Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Sky Palace
Pént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 Egy betörés sikerességének megítélése

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Egy betörés sikerességének megítélése   Kedd Dec. 19, 2017 6:26 am

A bor közel sem érdekel annyira, mint adott szavam megtartása, ami nem sikerülne, ha egyszerűen fognám magam és lelépnék a zsákmány javával. Amint megkapom partnerem beleegyezését, a ládikával együtt eltűnök a sötétben. Újratalálkozásunk helye és ideje adott, most már csupán el kell oda jutnom.
Lovam a kopár kövek közt kutat legelni való után, amikor rá találok. Az andalúz szépséget születésem napjának huszadik évfordulójára kaptam, valamivel több, mint négy évvel ezelőtt. Egy hűséges és bátor állatot ismertem meg benne, aki olykor éppoly önfejű, mint jómagam, ugyanakkor tudom, hogy nem hagyna ott a bajban. Amióta hazatértem, csupán esti kirándulásaimkor ülöm meg. Napközben egy másik hátán mutatkozom, nehogy valaki felismerje őt. Gyengéden simítok végig hullámos sörényén. A ládát nyeregtáskámba pakolom, majd eloldom a patást és elindulok.
Ha nem lenne ilyen sötét, fél óra alatt a célnál lehetnénk, most azonban nem engedem őt túlzottan sietni. Fő az óvatosság, így legalább van időm előre megfigyelni, hogy merre megyek.
Az itató közelében még jobban visszafogom hátasomat. Tekintetem betörőtársam kutatja, s amint megpillantom fekete maszkját, arra irányítom lovamat. A kanca készségesen engedelmeskedik. Sötétben valószínűleg jobban fél mint én magam, így biztos kézzel vezetem, határozottan irányítva, nehogy elbizonytalanodjon.
- Örülök, hogy időben ideért! Sajnálom, ha sokáig várattam!
Leszállok a nyeregből és kikötöm lovam. Ahogy felszállás előtt, úgy most is végigsimítok sörényén kesztyűkbe bújtatott kezeimmel, gondosan eligazgatva azt, mielőtt a nyeregtáskához menve kiszedném belőle a zsákmányt. Hónom alá csapva, viszem közelebb a férfihoz, szabad kezemmel készen állva az esetleges fegyverrántásra. Nem szeretném használni, ám fő az óvatosság, főleg a semmi közepén, egy lényegében idegennel. Segítettünk a másiknak, együtt átvészeltük, ez azonban nem jelenti azt, hogy most nem lőne le gond nélkül.
- Remélem, volt ideje poharakat hozni a borhoz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Kedd Dec. 19, 2017 10:18 am

Lehet kompenzálni próbáltam a sok kockázatért, amit aznap vállaltam, és még vállalni készültem, de az itatóhoz jócskán kerülő úton menten. Ha valaki lerajzolná egy térképre, merre mentem, lehet elszédülne közben. Cserében egész biztos, hogy nem volt a nyomomban senki, és még a kulcsokat is sikeresen visszacsempésztem a gazda jobb kezéhez. Ki tudja, talán megússza ezt az egészet büntetlenül, ha okosan cselekszik, és a birtokon mind összefogva, azon dolgoznak, hogy eltüntessék a tegnap éjszaka minden nyomát.
-Ugyan, épp időben érkezett - hárítom a bocsánatkérését, és még a fejem is megrázom. Átfut rajtam a gondolat, hogy milyen érdekesen festhetünk kívülről, ahogy itt társalgunk álarcban, de szerencsére nincs itt senki más, aki csodálkozhatna ezen. A lovam nyeregtáskájából előveszek két fémkupát, és az egyiket átnyújtom a hölgynek.
-Hasonlóan gondolkodunk, ez tettszik. Viszont nem tudom mire számíthatunk. Még a helyi kocsmában sem ismerik ezt a márkát.
Gyorsan kibontom az üveget, és töltök az éjkirálynőnek, majd magamnak is. Fehér bor...sosem volt még szerencsém hozzá. Közben fejemmel a láda felé bökök.
-Tehát, semmi ötletünk nincsen, hogyan nyithatnánk ki, legalábbis anélkül, hogy tönkretennénk. Gondolom, a rejtett kulcs még véletlenül sem nyitja ki.
Nem lenne sok értelme, ha nyitná. A kulcs biztos a kúriában van valahol elrejtve, egy másik helyen. Egy könyvben, vagy egy kép mögött. Nem számít. Csak egy jó fűrész kell hozzá, és sok türelem, és előbb utóbb ki fogjuk deríteni, mit rejt magában. Közben koccintok az Éjkirálynővel.
-A sikeres kalandra.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Kedd Dec. 19, 2017 10:44 am

A megadott időkereten belül értem ide, tehát még azt sem mondhatom el, hogy nőies késésben vagyok, ennek ellenére az illendőség megkívánja, hogy elnézést kérjek, amiért várnia kellett. Vele szemben megteszem, azonban ha egy kérőjelölttel lenne dolgom, egészen más lenne a helyzet, amennyiben mint Theresa Wilder vagyok jelen. Legalább egy órát késnék, mielőtt hozzákezdenék kiállhatatlan színjátékomhoz. A ládikát egyszerűen leteszem kettőnk közé. Ha csak szorongatnám, semmire nem jutnánk vele, még csak meg sem nézhetnénk normálisan. A kupákat látva élénk nevetés szakad ki belőlem, oly erővel, hogy könnybe lábadnak szemeim.
- Azt a megjegyzést viccnek szántam, nem hittem volna, hogy tényleg hoz magával poharakat.
A nekem szántat elveszem a kettő közül, majd kíváncsian figyelem a bort, már amennyire képes vagyok rá a gyér fényben. A címkét méregetem. Nem egy borral találkoztam már, de ilyet még sosem láttam. Azt sem tudom, hogy kellene pontosan kiejteni a nevét.
- A rengeteg vörösbor közül pont egy fehéret sikerült leakasztania a polcról? Ön meglehetősen érdekes ember, Mr. Sebhelyes.
Az, hogy tönkretegyem a múlt egy darabját, még ha nem is több egy ládánál, rosszul esik, ám meg kell tenni. Nem látok rá más módot, főleg, hogy amennyiben igaz az, amit hiszek, akkor ennek a kulcsa bizony nem máshol van, mint a földesúrnál magánál. Alaposan elrejtette, az utolsó zár nyitjának nála kell lennie, ahhoz azonban jóval több fortélyra lenne szükség, hogy azt megszerezzük. Esetleg fényes nappal kellene elcsennem, álarc nélkül, arra azonban nem vagyok hajlandó. Túlontúl nagy lenne a kockázat, főleg azokkal az információkkal, amik rólam a férfiak körében terjedhetnek.
- Megpróbálhatnánk leütni a lakatot - gondolkodom hangosan.
Gyorsan túlesnék ezen, ám még várat magára. Igaz, most, hogy itt a zsákmány és mi is messze vagyunk annak lelőhelyétől, egy kis időhúzás még belefér. A várakozás fokozza az izgalmat, ami ugyan nagy mennyiségben ártalmas, kicsiben nem okoz többet némi vérpezsdítésnél.
- Arra, hogy túléltük - mondok én is egy kisebb tósztot, majd orrom elé emelve a poharat, előbb megszagolom az illatát, s csak utána kortyolok bele a világos nedűbe.
Édesebb mint a legtöbb bor, amit eddig kóstoltam. Ízlésvilágomnak tökéletesen megfelel. Szinte simogatja nyelvemet és gyógyír a mai nap rengeteg port lélegző torkomnak. Kár, hogy ez lopott bor, s nem egy estélyen kínáltak meg vele. Utóbbi esetén megtudhatnám mi ez pontosan, valamint rendeltethetnék belőle egy ládával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Kedd Dec. 19, 2017 11:06 am

A nevetését hallva szélesen elvigyorodom az álarc mögött, aztán megvonom a vállaim.
-Bevallom, én sem készültem rá, hogy piknikkel fogom zárni a mai estét, de véletlenül megláttam őket idefelé jövet, és nem tudtam ellenállni.
Egyébként én is korholom magam, amiért nem sikerült valami normális bort felkapni. Persze az is igaz, hogy nem volt időm átnézni, és amennyire tudjuk, minden üveg fehérbor volt odalent, vagy legalábbis azon a polcon. Nem valószínű, de tartok tőle ezt már sosem tudjuk meg.
-A barátaimnak csak Arcú...jobban belegondolva, a Mr.Sebhelyes sokkal jobban hangzik. Ó, egyébként a szobalány szeretője életben maradt, de legalábbis a birtokról sikerült épp bőrrel megszöknie. Majdnem ellopta a lovam a szerencsétlen. De mostanra már biztos visszajutott a városba gyalog.
Tovább méregetem a lakatot. Leütni...egy nagy kalapáccsal még működhetne is a dolog, de ilyen most nincs nálam sajnos. Megpróbálni szétlőni nem jó ötlet, mint azt félszemű Harry demonstrálta nekünk egyszer.
-Szerszámokat kell szereznünk valahonnan. Nálam csak egy fűrész van, azzal lehet nagyon sokáig tartana. bár jó társaságban persze repül az idő.
Szép lassan iszom meg a poharam tartalmát, kiélvezve minden cseppet. Nem is olyan rossz, igaz most nagyon szükségem volt erre. arra, hogy a jóleső melegség szétárad a torkomból, és végre ellazulok egy kicsit. Visszahajtom az álarcom, hogy újra eltakarja a szám, és állam, melyek arcom többi részéhez hasonlóan mentesek minden sebhelytől, aztán újratöltöm mindkét poharat, ha a társam nem ellenkezik.
-Szóval, mióta látogat meg más nemesek hívatlanul éjnek évadján? Ha több mint egy éve, és még mindig nem híres, emelem kalapom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Szer. Dec. 20, 2017 8:59 am

A kiszolgálás már-már elsőosztályú. Kellemes társaság, bor, méghozzá poharakban, még ha azok fémből is készültek, és egy titokzatos ládika, ami kinyitásra vár. Mindez egy csendes, holdfényes estén. Hamar sikerült letennem arról, hogy fegyvert rántsak. Ugyan érkezésemkor még bennem volt a késztetés, egyszerű, biztonsági okokból, ám amint megszólalt, eloszlatta kételyeim.
- Az, hogy ezt elmondta... Ezek szerint máris a barátjának tart?
A tény, hogy a nyakunkra kis híján kötelet kötő szerető el akarta lopni társam lovát, újabb nevetést csal elő belőlem. Rég nem nevettem ennyit, ennyire őszintén. Egyszerre felemelő és elkeserítő érzés, hiszen tisztában vagyok vele, hogy ez nem tart tovább még néhány óráig. Nem árt megbecsülnöm a kapott időt, ami segít felvérteznem magam a rám váró nappalra. Annak azért örülök, hogy a hús szerelmesnek nem lett komolyabb baja. Egy kis kutyagolást még meg is érdemel azért, amit velünk tett, még akkor is, ha fogalma sem lehetett arról, hogy a házban tartózkodunk.
- Azt hiszem, jobb, ha elkezdünk fűrészelni - sóhajtom.
Véleményem szerint nem lenne jó ötlet most visszatérni a városba azért, hogy szerszámokat szerezzünk, ha pedig kellőképp vékonyra reszeltük a lakatot, egy nagyobb kővel is lecsaphatjuk a helyéről. Ki tudja, koránál fogva lehet, hogy hamarabb megadja magát, mint sejtjük.
Poharam tartalmával óvatosan bánok. Apró kortyokban fogyasztom, nehogy hirtelen szálljon fejembe, tönkretéve mindazt, amit mostanra elértem. Félő, hogy leleplezném magam, ha sokat iszok, s bár az átlagos borokból egy-két pohárka még nem okoz végzetes kárt, fogalmam sincs, ez mit vált majd ki belőlem.
- Hogy mióta dolgozom, maradjon az én titkom, Mr. Sebhelyes. Az ilyesmit nem szokásom csak úgy elárulni, gondolom megérti.
A borpótlást nem ellenzem, csupán egy biccentéssel megköszönöm. Egy kortyot még nyelek a nedűből, majd félre téve a poharat, kisebb sétára indulok a környéken, egyre távolabbi köröket írva. Egy kis tűznek valót keresek. Megkönnyítené a dolgunk, ha nem csupán a holdfényre hagyatkozhatnánk és a közérzetünknek sem árthat a meleg. Szinte mindennapos, hogy az itatónál letáborozik valaki, így senki nem fogna gyanút, ha tüzet lát.
- Hányszor fordult elő önnel, hogy belebotlott valakibe munka közben?
Ha jól emlékszem, azt mondta, nem sűrűn fordul elő vele ilyesmi, tehát már megtörténhetett korábban is. Vagy... egyszerűen rosszul emlékszem és hasonló cipőben jár, mint én. Ő az első tolvaj, akivel ugyanabba a házba törtem be, ugyanazon az estén.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Szer. Dec. 20, 2017 11:50 pm

Elsőre nem egészen tudom mire vélni a kérdését. Tényleg ilyesmit mondtam volna? Nos, jobban belegondolva, végül is igen, és még jobban belegondolva...
-Elérte, hogy megbízzam önben, mindössze pár óra alatt. Mások ezzel évekig próbálkoznak hiába, szóval azt hiszem igen, mondhatjuk. De ne aggódjon, nem várok karácsonyi levelet, vagy ilyesmit.
Amíg ő nevet, és szelíden mosolygom a maszkom alatt, és előkészítem a mindig magamnál tartott apró fémfűrészeket. Állítólag egy ilyennel még a börtöncella rácsait is el lehet távolítani, ha az ember lemond az alvásról. Én magam ezt nem tapasztaltam, de úgy képzelem, ha reggel a bitófa várna rá, úgysem igazán tudna aludni.
-Ha megengedi...
Közel húzom magamhoz a ládikát, és amíg ő tűzifát gyűjt, én munkához látok. A lakatot kezdem el elvágni, mert túlzottan tettszik ez a láda ahhoz, hogy tönkretegyem. Hosszú, fárasztó éjszakának nézek elébe, és csak reménykedem benne, hogy megéri. Társam közben tovább titkolózik előttem, de természetesen megértem. Kicsit irigylem is, amiért ő eddig el tudta kerülne a feltűnést. Ma este is, először Rómeóra fognak gyanakodni, ha kiderül, hiányzik a "kincs", aztán viszont, ha kiderül, hogy én is a városban vagyok, nyilván rám, vagy arra az ókori városról elnevezett úriemberre. Lefújom a kezemről a fémport, és pihentetem kicsit a fűrészt, ahogy visszajött az Éjkirálynő.
-Így még egyszer sem az biztos, de szerintem senki más sem! - Jelentem ki nevetve, aztán elgondolkodom, mennyire oszthatom meg vele a kalandjaim, de végül úgy döntök, ha titkolni akarnám, már igencsak késő lenne. Egyébként is, olyan ügyesen tért ki a válasz elől, elkerülve azt, hogy megerősítse a gyanúm, mi szerint ő maga is úri családból származik, megérdemel egy-kt történetet. - Az egyik bandámat úgy ismertem meg, hogy kirabolták azt a postakocsit, amin éppen utaztam. Először elég kellemetlen volt, de sikerült megegyeznem velük, úgy tettek, mintha túszul ejtettek volna, és aztán a bankot közösen raboltuk ki.
Az volt az utolsó munkám, mielőtt elhagytam volna Utah államot végleg. Fura egy hely volt. Jobb is, hogy leléptem...
-Aztán egyszer ki akartunk rabolni egy vonatot, és akadályt tettünk elé, hogy meg kelljen állnia. Le is fékezett, de amíg felé vágtattunk, indiánok támadták meg. Nem voltak sokan, és pár lövéssel sikerült elijesztenünk őket, viszont addigra a masiniszták eltakarították az akadályt az útból, és elmenekültek. Az utasok még éljeneztek is nekünk, azt hitték valamiféle hősök vagyunk.
Folytatom a fűrészelést. Nem állítom, hogy gyorsan haladnék, de legalább már sikerült egy kis medret vájni a lakatba, és így már valamivel könnyebben megy ez az egész.
-Mit gondol, mi lehet ebben?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 3:11 am

Véleményem szerint, a házban mindössze két lehetőségünk volt, ha nem vesszük figyelembe, hogy meg is ölhettük volna egymást: megbízunk valamennyire egymásban és maradunk, vagy lelépünk, kételkedve a közös munka eredményességében. Az előbbi álláspontnak köszönhetően vagyunk most itt, a megszerzett láda felett borozgatva.
- Milyen kár! Már épp azon gondolkodtam, milyen levélpapír mutatna jól a körözési plakátja mellett.
Úgy tűnik, a fűrészelésnél maradunk, így amikor a ládához kéredzkedik, én csupán engedékenyen intek a doboz felé kezemmel.
- Ezúttal öné az elsőbbség.
Amíg a reszelés eredményére várok, magamnak is találok elfoglaltságot. Ugyan azzal sem lenne gondom, ha fűrészelnem kellene, de a fa gyűjtögetése mégiscsak könnyebb feladat. Az este teljes maradékát nem áll szándékomban itt tölteni, így mennyi kellhet? Egy rakásnyi? Meg némi száraz fű, ami könnyen lángra kap. Visszatérve társam mellé, lepakolom új zsákmányom és leguggolva kezeimmel a földet kezdem igazgatni, kialakítva egy kisebb gödröt, amibe a tábortüzet kívánom helyezni. Mikor annak idején megkérdeztem a kocsist, hogy miért csinálja, valami olyasmit felelt, hogy az óvatosság kedvéért. A fű hamar lángra kap, ha a szél arra fújja a tüzet, s pillanatok alatt lángtengerré változhat a préri.
Mosolyogva hallgatom a rövid történeteket. Bűnlajstromával még nem ismerkedtem meg, azt azonban sejtettem, hogy a bankrablás szerepel rajta, más különben nem említette volna korábban, hogy velem szívesen kirabolna egyet. A második történet még a korábbinál is szórakoztatóbb. Vonatrablás és indiántámadás egyszerre. Izgalmas útja lehetett a vonat utasainak, szívesen ott lettem volna. A hírek felém nem jutottak el, így ezekről a történetekről fogalmam sem volt. Jó, hogy egy olyan embertől hallhatom mindezt, aki közvetlen érintett volt az ügyekben.
- Fogalmam sincs, de nem találgatnék. Ha lelkesen ötletekkel dobálózunk, a végén még csalódás ér minket.
Igaz, egyébként is előfordulhat, hogy a remélt pénz helyett mással gazdagodunk. Akárhogy lesz, legalább elmondhatjuk, hogy életben vagyunk és szert tettünk egy új ismerősre a bűnözői körökből.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 3:56 am

-Ó, pedig ez tényleg jól hangzik, kár, hogy nincs állandó lakcímem! - Vágom rá bolondozva, ahogy elképzelem a körözési plakátomra írt ünnepi jókívánságokat, aztán viszont láthatóan kattan valami az agyamban, és megrázom a fejem. - Jobban meggondolva, a magunkfajtának csak kétféle maradandó címe van, és egyikhez sincs kedvem.
Börtön és temető...csupa kedves gondolat így a karácsonyi témában. De aztán megint mosolygok, ahogy előzékenyen átadja nekem az elsőbbséget. Élek is vele, és olyan jól haladok, hogy kénytelen vagyok a második fűrészlapomat elővenni, miután az első majd minden foga elkopott. Szívós egy lakat ez az biztos.
-Ezúttal viszont ön jön. Bár hízelgő lenne, ha az én felbukkanásom lenne a karrierje fénypontja, de biztosan akad érdekes története kegyednek is.
Kettétörik a második fűrész is a kezemben. Fene! Előveszek egy újabbat egy másik rejtekhelyről, és folytatom a munkát. Kezdek kételkedni benne, hogy a börtöncella rácsai tényleg megadnák magukat ezzel a módszerrel. Közben lopva figyelem őt a láda felett. Kíváncsi vagyok ez a fekete együttes vajon mennyire volt tudatos választás. A sötétben könnyebb így elrejtőzni az tény, de az is, hogy ha valaki vet rá egy pillantást a világosban, nem fogja elfelejteni. Ugyanakkor, igaz ami igaz, személyleírást talán még most sem tudnék adni róla, szóval működik az álcája.
-Teljesen jogos...és még ha egy millió dollár lenne benne, akkor sem vonulnék vissza, szóval tényleg kár álmodozni. Mondjuk nem tudom mit csinálnék annyi pénzzel...vennék magamnak egy saját államot?
A harmadik fűrészem már sokkal jobban halad. Csakhamar átvágom végre a lakatot, majd lehajtva róla felszabadul a ládika. Mély levegőt veszem, és felnyitom a fedelét, hogy mindketten láthassuk. Először alig akarom elhinni, ami a szemeim elé tárul.
-Gyémántok...? Miért vannak az öregnek gyémántjai? - Kérdem értetlenkedve. Most ugrálnom kéne az örömtől, és megkönnyebbüléstől, de valami nem hagy nyugodni. Ez a láda annyira...könnyű. Két ujjam közé fogom az egyik kisebb drágakövet, ráteszem egy hagyományos kőre, és egy harmadik szikladarabbal lesújtok rá. Amikor apró szilánkokra törik, bólintok.
-Hamisítvány.
Azonban, hangomon lehet hallani, hogy ez a fejlemény nem lombozott le, sőt, éppen ellenkezőleg. Mintha csak még izgatottabb lettem volna ettől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 5:09 am

Vele ellentétben nekem igenis van állandó lakcímem, igaz, ott sejtelmük sincs arról, mivel ütöm el esténként az időmet. A szolgálók nem kérdeznek, nekem pedig nem áll szándékomban tájékoztatni őket. Attól tartok, többet ér az apámtól való félelmük, mint a hála, amit alkalomadtán kedvességem miatt érezhetnek. Most, hogy atyám nem tartózkodik a városban, kiélvezhetik a nyugodtabb környezetet. Nem veszem le a fejüket, ha tartanak némi pihenőt, vagy eltörnek valamit. Sőt, ha nevelőm visszatér, egy újabb hisztériámról fog hallani, aminek során bizony tönkre ment egy-két dolog. Holnap majd összeírom, hogy mi minden.
- Sajnálatos, de nekem nincsenek ilyen izgalmas történeteim. Éjszaka dolgozom, a mai naptól eltekintve, egyedül. Inkább a biztos pénzre megyek alapos megfigyelés után, semhogy kockáztassak. Az önéhez képest sivár életem van, habár... egyszer engem is kiraboltak - emlékezek vissza.
Aznap kivételesen nem voltak körülöttem őrök, ezért bátorkodhatott az illető a kifosztásommal. Én, mint egy pénzes család kisasszonya, esélytelen volt, hogy meg tudjam magam védeni egy fegyveressel szemben. És persze ebből egy szót sem említhetek meg partneremnek. Nem árulhatom el, hogy ki vagyok, vagy hogy mikbe keveredtem bele, így ezt a kis történetet is kénytelen vagyok kihagyni.
- Akkora púpot kaptam a fejemre, hogy ennél többre nem emlékszem belőle - eresztek el egy sóhajt.
Szó szerint rosszul esik, hogy bár eddig többnyire őszintén beszélhettem vele, finoman elterelve a kényesebb témákat, most egyszerűen hazudok neki. Még jó, hogy ezután a láda tartalmára terelődik a szó. A tűz lassan meggyullad, hála a korábban nálam hagyott gyufának, amit most vissza is szolgáltatok, mielőtt újra megfeledkeznék róla.
- Ha egy millió lenne benne, fél jutna önnek, de már az sem elhanyagolható összeg. A saját államában pedig úgy rabolna, ahogy szeretne - nevetek fel.
Igaz, semmi értelme nem lenne. Onnantól kezdve nem számítana bűnténynek, akkor pedig miért tenné? Oda a törvényszegés öröme, márpedig ha egy életre elég pénzzel rendelkezik, semmi más nem jut eszembe, amiért bevállalna egy újabb betörést. A láda viszont felnyílik. Szívem egyre hevesebben ver, ahogy izgatottan figyelem annak tartalmát, ami nem más, mint egy halom gyémánt. A levegő bennem reked, ahogy elakad szavam. Nem, ilyen nincs! Ugyan örülhetnék annak, hogy mennyit érnek, de hogyan sikerülne túladni rajtuk? Alighanem ez lenne a vésztartalék, amit a legutolsó pillanatban használnék csak fel. Lenne, ha nem lenne hamis, mint az hamarosan kiderül. Kezembe véve megvizsgálok egy követ. Szép, csakugyan, s ha valakinek nem jut eszébe tesztelni, talán még el is hiszi, hogy gyémánttal van dolga.
- A szeretőjét még elkápráztathatja velük - gondolkozom hangosan, ötletelve, hogy mire használhatnánk fel őket.
Loptunk egy láda hamis gyémántot. Hogy az üveg, vagy hegyikristály, már teljesen mindegy. A kérdés: Mihez akart kezdeni a földesúr ezzel az áruval? Lehet, hogy elhitte, hogy igaziak és azért tartogatta, de az is lehet, hogy ő akart átverni valakit.
- Kedvem támadt egyesével széttörni őket, hátha akad közöttük egy igazi - teszem vissza az utánzatot, majd kupámért nyúlok, hogy kiihassam tartalmát.
Miért is ne tehetnénk meg? Nevetnék, ha tényleg találnánk közöttük valódit, de most már úgyis mindegy. Legalább törhetnénk és zajonghatnánk egy keveset, mielőtt elválnak útjaink és soha többé nem látjuk egymást.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 5:56 am

Valamiért jobban rászorítok a fűrészre, amikor azt meséli, hogy fejbe verték. Az egész egy pillanatig tart csupán, és aztán folytatom a munkát, addig azonban még engem is meglep a reakcióm. Nocsak, még nekem is lennének elveim? Vagy lehet csak arról van szó, hogy őt verték fejbe?
-Nincs sivár élete. Igaz ugyan, hogy eddig minden rablás a terv szerint ment, de nem tudom elképzelni, hogy nem ver úgy közben a szíve, és izzik úgy az egész teste, mint egy tomboló erdőtűz. Én a mai napig ezt érzem minden akció közben.
Aztán újra megrázom a fejem. Saját állam, persze. Fél millió is elég lenne rá mondjuk bőven, legfeljebb nem aranyból lenne a palotám, vagy nem tudom, hogyan spórolnak a dúsgazdagok. Mondjuk, a saját államomban nem sok értelme lenne rabolni, hisz ott minden az enyém, vagy ez az a hozzáállás ami lázongáshoz vezet?
-Úgysem lennék jó politikus szerintem. Untatna.
Ellenben, ezek a gyémántok nagyon is izgatják a fantáziám. A megjegyzésre, hogy a szeretőmet elkápráztathatnám vele csak megrázom a fejem, és mormogok valami olyat is, hogy nincs nekem olyan. Hosszútávon egy nő sem bírja az iramot, igaz nem is hibáztatom őket. Én sem tartanék ki olyan mellett, aki hazudik a munkájáról, és alkalmanként más megyébe költözik.
-Jó mókának hangzik, de előbb, gondolkozzunk egy kicsit. Nyilván önben is felmerült, hogy miért fordított ennyi gondot a földesúr hamis gyémántok elrejtésére. Véleményem szerint, vagy ő sem tudja, hogy ezek hamisak, vagy valaki mást akart átverni vele. akárhogy is...vissza akarja majd kapni ezt a ládát, és ha jól keverjük a lapjaink, még nagyot akaszthatunk ezért a munkáért.
Visszacsukom a ládikát, és a nő szemeibe nézek. Fél kézzel az üveg után nyúlok, és újratöltöm a poharam, ha kéri akkor az övét is.
-Azon gondolkodom, tudnánk-e szerezni egy ugyanilyen lakatot, hogy ne tudja, felnyitottuk. Akkor akár személyesen is visszaadhatnánk a ládát az öregnek, miután vérdíjat tűzött ki a titokzatos rabló fejére. Persze, ha előtte szeretne kivenni párat, hogy ajándékba adja a szeretőjének...
Figyelem a reakcióját, és közben felhúzom a maszkom a szám elől, hogy tudjak kortyolni egy nagyot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 6:32 am

Ő az első ember, akiről kezdem azt hinni, hogy tényleg a lelkembe lát. Egy-egy rablás folyamán számos érzelmet átélek. A szívem olyankor hangosabb, mint bármi más, s olykor már attól tartok, hogy ha a mozgásom nem is, hát azt majd meghallja valaki. Eddig még egyszer sem történt meg, de számtalanszor eszembe jutott már ez a gondolat. Ott a váratlan neszek miatti ijedtség, amitől a fejemben lüktetést érzek, vagy a vaklárma miatti megnyugvás. Néha pedig azok az apró, vicces mozzanatok, amiket az alvók produkálnak, esetleg amit sikerül kihallanom egy-egy beszélgetésből.
- Minden egyes rablás olyan, mint felülni egy idegen lóra. Sosem lehet tudni, mikor támad kedve ledobni, azt pedig főleg nem, mikor jár sikerrel.
Lényegében, erről lenne szó. A politikusok szerepét én sem vállalnám. Nem mintha szó lehetne arról ebben az országban, hogy ilyen pályára nőt állítsanak. A környékbeli férfiak közel sem állnak még azon a szinten. Lopásban nagymenő az összes, ebben biztos vagyok. Valószínűleg többet dugnak saját zsebbe, mint a leghírhedtebb tolvajok.
Ami a gyémántokat illeti, mivel arra kér, hát várok egy kicsit. Gondolkozni is hajlandó vagyok, bár ez többnyire nem akarás kérdése. Vagy sikerül az embernek, vagy nem, a kérdés, ad-e rá időt magának. Mondandóját hallgatva úgy tűnik, egyazon dologra gondoltunk. Jobban mondva kettőre, de nem a számok számítanak, hanem az, hogy ugyanazon jár az agyunk. Mihez akart kezdeni az úr a doboz tartalmával? Figyelmesen hallgatom végig tervezgetését. A lakattal nem hiszem, hogy gondunk lenne. Valahol biztosan találnánk egy ilyet, vagy nagyon hasonlót. Ami viszont a személyes átadást illeti...
- Ha személyesen adnánk át a ládát, nem mutatkozhatnánk álarcokban. Az sem garantált, hogy nem lógatnának fel minket. Tőlünk a láda, minket terhel a bizonyíték, és ahogy Gilmore hírnevét ismerem... Kötelet kapunk, amint megkapta, amit akar, vagy golyót, hogy véletlen se beszélhessünk.
Teljes mértékben ellenzem a tervet. Nem érdekel, hogy a boron kívül lényegében semmit nem sikerült szereznünk, rossz érzésem van a felvázoltakkal kapcsolatban. Amennyiben Sebhelyes továbbra is kitart ötlete mellett, kész vagyok kihátrálni. Többet ér számomra az álca, arról nem is beszélve, hogy esélytelen, hogy civilként elhitessem valakivel, visszaszereztem az értékeit.
- Mellesleg... nincs szeretőm.
Ha lenne sem az én dolgom lenne az ajándékozás. Egy férfi dolga, hogy elcsábítsa a nőt, nem pedig fordítva. Ehhez azért ragaszkodom, aki engem akar, küzdjön érte, vagy legalább tegyen valami olyat, amivel kiérdemli. Gyémántokat nem várok, nem vagyok annyira anyagias. Egyébként is megkapom, amit csak akarok, a teljes szabadságot leszámítva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 6:55 am

Lelkesen bólintok. Erre a hasonlatra nem gondoltam volna, de abszolút igaza van. Nem számít, hogy úgy dolgozunk vagy ő, vagy úgy, mint én, minden egyes akció kiszámíthatatlan, a legkisebbtől a legnagyobbig, és sosem lehet tudni, mikor nem fogom megúszni épp bőrrel, vagy egyáltalán. Valahol ezért olyan izgalmas ez a fajta élet.
-Nem-nem-nem, teljesen igaza van - emelem fel a kezeim, egyikben a fémpohárral, aztán sóhajtok - Lehet nem beborozva kéne azt terveznem, hogyan ejtsem át a környék egyik legkegyetlenebb szemétládáját. De belátom, személyesen elé állni túl veszélyes lenne.
Újra felnyitom a ládikát, és jó mélyen belemarkolok. Szerencsére jó vastag a kesztyűm, így nem vágják meg a kezem a meglehetősen olcsó drágakövek. Sajna hiába tapogatózom, nem találok ott semmi mást hamis gyémántokon kívül.
-Biztos vagyok benne, hogy valami sokkal többről van szó. Mi lenne, ha tiszta fejjel gondolnánk át ezt az egészet?
Próbálom kitalálni a következő lépést a tervben, és nem arra koncentrálni, hogy a jelek szerint mindketten elérhetőek vagyunk, vagy hogy mondják ezt úri körökben manapság. Akárhogy is, azzal nem szállhatok vitába, hogy egyikünk sem szeretné, ha Gilmore megtudná, hogy loptunk tőle. Nagyon nem. Muszáj lesz hagyni, hogy kicsit elcsendesüljön ez az ügy.
-Rejtsük el a ládát valahol, és várjuk meg, mit lép a földesúr. Mit szól ehhez?
Nem a legfényesebb terv ez igaz, de a jelenlévő információk alapján egyenlőre csak ennyit tehetünk. Kell, hogy legyen valami jelentősége ennek az egésznek. Tudom, hogy a mai fogás sokkal több volt, mint egy kimondottan kellemes este egy idegennel, akit sajnos soha többé nem fogok látni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Theresa Wilder

avatar
Hozzászólások száma : 21
Join date : 2017. Dec. 17.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Csüt. Dec. 21, 2017 7:27 am

Megkönnyebbülten sóhajtok, amikor meggondolja magát. Fogalmam sincs mit tennék akkor, ha egyik nap arra érnék be a városba, hogy őt látom egy bitófán lógni, vagy épp a ceremoniális akasztását tartják. Nem szabadíthatnám ki, hiába tenném meg szívesen, s ha nincs szerencsém, hát szóval tartanak addig, amíg el nem töri a kötél a nyakát. Jobb esetben, rosszabban végignézhetném kínkeserves, fuldokló vergődését. Még a gondolatától is szédülni kezdek. Az valamiért sokkal kevésbé aggasztana, ha rám várna ehhez hasonló sors.
- Nem tudom, megérné-e belefolyni ebbe az ügybe...
Nevezhet gyávának, ha akar, azok után is, hogy utána mentem a pincébe, nem érdekel. Vajmi keveset ér a bátrak és vakmerőek élete, ha nem tart tovább még néhány napnál. Az is lehet, hogy túlaggódom a dolgot a bor miatt. Azzal, hogy tudom, nem vagyok teljes önuralmam birtokában az alkoholnak hála, sokkal óvatosabbá válok.
- Legyen így. Rejtsük el a ládát és meglátjuk, mi lesz. Ha túl komplikáltnak tűnik, még mindig visszakozhatunk, más esetben pedig akár léphetünk is. Veszíteni nem veszítünk semmit azzal, hogy néhány napig még szemmel tartjuk az urat.
Amíg lehetőségem van rá, megnézem felfedett állát és száját. Becenevére okot adó jelek után kutatok, de nem találok. Sehol egy sebhely. Kezdek arra gyanakodni, hogy nincs is neki, bár még vajmi keveset sikerült látnom arcából.
- Ki kell találnunk valamit, amivel jelezhetünk, ha találkozni szeretnénk a másikkal.
Helynek ez az itató megtenné, már csak azt kellene kitalálni, hogyan tudassuk az időpontot. Nem szabad túl árulkodónak lennie mások számára, nekünk azonban tudnunk kell, hol keressük a jelzést. A gond akkor lesz, ha valamelyikünk nem tartózkodik a városban sem a jelzéskor, sem a találkozókor. Az együttműködés több információmegosztást igényel, mint gondoltam. Talán teljes egészében át kellene adnom neki az ügyet, csakhogy nem akarom egyedül hagyni tudva, hogy egymaga minden bizonnyal vakmerően cselekszik majd és belerohan a legnagyobb bajba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jarod Donovan

avatar
Hozzászólások száma : 30
Join date : 2017. Oct. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   Szer. Jan. 03, 2018 5:28 am

-Mi lenne, ha Gilmora bíznánk, hogy adjon jelet? - Kérdeztem elgondolkodva, és egy gallyal megpiszkáltam kissé a tűzet. Megannyi parázs szállt az ég felé, én pedig csillogó szemekkel néztem őket egy ideig, mielőtt visszafordultam az Éjkirálynő felé, sőt, felkeltem, és közvetlen mellette foglaltam helyet.
-Egyikünk esetében sem lehet készpénznek venni, hogy a városban lesz, akár már holnap. És ha meg akarjuk őrizni az inkognitónk, arra sem érdemes esélyt adni, hogy a megtett távolságból tudhassuk, milyen messziről jött a másik, ezért...arra gondoltam, pontosan két héttel az után, hogy Gilmore bejelenti a lopást, találkozzunk itt éjfélkor. Addigra mindketten elő tudunk állni egy jobb tervvel is.
Bár a tábortűz nem sok fényt bocsájt rendelkezésünkre, még mindig jobban látom őt, mint a pincében, vagy épp a sötét házban, így most alkalmam nyílik rá, hogy egy kicsit jobban megnézzem magamnak a hölgyet. És mi tagadás, valóban egy hölggyel van dolgom. Az a kevés, amit nem takar az álcája, erről árulkodik. Ez, s az is, amennyire otthonosan mozgott a kúriában. Ki lehet ez a nő? Az ő rejtélye szinte jobban érdekel, mint a hamis ékköveké a ládikában.
-Vagy, megbeszélhetünk most egy fix találkozót is, ha ez nem következne be, mondjuk egy hónap múlva. Abban az esetben legfeljebb nyakláncot fűzünk belőle önnek. Nekem úgysem állna jól.
A közelgő lódobogást hallva gyorsan eloltom a tűzet, a ládát pedig letakarom becsúsztatom egy halom kiszáradt gally alá. Ugyan jó 10 méterre elkerülnek minket a lovasok, akikről azt sem tudjuk kicsodák, de jobb az óvatosság. Semmi sem tesz olyan rosszat az üzletnek, mint az, ha egy jól sikerült rablás után lelövik az embert.
-Jobb, ha megyünk. Nekem nagyon tettszik kegyed jelmeze, de félek fényes nappal már nem oylan praktikus.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Egy betörés sikerességének megítélése   

Vissza az elejére Go down
 
Egy betörés sikerességének megítélése
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Nevada állam :: A préri-
Ugrás: