Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

» Sing with me! - Janie & Jarod
Vas. Feb. 04, 2018 9:37 am by Jarod Donovan

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 Gilmore Kúria

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Gilmore Kúria   Vas. Dec. 17, 2017 9:05 am

A Crazerock városában eltöltött első hét békésen telt. Egyenlőre egészen jól meg tudtam élni az eddig felhalmozott pénzből, melynek beosztásában az is segített, hogy nem ártott szerényen élni, nehogy nehogy gyanút fogjon a város seriffje. A többi település védelmezőjével ellentétben az itteni az alkoholizmus helyett egy sokkal gyilkosabb rossz szenvedélyt tudhat magáénak, a munkamániát, így egyenlőre kénytelen vagyok a Bankbeli terveim elhalasztani. Valami más munkára azonban szükségem van - ha másért nem azért, nehogy megöljön az unalom - így aztán most itt vagyok hívatlanul, éjnek évadján egy olyan ember birtokán, aki híres arról, hogy lelövi a hívatlan vendégeket, többek között.
Bár veszélyes vállalkozásnak hangzik, valójában ez lehet az egyik legkönnyebb munkám az elmúlt években. A ház népe szolgástól egy másik városban tartózkodik valami esküvőn, a napszámosok vezetője pedig, akinek vigyáznia kéne a rendre, még mindig az utolsó 3 töménytől öklendezik, amire én hívtam meg. Ha minden jól megy, teli zsebbel távozom innen, mielőtt bárkinek is feltűnne, hogy itt jártam, és még a kúria kulcsait is le tudom dobni a szalon egyik árnyékszékének padlójára, mintha ő felejtette volna ott.
Bár a vak sötétben aligha szúrhatna ki bárki fekete ruháimban, azért viselem a rablásoknál mindig használt fekete kalapom, és a fekete álarcot is, ami mögül szinte csak a szemeim látszanak ki. Óvatosan osonok be a házba, ahol aztán rögtön az emeletre vezet az utam, ott is a gazda dolgozószobájába. Ha van itt valami érték, az ott lesz! Szép lassan haladok előre, hogy a nyikorgó padló ne buktasson le az esetleg hátramaradt 1-2 cseléd előtt, aztán ahogy nyílik a kincset rejtő ajtó...fegyvert rántok!
Nem számítottam rá, hogy találkozom itt valakivel, az íróasztal mögött álló alak jelenléte teljesen meglep, ezért könnyen elképzelhető, hogy miközben fegyvert szegezek rá, ő is ezt teszi velem éppen. Meghúznia ravaszt hiba lenne. Ha el is találom innen, a zaj csak még több fegyverest csődítene ide.
-Ne mozduljon. - Szólok rá parancsolón, higgadtan. - Csak a pénzt akarom elvinni, esetleg még az aranyat, nem akarom bántani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Vas. Dec. 17, 2017 9:47 am

Napok óta figyelem a Gilmore kúria mozgását, útba ejtve sétáim, valamint esti körútjaim során. Tekintve, hogy mozgásterem köztudottan erősen behatárolt, hála a magát apámnak nevező alaknak, senkinek nem szokatlan, hogy naponta többször eltévelygek egy-egy ház előtt. Valójában, amikor lehetőségem van kijutni a számomra fenntartott "börtönből", elég sok helyet meglátogatok. Megveszem a kedvenc péksüteményem, azt megeszem egy távolabbi padon, és így tovább. Ezek azonban jelen pillanatban nem fontos tényezők. Ami érdekesebb, hogy a család java nem tartózkodik a városban, épp úgy, ahogyan egyetlen életben maradt szülőm sem. Az esküvőre meghívottak névsora meglepően terjedelmes volt, én azonban szokás szerint megmakacsoltam magam. Talán jobban is, mint általában, így küzdve ki magamnak az otthon maradás jogát. Semmi kedvem nem volt elmenni egy esküvőre, ahol apám minden bizonnyal ocsmányabbnál-ocsmányabb alakoknak mutogatna, remélve, hogy valamelyik elég elszántsággal bír és kedvet is kap hozzám. Helyette kihasználom az adandó alkalmat.
A ház csendes és sötét, ahogy annak lennie kell. A dolgozószobában matatok óvatosan, csupán a kintről beszűrődő fény alapján tájékozódva. Kellemetlen, de ha csupán egyetlen gyertyát is meggyújtanék, pillanatokon belül nagy bajba kerülnék. Valószínűleg nagyobba, mint amiből egymagam ki tudnék mászni. Egyik fiókot a másik után kotrom át, mindhiába. A középső nem nyílik, a kulcsát pedig hiába keresem, nem találom. Egy keskenyebb pengéjű kést veszek elő csizmám szárából, remélve, hogy azzal majd sikerrel járok, de alighogy belekezdek tervembe, kinyílik az ajtó.
A kést magam elé tartva figyelem a betévedőt. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki kedvezőnek találta a mai napot a betörésre. Ez a gondolat mosolyt csal arcomra, némi kétkedéssel együtt. Először is, miért pont ugyanoda tör be, ahova én? Hogy lehet ilyen balszerencsém? Másodszor... miért lettem ennyire izgatott attól, hogy rám fogja azt a vasat? Veszek egy mélyebb levegőt, majd halk sóhaj formájában kieresztem magamból, hátha attól megnyugszom. Pisztolyomért eszemben sincs nyúlni, abban is kételkedem, hogy ő elsütné fegyverét. Ha ma jött, olyan csendben, hogy a padlódeszkák nem zajongtak trappolástól, több esze van annál, minthogy lőjön.
- Micsoda véletlen egybeesés! - mosolygom álarcom alatt.
A fekete csipke gondosan fedi arcom felső felét. Ugyanolyan színű öltözetemmel könnyű az éjszakákat járni, s bár fűző nélkül egyesek szerint kényelmesebb lehet, megszoktam annyira, hogy ne zavarjon. Egy nő pedig adjon magára, ha megteheti, még akkor is, ha épp betörni készül valahová.
- Nekem csak a pénz kell, a többit megtarthatja. Gondolom ez megfelelő ajánlat ahhoz, hogy elfogadja, bár úgysincs más választása. Azzal a fegyverrel csak halált hoz magára, ha használja - bökök késemmel a lőfegyver irányába.
Nincs ínyemre a társulás egy vadidegennel, a legjobb az lenne, ha ő keresne a szoba egyik felén, én a másikon és ha végeztünk, elköszönünk egymástól, amint mindenki megkapta amiben megállapodunk, de... Lehet, hogy inkább hagynom kellene a mai napot? Nem, esélytelen!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Vas. Dec. 17, 2017 10:37 am

A szemeim kezdenek hozzászokni a dolgozószoba panorámás ablakának behúzott függönyei mögül beszűrődő gyér esti fényhez. A fegyverem csöve ennek megfelelően igazodik kissé, hogy új ismerősöm testtömegének középpontjára mutasson, ezzel garantálva a találatot ilyen távolságból. Eszem ágában sincs tényleg lőni, az viszont kevésbé tettszik, hogy ez ő előtte sem rejtély. Mondjuk ami leginkább meglep benne az a hangja. Lágy női hangot hallok, a megszokott durva, karcos ária helyett, ráadásul van valami furcsa abban is, ahogy a szavakat fűzi. sokat elárul a környezetemről, hogy csak később döbbenek rá, mi az, ami nem stimmel benne: a helyzet ellenére nem káromkodott.
-Maga is betört ide?
Na igen, ez pedig a harmadik dolog, ami legalábbis furcsa benne. Hogy a búbánatba jutott be ide? Lehet több kulcsa is volt az öregnek, és mindet elszórta? Nem hiszem, ha ez lenne a helyzet, nem bajlódott volna azzal a késsel, amikor bejöttem.
-Nem akarom lelőni. De azt sem szeretném, hogy leszúrjon. Egyenlőre egyezzünk ki abban, hogy mindkettőnk sikeresebb lenne, ha élve távozna innen, aztán meglátjuk mi lesz ebből. A pénzre viszont nekem is szükségem van. Minden más túl feltűnő lenne, nem tudnék rajta túladni elég gyorsan, és ön sem.
Tovább figyelem, ahogy egyre többet látok a körvonalaiból, de sajnos nem tudok meg róla szinte semmi újat. Egyértelműen egy hölgyről van szó, de ezt kitaláltam a hangjából is. Az arcát pedig egy maszk fedi...logikus. Végül erőt vesz rajtam a kíváncsiság, és megkérdem:
-Miért pont ide tört be? Akad a környéken még gazdag ház, olyan is, amit ennél is kevésbé őriznek ma.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Vas. Dec. 17, 2017 9:37 pm

Újdonsült vetélytársam minden bizonnyal egy férfi, s bár ő jelenleg az ablakkal szemben tartózkodik, sokkal többet nem valószínű, hogy látok belőle, mint ő belőlem. Ennek oka az, hogy alaposan felöltözött, ráadásul az arcát is takarja. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem ma kezdte, a kérdés azonban meglep.
- Nem, azért vagyok itt, hogy lecseréljem a zárakat - felelem ironikusan.
A megjegyzésem hangsúlya nem szándékos. Úgy berögződött, hogy hogyan beszéljek férfiakkal ahhoz, hogy elkergessem őket, hogy néha kicsúszik egy-egy modortalanabb megjegyzés. Ezen még dolgozom, végtére is a színjáték nem válhat valósággá, és ezeken az estéken... valamennyire önmagam lehetek, ami külön öröm számomra. Ezzel együtt azonban, mások leszúrásának gondolata elkeserítő. Eszemben sincs ilyet tenni, több okból sem, azokat azonban nem kezdem el sorolni. Ha megtenném, az sok időt elvenne abból a kevésből, ami jelenleg adott a számomra, vagy esetleg számunkra.
- Hogy szavaival éljek... "Nem akarom bántani" - idézem őt, teljesen őszintén.
Nem, annyit nem ér egy köteg pénz, hogy kárt tegyek benne. Abban viszont igaza van, hogy a tárgyak eltulajdonítása veszélyes játék, főleg egy olyan helyen, ahol mindennek óriási értéke lehet. Továbbra is az idegent figyelem, miközben valamiféle tervet próbálok kitalálni. Kellemetlen helyzet, ugyanakkor valamiért mégis élvezetes. Csak tudnám, hogy miért? A megszólalásig már nem jutok el. Kíváncsisága megmosolyogtat, s beismerem, engem is érdekel, hogy ő miért ezt a házat választotta.
- Mielőtt engem faggat, miért nem kérdezi meg saját magát? Miért pont ezt a házat választotta, ha tudja, hogy vannak kevésbé őrzött birtokok a környéken?
Kést tartó kezem kezd belefáradni abba, hogy feleslegesen lógjon a levegőben. Mivel valószínűleg úgysem teszünk kárt a másikban, fegyverrel legalábbis nem, akkor akár le is engedhetném, és visszatérhetnék korábbi terveimhez. Ettől vezérelve felemelem kezeim, majd lassan leguggolok, hogy az asztal középső fiókja szemmagasságba kerüljön. Amint ezzel megvagyok, nem foglalkozva tovább az óvatos mozgással, a zárat kezdem el babrálni. Nem érünk rá hajnalig beszélgetni, minden bizonnyal hamarosan erre téved a megnyirbált őrség, addigra pedig nem szeretnék itt lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Vas. Dec. 17, 2017 11:47 pm

Magamba fojtok egy feltörni készülő nevetést, amikor meghallom a válaszát a kérdésemre, ami elismerem, elég naivnak hathat, most, hogy látom milyen munkaruhát ruhát. Lakatosnak legalábbis furcsa lenne.
-Milyen előrelátók, általában csak az után cserélnek le minden zárat, ha már elmentem.
Hangsúlyom megegyezik az övével, és bár azon kéne gondolkodnom, hogyan lehetne a legtöbbet kihozni ebből az egyértelműen bukott helyzetből, mégsem teszem. Az illem úgy kívánná, hogy sarkon fordulok, és magára hagyom, ami után valószínűleg ő maga is lelépne, hisz illem ide vagy oda, nem bízhatna benne, hogy nem dobnám fel, vagy bukom le menekülés közben. Viszont, rég volt már, hogy ennyire rosszul sült el valami, és bevallom, kissé izgatott vagyok. Végre egy kis kihívás.
-Ennek őszintén örülök, én sem szeretném, ha bántana.
Csendben figyelem, ahogy az asztal mögé hajol, és kicsit szorosabban fogok rá a pisztolyra. Bizalom, igen. Na az az ami megöl. Elvégre ki tudja, lehet az asztal mögött támasztotta le a vadászpuskáját, és most arra készül, hogy megfordítsa a helyzetet. De aztán leeresztem a fegyverem, amikor látom, hogy csak a fiókkal matat a késével.
-Azért törtem be ide, mert úgy hallottam a földesúr egy igazi rohadék. Az a fajta, akinek mindenki azt kívánja bár betörnének hozzá. Gondoltam, idén legyen előbb karácsony.
Elnézegetem még pár másodpercig, amíg dolgozik, aztán döntök, leeresztem a fegyverem - de azért még a kezem ügyében tartom - és balommal ledobom elé az asztalra a kulcscsomót, amit valaki nagyon fog hiányolni reggel.
-Ezzel lehet gyorsabban fog menni. Majd megbeszéljük ki mekkora részt kap, ha kijutottunk innen.
Ez után végre becsukom magam után az ajtót, és fülelek, hogy felfedeztek-e már minket. Kétlem, de az ember sosem lehet elég óvatos ilyen helyzetben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 12:09 am

Teljesen egyértelmű, hogy hazudok, szándékomban sem állna tagadni, a fickó azonban meglepően őszintén válaszol. Igaz, azok után, hogy egymásba botlottunk az éjszaka közepén fosztogatás közben, ki fáradozna még ilyesmivel? Azért annak örülök, hogy nem rezel be annyira, hogy lepuffantson. Még csak a kezét sem látom remegni, ahogy felém tartja a csövet, ami egy részről aggasztó, mert talán azzal sem lenne nagy gondja, ha le kellene lőnie, leszámítva az utána ide csődülő őrséget és a fél várost, bízhatok abban, hogy ha lő, az szándékos lesz.
- Az érzés kölcsönös.
Nem szeretném, ha kárt tenne bennem, ahogy neki sem ártanék. A munka azonban munka, meg kell tenni, amiért ide jöttem, főleg, hogy aligha adódik mostanában ilyen lehetőség. Az itt élő alak valóban nem egy szent, s való igaz, csábító gondolat megsérteni büszkeségét, de én nem emiatt vagyok ma pont itt. Ennek ellenére kis híján felnevetek. Üres kezem szám elé emelem, úgy mosolygok bele kesztyűmbe, majd megfigyelem az elém dobott kulcscsomót. Fejem enyhén oldalra billen, mialatt érte nyúlva kezembe veszem. Van rajta egy pár vasdarab, időbe tellene mindet végig próbálgatni, ráadásul...
- Kitől vannak a kulcsok? - érdeklődöm elsődlegesen.
Ha nem a ház urától, erősen kétlem, hogy a titokzatos fiók kulcsa rajta van. Mégis melyik földesúr bízná a titkos rekesze nyitját egy szolgára? Legyen az bármily megbízható, egyik sem. Ami meg az osztozkodást illeti... Ha kijutunk innen, mi gátolja meg abban, hogy lepuffantson?
- Szerintem azelőtt osztozkodjunk, mielőtt kijutunk. Úgy mindketten arra menekülünk, amerre akarunk - közlöm vele álláspontomat.
A kulcsok eredetétől függően folytatom a zár nyitását. Amennyiben elsődleges forrástól, úgy megpróbálom meghatározni, hogy melyik kulcs nyithatja a fiókot és azokkal próbálkozom, ha nem... Marad a kés, az a biztos.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 12:31 am

Kezdjük kicsit túl lelkesen bizonygatni, mennyire nem akarunk kárt tenni a másikban. Ez persze mindkettőnkön múlt, és el tudom képzelni, hogy az ő szemszögéből épp olyan izgalmas ez a helyzet, mint az enyémből. Minden esetre, a hüvelykujjam megmozdul, és visszateszem a biztosítót a revolverre egy halk, de mégis jól hallható kattanással.
-A gazda jobb kezétől, bár el tudom képzelni, hogy reggelre csak bal kéz lesz belőle, ha egyáltalán. Hosszan dicsekedett arról, mennyire bíznak benne, és, hogy neki kell kimentenie a pénzt, ha valaki felgyújtaná a kúriát.
Vajon mit árul el az valakiről, hogy konkrét tervei vannak arra az esetre, ha valaki rágyújtaná a házát? Nem, nem balesetről van szó, hanem konkrétan arról, hogy valaki ízelítőt akar neki adni a pokolból, mielőtt tényleg oda kerülne. Legjobb tudomásom szerint még nekem sincs ennyire elvetemült ellenségem, de persze, ha igaz amit hallottam Gilmore úrról, könnyen lehet, hogy nem ok nélkül.
-Ahogy gondolja, bár megjegyzem, felesleges az aggodalma. Ha itt végzünk egymással, még az is lehet, hogy jutalmat kapunk, ha az utcán, akkor gyilkosok vagyunk. Egyébként is...
Előrébb lépek a fénybe, hogy láthassa, ahogy a kezem lassan mozdul, és végre elteszem a táskámba az eddig kezemben tartott fegyvert. Kétlem, hogy szükség lesz rá ma este.
-Egy önéhez hasonló tehetséget kár lenne elvesztegetni.
Végigmérem újra az árnyékban. Ez az álarc...sokkal minőségibb az én sima fekete kendőmnél, amibe két lyukat vágtam csupán a szemeimnek. Ennek ellenére, sosem hallottam a hölgyről. Nem láttam egyetlen körözési plakáton sem, de még csak hírből sem ismerem. Persze, ha csak házhoz jön éjjelente, lehet azért, mert még nem bukott le. Az meg sem fordul a fejemben, hogy most dolgozna először.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 12:56 am

Annak a bizonyos jobb kéznek a bemutatására elhúzom a számat. Ez, és a tény, hogy mennyi semmirekellő él a városban, bizonyíték arra, apám mennyire jól döntött akkor, amikor elhatározta hogy senkinek nem adja kezébe saját pénzügyeit. Talán szomorú, de igaz, hogy én hozzá képest naiv vagyok és képes vagyok bízni másokban, persze fele annyi sincs gonosztevői számlámra írva, mint neki. Az is tény, hogy őt senki nem kérné számon, velem ellentétben, viszont ha igaz, amit hallok, akkor van esély arra, hogy a kulcsok valamelyike hasznosnak bizonyuljon.
- Próbáljuk meg! - egyezek végül bele, alaposabban szemügyre véve a zárat, próbálva behatárolni a kulcs méretét - Ha másra nem is jó, legalább ebből tudom, hogyan jutott be az épületbe - nézem a dolgok biztosabbik oldalát.
Az első tipp nem válik be, ezért újabbat keresek, óvatosan mozgatva a kulcsokat, hogy a lehető legkevesebbet zörögjön a csomó. Nem lenne kellemes, ha pont emiatt buknánk le, márpedig egy csendes házban minden nesz zajos. A bók hallatán felpillantok, tartva egy pillanatnyi szünetet. Látom, hogy méreget, ami ugyan nem zavar, de felvet bizonyos kérdéseket.
- Melyiket félti jobban, a tehetségemet, vagy a testemet, amit annyira méreget? Az előbbiről aligha tudhat sokat.
Az újabb kulcs tökéletesen beleillik a fiók zárjába, s hamarosan egy halkabb kattanás hallható, ahogy kinyílik. Lassan kihúzom helyéről, majd visszacsúsztatva csizmámba késemet, tapogatózni kezdek. Iratok tömkelege lapul odabent, mik talán sokkal lényegesebbek, mint a pénz, amit sajnálatomra nem találok. Tudtam én, hogy nem lehet ennyire egyszerű. A fiókot túl könnyű feltörni, még kulcs nélkül is. Kell lennie valami másnak, ahova eltehette a kötegeket, mert abban biztos vagyok, hogy Mr. Gilmore vagyonának nagy része nem a bankban van tárolva. Egészen a rekesz hátsó faláig jutok, amikor megakad a kezem valamiben. Lapos, kisebb tárgy, egy kis mögé bedugva, ami olyasmi lehet, mint egy kép akasztója a keret hátulján. Mire kezem kijut a fiókból, egy újabb kulcsot tartok ujjaim között, úgy emelve, hogy azt az őrködő alak is láthassa.
- Ön szerint mit nyithat?
Mivel mást nem találtam odabent, visszatolom helyére a tárolót és gondosan vissza is zárom, hogy ha valaki jönne ellenőrizni amíg esetleg másik szobában járunk, ne vehessék észre, hogy kinyitottuk. Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy merre tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 1:49 am

-Igggen, ami azt illeti, ezen én is gondolkodtam. Ön hogy jutott be ide?
Nem próbálom meg lelkezni a csodálkozásom. Amennyire látom, úgy osont be ide, mint valami kísértet, ráadásul előttem! Kétlem, hogy lenne nála kulcs, legalábbis olyan, mint az enyém. Vagy nagyon ért a zárakhoz, vagy hónapokkal korábban szerzett magának egyet a bejárati ajtóhoz, esetleg leleményesebb nálam, és talált egy olyan bejáratot, ami az én figyelmem elkerülte, és úgy hatolt be, ráadásul gyorsabban mint én!
-Az utóbbiról még kevesebbet mint gondol, a fényviszonyokra való tekintettel, de ami az előbbit illeti maradjunk annyiban, hogy viszonylag ritkán futok össze egy jól őrzött ház zárj ajtaja mögött valakivel, akit nem látnak ott szívesen. Ráadásul a legjobbkor teszi ezt, vérfürdő rendezése nélkül.
Összefonom a karjaim a mellkasom előtt, és vállammal a falnak támaszkodva figyelem tovább, csillogó szemekkel, ahogy kinyitja a fiókot. Lehet, ha rákérdeztem volna, melyik kulcs nyitja a fiókot, szegény részeg idióta még azt is elmondta volna, de ekkora kockázatot nem akartam vállalni.
-Összegezve, alapos, felkészült, és ügyes. Vagy, csak valamelyik kettő, és emellett rendkívül szerencsés.
Izgatottan figyelem a kulcsot, és már pörög is az agyam, vajon mit nyithat. Amíg a hölgy matatott, mintha papír sercegését hallottam volna, de ezek szerint csak szerződések, és hasonlók voltak odabent. Fontos iratok, de számunkra aligha érték. Azt viszont el tudom képzelni, hogy a jobb kéz feladata ezek megmentése volt tűz esetén, a másik kulcsról pedig nem is tudott.
-Szerintem ez valami fémládát nyit, amit olyan helyre rejtett el az öreg, ami túlélne egy nagyobb tűzet. Kétlem, hogy szívesen látogatná meg a pincét, szóval nézzük meg a kandallót.
A földszinten láttam egy ilyet a nappaliban. A kérdés már csak az, hogy találjuk meg a minden bizonnyal a kövek mögé rejtett rejtekajtót. Ez az egész kezd olyan lenni, mintha nem is betörés lenne, hanem kincsvadászat. Minden esetre, kinyitom az ajtót, és előre megyek, a lépcső előtt azonban megvárom, követ-e új társam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 2:31 am

- Az egyik szolgálólány minden este kinyit néhány ablakot, szellőztetés okán, a szeretőjének. Annyi volt a dolgom, hogy ezt kihasználva, beosonjak, mielőtt visszatér becsukni azokat - tájékoztatom gondolkodás nélkül.
Amiért ennyire őszinte, nekem sem okoz nehézséget annak lenni, ami eléggé meglepő, ám most már mindegy. Elárultam, nem mintha sokat számítana, hiszen úgysem térek ide vissza, hogy ismételten megkíséreljem a betörést.
- Én először futottam össze bárkivel is, aki ébren volt.
A fiók kinyílik, én pedig alapos kutatásba kezdek. Beletelik néhány percbe, lassan haladok, nehogy átvonuljon a kezem valami lényeges felett, s talán ennek köszönhető, hogy belebotlok a jól elrejtett kulcsba. Az ilyen esetekben az alaposság fél siker. Sosem utazok nagy zsákmányra, nem engedem, hogy a kapzsiság magával rántson a mélybe. Általában ha találok valamennyit, már el is teszem és megyek, mielőtt bárki kiszúrna. Talán ez az oka annak, hogy sokan nem veszik észre, hogy eltűnnek a kisebb összegek. Az asszonyos urak esetében gyakoribb, elvégre bármikor előfordulhat, hogy feleségük elszór egy kisebb vagyont ruhákra.
- Ilyen hamar nem zárnám ki a pincét. A jómódú urak szívesen dicsekednek értékes borkészletükkel, de mindent sorjában. Kezdjük a kandallóval - fogadom el az ötletet.
Az ajtót finoman húzom magam után, amint kilépek rajta. Elhallgatok a folyosóra érve, s megválogatott léptekkel eredek ideiglenes társam nyomába. Elég könnyedén elfogadtuk ezt a partnerséget, ám vagy ez, vagy mindketten üres kézzel távozunk, mert vélhetően egyikünk sem engedett volna az ügyből. Akkor pedig már inkább ez, még ha felezzük is a talált összeget. A lépcsők a világ legmacerásabb felületei egy betörő számára. Nem látni, hogy mi van a végén, általában nyikorognak, hacsak nem kőből emelték őket, és ha nem vigyáz az ember, sötétben könnyen a lépcsőfok mellé léphet. Minden egyes megtett fok után leguggolok, meglehetősen vontatott tempóban, nehogy hirtelen helyezzek nagyobb nyomást az alattunk lévő tákolmányra, hogy mihamarabb körül nézhessek odalent, meggyőződve a tovább haladás biztonságosságáról. Meglehet, hogy ez már túlzott óvatosság, de szerintem ilyen esetekben az nem létezik. Az életünket tesszük kockára idebent, miközben fegyveresek portyáznak az épület körül.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 3:38 am

-Ó...Ezek szerint eggyel kevesebb ember miatt kell aggódnunk a személyzetből.
Bevallom, ez a fejlemény meglep. Nem tudtam a szolgálólányról, és a szeretőjéről. Hallottam egy pletykát egy másik szobalányról, és az ő gazdagabb szeretőjéről, de még ha igaz is, az az úr a főbejáraton át jött volna be, és fényes nappal, így vele nem mentem volna sokra.
-Egyébként, sejtettem, hogy az ablakon át, de azt nem gondoltam volna, hogy valaki előzékenyen nyitva hagyta önnek.
Aztán halvány mosolyra húzódik a szám széle. Ezek szerint nem először csinálja, legalábbis én erre következtetek abból amit mond. És ha tovább tippelek, akkor igazam volt, mind ezidáig tényleg nem buktatta még le senki. Egyre érdekesebb ez az este.
-Nagyon sokat tud az urak szokásairól. Lenyűgöz a felkészültségével ismét.
Kivételesen nem célzok ezzel semmire azon kívül, amit mondtam. A borospince valamiért nem jutott eszembe, igaz ennek a fő oka, hogy ilyesmiről én csak olvastam, sosem jártam még egyben sem. nagyjából annyira számítok egy drága borral töltött polcokkal teli teremre, mint egy valódi, díszes kincsesládára. Nem lehetetlen éppenséggel, de személyes tapasztalat híján inkább meglepne, ha ilyesmibe botlanánk.
Összeráncolt szemöldökkel figyelem, ahogy elkezd lemászni a lépcsőn, és csak úgy fél perccel később követem, hasonló csendességgel. Azonban, amíg az én lépteim nagy ritkán adnak néma hangot, ő úgy mozog, mint valami fekete párduc. A földszintre érve a nappali felé indulok, ahol a nagy díványt kikerülve egyenesen a kandallóhoz lépek, és végigtapogatom a kormos köveket odabent, hátha megérzem, melyik kő az, amit könnyen ki lehet venni a helyéről. Pár másodpercnyi tapogatózás után előveszek a zsebemből egy gyufát, és azt meggyújtva folytatom a vizsgálatot, de nem találok semmit.
-Te látsz valamit? - Kérdem suttogva, és most, hogy kicsit több fény van, tényleg megteszem azt, amivel az előbb vádolt: megnézem magamnak. Sajnos a kíváncsiság nagy úr. Minden esetre sokáig nem időzhet rajta a tekintetem, a gyufa amúgy sem ég a végtelenségig, azt pedig végképp nem szeretném, hogy elérjen az ujjaim. Elfújom, és amint teljesen kialudt, elrejtem a hamvak közt. Mielőtt elővehetném a következőt azonban, egy lövés dördül odakint. Majd még egy, és még egy. A nyakamat behúzva osonok az ablakhoz, és még pont látom, ahogy egy lovas újra elsüti a puskáját, azonban nem felénk céloz, hanem a telek másik vége felé.
-Legyen a pince akkor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 4:28 am

Egyel kevesebb, vagy egyel több ember miatt kell aggódnunk, az egész időzítés kérdése. Amennyiben a szerető az itt tartózkodásunk ideje alatt óhajt távozni, úgy az utóbbi. Ha egy darabig még szórakoztatja a szolgálót, hát az utóbbi, de az is lehetséges, hogy azalatt az idő alatt megy el, mialatt mi a dolgozóban ténykedünk. Akkor se több, se kevesebb.
- Mindez azért van, mert alapos vagyok, felkészült, ügyes, ÉS rendkívül szerencsés - hangsúlyozom ki a végét.
Ez sajnos csupán az esti kirándulásaimkor igaz, a való élet sokkalta problémásabb. Ami az urak szokását illeti, volt balszerencsém saját bőrömön tapasztalni, apám számos jelöltjének hála. Mindegyik más volt egy kicsit, ugyanakkor önmaguk dicséretéhez egyaránt értett az összes.
- A hírek gyorsan terjednek, az urak pedig pletykásabbak mint a legtöbb szobalány, ha egy nőnek akarnak imponálni - tudom le ennyivel a dolgot.
Azt, hogy gyakrabban tudom meg első kézből az információkat, nem kötöm az orrára. Ez egyedül rám tartozik, senki másra. Jobb is lesz, ha inkább a dolgunkkal foglalkozom, mert a végén felhergelem magam a kellemetlen napokra emlékezve. Az, hogy a mozgásomra kell ügyelnem, segít a megnyugvásban. Odalent előre engedem a férfit, alaposabban szemügyre véve sajátomnál nagyobb alakját, amíg a kandalló felé tartunk. Magam mellett végigtapogatok néhány téglát és díszítő elemet, inkább a párkányra és a kandalló oldalára koncentrálva, meghagyva társamnak a kormos részt. Korábban enyém volt a neheze, hát most kiveheti a részét a kutakodásból. A gyufával alaposan meglep. Első dolgom, hogy körbe pillantsak, aggódva, hogy észre vette valaki, közben pedig fél lépéssel közelebb araszolok, csökkentve a kettőnk közötti területet, takarva a létrehozott fényt. Sajnos rajta nem látok többet. Akár világít, akár nem, csupán szemei azok, amiket arcából látok.
- Semmit.
A lövés hallatán összerezzenek. A széles vállak mögött megbújva osonok az ablakhoz. Néhány centit mozdítok a nehéz függönyön, hogy kiláthassak mögüle, s még elkaphassam tekintetemmel a lovast, ki hallhatóan észre vett valakit. Talán a szolgáló szeretőjét, kit akár tolvajnak is hihetnek. Ebből még baj lehet. Az új felvetésre óvatosan megérintem partnerem alkarját, hogy magamra vonhassam figyelmét.
- Mostanra felébredt az egész ház. Biztos benne, hogy most kellene a pincébe mennünk? Onnan aligha van menekvés, ha megtalálnak minket - fogom hangom suttogóra.
Nincs az az ember, aki ne ébredne fel több leadott lövésre. Egyet még talán átalszanak a mélyen alvók, de annál többet?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 4:49 am

Megforgatom a szemeim, ahogy visszamondja nekem azt, amit korábban róla jegyeztem meg. A legtöbb hölgy ismerősöm minden, csak nem törékeny virágszál, de ő túltesz mindegyiken. Egész megmosolyogtat minden megszólalása, a szobalányos megjegyzésével pedig kénytelen vagyok egyetérteni, annak ellenére, hogy én személy szerint nem alkalmaztam soha egyet sem.
-Persze, hogy az urak pletykásabbak, több idejük van rá, a munka helyett.
Nem mintha amit most művelnék a legtisztességesebb foglalkozás lenni amit csak el lehet képzelni, de tagadhatatlanul hosszadalmas tervezést igényel, s még emellett is akad benne kockázat bőven. Például, hogy nem találjuk meg azt az átkozott elrejtett széfet, ráadásul a kesztyűn is tiszta korom lesz. Annyi baj legyen...
Sajnos a lövések mellett már nem tudok ilyen könnyen elmenni. Hallom a társam szavait, és egy percig sem tagadom a bennük rejlő bölcsességet. Tagadhatatlan, ez a mostani helyzet igencsak jó indok arra, hogy visszavonulót fújjunk. Mégsem teszem.
-Amíg őt üldözik, itt is kevesebben vannak. Egyébként is, ezek után nem lesz még egy esélyünk kifosztani azt a széfet.
Visszahúzom a függönyt, és egyenesen a nő szemeibe nézek.
-Csak nem ijedt be?
Hangom kihívó, és újra elismerem, hogy kicsit talán túl nagy a kockázat, de ha valóban olyan gazdag ez a szemétláda, mint rebesgetik, akkor szinte már bűn lenne nem élni ezzel a lehetőséggel. Remélem a szeretőnek sikerül úgy elmenekülnie, hogy nem ismerik fel, mert könnyen lehet, hogy ezek után rá fognak verni mindent, ami itt történik. Miután ezt elhadartam suttogva, már indulok is a pince felé, ezúttal már nem törődve vele, hogy ne csapjak zajt. Remélem követ, mert a kulcsa nélkül aligha érek bármit is odalent. Igaz, amint meglátom, hogy valóban rengeteg üveg drága kinézetű bort tárolnak idelent, máris átértékelem ezt. Ha más nem, legalább egy ilyet meglovasítok ma. Előbb azonban elkezdem keresni a rejtekajtót. Két perc. Ennyi időt adok magamnak, és aztán tényleg hagyni fogom, hogy a józan ész domináljon. Addig viszont, ha tehetem teli szebbel távozom innen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 5:14 am

Az, hogy az urak mi helyett pletykálnak, cseppet sem érdekel. Szerintem ők egyébként sem dolgoznak, vagy ha valamelyik igen, hát ritkaságszámba megy. Meglehet, pont ez a bajom velük és ez az oka annak, hogy nem adom be a derekam. Most azonban nagyobb bajunk van ennél, méghozzá a lövések. Partneremet igyekszem jobb belátásra bírni. Igaz, megijedtem, de ez nem ok arra, hogy elfussak. Az sokkal inkább, hogy nem akarok ártani az itt élőknek, márpedig mivel nem engedhetem, hogy elfogjanak, ha észrevesznek minket, valaki megsérül. Ezért törtem be ma ebbe a házba, mert tudtam, hogy ha be is tévedek a hálószobába, biztosan nem ébred ott fel senki a matatásra.
- Holtan nemhogy ezt, de egyik házat sem tudja kifosztani - szólok utána, majd most először halk szitkozódás hagyja el ajkaim.
A káromkodásnak ugyan egy könnyedebb kiadása, ami hallatán egyesek talán kinevetnének, hogy csak ennyire telik, de így is több, mint ami számomra megengedett. Utána megyek. A pénz most már aligha érdekel, bár örülnék, ha megtalálnánk amit keresünk, viszont az élete... Nem hagyhatom magára, tudva, hogy talán rá találnak és meghalhat, vagy ami rosszabb... ő öl meg valakit, esetleg valakiket.
Néhány másodperc múlva én is a pincében találom magam, majd őrként megállok a résnyire nyitott ajtó mellett. A fejünk felett léptek kezdenek el kopogni. Hol balra, hol jobbra folytatódnak, közölve velünk az emberek haladásának irányát és sebességét. Egyik sűrűbb, de halkabb. A másik hangosabb, inkább trappolás szerű, az én szívem pedig lassan kiugrik helyéről. Az első alkalom, hogy így jártam, s csupán remélni tudom, hogy odafent maradnak. Alkalomadtán partneremre nézek, hátha talált valamit. Én csak bort látok és még több bort, vastag porréteg alatt, néhol pókhálókkal szegélyezve. A nyomok tisztán látszanak a kőpadlón.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 5:31 am

Továbbra is teljesen igazat adok neki. Ez a mostani húzásom abszolúte kockázatos, minden értelemben. Tegyük fel, hogy a társam nem egy vadidegen, akiben csupán azért bízom meg, hogy nem fog hátba szúrni, mert úgy érzem, megtehetem. Ilyen hozzáállással kukoricát lopni egy iskola gyakorlókertjéből is könnyen fajulhat öngyilkossággá, a mostani helyzet pedig minden, csak nem jól átgondolt.
A sötétben újabb gyufát gyújtok meg, ezúttal viszont annyira takarom a tenyeremmel, hogy néha kis híján megégetem vele magamat. Semmi kedvem hozzá, hogy valaki ránk találjon idelent, és ártanom kelljen nekik. Utálnám, ha valaki más pénzéért kéne meghalniuk, vagy megölniük engem. Az utóbbi nyilván jobban zavarna, de inkább kerüljük el mindkettőt. Amíg a társam őrködik, én a lábnyomokat követem a porban. Elképesztő, hogy az ilyesmi mennyire láthatatlan annak, aki soha életében nem söpörte még fel. Az egyik falhoz érve aztán találok egy nagy hordót, amiből kiáll egy csap, de ahogy jobban megvizsgálom, mindössze csak a felső ötöde van megtöltve nedűvel, az alsó része teljesen üres, és néhány deszka elmozdítása után végre hozzáférek a mögötte lévő falba rejtett apró fémajtóhoz. Újabb gyufát gyújtok, és leteszem a kőre, hogy a hölgy is láthassa, mire leltem, aztán visszasétálok a lépcsőhöz.
-Te jössz...
Szinte a fülébe súgom ezt, és bár jól esne, mégsem veszem kezembe a pisztolyom, helyette csak feszülten figyelem a pincébe vezető csapóajtót, és szinte szuggerálom, nehogy felnyissa azt valaki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 6:29 am

A porban heverő lábnyomok aggasztanak. Én egyetlen okból hagynék meg ekkora porréteget, méghozzá azért, hogy tudjam, rajtam kívül más is közlekedik valahol, vagy megfogott valamit. Nem hinném, hogy a földesúr hasonlóan gondolkodna, bár azt figyelembe véve, hogy nemrég fegyverrel kergettek odakint egy szerencsétlent, vagy még kergetik is, akár maradhatnak is a nyomok. Nem szívesen kenném senki nyakába lopásom terhét, ugyanakkor nem kikérdezni akarták őt, hanem kivégezni. Kicsi arra az esély, hogy élve fogják el az illetőt.
Partnerem ténykedése szakítja félbe gondolatmenetemet. Kérdőn nézek rá, ahogy felém halad, majd visszafordulok a kijárat felé ellenőrzésképp. Még mindig túl nagy odafent a lárma, esélytelen, hogy most élve kijussunk, ha megindulunk felfelé.
- Kérem a gyufát! - nyújtom felé kezem a szavak suttogása közben.
Amennyiben megkapom, elindulok. A lehető legkevesebbszer akarok gyújtani, ezért az első fényében megpróbálom felmérni a még előttem lévő távot, s lépteim számlálásával haladok tovább. Mikor úgy gondolom, közel járok, akkor gyújtok meg egy újabbat. A kulcsot a rejtekhely zárjába próbálom, és... beleillik. Mosollyal arcomon nyitom ki a fémajtót és máris szemben találom magam egy kisebb ládával. A gyufát eloltom, majd két kezemmel kihúzom a dobozt és közelebb víve az ajtóhoz, a földre helyezem, hogy a következő láng fényénél megvilágíthassam.
- Remek... Most mit csináljunk? - suttogom magam elé, amint meglátom a lakatot, ami utunkban áll.
Nem hiszem, hogy annak megtalálnánk a kulcsát. Fogalmam sincs, mi lehet benne, csak abban vagyok biztos, hogy Mr. Gilmore fontosnak tartja. Fontosabbnak, mint az asztalában lévő iratok. Talán megkóstolhatnánk valamelyik bort, amíg várakozunk. Gyufafényes borozás, rendkívül... hát, romantikusnak talán nem mondanám.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 6:49 am

Kérése inkább hangzik parancsnak, de úgy döntök, teljesen jogos, és hezitálás nélkül adom a kezébe a megmaradt gyufáimmal teli dobozt. Amíg ő a zárral, és a rejtekajtóval dolgozik, én tovább figyelem a felbolydult ház népét, vagy legalábbis a neszt, amit keltenek. Ezúttal már négy különböző ember lépteit hallom, és ha az információim pontosak, és ebből levonom azt a két lovast, aki minden bizonnyal azóta is a szerencsétlent kergeti, akkor ez minden. 4 ember. Ebből egy szobalány, 2 fegyveres, és egy öreg inas, aki nappal sem látna az orráig sem. összességében lehetne sokkal rosszabb is.
A vállam felett sandítok hátra, ahogy hallom közeledni az álarcos hölgyet. Alkalmasint meg kéne már kérdeznem, hogyan szólítsam, addig is viszont a gyér fénynél megfigyelem a zsákmányunk és...nem hiszek a szememnek. Egy apró kincsesláda! Antik lakattal! Hát ilyen nincs!
-Magunkkal visszük. Majd ha tiszta a levegő, kitalálunk valamit, hogyan nyissuk ki kulcs nélkül...

Mielőtt azonban ezt befejezhetném, az egyik nyikorgás túl közel jön, és már látom, ahogy valakinek a csizmája kitakarja azt a kevés fényt, ami a csapóajtó lécein átszűrődik. Miközben nyílik a csapóajtó, finoman a nő vállához érek, hogy magammal húzzam az egyik hordó mögé, és azt fedezéknek használva guggoljak le, miközben súlyos léptek haladnak lefelé a lépcsőn. Egy tagbaszakadt legény érkezik meg, lámpással a kezében, és csupán pár arasznyira halad el a fedezékünktől. Fénye lassan pásztázza végig a pincét, aztán megáll egy helyben. Teljesen mozdulatlanul. Egy idő után már összeszorított fogakkal tűröm a várakozást, de aztán meghallom ahogy az egyik hordó bugyogni kezd, és az értékes nedű egy pohárba csorog. ha nem a torkomban dobogna a szívem, ezen elnevetném magam. A társamra nézek, és amikor meglátom a szemei csillogását, a fény felé mutatok, majd az egyik kőre a padlón. Kíváncsi vagyok, szeretne-e maradni, vagy megkockáztatja, hogy fussunk, most amikor odafent csak egy fegyveressel kell számolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 7:15 am

Osztozom a férfi véleményén, jobb lenne a veszélytől távol babrálni a lakattal. Akkor már az sem számít, ha egyszerűen letörjük róla, a lényeg, hogy ne járjanak fegyveresek felettünk. Beleegyezésem jeleként biccentek felé, s felnyalábolom a ládikát, majdhogynem pont akkor, amikor hangos nyikorgás hallatszik. Engedek a húzásnak, s valahol örülök is neki. Meglehet, nekem beletelt volna néhány másodpercbe, amíg kitalálom, hová is rejtőzhetnénk. Társam elé guggolva hallgatom a lépteket. Szívem már-már torkomba ugrik ahogy belép az őr. Pillantásom azonnal a nyomokra siklik és imádkozni kezdek magamban, hogy ne tűnjön fel neki a változás.
A bor csorgása teljesen kizökkent. Ezt nem hiszem el! Ennyi ijedelem egy iszákos miatt... Tekintetem visszafordítom a másik tolvaj felé. Jelzését figyelve több gondolat is végigfut fejemben. A láda nálunk van, így azt bármikor magunkkal vihetjük. A kérdés csak az, hogy mennyire lenne veszélyes most fel menni. Ha ez a fickó csak úgy lejött iszogatni, valószínűleg nem aggódhatnak túl sokat odafent. A ház várhatóan hamarosan lecsendesedik, a kérdés tehát az, hány hordónyi lőre fér a melák hasába? Miután kiüti magát, akár egy hordót is a fejére húzhatnánk, akkor sem venne minket észre. Viszont ha nem marad addig, akkor is megvan arra az esély, hogy egyszerűen vissza ballag őrhelyére, miután kiszolgálta torkát. Amint az őrök a helyükön, minden csendes, ha viszont most megindulunk... Még az is lehet, hogy belefutunk egy másikba, akit el kellene intéznünk. Nem, ezt a kockázatot nem vagyok hajlandó vállalni. Inkább rostokolok még egy kicsit a pincében, semhogy megöljek valakit.
Véleményem egy fejrázással közlöm partneremmel. Persze ha ismételten önfejűen megindul, kénytelen lennék utána eredni, így csak remélni tudom, hogy most, hogy megvan amit akart, vagy legalábbis vélhetően megvan, türelmesebb lesz. Ha vérszomjas bajkeverő lenne, mostanra már fejbe kólintotta volna a hordók túloldalán lévő fickót, elintézve a háznép egy tagját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 10:32 am

Figyelem őt, és bólintok. nekem az is megfelel, ha várunk, legalább mindketten tudjuk, hogy mi a terv. Egyébként is, az én "hibám", hogy most itt vagyunk, és most, hogy kezünkben a kincs, talán nem árt, ha a józan ész képviselőjére hallgatunk most, vagyis őrá. Csak remélem ez a bérenc nem fog itt öklendezni, mint a közvetlen főnöke. Leteszem a követ, és várok akkor.
Szerencsére a csatlós nem telhetetlen. A harmadik pohár után már indul is felfelé, furcsa, enyhén íves mozgásban. Ezek után szinte örülök, hogy nem próbáltam meg leütni. Csak idő kérdése, és úgy fog aludni, hogy lehet egy olyan puskalövésre sem riadna fel, ami lábon találja. Miután végre felcsoszog a lépcsőn, és újra sötétségbe borítja a pincét, lassan, óvatosan mászom ki a rejtekhelyünkről, és és szemügyre veszem a még mindig égő lámpást, amit idelent felejtett az iszákos.
-Nos, azt mondom van legalább egy óránk, amíg lenyugszanak kicsit a kedélyek, és megpróbálhatunk lelépni innen ismét. Kipróbáljuk addig a kulcscsomót, hátha nyitja valamelyik a ládát, vagy bontsunk ki egy üveg bort?
Persze egyiket sem gondolom komolyan, ez egyértelmű. Mármint, ezek után tuti, hogy meglovasítok innen pár üveget, de inni rablás közben? elég rossz ötletnek hangzik.
-Egyébként, hogyan szólíthatom? Kezdem unni, hogy maszkos hölgyként emlegetem a fejemben. Engem egyébként a "Sebhelyes arcúként" ismernek.
Természetesen továbbra is suttogok, és a végén azt a kezem nyújtom felé, amineka kesztyűje nem lett csupa korom, a kéményben való kutakodástól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 10:58 am

Megkönnyebbülök, amikor beleegyezik a maradásba. Legszívesebben egy sóhajt is megeresztenék, de magamban tartom a társaságunkat figyelembe véve. Majd később kiengedem magamból, egyelőre azonban feszülten figyelek. Ez a várakozás kezd unalmassá válni. Legalább az őr jól érzi magát, miközben egymás után önti magába a kortyokat, nekünk viszont semmi nem jut, csak az elgémberedés, amíg a helyünkön vagyunk. Még a lábaimat sem merem kinyújtóztatni, így alig várom, hogy végre elkotródjon a felesleges harmadik. Két tolvaj is bőven sok egy helyen, de ráadásnak egy fegyveres zsoldos, túl sok.
Szerencsére nem kell olyan sokáig várnunk, hogy teljesen belefáradjanak tagjaim a mozdulatlanságba. Pár pohárka után drága iszákosunk bizonytalan léptekkel indul el felfelé. Nem csodálom, ha én döntöttem volna magamba hirtelen három pohárral, az én fejemet is megszállná az alkohol. Lábaim szinte áhítoznak azért, hogy nyújtózhassanak, ezért amint lehetségessé válik, felkelek és járok egy-két lépést. Egy párat még rugózok is, hogy biztosak legyenek a lépteim.
- Majd akkor igyunk, ha azt kinyitottuk - intek a láda felé egyik kezemmel, míg a másikkal egy borospalackot fogok meg, amiről lefújom a port, hogy megszemlélhessem a rajta lévő címkét.
Véletlenszerűen így teszek még néhánnyal, megnézve, miből is válogathatunk. Nem mondanám mindet finom bornak, de egy-kettő elfogadható közülük, sőt, előfordulhat, hogy még finom is.
- Ön hogyan szólítana, Mr. Sebhelyes?
A név jelen esetben csupán egymás szólítását teszi egyszerűbbé, ugyanakkor teljesen mindegy hogy mi az, amíg felfigyelünk rá. Amennyiben rendszeresen találkoznánk, úgy más lenne a helyzet, de mivel ez csupán egyszeri eset volt, így tényleg lényegtelen. Majdhogynem úgy szólít, ahogyan szeretne, de azért vannak határok, ezért a kérdés. Csupán válasza után fogadom el kezét, egy esetleges kijavítás közben, ha nem találnám megfelelőnek ötletét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Hétf. Dec. 18, 2017 11:16 am

Továbbra is próbálom megfejteni az előttem álló rejtvényt. Ez a nő nem elég hogy láthatóan tud olvasni - elvégre a szemei mozgásából erre következtetek, ahogy megvizsgálja a palackokat - de ráadásul mintha ismerné a borokat is. A peremvidéken nem sok emberről mondható el ez, a bűnözők közül pedig még ennyiről sem. Mégis ki lehet ő?
-Rendben, de ha csak egy üveg Whiskey lesz benne, esküszöm nem mozdulunk amíg egy csepp is maradt benne.
Tényleg tartok egy kicsit tőle, hogy mi lehet ebben a ládában. Kétlem, hogy za öreg a bolondját járatná velünk, ha viszont tényleg olyan értékes, mint amilyennek látszik, akkor jobb lesz, ha mostantól az Ő módszerével dolgozunk, és minden nyom nélkül tűnünk el innen. apropó Ő...
-Jó kérdés...Selyem Lidérc? Fekete Hiúz? a Tőrök királynője? Esetleg Éjkirálynő? Talán ez a legjobb, ez rövid.
Megrázom a kezét, ha elfogadja, aztán leporolok egy széket, és leteszem elé, majd keresek magamnak is egyet, de végül megállapodok egy üres hordón. Azon üldögélve nézek körbe másik kijárat után kutatva.
-Egyébként teljesen igazad volt...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Kedd Dec. 19, 2017 12:41 am

Ennyi galiba átvészelése egyetlen üveg ital miatt, nagy pazarlás lenne, ami bizony megkívánná, hogy csalódottságunkban az utolsó cseppjét is megigyuk, még akkor is, ha nem jobb egy pocsék lőrénél. Akkor is, ha a palack tartalma tényleg Whiskey, ami még sohasem érintette ajkaim, nemhogy lejusson torkomon. Egyszer azt is ki kell próbálni, ám vélhetően elég hamar összevesznék vele, bármilyen alkoholról legyen szó.
- Remélem, nem erről lesz szó, de legyen.
Hogy hogyan került a névtalálgatások közé egy állat, arról fogalmam sincs, ám semmi kedvem arról kapni a nevem. Szám félre húzom annak hallatán egy pillanatra, egyértelműen jelezve, hogy az bizony nem lesz jó. Aztán ott a királynő megnevezés. Amennyiben apámon múlna a dolog, az lennék, vagy inkább saját magát koronázná meg, ha tehetné, de nem azért, hogy jó sorom legyen, hanem azért, hogy neki ne legyen semmi dolga és még inkább visszaélhessen kapott hatalmával. Ez azonban jelenleg csupán egy név, nem egy titulus, s bevallom, hiúbb részemnek tetszetős megszólítás.
- Ha mindenképp szeretne a királynőnél maradni, úgy az utóbbi megfelelőbb - fogadom el kezét - Ráadásul, ha a későbbiekben viszontlátom magam egy körözési plakáton valamelyik korábban felsorolt néven, tudom, hogy Ön a bűnös - teszem hozzá mosolyogva.
Ismerjük el, ez sem hátrány, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha plakátra is rajzoltatná az arcomat, sokkal ravaszabb módon tenné, úgy, hogy ne jöhessek rá, ki akarja megkeseríteni az életemet. Úgy tűnik, illem is szorult partnerembe, így egy leporolt széket kínál, ahelyett hogy ki kellene szolgálnom saját magam. Egy bólintással köszönöm meg a helyet, amit közvetlen utána elfogadok. A sok izgalom, guggolás és görnyedés után jól esik kiegyenesíteni a hátamat anélkül, hogy a lebukástól kellene tartani.
- Ezt hogy érti? - kapom felé fejem megjegyzésére.
Sok mindenben lehetett igazam, kezdve ott, hogy hasznos lehet a pincében történő nézelődés, igaz, nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Esélyes, hogy már előtte is mondtam valami nagy igazságot, az utána következő időről már nem is beszélve, tehát túl sok a választék. Jó lenne, ha konkretizálná.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Kedd Dec. 19, 2017 1:40 am

Kicsit azért megmosolyogtat a gondolat, hogy mennyire morbid lenne, ha tényleg csak valami 100 éves üveg ital lenne a kincsesládában. Na igen, anyagilag nem lenne valami kielégítő befejezése ez a kis kalandunknak, de ismerjük el, inni abból az italból, amit többé a város leggazdagabb embere sem engedhet meg magának...nem, továbbra is inkább azt remélem, hogy úgy meg van tömködve bankjegyekkel, hogy rá kellett ülnie, mielőtt bezárta. Esetleg ugrált is rajta.
Halkan nevetve fogadom el a kezét, és megforgatom a szemeim. Tettszik ahogy gondolkodik.
-Akkor marad az Éjkirálynő. Ami pedig a körözési posztert illeti, engem mindig felpezsdít, ha meglátom a sajátom.
Nem mintha tervezném, hogy lebuktatom. Semmi okom rá. ami azt illeti, még az is elképzelhető, hogy magamnak ártanék, ha elkapnák őt. Hasznom biztosan nem lenne belőle, és még ezen túl sem szeretném valamiért. A hordón üldögélve fel felnézek a csapóajtó irányába, ahol még most is hallani pár csizma csoszogását, illetve a távolból paták dobogása is felcsendül. Úgy tűnik a vadászok hazafelé tartanak. Tényleg remélem, hogy az ifjú Rómeó megúszta a dolgot.
-Amikor azzal vádolt, hogy nem csak a tehetségét tartottam tetszetősnek. El kell ismernem, kegyed messze a legjobban öltözött bűnöző akivel valaha találkoztam.
Aztán gyorsan elhallgatok, és felkapom a fejem, neki pedig a kezemmel jelzem, hogy hallottam valamit. Nagy puffanás követi ezt, mintha valaki a csapóajtóra ugrott volna, páros lábbal. Ezt követően matatás, és reccsenés, meg némi káromkodásnak hangzó szófoszlány szűrődik le, majd még egy jóval nagyobb reccsenés, és annak a jellegzetes hangja, amikor egy nagydarab ember az oldalán gurul le a lépcsőn. A döbbenettől először csak pislogok, de aztán, mielőtt még felnézhetne lekapom a kalapom, és a lámpásra teszem gyorsan, álmos sötétségbe borítva a pincét. Lassan az sem lepne meg, ha a ládikában egy csomó levágott nyúlláb lenne. Ennyi balszerencsém egy munka alatt rég volt.
Feszülten figyelek a sötétben, mit fog tenni a feltápászkodó iszákos bérenc.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Kedd Dec. 19, 2017 3:38 am

- Én nem vágyom ilyen hírnévre.
A plakátok képesek megkeseríteni egy tolvaj életét, s minél több rabló tartózkodik egy városban, annál nagyobb lesz az őrség. Arra azonban kíváncsi vagyok, milyen plakátokat készítettek Sebhelyesről.  Tükrözi vajon a valóságot? Egyáltalán maszkban, vagy anélkül ábrázolják rajtuk? Ha holnap bekocsikázom, meg kell néznem, hogyan fest rajtuk. Meglehet, hogy valóban szórakoztató látványt nyújt majd.
- Egy nő sose felejtsen el adni magára - nevetem halkan.
A zajokra én is felkapom a fejem és lábaimra szökkenek. Első dolgom, hogy az eddig alattam lévő széket visszategyem oda, ahonnan társam elvette, csakhogy alighogy ez sikerül, már itt is van a lárma okozója. A ládikát kezembe veszem mielőtt alább hagyna a fény. Lakatját kezemmel annak oldalához szorítom, nehogy zörögni kezdjen, úgy tartom meg, másik mancsommal pedig Sebhelyes vállát érintem, ahogy közelebb hajolok hozzá.
- Fogja a letakart lámpást és jöjjön utánam. Ideje távozni - súgom fülébe, majd átfogva alkarjára magam után húzom, jelezve haladásom irányát.
A kalappal fedett lámpa nem sok fénnyel szolgál, de elegendővel ahhoz, hogy megtaláljam az első polcsor mögötti ösvényt. Szívesen leakasztanék egy palack bort, hogy legyen mit iszogatnunk szabadulásunk örömére, csakhogy azzal zajt csapnék. Nem kockáztatom meg, maradni azonban nem maradhatunk. A probléma nem a földről feltápászkodni szándékozóval van, sokkal inkább a többivel, akiknek valószínűleg még nem sikerült újra elaludni. Talán van annyi időnk, hogy gyorsan meglógjunk, ha viszont itt maradunk, lebukunk. Amint lejönnek mások is, nincs menekvés, kénytelenek vagyunk kockáztatni.
A sor végénél megtorpanok. A túloldalról matatás és káromkodás hallatszik, ami számunkra kedvező. Amíg továbbra is zajt csap, kicsi annak az esélye, hogy észre veszi, ha elindulunk felfelé.
- Ha mögé érünk, oltsa el a lámpát és hagyja a kijárat mellett - húzódom ismét közelebb partneremhez, hogy hallhasson.
Nincs sok hátra addig, mindössze pár lépés. Akkor már könnyűszerrel megtaláljuk a feljárót, hiszen majdhogynem a lépcsővel szemben leszünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   Kedd Dec. 19, 2017 4:18 am

Bólintok. A hírnév valóban nem feltétlen hasznos ebben a szakmában. Igaz ami igaz, ha egyszer bárki be tudná bizonyítani, hogy a a bűnlajstromom tényleg hozzám tartozik - ami megjegyzem, legalább háromszor akkora, mint amit valóban elkövettem - akkor aztán valóban nem volna egy szusszanásnyi nyugtom sem, s csak a legnagyobb titokban létezhetnék az öt kontinens közül legalább hármon.
-Kár, szívesen rabolnék bankot kegyeddel, de sajnos az azonnali világhírrel járna önnek. A közönség figyelmét vonzza a stílus attól tartok...
Ó, miért van az, hogy mindig olyankor történik valami, amikor úgy érzem, annak ellenére, hogy egy sötét nyirkos pincében vagyunk, abszolút életveszélyben, ez egészen kellemes. Szomorú, de a legtöbb bűnöző ostoba, erőszakos, és szűk látókörű. Másokkal pedig nem lehetek őszinte. Kifejezetten üdítő ez a beszélgetés, és persze ekkor kell ennek a részeg elefántnak legurulni a porcelánlépcsőn!
Engedelmesen követem az Éjkirálynőt, sőt, még hálás is vagyok neki, amiért ilyen fürgén reagált. Lehet, nekem is csupán egy másodpercbe került volna, hogy magamhoz térjek, de ilyenkor sajnos az pont egy másodperccel több idő, mint amit elvesztegethetünk. Elfújom a lámpát, ahogy kéri, és le is teszem, majd ahogy ő megindul felfelé, követni kezdem, és út közben lekapok egy üveget a polcról találomra, hisz alig látok valamit. Odafent hajszál híján kerüljük csak el az egyik szolgálólányt, aki elsőként ér a csapóajtó helyén tátongó lyukhoz, és itt már én kezdem vezetni a társamat, elvégre a főbejáraton át való közlekedésben nekem több tapasztalatom van.
-Kérem a kulcscsomót - sziszegem, és ha megkapom azonnal ráfogok a legnagyobb kulcsra, feltárom az ajtót, és vissza is zárom magunk mögött.
-Lóval jöttél, vagy gyalog? - Kérdem, mielőtt elkezdeném magammal húzni abba az irányba, ahol az én lovam kötöttem ki egy fenyőfa rejtekében. Remélem ott van még...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Gilmore Kúria   

Vissza az elejére Go down
 
Gilmore Kúria
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Játékok :: Crazerock-
Ugrás: