem sok minden kell a fehérektől, később még jól jöhet bármire, elvégre náluk ilyen papírral lehet fizetni. Valamit valamiért. Más lapra tartozik hogy állandóan ezt csinálja, így én sem szándékozom komoly gondot okozni neki vagy az üzletében kárt tenni, inkább így ösztökélem arra hogy egy kis tiszteletet mutasson felém és ne bohóckodjon itt nekem. Kifizet, elmegyek...tiszta sor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anastasie des Ardes

avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2017. Nov. 01.
Age : 25
Tartózkodási hely : Crazerock


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Vas. Nov. 05, 2017 6:43 am

Úgy fest a mosolyom ragadós, minden boltban tartozkodótól visszakapom, még az indián férfitől is, akiből ki sem néztem volna, hogy szokott mosolyogni. Úgy hittem nem is illene talán a kemény vonásaihoz, de most, hogy ha halványan is, de elmosolyodott, rá kell jönnöm, hogy tévedtem. Jól áll neki, melegséget kölcsönöz a tekintetének is.
Akaratlanul is feltűnik, hogy rajtam felejtette a pillantását, hiszen loppal én is megnéztem magamnak. Fel is lobbant bennem a kíváncsiság vezette vágy, hogy megérintsem a nyakán a tetoválást, de az roppnt illetlen lenne, így az ujjhegyeim rezzennek csak meg, és meg is feledkezem a gondolatról, hiszen megérkezik a tulaj.
Az odavetett szavaira összeráncolom a szemöldököm, az ajkaim megfeszülnek, bár mégfélig megvan a mosolyom.
- Kedves Uram! Ne legyen ilyen goromba az üzletfeleivel, megárt a boltjának. Édesapám mondja mindig, hogy akivel üzletelünk, azzal bánjunk olyan tisztelettel, amilyet magunknak kívánunk, és azt hiszem az évek őt igazolják...
Próbálom fesztelenül közölni a mondandómat, a lehető legkevesebb fenyegető, rosszalló élt belecsempészve.
Valószínűleg a dorgálás ha csak kényszer szülte engedelmességet hoz is, beváltja a hozzá fűzött reményeket, és a tulajdonos kedvesebb lesz ideig-óráig. Felháborítónak tartom, mikor így beszélnek másokkal. Még füstölnék egy sort magamban, de ahogy a férfi megszólal, a hangja magára vonja a figyelmemet.
Hát, a nevét már megtudtam. Furcsa számomra, hogy nekik nincs vezetéknevük, inkább a felmenőik nevével egészítik ki a sajátjukat.
Mindenesetre a feszültség szinte elektromos közöttük a levegőben, és Lusio goromba tekintete az éjszakai vihart idézi számomra.
Hogy elvegyem a helyzet élét, egy aprót legyintek a kezemben tartott kalappal, talán csak hogy felhívjam magamra a férfiak figyelmét, mint viador a bikáét.
- Úgy vélem Mr. Hastings-nek eszébe sem jutott, hogy adósa maradjon, pusztán megzavartam érkezésemmel a teendőiben. De igazán nem sietek, így megvárom míg az Urak rendezik az ügyeiket.
Egy egyértelmű gesztussal el is bocsátom az üzlet tulját, aki nyilvánvalóan nem mer majd ellenkezni velem, mint alighanem legtehetősebb ügyfelei egyikével.
Észre sem vettem, hogy időközben mindösszesen mi hárman maradtunk az üzletben. Illetve ha Hastings távozik a személyzeti rész felé, akkor ketten...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lusio

avatar
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Kedd Nov. 07, 2017 9:44 am

Próbálom követni a kibontakozó párbeszédet. Azt hiszem Ana most olyasmit mondott a boltosnak, hogy tisztelnie kellene engem. Húha! Meglepődöm ezen, igaz hogy kifelé ebből csak annyi látszik, hogy a csúnya tekintetemet, mellyel a boltosra néztem, most felváltja egy képzeletbeli kérdőjel és tanácstalanul pislogok rá. A mi népünknél az a hagyomány, hogy a férfi védi meg a nőt és nem fordítva, nekem szégyen hogy Ana megpróbál védeni. Ugyanakkor tudom hogy az ő szokásaik nem egyeznek meg a miénkkel, így nem vethetem a szemére, meg igazából semmi közöm hozzá, ezért sem fordulok felé. Közben a boltos annál inkább beszél.
- Elnézést, Ms. Ardes! Teljesen igaza van.
Tehát igazat ad neki, de a szemében sunyiságot látok inkább. Gondolom komoly vásárlója Ana, ezért látom ezt a kényszerű behódolást. Jah, és persze hirtelen engem szólít meg, szóval megint bent reked a levegő, úgy fordulok ismét felé. Nem tudok rá csúnyán nézni, pedig a hangvételéből és a mondandójából arra következtetek, hogy most vízválasztót játszik éppen. Úgy válaszolnék is neki, de közben a boltos megint megszólal.
- Engedelmükkel.
És már megint eltűnik hátul. De én nem engedtem meg neki semmit! Egyszer utána tekintek, aztán vissza Ana-ra. Kezd nagyon kínos lenni hogy fogalmam sincs kellene-e neki valamit válaszolnom, vagy mi van...miért érzem úgy hogy kell? Hát nem teljesen mindegy? Azt mondta vár. Zavartan leveszem róla a tekintetem megint, amíg körbenézek, az előbbi többes eltűnt, csak mi állunk itt ketten a pultnál. Miután ügyesen meglegyezte a kalapját, még inkább érzem azt a lágy virágillatot és egyre inkább elönt a melegség. A közelségétől a szívverésem is felgyorsul, nem lesz ez így jó. Megint rá tekintek, és megszólalok.
- Sajnálom amiért feltartalak. Tudok valamiben segíteni?
És már meg is bánom hogy ezt a kérdést feltettem. Jót akartam vele, de ez azt jelenti, hogy ha igennel felel, még a végén kínos helyzetbe keveredünk. Noha örömmel segítenék neki, ha tudok...de ez volt az a kérdés, amit nem szabadott volna feltennem...sőt, beszélnem sem kellene vele...most már mindegy. Ha igennel felel, úgy segítek neki, hiszen én kérdeztem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anastasie des Ardes

avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2017. Nov. 01.
Age : 25
Tartózkodási hely : Crazerock


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Pént. Nov. 10, 2017 7:24 am

Ó, ha én belelátnék ezeknek a férfiaknak a fejébe! Valószínűleg csak bosszúsan legyintenék egyet, hiszen mindkettő hatalmas önérzetét megsértettem. Az egyikét ugyan készakarva, de csak egy egészen kissé, és azt is tanító-nevelő célzattal, de a másik… Eszembe sem jutott, hogy szégyen volna az ilyesmi.
A tanácstalan pislogást mindenesetre nem tudom mire vélni, így pusztán egy kedves mosollyal válaszolok rá.
A tulajdonos válaszára csak biccentek, és magamban kissé keserűen megállapítom, hogy alighanem szereztem egy ellenséget. Méghozzá sunyi fajtát.
Miután Hastings eltűnik a hátsó taktusban én magam érdeklődve figyelem Lusiot, mivel úgy látom, mintha némileg bizonytalan lenne.
A kérdése váratlanul ér, a megfogalmazás még inkább. Átfut az arcomon a döbbenet, hiszen a szüleimen kívül alig-alig tegez valaki. Mindenesetre a pillanatnyi döbbenet hamar tovatűnik, elrendezem magamban azzal, hogy ez nyilván nem csak nekem szól.
Elgondolkozom egy cseppet mielőtt válaszolnék, majd kiszélesedik a mosolyom
- Nem tart fel, enyém az egész nap! Segíteni? Tulajdonképpen megpróbálhatja, bár azért sem haragszom meg, ha nem sikerül, végtére is a férfiaknak nem erőssége az ilyesmi. Édesapám születésnapi vacsorájára akarok ruhát venni magamnak. Mit gondol melyik anyag menne a szemem színéhez?
Hogy kevés segítséget nyújtsak annak megállapításában mire is vonatkozott a kérdésem, szabad kezemmel a pulton és a polcokon feltornyozott anyagok, ruhák felé intek.
nekem ugyan van egy elképzelésem, de kíváncsi vagyok, vajon ő, vajon egy olyan ember, akinek itt minden holmi idegenül festhet, mit talál hozzám illőnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lusio

avatar
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Vas. Nov. 12, 2017 6:50 am

Értetlenül pislogok magam elé. Övé az egész nap. Ezt vajon mire érti? Mert mindenkinek van napja, hát hogyne volna. Neki lenne egy külön napja? Azt kétlem. Furán redőzöm a homlokomat, míg igyekszem megérteni az ő nagyon csavaros beszédét, ugyanis nehéz eldöntenem kihez beszél. De aztán hamar megértem hogy hozzám.
- Minálunk a születésnapra medvepecsenyét és bölény szarvat ajándékozunk. Vagy őznek a szárított húsát és agancsát.
Sorolhatnék még pár hasznos ajándékot, amiket mi szoktunk készíteni egymásnak, csak akkor az hosszúra nyúlna. Arra a széles mosolyra akaratlanul én is elmosolyodom, aztán az anyagok felé fordulva bökök rájuk.
- Ezekből?
Bár gondolom igen, de itt nagyon sok kipakolt holmi van. Fogalmam sincs melyik miből készült, milyen alkalmakra szokták viselni, milyen időjárási viszonyokat bírnak ki és egyébként csak azt tudom, hogy a nadrág a férfiaké, a szoknya meg a nőké.
- Sajnálom, nem ismerem egyiket se.
Hamar fel is adtam, nem látom értelmét olyasmiben segíteni neki, amihez nem értek. Majd ha az eladó visszajött, akkor az biztos tud, úgy is az a célja hogy vásároljanak tőle. És akár át is verheti Ana-t, ha hagyja magát.
- A grizzly medve szőréből készült bunda biztosan kihangsúlyozná a szemed színét.
Nem tudom mi ütött belém, de most sokkal tovább fúrom bele a tekintetem az övébe, mert számomra nagyon különleges a szeme színe, ritkán látok ilyent. A sima és szinte tökéletes, liszt fehér arcbőrét rakoncátlanul, de előnyösen keretezik a sárga színű, kontyba fogott hajából kibúvó tincsek. Azon kapom magam hogy ökölbe szorul a jobb kezem, mert majdnem feléje emeltem hogy megérintsem, csak közben észbe kaptam. Kicsivel később ismét előkerül a boltos, megszólít és elém rakja a pultra a fizetséget. Úgyhogy most én is elfordulok Ana-tól, nekiállok megszámolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anastasie des Ardes

avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2017. Nov. 01.
Age : 25
Tartózkodási hely : Crazerock


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Pént. Nov. 17, 2017 4:52 am

A váratlan válaszra meglepetten felvonom a jobb szemmöldökömet, és erősen próbálom elképzelni, hogy az ajándékozott vjon mihez kezdhet - a nyilván szeretettel és jó szándékkal adott - bölényszarvval, vagy szarvasaganccsal - azon kívül, hogy esetleg farag valamit belőel az ügyesebb kezű ünnepelt -, minekutána én sokkal hasznosabb ajándékokat is eltudok képzelni.
Aztán a visszakérdezésre bólintok.
- Igen, ezekből.
Kicsit csalódott vagyok, mikor próbálkozás nélkül feladja. Nem számított voln, hogy nem találja el, melyik anyag milyen alkalomra való, tényleg csak kíváncsi voltam.nem vizsgának szántam, amin át lehet menni, vagy meg lehet bukni.
A medveszőr ruha említésére keményen megküzdök az arcizmaimmal, hogy semmi olyan reakciót ne adjak, ami sértő lehet. Több minden átfut a gondolataim között, a meglepetés, az elképedés, némi derültség is - szigorúan csak a gondolattól, ahogy elképzelek magamon egy medvebundát kisasszonyos abroncsos szoknyává szabva.
Végül sikerül, nem mutatok olyan reakciót, mivel megbánthatnám az érzéseit, csupán felfelé görbítem kicsikét a szám sarkát, amolyan érdeklődő félmosollyal.
- Valóban? Ez igazán érdekes gondolat. Sosem viseltem medvebundát...
És azt hiszem egyébként nem is valószínű, hogy szeretnék. egyrészt nagyon nehéznek képzelem, másrészt nem öletném meg csak azért, hogy hordhassam a bundáját.
Közben észelelem, hogy erősen rajtam felejtette a tekintetét, nem úgy, ahogy a beszélgetőpartnerünket figyeljük, sokkal inkább belefeledkedkezve a pillanatba. Pont mikor kissé kezdene kínos érzéssé válni, akkor törik meg a pillanat, és hastings előkerül.
Érmék csendülnek, a demetség - ami szívdobbanásokkal korábban alakult ki - lehull rólam, és könnyedén mosolygok ismét.
Lusio is elfordul tőlem, ezzel hivatalosan is befejezettnek tekintem a majdnem beszélgetésünket, és amíg végeznek a fizetség elszámolásával, addig egy ezüstös színű anyagot simítok végig, majd megemelem, hogy alulról az ujjimmal megtámasztva megfigyelhessem az esését.
Mostmár arra várok, hogy Hastings figyelme az enyém legyen, és belemerüljünk a ruhatervezésbe, noha még egy jó darabig nem felejtem el ennek a különös beszélgetésnek bizonyos apró mozzanatait.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lusio

avatar
Hozzászólások száma : 12
Join date : 2017. Oct. 22.


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Szomb. Nov. 18, 2017 7:59 am

Nagyban számolom a pénzem, közben Ana ténylegesen a ruhákra koncentrál. Ó az előbbi beszélgetés bőven egyértelműsítette a számomra, hogy két világ vagyunk. Nem csak annyira, mint a törzsünkben egy nő meg egy férfi, mert hát ott is szoktam érdekes beszélgetést lefolytatni, de Ana nagyjából olyan messze van tőlem, mint innen Tibet. Azt se tudom egészen pontosan hol van, csak hallottam róla egy fehér embertől az ivóban. Ő szerinte valahol Európában. Jah, végül is nekem teljesen mindegy hol van, csak felvázoltam magamnak az ívet, amit képletesen szólva kaptam a hölgytől. Észrevettem, volt már dolgom nőkkel. Nem ő az első és nem is az utolsó, akiről lepergek, mint a száradt falevél. Amikor megvagyok felemelem a tekintetem Hastings-re, igennel bólintok neki, jelezve hogy rendben a fizetség.
- Akkor a jövő héten!
Intek az eladónak, majd Ana felé fordulok.
- A szellemek óvjanak utadon!
Egy kedves mosollyal az arcomon köszönök el tőle is, aztán az ajtóhoz megyek, kinyitom. Hamarosan valószínűleg mind a ketten a ruhák sokaságába vesznek, úgyhogy én meg hamar eltűnök a forgatagban.

//Köszönöm a játékot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Anastasie des Ardes

avatar
Hozzászólások száma : 10
Join date : 2017. Nov. 01.
Age : 25
Tartózkodási hely : Crazerock


TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   Vas. Nov. 19, 2017 5:23 am

Az ezüst csillanású anyag belopta magát a szívembe már első pillantásra, majd később ahogy az ujjaim között engedtem visszahullani a pultra, de közben az iménti – beszélgetésnek nem teljesen nevezhető – társalgási próbálkozáson jár az eszem. Megfejthetetlen talány nagyjából minden mondat, minél inkább próbálok rájönni, annál bizonytalanabb vagyok az eredményben.
A férfiak időközben rendezik pénzügyeiket, és el is búcsúznak egymástól. a nekem címzett köszönésre ismét Lusio felé fordítom a tekintetem, és mosolyogva biccentek.
- A szellemek óvják!
Habár pontosan nem tudom, milyen szellemekről lehet szó, világos, hogy búcsúzási formula, így alkalmazkodom, mivel a sajátjaink közül nem is tudom melyik volna ide illő?
Mindenesetre az ajtó csukódása elsöpri a kétségeimet, és immár Hastingsre koncentrálok.
Közösen átnézzük a kínálatot, közel két órán keresztül illesztgetjük egymáshoz az anyagokat, folytatunk kisebb vitákat fazonok és méretek kapcsán, de végül sikerül a megfelelő ruhákat összeállítani, és miután az előleget kifizettem, enyhén kipirulva, de elégedetten búcsúzom az üzlet tulajától, aki talán némiképp megenyhült irányomba a nagyvonalú rendelés miatt.
Odakint Garett már vár rám a kocsi oldalának támaszkodva.

//Én is köszönöm!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie   

Vissza az elejére Go down
 
A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Nevada állam :: Crazerock Town :: Utcák és városkörnyék-
Ugrás: