HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Gilmore Kúria
Today at 12:56 am by Theresa Wilder

» Theresa Wilder
Yesterday at 4:01 am by Farkas

» Zenesarok
Szomb. Dec. 16, 2017 11:50 am by Onawa

» Játékosok keresik
Szomb. Dec. 16, 2017 12:48 am by William Kane

» Onawa-Hank
Csüt. Dec. 14, 2017 11:37 pm by Onawa

Top posting users this month
Farkas
 
Jarod Donovan
 
Theresa Wilder
 
William Kane
 
Onawa
 
Leticia Rosewill
 
Raymond Norton
 
Adannaya Freeman
 
Hank Jackson
 
Anastasie des Ardes
 
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 2
Paiute: 4
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0

Összesen: 12 nő / 12 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit


Share | 
 

 Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Leila Clark

avatar
Hozzászólások száma : 6
Join date : 2017. Nov. 26.
Tartózkodási hely : grazerock.


TémanyitásTárgy: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   Hétf. Nov. 27, 2017 8:23 pm




Raymond




Hosszúak a napok a tikkasztó nap tüzén. Végeláthatatlan feladatok sora nehezedik a vállamra és a nagyja férfimunka. Mégsem maradhatnak elintézetlenül, hiszen a birtoknak tovább kell üzemelnie. A lovak és a birkák nem itatják meg magukat, a csirkék nem hordják be a kamrába a tojásokat.. a kutya is csak dísznek van a verandán.
A nagyanyám nem régiben áthozott egy lovat. Egy aranyszínű kancát. Azt mondta, hogy amikor meglátta azonnal rám gondolt, de még ember nem ült a hátán, úgyhogy jobb, ha hagyok neki időt, hogy egyáltalán megszokja a jelenlétemet. A sokadik alkalommal is felhúzom a vizet a kút mélyéről és a pajtáig cipelem, hogy megitassam. Az boxajtó kirúgva vár, a kanca pedig úgy döntött, hogy majd ő azt tudja, hogy mennyit fog enni. Majdnem kiesett a vödör a kezemből, amikor megláttam. Mély levegővételt erőszakoltam magamba visszafojtva a könnyeimet. Leraktam közvetlenül mellé a vödröt, én pedig nekiláttam a javításnak. Nem maradhat így éjszakára.
Közeledett már az alkonyat, amikor kiléptem a pajtából. Minden állat a helyén pihent már, de én még nem gondoskodtam arról, hogy meleg étel várja haza az uramat. Először megmosakszom és valami kevésbé piszkosat öltök magamra, hogy ne érjen panasz, ha ma véletlenül tényleg időben érkezik, ahogyan ígérte.

Tüzet raktam kint a ház előtt és néhány percen belül már a levágott csirke sült ropogósra a tűz fölött. Egyszerű étel, de tudom, hogy amikor hazaér, akkor fáradt lesz, így csak két tányér pihen az asztalon, kés és villa. Semmi dekoráció, semmi különösebb igyekezet. Tudom, hogy túlságosan is kimerült lenne ahhoz, hogy értékelje.
Az éjszaka szépen lassan fölém telepszik és a fa is lassan leég, így már az sem tart melegen. Nehezen, de ezen az estén is feladom. Nincs értelme megfagynom a hűvös szélben. A húst beviszem, majd megbizonyosodok arról, hogy a tűz ténylegesen kialudt. Nem szeretném magamragyújtani a házat.
Gyertyákat gyújtok mindenhol az étkezőben, hogy tudjak még egy kicsit olvasni, miközben lassan elkezdem majszolgatni a lassan kihülő csirkét. A percek mázsás üllőként kezdik nyomni a vállaimat. Én befejeztem a vacsorát, de a paták zaját még mindig nem hallom.  Gyomasztanak a romantika világába zárkózó sorok. Nem értem, hogy Mrs. Baldwood hogyan gondolhatta, hogy ez hoz majd megnyugvást a hétköznapjaimba.
Feladom. A pohár fenekére egy ujjnyi whiskeyt töltök, csak azért, hogy könnyebben el tudjak majd aludni. Ilyenkor mindig a fülemben zúgnak a pletykák, hogy a seriff valószínüleg nem véletlenül nem jár haza és temetkezik a munkájába. Talán már mindenkinek feltünt, csak éppen neki nem.




A hozzászólást Leila Clark összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 28, 2017 6:57 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raymond Norton

avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Jun. 12.
Tartózkodási hely : Crazerock Town


TémanyitásTárgy: Re: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   Kedd Nov. 28, 2017 10:02 am

Iszonyatosan hosszú napon vagyok túl. Persze majdnem minden egyes nap így végződik, de a mai nap az adószedésé volt, így már eleve úgy készültem lelkiekben. Ez a legmocskosabb nap vagy napok a hónapban, nincs amit jobban utálnék. Még így is, hogy Robert sokat segít ilyenkor.
Egyszerűen csak utálom, hogy el kell menni a bordélyba, ahol az ott dolgozókra ránézni sem bírok. Utálom, hogy az öregektől pénzt kell elvennem és utálom, hogy sok aljas gazemberrel kell balhéznom, hogy ugyan adják már oda, amivel tartoznak.
Ezek a napok mindig döcögősek és bosszankodással teliek. Sajnos ez a munkámmal jár, meg kell csinálnom és meg is csinálom, amit kell, hiszen a fizetésem egy része is ebből keletkezik.

Amilyen feszülten telnek az órák, pont annyira fáradtan esek haza késő este. Az ajtót magam mögött becsukva emelem le kalapom, majd a szögre akasztom, ahogyan elnyűtt kabátomat is. Sóhajtással egybekötött halk nyögés hagyja el a szám, ahogy lehúzom csizmáim és a fal mellé helyezem őket a kabátom alá.
Bal kezemet arra bizonyos régi sebhelyre helyezem jobb karomon, s azt nyomkodva lépkedek beljebb otthonomba.
Feleségem az asztalnál kortyolgat, bizonyára engem várt. Újabb sóhaj hagyja el ajkaim. -Szia. - köszöntöm egy kissé dörmögő hangomon, aztán mellélépek, kezem a vállára helyezem és fejére egy puszit nyomok. Mindig olyan jó illata van...
-Sajnálom, hogy megint ilyen sokat késtem. - kihúzom a mellette lévő széket és ráhelyezem magam, kinyújtom nyúzott lábaim az asztal alatt. A megkezdett csirkére pillantok, magam elé húzom a tiszta tányért és ráteszem a megmaradt combot.
-Csodás háziasszony vagy. - halvány mosollyal a képemen pillantok a nőre. - Hogy telt a napod? - kérdem szelíden, aztán belekezdek a vacsorámba. Szörnyen éhes vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leila Clark

avatar
Hozzászólások száma : 6
Join date : 2017. Nov. 26.
Tartózkodási hely : grazerock.


TémanyitásTárgy: Re: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   Kedd Nov. 28, 2017 6:56 pm




Raymond




Haragszom rá. Hogy a viharba ne tenném. Egy újabb értelmetlen napot tudhatok magam mögött és nem tudom, hogy mikor leszünk képesek ebből kilábolni. Vagy, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e rá. Minden annyival egyszerűbb lenne egy gyermekkel. Senki nem kérdőjelezné meg a házasságunk valódiságát, én pedig ezzel mindent megkapnék, amire csak vágytam. Egy asszonynak gyereket kell szülnie. De nem rég múlt el a vérzésem. Úgyhogy bizonyosan nem estem teherbe. Bár férfi nélkül... nehéz is volna.
Türelmesen emelem rá a tekintetemet, amikor már egy sóhajjal érkezik meg. Minden a megszokott mederben folyik. A kalap megy a szögre, a kabát pedig, amit azelőtt is hordott, hogy megismert megy mellé. Szépen lassan azt hiszem én is olyanná válok, mint az az ócska kabát. Szeret. Ezért magánál tart, de már rég nem tölti be teljes mértékben a valódi szerepét.
-Szia!-köszönök vissza valamivel csendesebben és egy újabbat kortyolok. Egy rendes férfi most nem a csirke combjával foglalkozna, hanem éhesen az én ruháimat tépné le. De ő nem. Raymond Norton csak egy gyengéd csókot ad a fejemre mielőtt mellém telepszik.
-Ilyen a munka...-vonom meg a vállamat, mintha teljes mértékben ki lennék békülve ezzel az egésszel. Követem a tekintetemmel fáradt mozdulatait. Miközben egy újabb korty csúszik végig a torkomon. Mindig csak mértékkel. Mindig csak egy keveset. Csak lélekerősítésként van rá szükségem. Nem az alantas viselkedés a célom.

Bókjára szeretnék valami kézzel foghatót mondani. Én nem háziasszony akarok lenne. Én feleség akarok lenni... én anya akarok lenni. Mégis csak egy jámbor mosoly jelenik meg az arcomon.
-Köszönöm.-félig el sem hiszem, hogy csak ennyire futja tőlem, de mégis beletörődök a tudatba, hogy most arra volt szüksége, hogy ennyit halljon tőlem. Nem tudom mit rontok el. De nem akarom ennél is távolabb üldözni magamtől egyébként is űzött lelkét.
-A kanca megint lebontotta a fél pajtát. A délutánom nagy része a javítással ment el. A birkák kidöntötték egy részen a kerítést, de hála a teremtőnek nem mentek messzire. A karámmal is eltöltöttem néhány órácskát. Egyébként minden csendes volt... nyugodt...-összegzem röviden a mai nap végeláthatatlan nyomorúságait. Szeretem a birtokot. És szeretem az állatainkat. De vannak napok, amikor szerintem szervezetten ellenem kezd el dolgozni a sors.
-Vártam, hogy hazaérkezz...-a kezéért nyúlok és finoman megsimogatom. Egy minimális próbát még talán megér. Bár szemei homályos csillogása nem sok jóról árulkodnak. Ő valószínüleg egész nap csak a közös ágyunkról álmodozott, csak nem abban az értelemben, mint én.
-Neked milyen napod volt?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raymond Norton

avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Jun. 12.
Tartózkodási hely : Crazerock Town


TémanyitásTárgy: Re: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   Csüt. Nov. 30, 2017 11:12 am

Csendesen, kissé kedveszegetten válaszolgat alig egy-két szóban. Bizonyára ő is fáradt. Tudom, hogy sokat tesz-vesz a birtokon és azt igazán restellem is, hogy nem tudok ott lenni vele és segíteni a nehezebb feladatok elvégzésében. Legalább egy-két órát ott lehetnék. Vagy ha csak egy szabadnapot kivehetnék...
Vacsorám majszolását nem hagyom abba, már majd kilyukadt a gyomrom az éhségtől. Pedig a Madame megkínált valami pogácsa szerűséggel délután, de ami a bordélyházból kerül ki étel, azt nem szívesen kóstolom meg, így visszautasítottam.
Hallgatom, ahogy meséli mik történtek ma. Én kérdeztem, így illik is odafigyelni, de természetesen érdekel is, hiszen a feleségem és szeretném tudni mi történik vele egész nap. Soha, egyetlen percre sem kételkedtem szavaiban és soha nem jutott eszembe, hogy esetleg hűtlen lenne. Mondták már rosszmájú emberek, hogy biztosan mással hál és egyszer arra fogok benyitni a saját házamba, hogy más férfi fekszik vele az ágyunkban. Ezt viszont képtelen lennék elhinni. Az én feleségem soha!
Szóval továbbra is hallgatom, amit mesél. Elhúzom a szám, úgy pillantok fel rá.
-Úgy sajnálom, hogy nem tudtam segíteni. De tudod... - egy másodpercre elgondolkodom -...nem kell ezt csinálnod. Tudom, hogy szereted az állatokat, de nem kell megszakadnod. Nem muszáj ennyi állatot fenntartanunk. - mondom neki kedvesen, hiszen kijövünk abból is, amit én keresek, nem kellene annyit dolgoznia.
Aztán gyengéden megfogja a kezem és szelíden rám mosolyog. Az én arcomon is egy hasonló mosoly terül el.
-Te vagy a mindenem! - felemelem a kezét és megcsókolom azt egyszer. Majd rápillantok és még egyszer megcsókolom. Aztán az asztalra helyezem csodás dolgos kezét, hogy befejezhessem a vacsorát. Amint úgy érzem végre jól laktam, egy percre hátradőlök a széken.
-Nagyon fárasztó. Ma szedtem be az adókat. Ne is kérdezd.... - utálok róla beszélni is, úgyhogy hacsak nem ragaszkodik hozzá, nem mesélem el neki.
Nyújtózkodok egy jót, majd felállok és meglátogatom a fürdőszobát. Most hosszadalmas lenne vizet hozni, tüzet rakni és az egész kádat meleg vízzel feltölteni. A lavórban álló hideg, de tiszta víz most pont jó lesz gyors mosakodáshoz. Vetkőzni kezdek, hogy az arcom leöblítése után megmoshassam minden tagom, amelynek szüksége van rá.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Leila Clark

avatar
Hozzászólások száma : 6
Join date : 2017. Nov. 26.
Tartózkodási hely : grazerock.


TémanyitásTárgy: Re: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   Csüt. Nov. 30, 2017 8:33 pm




Raymond




Vágyom az érintésére. De túl sokszor ütköztem falakba ahhoz, hogy ma este is komolyabban megpróbálkozzak. Fáradt és nyúzott... még egy női test sem képes lázba hozni és kizökkenteni a még mindig a munkán pörgő agyát. Lélekben még ott van. A házak ajtajában.... a préri közepén... üldöző és üldözött... legyen az adó, bandita, elveszett gyermek. Mindegy. Mert a lelke ma nem ebben a házban pihen. A mondandóm után elcsendesedek. Nem akartam benne bűntudatot kelteni, de láthatóan sikerült. Szeretném, ha tudná, hogy a birtok nekem nem teher, egyszerűen sok munka nem nekem való. De ez nem jelenti azt, hogy nem tanulhatok meg megbírkózni vele. A szüleim sosem nézték volna jó szemmel a jelenlegi házassági állapotomat. Hiszen megkérdőjeleznék, hogy nőként minden irányú kötelezettségemet teljesítem-e. A nő legyen otthon a konyhába és az ágyban. A többi már senkit sem érdekel.
Egyetlen rövid pillanatnyi meglepettségemet visszafojtom. Lehetnék én is olyan nő, mint a városiak. Egyetlen feladatuk az életben, hogy csinosak legyenek. Én ennél mindigis többre vágytam.
-Tudod, hogy elbírok ezzel... majd fontolóra veszem, hogy megválok néhánytól, ha teherbe esek...-addig úgysincs sok értelme létszámot csökkenteni. Elvégre nem akarok egy hintaszékben aszalódni és elmélkedni, hogy miként siklott félre ez az egész, ami olyan tökéletesen indult. Apró csokot lehel a kézfejemre. A másodiknál már egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy nem akar-e esetleg többet. De a kezem magányosan marad, ő pedig folytatja a vacsorát.
-Ahogyan te is nekem..-nézek rá gyengéden és nem hazudok. Mindezek ellenére szeretem őt, csak nem tudom, hogy merre tartunk.

Amikor végzett én is felállok az asztaltól. A maradék a kutyáé, elvégre ő sem maradhat éhen, a hús pedig úgyis csak megromlana mielőtt bármelyikünk egy újabb étkezésen elgondolkozna. Mire visszaérek már mosakszik. Ha tudnám, hogy mikor ér haza, akkor nem csak vacsora de meleg fürdő is várhatná őt itthon. De minek melegítenék annyi vizet, ha úgyis kihül, mire fáradt izmai megnyugvásra lelnének a meleg víz ölelésében.
Elpakolok. A mosogatás a holnapi napra marad. Inkább csak teszem a dolgom és egyszerűen követem őt. Mire utolérem már meztelen. Törölközőt merítek meg a vízben és elkezdem a hátát lemosni. Ott úgysem érné el. Legalább ennyi gyengéd meghittséget tarthassak meg magamnak.
-Holnap ha időben jössz melegítek neked fürdővizet... rádférne már egy kis kényesztetés..-semmi hátsó szándék. Csak szeretném, ha hosszú idő után először ő is leereszthetne egy kicsit. Meg akartam vele beszélni, hogy elkezdem belovagolni a kancát. De mielőtt szóra nyitnám a számat eszembe jut, hogy nem akarom,, hogy egész nap aggódjon vajon élek-e még, így össze is zárom ajkaimat. Majd akkor érdemel ez szót, ha már jutottam valamire.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Raymond Norton

avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Jun. 12.
Tartózkodási hely : Crazerock Town


TémanyitásTárgy: Re: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   Pént. Dec. 08, 2017 9:36 am

Egyet hümmögve bólintok miközben az utolsó falatokat nyelem le. Rábízom, hogy mennyi állatot szeretne tartani, tudja majd, hogy mikor lesz neki elég. Nem szólok többet, csak egy halvány mosollyal pillantok rá, mielőtt ott hagyom magára az asztalnál. Ha egy kicsit korábban és kevésbé fáradtan értem volna haza, akkor talán segítettem volna az elpakolásban, de most csak két dolgon jár az agyam, mégpedig a mosakodáson és az ágyon. Alig várom, hogy vízszintesbe helyezzem magam és elfelejtsem ezt a napot.
A vizes lavórhoz lépkedek, majd lassan lerángatom magamról a koszos göncöket. Nem kell lóra ülnöm, hogy tiszta kosz legyek a nap végére, hisz hatalmas a városban a por. Már megszoktam ugyan, de azért jól eső érzés a nap végén eltávolítani testemről a mocsok nagy részét.
Feleségem oly' halkan közelít meg, hogy észre sem veszem, amikor meghallom a víz csobogó hangját, ahogyan belemártja a törölközőt.
Mélyet sóhajtok és egy percre abbahagyom a mosakodást, csak élvezem, ahogyan gyengéden besegít.
Testem nem mozdítom, de fejem oldalra fordítom miközben hallgatom halk, de jól érthető szavait. Apró félmosoly húzódik arcomon mire befejezi. Testem követi fejem mozgását és teljesen szembe fordulok a nővel, jobb kezem pedig felemelve gyöngéden állához érintem ujjaim.
-Ígérem, hogy holnap időben hazajövök. - mondom halkan folyamatosan gyönyörű barna szemeit fürkészve és csókot is lehelek édes ajkaira.
-Ha minden jól megy, akkor már délután hazaérek. - ritka alkalmak egyike, amikor olyan korán el tudok szakadni és olyankor is még sokat jár az agyam a munkán. Sosem lehet tudni, hogy mikor tör a városra a bandita sereg vagy mikor indul meg egy járvány vagy szabadul el tűz. Az én munkámnak igazán sosincs vége és ugyan ez eléggé lefáraszt és a szerelmemtől is elvesz, de nem tudnám elviselni, ha kitörne a káosz és én nem lennék ott, hogy segítsek. Az már más kérdés, hogy a városlakók is hamar elvennék a jelvényem, ha ez megtörténne...
Szavaim után egy lépésnyit eltávolodok tőle és felhúzom az addig egy széken pihenő pizsamám. A hálószobánkhoz caplatok és leteszem magam az ágyra.
-Hétvégére lehet, hogy el kell utaznom.- megigazgatom a párnám és feljebb gyűröm a takarót - Ma találkoztam Vasút Társaság új mérnökével és megkért, hogy legyek ott vele, amikor az indiánokkal tárgyal. Új még errefelé. - utóbbit azért hangsúlyozom, mert aki itt nőtt fel vagy régebb óta él itt, az biztosan nem kérne segítséget ilyesmiben. Ennek az úriembernek fogalma sincs, hogy hogyan mennek itt a dolgok és még őslakost sem látott, csak képeken.
Lábaim felhúzom az ágyra és becsúsztatom a takaró alá. A kandalló még pislákol, a gyertyák is lassan leégnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila   

Vissza az elejére Go down
 
Sose hagyj egy nőt unatkozni. • Raymond & Leila
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sebastian-Reev "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel"
» Miss you so much! - karakter, aki még hiányzik

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Nevada állam :: Crazerock Town :: Utcák és városkörnyék-
Ugrás: