Már egy ideje ígérem Phillipnek, hogy elviszem őrjáratra, viszont annyira sok volt a dolgom, hogy egyszerűen nem jutott rá idő. Na meg nem is annyira szeretem kivinni a városon kívülre, hiába nagyfiú már és elég talpraesett is, de veszélyes a környék.
Viszont az is igaz, hogy hogyan tanulja meg a tájékozódást és az egyéb terepen hasznos dolgokat, ha sosem kerül ki a lakott területen kívülre.
Az utóbbi napok elég csendesek voltak. Jesse Walker bandája is valahol máshol ronthatja a levegőt, mert róluk sem hallani. A városlakók is egészen visszafogottak, jó ideje egy lőpárbaj sem volt. Biztosan a hidegfront tehet róla, de mindez nekem épp kapóra jött. Nem törődve a szeles idővel, ma reggel felnyergeltem két lovamat és átsétáltam velük Phil-ékhez, reménykedve abban, hogy nincs más dolga és szívesen tat velem egy tereplovaglásra.
Amikor odaértem a város széli házikóhoz, ő épp kint állt az ajtó előtt.
-Öltözz, Kölyök! Kilovaglunk! -mosolyogtam rá és türelmesen megvártam, hogy elkészüljön és elindulhassunk. Ma el szeretnék menni a hegyekig és talán a paiute törzs területe felé is elnézünk...