Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Sky Palace
Pént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 A hatalmas füves puszta

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Farkas

avatar
Hozzászólások száma : 106
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: A hatalmas füves puszta   Csüt. Jún. 06, 2013 3:29 am

Hamarosan...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vadnyugatikronikak.hungarianforum.com
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szomb. Jún. 08, 2013 8:37 am

Camel Rockwood


Késő este volt már, én még sem tudtam aludni. Halkan kimásztam a sátramból, összeszedtem a felszerelésem, és már rohantam is, hogy meglátogassam egyetlen barátomat.
Peno ménese nem messze a törzshelyünktől volt, így nem kellett sokat sompolyognom a sötétben. Csendben lehasaltam a magas fűbe és mosolyogva figyeltem a ménest.
A nemes hold fényénél, tisztán láttam minden egyes musztángot, így nem volt nehéz felismerni az én barátomat sem.
Láttam, ahogy a vezérmén beleszagol a levegőbe, biztosan megérezte, hogy valaki itt van, de mivel már ismerte a szagom, nem foglakozott velem. Vele ellentétben, Peno azonnal odajött hozzám. Én nevetve felültem, és kinyújtottam felé a kezem. Megvártam, amíg az orrát odanyomja, csak utána simítottam végig homlokán.
- Hogy vagy, barátnőm? - kérdeztem suttogva. - Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, de nem tudtam aludni.
Tudtam, hogy ért engem. Mindig megért, bármit is mondok. Most is így volt. Mellém állt, maga alá húzta a lábait, és lefeküdt mellém. Kényelembe helyeztem magam az oldalánál, és fejemet ráhajtottam, hogy a csillagos eget bámulhassam. Meghitt, nyugodt este volt, ami még jobban mosolygásra késztetett. Halkan elkezdtem beszélni Penóhoz. Elmondtam neki, hogyan is próbál kiközösíteni engem a törzs, hogyan néz keresztül rajtam az apám. Mindig megkapom a magamét napközben, csak az ilyen esték adnak nekem nyugalmat, mikor kiönthetem a szívem az egyetlen barátomnak, aki megért.

De persze a jó pillanatok is véget érnek egyszer, ahogy most is. A szél lódobogás hangját sodorta felénk. Azonnal felkaptam a fejem és rászóltam Penóra, hogy menjen el. Meg is tette. Visszanyargalt a méneshez, majd az egész csorda elinalt. Én egy szikla mögé bújva vártam az érkező lovast. Kifeszített íjjal a kezembe vártam a megfelelő pillanatot.
Amint megláttam a lovat, hihetetlen pontossággal kilőttem nyilamat, amit egyenesen belefúródott a földbe a ló előtt. Nem érdekelt, ha megijesztettem ezzel a patást, de ha valaki a ménest bántja, annak velem gyűlik meg a baja.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szomb. Jún. 08, 2013 9:02 am

Kicsi Felhő & Camel

-Vágtass, szépségem! -suttogtam halkan egészen közel hajolva Avitar füléhez. Ma igazán könnyű volt kiszöknöm otthonról. Csak Ethannel futottam össze, aki bár nem helyesli az éjszakai túráimat, tart annyira felnőttnek, hogy eltudjam dönteni mit teszek és mit nem.
A szél erőteljesen kapott bele a hajamba, és simogatta az arcom. Hosszú másodpercekre lehunytam a szemem. Ilyenkor szabadnak éreztem magam, igazán, valóban szabadnak. Úgy éreztem, hogy nincsenek korlátok, titkok, semmi, ami korlátozhatna. A pusztán csak én léteztem, Avitar és végtelen. A Hold magasan játszott az égen, a csillagok körültáncolták. Lenyűgöző volt a látvány, nem váltam volna meg tőle önként. Nem is értettem, hogy a családom miért csodálkozik a szökéseim, ez a látvány varázslatos volt, sokkal többet ért bármennyi pénznél.
Éreztem, ahogy a testem együtt mozog a lovaméval. Ahol az ő rezdülései véget értek, ott kezdődtek az enyéim. Több éves kapcsolat volt már a miénk, kiismertük egymást. Néha úgy éreztem ő az egyetlen, aki valóban megért engem. A musztáng, akit korlátok közé zártak. Sokszor bűntudatom volt amiatt, hogy elvettem tőle a szabadságát, de azzal nyugtattam magam, hogy mi igazán megértjük egymást, és ha más vette volna meg, valószínűleg sokkal rosszabb sora lenne...Persze a szabadságot ez nem pótolhatja, ezért is hoztam ki elég sűrűn éjszakánként a pusztába. Mondjuk, már más okom is volt az éjszakai kiruccanásokra, de Őt, már napok óta nem láttam. Ennek ellenére reméltem, hogy Avitar valamennyire képes kompenzálni a teljes szabadság hiányát ezekkel a kirándulásokkal. Nem akartam, hogy csak egy kicsit is rosszul érezze magát.
Percekkel később Avitar mintha felélénkült volna. Hamarosan megláttam a változás okát is. Egy egész ménesnyi musztáng lovagolt nem annyira messze tőlünk. Elmosolyodtam és ujjaim végighúztam a lovam nyakán.
-A családod...-suttogtam lágy hangon, de Avitar hirtelen felugrott és megtorpant. Alig tudtam megállítani, és másodpercek kérdése volt, hogy le ne essek róla, pedig odafigyelt rám. Gyorsan felfogtam mi is történt. Kissé összerezzentem, aztán másodpercek alatt a félelem mellé némi düh is társult.
-Megint?-tettem fel magamnak a költői kérdést, aztán megsimogattam Avitar nyakát, hogy egy kicsit megnyugodjon, de én magam kissé aggodalmasan pillantottam körbe a sötétben.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szomb. Jún. 08, 2013 10:06 pm

A sziklára felmászva néztem végig, hogyan reagál a lovas nyílvesszőmre. Reakciójából ítélve, nincs nála fegyver, és nem most először találkozik hozzám hasonlóval. Szóval már került összetűzésbe indiánokkal.
Újabb nyílvesszőt illesztettem íjamra, majd rászegezve, lassan megindultam felé.
- Ki vagy te? - kérdeztem elég hangosan, hogy jól értse a szavaimat. - Mi járatban vagy erre? Semmi keresnivalód itt!
Hát nem voltam valami kedves, de nem tudtam elképzelni, hogy mit kereshet erre, pont a ménes közelében, nem is beszélve arról, hogy a törzshelyünk közelében. Nincs olyan épeszű sápadt bőrű, aki idemerészkedne egyedül. Igaz, az én törzsem kerüli a háborút, mégse kedveljük annyira a városiakat. Apám párszor üzletelt a polgármesterrel, de semmi több. Én magam sosem jártam még a városban, de nagyon szeretnék elmenni. Látni a sok embert, a szép ruhákat, a cowboyokat. Talán ez másnak furcsán hathat, de nekem egy élmény lenne. Eddig még meg sem fordult a fejemben, hogy talán elmehetnék egyszer a többiek tudta nélkül, de ebben a kis hatásszünetben, amíg felajzott nyíllal közelítettem a lovas felé, megfordult a fejemben az ötlet.
Mikor kellő távolságba értem, csak akkor vettem észre, hogy a lovas egy nő. Ledöbbentem, hiszen este, egy nőt lovagolni látni, elég ritka. Bár az öltözete nem, de a tartása, a kisugárzása elárulta, hogy nemes, ami még inkább megdöbbentett.
- Csak nem tilosban járunk? - kérdeztem félmosollyal, aztán leengedtem fegyverem. Volt egy sejtésem, hogy nem kell tőle tartanom.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Vas. Jún. 09, 2013 12:02 am

Kicsi Felhő & Camel


Felvont szemöldökkel figyeltem a felém közeledő, fiatalnak tűnő indiánlányt. Nem tartottam volna veszélyesnek, de a felém meredő nyílvessző mégiscsak arra ösztökélt, hogy óvatos legyek. Eszembe sem jutott leszállni Avitar hátáról, hiszen úgy még kisebb esélyt láttam arra, hogy elmeneküljek. Alapjában véve soha nem volt bajom az indiánokkal, semmi ellenszenvet nem éreztem irántuk, holott a nemesek maximum üzleti ügyek miatt keverednek szóba velük. Mintha tényleg valami alantasabb faj lennének, pedig szerintem ez a világ egyik legnagyobb ostobasága. Ennek ellenére tartottam tőlük, ami a legutóbbi incidenst tekintve nem is csoda, ráadásul a nyílvessző még mindig egyenesen rám szegeződött, ami nem segített abban, hogy megnyugodjak.
~Semmi baj Cam...minden rendben lesz, csak mosolyogj, mintha nem akarnál bajt...~ -mondogattam magamban, és bár cseppet sem volt kedvem mosolyogni, megerőszakoltam a mimikám és aprócska, erőtlen mosolyra húztam a szám.
Nem válaszoltam a szavaira, ami valószínűleg hiba volt, de szerencsémre ahogy közelebb ért, és rájött, hogy nem vagyok valami vad bandita, aki musztángokra pályázik, leengedte az íját. Kicsit hangosabban fújtam ki a levegőt, mint ahogy gondoltam, de most komolyan...ha nem szegeződik rám egy nyílvessző egyértelmű, hogy sokkal nyugodtabbá válok.
-Ezt én is kérdezhetném...-húztam most már sokkal őszintébb félmosolyra a szám, majd úgy döntöttem leszállok a lovamról. Persze megtartottam magamban azt a lehetőséget is, hogy amint leszállok jó sok nyilat szegeznek majd rám valamelyik bokorból kiugró barátai, de úgy döntöttem ennyi veszélyt bevállalok, hiszen ő egész barátságosnak tűnt...legalábbis azokhoz az indiánokhoz képest, akikkel eddig találkoztam.
Leugrottam Avitar hátáról, majd óvatosan ugyan, de tettem néhány lépést a lány felé.
-Sajnálom, nem akartam megzavarni a ménest...csak hiányoznak Avitarnak. -paskoltam meg a lovam oldalát, aki erre nyerített egyet.
-Camel vagyok. -mutatkoztam be és a kezem nyújtottam, bár nem gondoltam komolyan, hogy az indiánoknál is szokás lenne a kézfogás. Egyik szememmel azért a környéket pásztáztam, ugyanis nem akartam több életveszélyes meglepetést.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Vas. Jún. 09, 2013 5:38 am

Hangját hallva, már tudtam, hogy nem lehet olyan hű de idős, ezért is mertem rákérdezni, hogy talán engedély nélkül jár idekinn.
Mikor leengedtem az íjamat, láttam, hogy megkönnyebbül, de még mindig nem akartam elengedni, hiszen nem tudhattam, hogy egyedül van-e.
Nekem nincs bajom a városiakkal, hacsak nem a ménesért, vagy azért jönnek, hogy háborút szítsanak. Nem lehet elég elővigyázatos az ember.
- Csak egy barátomat jöttem meglátogatni - mondtam távolságtartón, mégis kíváncsian figyeltem a lányt. Ahogy leszállt lováról, még inkább meggyőződhettem arról, hogy nemessel van dolgom. A mozgása mindent elárult nekem. Hátrébb léptem két lépést, csakhogy elég távol kerüljünk egymástól. Attól, hogy nem tűnt veszélyesnek, mégis tudtam, hogy a városiak igen ravaszok. Bármelyik pillanatban előránthat valahonnan egy fegyvert, vagy bármit.
Szavaira gyorsan kaptam fel a fejem és néztem rá, egyenesen a szemeibe.
Próbáltam kivenni belőlük, hogy talán hazudik, vagy sem. A sötétség, és a háta mögött erőteljesen világító hold, most nem tűnt jó társnak.
Nem bíztam benne, de gondoltam adok neki egy esélyt. Bemutatkozott, mire én biccentettem, és elraktam az íjamat.
- Én Kicsi Felhő vagyok - mutatkoztam be, és elfogadtam a kezet. Tudtam, hogy miért nyújtja felém, még ha nálunk nem is így szokás az üdvözlés. - Maradj itt! - szóltam rá, majd lassan hátat fordítottam neki, és pár lépés után, szám elé tettem a kezeimet egy tölcsért formálva, halk, alig hallható, talán pisszegésre emlékeztető hangokat hallattam.
A várt eredmény nem maradt el. Peno tűnt fel a távolba, utána pedig a ménes, de mén hamar előre nyargalt, hogy megnézze, tiszta-e a terep. A mi közelünkbe nem jöttek, csak Peno tett felénk pár bátrabb lépést. Mikor meglátta a lányt és lovát, idegesen kaparni kezdte a földet és hevesen bólogatott.
- Ő ott Peno, az én barátom - mutattam a kissé ideges musztángra. - Nem hiszem, hogy a te musztángod ebbe a ménesbe tartozna, hiszen ők már évek óta a komancsok felügyelete alatt állnak.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Hétf. Jún. 10, 2013 4:45 am

Kicsi Felhő & Camel


Nem reagáltam különösebben arra, hogy ő egy barátját jött meglátogatni. Látva a távolságtartását jobbnak láttam, ha egyszerűen csak tudomásul veszem, hogy mit csinál, hiszen amúgy sem volt közöm ahhoz, hogy mivel tölti az idejét. Elmosolyodtam, mikor elfogadta a kéznyújtásom.
-Felétek hogy szokás üdvözölni a másikat? -kérdeztem tényleges érdeklődést mutatva. Úgy még soha nem találkoztam indiánnal, hogy ne lett volna belőle bonyodalom, és most sem zártam ki annak a lehetőségét, hogy megjelennek a társai és ismét baj lesz a vége, de ha már így hozta a sors ki akartam használni a lehetőséget és megtudni ezt azt róluk. Nem lehetett sokkal idősebb nálam a lány, ezért is gondoltam, hogy vele sikerül szót értenem.
Bólintottam, mikor azt kérte, hogy maradjak. Nem láttam olyan sok mindent, hiszen csak a Hold és a csillagok világítottak, szóval nem is nagyon akartam arrébb menni, de felkészültem arra, hogy társakat hív, ezért közelebb álltam Avitarhoz, hogy felpattanhassak rá, ha ez szükséges lenne.
Felvontam a szemöldököm a számomra rettenetesen furcsa huhogó hang hallatán. Nem egészen értettem ez mire is jó, de hallottam és olvastam már pár dolgot indiánokról és ahogy gondolkodtam rájöttem, hogy ezt a hangot valamiféle jelzésként használják. Őszintén reméltem, hogy nem számomra igencsak kényelmetlen helyzet következik. Általában nem szoktam ennyire bizalmatlan lenni, de az eddigi tapasztalataim és a józan eszem is azt súgták, hogy idegenekben jobb nem bízni, legyen az indián vagy épp fehér ember. Újabb mosoly kúszott az arcomra, mikor megláttam ki is a barátja.
-Gyönyörű musztáng. -állapítottam meg, mire Avitar is nyerített egyet.
-Ő is így gondolja. -paskoltam meg a lovam, majd elgondolkodtam.
-Igen, tudom...de mégis, ez segít neki emlékezni a saját ménesére. Nem könnyű egy musztángnak megszokni a várost, ezért járok erre gyakran.
Azt nem tettem hozzá, hogy ennek személyes okai is vannak, de mielőtt megismerhettem volna Őt, is gyakran jártam erre.
-Szóval te a Komancsok közé tartozol? -reméltem, hogy a válasza igen lesz, hiszen az apámtól sokat hallottam a környéken lévő két törzsről, és tudtam, hogy a Komancsok a kevéssé veszélyesek.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Kedd Jún. 11, 2013 6:57 am

Azért hívtam vissza a ménest, hogy a városi lány, vagyis Camel lássa, hogy nem vagyok annyira szőrnyű, hiszen a féltve őrzött musztángok közelébe engedem.
Lassan megközelítettem Penót, hiszen eléggé ideges volt az idegenektől, de mégis közelebb merészkedett mint a társai, hiszen ott voltam én is.
- Peno még teljesen vad - mondtam halkan a lánynak, de le sem vettem a lórol a szemem. - Senki más nem ért még hozzá, csak én. Egyetlen embert sem látott még olyan közelről mint engem.
Végül a musztángtól nem messze megálltam, és lassan felé nyújtottam a kezem. Nem kellett sokat várni. Odajött hozzám, és orrát a tenyerembe nyomta, mire én elmosolyodtam, és végül a lányra néztem.
- Minden ló, ahogyan a te musztángod is vadon születtek - mindegyikben benne vannak az ösztönök. Még ha irányítjátok is őket, soha nem lehet őket teljesen megszelídíteni. Mindig is vágyni fognak a szabadság után.
Homlokomat Penoéhoz nyomtam, lehunytam a szemeimet, majd vettem egy hatalmas levegőt.
- Jó látni, hogy így törődsz a lovaddal. Talán nem is tudod milyen sokat jelent neki az, hogy mindig elhozod ide - mondtam csendesen, ahogy eltávolodtam barátomtól, és újra a városira néztem. - De tudnod kell, hogy ezzel fájdalmat is okozol neki. Jobb neki melletted, ezt ő is tudja, de szeretne újra a társaival lenni, szabadon. - Miközben beszéltem, lassan hátráltam Penotól, aztán megindultam feléjük. Nyugodtan lépdeltem oda hozzájuk, hogy érezzék mindketten, hogy nem akarok rosszat, csupán megérinteni a lovát.
Ha hagyja a patás és a gazdája is, megemeltem a kezem a ló felé, és picit megérintettem az orrát, aztán Camelhez fordultam.
- Mi, komancsok, így üdvözöljük egymást - mondtam egy mosollyal az arcomon, majd a jobb kezemet a bal vállára helyeztem. - Ez nálunk a bizalom és testvériség jelképe. - Ezzel választ adtam mindkét kérdésére egyszerre.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Kedd Jún. 11, 2013 7:34 am

Kicsi Felhő & Camel


Lenyűgözött, nem csak az, ahogy bánt a vad musztánggal, hanem az is, ahogy beszélt róla.
-Úgy tűnik téged elfogad, és szeret is. -mosolyodtam el.
-Szerencsés vagy, hogy van egy ilyen barátod. -pillantottam a musztángra, aztán Avitarra. Mindig barátként, bizalmasként tekintettem rá, és már abban a pillanatban tudtam, hogy különleges kapocs van köztünk, amikor évekkel ezelőtt megláttam azon a lóvásáron. Úgy tűnt, hogy Peno és Kis Felhő közt is valami hasonló van, csak másképp, mint köztünk. Mindenki szerencsés, aki képes ilyen kapcsolatot kialakítani egy lóval. Olyan csodálatos lények, sokszor közelebb éreztem magam hozzájuk, mint az emberekhez, pedig nemesi származású vagyok, és a legtöbb nemes csak használja a lovakat.
-Igen, tudom...Tudod, amikor megláttam Avitart azon a lóvásáron...vad volt, nem akart senkit a közelébe engedni, éreztem, hogy másra vágyik és gyűlöli a körülötte zajló eseményeket. Csak megakartam nyugtatni, és hagyta...sosem akartam megszelídíteni, de örülök, hogy elfogadott. -simogattam meg a Avitart. A legtöbb embert nem szereti, nem is nagyon enged rajtam kívül mást hozzáérni, felülni pedig senkit, ezért is ápolom és gondozom őt teljes mértékben én, nem pedig a lovászaink.
Elgondolkodtattak az indiánlány szavai. Mindig éreztem a kettősséget magamban azzal kapcsolatban, hogy Avitarnak igazán jó e velem, vagy a szabadság e az ő útja...nem jutottam dűlőre.
-Sosem akartam elvenni tőle a döntés szabadságát. Hagyni akartam neki, hogy maradjon, de velem tartott...azóta enyhültek a kétségeim, de tudom, hogy vágyik a társaira.
Azért reméltem, hogy Avitar nem bánja a szabadsága "elvesztését" és azt, hogy velem van. Úgy vettem észre, hogy még élvezi is a kalandjainkat. Nem tudom mihez is kezdenék nélküle.
A bizalmatlanságom a lány irányába kezdett enyhülni, már nem nagyon aggódtam amiatt, hogy esetleg ártani akarna nekem és ő is láthatta, hogy nekem sincsenek ilyen szándékaim. Természetesen hagytam, hogy közelebb kerüljön a lovamhoz, csak amiatt aggódtam, hogy Avitar hogy fog erre reagálni. Meglepetésemre egyáltalán nem tiltakozott, hagyta, hogy Kicsi Felhő megérintse.
-Tényleg tudhatsz valamit...ezt még senkinek sem hagyta. -mosolyogtam rá, aztán érdeklődve figyeltem az üdvözlésük bemutatását. Lenyűgözött. Nálunk annyira formálisnak, semmitmondónak tűnt ehhez képest a kézfogás, főleg, ha ők komolyan is gondolják ezt.
-Szabad? -kérdeztem, és csak akkor érintettem meg a vállát, ha arra engedélyt adott. Vele nem akartam tiszteletlen lenni, csak úgy szerettem volna köszönteni, ahogy azt náluk szokás.
-Nem veszélyes ilyenkor erre járnod? Persze tudom...én is itt vagyok, de mégis. -kérdeztem még mindig mosolyogva. Kíváncsi voltam mindenre vele és a szokásaival kapcsolatban. Nem szoktam sok mindent tisztelni, de az indiánokkal kapcsolatban mindig ez jutott eszembe először : tisztelet, mert ők tényleg harmóniában éltek a természettel.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Csüt. Jún. 13, 2013 12:10 am

Türelmesen hallgattam minden szavát, és csak bólogattam. Okos, és igen közvetlen lány volt, ami csillapította bennem a bizonytalanságot. Szavain elmosolyodtam, és köszönetképp bólintottam. 
Hagytam, hogy Peno visszamenjen a méneshez, aztán az idegenekhez léptem és megérintettem a ló orrát. 
- Avitar már hozzád tartozik. Akkor ott a vásáron, nem vetted el a szabadságát, inkább visszaadtál neki valamennyit. Ezért hálás lesz neked örökre. - Úgy beszéltem, mintha csak tolmácsoltam volna a ló gondolatait. Nem látok bele a fejébe, de a testbeszéde mindent elárul. - Szeret téged.
Hagyta, hogy megmutassam neki a köszöntésünket, majd ő is megtette ezt velem. Hát eléggé jól szórakoztam rajta, de aranyos volt, így nem mutattam ki. 
- Nekem nem veszélyesebb, mint neked - mondtam egy legyintéssel. - Minden nap elhagyom a falumat, hogy Penóval legyek. Ha megtámadnának, meg tudom magam védeni, és Peno is itt van, hogy megvédjen. Szóval nem félek. De egy magadfajtának nagyobb félnivalója van itt, hiszen nem minden indián olyan barátságos, mint én. - Lehuppantam a magas fűbe, miközben beszéltem. - Jobban tennéd, ha hazamennél, mert egy magadfajtának sokkal veszélyesebb ilyenkor a szabadban lennie. 
Ezzel csupán arra akartam kilyukadni, hogy a banditák nagyon szeretik a fiatal, gazdag lányokat. A sziú indiánok, nem nagyon jönnek erre a legelőre, de soha nem lehet tudni, és azok gondolkodás nélkül lelőhetik. Engem is, természetesen, de én már hozzá vagyok ehhez szokva és fel is állhatok ellenük, hiszen van mivel. Ám a lányt elnézve, nem hiszem, hogy lenne nála bármilyen fegyver. 
- Ha gondolod, én megtaníthatlak pár dologra, de nem ma este. - Mindjárt le is hűtöttem, hátha kapva kap az alkalmon. - Most már fáradt vagyok, és vissza kell térnem a törzsemhez. Menj haza pihenj, aztán gyere el holnap is.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Csüt. Jún. 13, 2013 5:30 am

Kicsi Felhő & Camel


Csodálkoztam Avitar viselkedésén. Nem szokta szeretni az embereket, és rajtam kívül eddig nem nagyon engedte meg senkinek, hogy hozzáérjen, vagy akár a közelébe kerüljön. Kicsi Felhő meg megjelent és Avitar szinte rögtön a bizalmába fogadta. Ez új volt nekem.
-Én is szeretem őt.-mosolyodtam el. Örültem, hogy végre találtam egy olyan embert, aki nem néz teljesen bolondnak amiatt, hogy ennyire hozzá vagyok nőve a lovamhoz, és hogy a barátomnak tartom. A városiak inkább nézték a lovakat tárgynak, eszköznek, mintsem valódi, érző lényeknek. Pedig van lelkük...érzem...tudom...aki mást mond, az pedig egész egyszerűen téved. Nem hittem ugyan, hogy mindig mindenben nekem van igazam, de ebben biztos voltam, és senki elmélete nem lett volna elég erős ahhoz, hogy ezt a hitem megingassa.
-Igen...ezt tapasztaltam...-húztam el a szám, mikor azt mondta, hogy nem minden indián barátságos. Szinte láttam magam előtt a jelenetet, ahogy az a 3 férfi megjelent és Bill megmentett tőlük. Kicsi Felhő nem hasonlított rájuk. Egészen más csillog a szemében, mint azoknak az indiánoknak. Valójában  nem kéne neheztelnem rájuk, hiszen sosem ismerem meg a férfit, aki elrabolta a szívem, ha ők meg nem támadnak. Még hálás is lehetnék nekik ezért.
-Magamfajtának?-kérdeztem ezt kissé kikérve magamnak a megnevezést.
-Jó...persze igazad van, egy fiatal, gazdag nemesnek nem kéne ilyen helyeken lennie és többnyire nincs is...de én...más vagyok...nem tudok lemondani erről...-tártam szét a karom, és pillantottam a csillagos égre, majd a prérire. Vonzott a szabadság, a hatalmas tér, a város hiánya. Szükségem volt rá, és minden veszély ellenére tudtam, hogy itt kell lennem. -...ahogy Avitar sem. -pillantottam egy vigyor kíséretében a lovamra. Persze nem vagyok ostoba, tisztában vagyok vele, hogy szörnyen bánok a fegyverekkel, és hogy a fizikai erőm sem elég ahhoz, hogy megvédjem magam, és az eszem nem véd meg, ha banditák támadnak rám, vagy indiánok.
-Ezzel csak azt akartam mondani, hogy bár veszélyes, sosem volt kenyerem a félelem, és jó oka van annak, hogy itt vagyok...csak itt lehetek szabad. -húztam ábrándos mosolyra a szám. A szabadságon kívül Bill is egy elég nyomós oka volt a szökéseimnek, de ezt inkább nem árultam el neki.
Nem tudtam náluk hogy mennek a dolgok, de nekem szinte kizárt volt a szerelem házasság, és egész életemben úgy éltem, hogy kötelességeket sóztak a nyakamba. Itt...a pusztán senki nem kérdezi, hogy ki vagyok, itt nem számít a származásom, csak a szabadság és a végtelen. Erre vágyom igazán, Billre és a végtelenre.
Felcsillant a szemem az ajánlatára.
-Megtennéd? Tényleg tanítanál? -kérdeztem meglepetten, de igazán izgatottan. Ha megtanítani megvédeni magam, akkor nem kéne aggódnom amiatt, hogy nem tudok védekezni támadás esetén. Rettenetesen hálás lettem volna neki, és kezdtem úgy érezni, hogy hosszú ideje először találtam valakit, aki esetleg a barátom is lehetne.
-Rendben. Akkor holnap, ugyanitt, ugyanekkor? -kérdeztem, miközben felültem Avitarra. Nekem is jobb, ha visszamegyek, mert a végén még kiszúrják,  hogy eltűntem, az pedig senkinek nem lenne jó. Csak akkor indultam el Avitarral, ha megbizonyosodtam róla, hogy Felhő is itt lesz holnap, nem csak én.

//Köszi a játékot!//


A hozzászólást Camel Rockwood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 17, 2013 9:01 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Hétf. Jún. 17, 2013 7:53 am

- Ebben biztos vagyok - mondtam kedvesen, ahogy figyeltem minden mozdulatát. Mondania sem kell, látszik, hogy oda van a lováért. Nem úgy mint a legtöbb városi, akik csak tárgyakként kezelik őket. 
Láttam, hogy picit kiakad a megszólításomon, de szerencsére gyorsan elmagyarázza saját magának a helyzetet, szóval én csak nagyokat bólintottam. 
Arra nem mondtam semmit, hogy tapasztalta az indiánok haragját. Ebben nem volt semmi meglepő, hiszen nem igazán kedveljük a városiakat. Bár nekem semmi bajom nincs velük, és a törzsem nagy részének sem, mégis vannak kivételek. 
tovább hallgatva szavait, egyet kellett értenem vele. Mióta a családom jóformán kitagadott, én sem érzem otthonomnak a mi kicsiny táborunkat. Napközben, sőt néha még éjjel sem tartózkodom otthon, hiszen nem látnak szívesen, bármit is próbálok tenni annak érdekében, hogy jobb színben tűnjek fel. 
Ilyenkor, mikor elszakadok a többiektől, szabadnak érzem magam. Itt nem néznek rám úgy, mint egy darab húsra, nem közösítenek ki, és nem kapom a fejemhez, hogy én vagyok a törzs szégyene. Szóval tökéletesen megvoltam elégedve a mostani életem egy részével. A másik...
Gondoltam, hogy nagyon bepörög az ajánlatomra, ezért is hűtöttem le mindjárt, de ez sem vette el a kedvét, ami nagyon tetszett. Muszáj volt megmosolyognom. 
- Akkor holnap - bólintottam, majd összeszedtem magam, és lassan hátrálni kezdtem tőlük. - Én itt leszek.


//Köszönöm a játékot Very Happy Hamarosan folytathatjuk! //
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Kedd Júl. 02, 2013 10:36 pm

A nap tüzes korongja a legmagasabban járt s én apámmal a füves pusztán ügettem. Nemsokára meg kellett állnunk mert Chey szokásához híven megmakacsolta magát. Csupán egy csörgőkígyó kúszott el előttünk, Chumani szinte észre sem vette. Elmosolyodtam a mindig szórakoztató gyávaságán s combommal megszorítottam Chumanit jelezve, hogy indulhatunk. A távolban füstfelhőt fedeztem fel, a komancsok táborából jött. Apámra pillantottam s fejemmel észak-kelet felé biccentettem. Ha a két jó barátommal lovagolnék most itt biztosan javasolnák, hogy engedjük szabadon a lovaikat vagy döntsük le a sátraikat, ám apám nem ilyen volt. Szemén keresztül a szívébe látva a düh és  lenézése szellemének jelenlétét fedeztem fel. Elfordítottam a fejem a jobbunkra eső ellenséges táborról s inkább az előttünk elterülő erdőre koncentráltam. Valószínűleg mindkettőnk csődöre örülne a friss víznek és a lombkorona nyújtotta hűsítő árnyéknak. Durranást hallottam a távolból, fejem rögtön oldalra kaptam... a város felől porfelhőt véltem felfedezni. A sápadt arcúak ismét a rossz szellemek szerszámaival  játszadoztak, kizsákmányolva földünket és megfélemlítve családjainkat.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Kedd Júl. 02, 2013 11:11 pm

Kilovagoltam a fiammal, hogy közöljem vele tegnap esti beszélgetésen célját, illetve részleteit Waya apjával. Szeretném, ha ezt tőlem tudná meg. Csendesen ügettünk, míg Chey előtt el nem kúszott egy kígyó. Fújtatni kezdett, fel-felnyihogott, a fejét csapkodta és fel is ágaskodott volna, ha nem szorítom meg a kantárját.
- Nyugalom, Chey! - tettem az egyik kezem a feje búbjára. kénytelen voltam kantárt használni ezzel a lóval. Nem hallgatott rám, nem értettük meg egymást. És nem tudom, a Nagy Szellemnek mi volt a célja azzal, hogy Chey-t rendelte szolgáló hátasként hozzám.

Végül sikerült megnyugtatnom és beértem Kohanát. Büszkén, egyenesen ült a lován, a távolba révedve. Megláttam én is a komancsok táborát, de hamar el id fordítottam a fejem egyetlen szót sem szólva, majd az erdő felé irányítottam Chey-t. Ekkor egy durranást hallottunk meg, egy idegen hangot, melyet mégis túl jól ismertünk már.
- Portyázó, sápatag hiénák. Lovaik díszes szerszámmal öltöztetik. A fegyvereik tüzet köpnek. A bőrük alatt talán nincs is vér... boldogan élhetnénk, ha nem jöttek volna ide. Igazi családként. Még anyám is élne, más lenne az életünk. Ha a fehér ember nem jött volna ide, a komancsok is távol maradnak a területünktől. De most... - sóhajtottam.
Közben beértünk az erdőbe, leszálltam Chey hátáról, a pokrócot is levettem róla. Egy kis patakhoz vezettük őket, ahol ittak a vízből. Én is magamhoz vettem néhány üdítő kortyot, majd fiam felé fordultam.
- Talán furcsálltad, hogy az elmúlt napokban ajándékokat vittem Waya apjának... sőt, még egy lovat i kapott tőlem. A lánya kezéért cserébe, Kohana. Mégis úgy érzem, hamis vásár volt.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Kedd Júl. 02, 2013 11:55 pm

Apám zaklatottsága és dühe végül szavakat nyert, bánatos sóhaja saját szívemet is mardosta. Az erdőbe érve mindketten leszálltunk hátasainkról s levettük róluk a pokrócokat. A pataknál pihentünk meg, hol terveztük mindketten lehűteni magunkat a kristálytiszta vízzel. Egy fa tövében foglaltam helyet, a vízbe sétáló Chumanit figyeltem míg apám is kortyolt a vízből.
- Megértem érzéseid apám. Waya vadászik, lenyúzza az állat bőrét s lovagol mint a férfiak. De vajon, hogy tud vigyázni a tűzre?!- fogalmaztam meg valószínűleg édesapám kételyeit is.
- Hogy szólt az alku? – érdeklődtem. Ha képes volt még egy lovat is adni Wayaért biztosítékot kellet kapnia arra, hogy a nász sikeres és gyümölcsöző lesz. A nő egyidős volt velem, arca finom vonású, szemei érzelmesen csillogóak, hibátlan, erős alkata szülésre termett. Mégis aggasztó volt az, hogy nem a saját szerepében élt... már kisgyermek korunkban is szívesebben játszott volna velünk mintsem a többi leány csemetével.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szer. Júl. 03, 2013 1:24 am

Bólintottam fiamnak, ezúttal is tisztán átlátta a helyzetet.
- Ne aggódj, majd én megtanítom - morogtam, inkább csak magamnak. A törzs száma roppantmód lecsökkent az elmúlt években, leginkább az asszonyoké, akik nem tudták megvédeni magukat, ha a férfiak távol voltak. Nem hibáztattam Wayát, de abban biztos voltam, hogy mielőtt asszonyommá teszem, igazi nő lesz belőle.
- Három nagy szarvas bőrével és agancsával és a lóval fizettem Wayáért. Az apja mégsem tudott semmi biztosat mondani. Udvarolhatok neki és ha egy éven belül beadja a derekát, az enyém. Ha pedig nem és mást szeret meg... akkor más asszonya lesz. De ha az egy év alatt továbbra is ezt az életet folytatja és elmar maga mellől minden férfit, én veszem őt nőül. De remélem, nem ez fog bekövetkezni. Nem szeretem, ha megváratnak - meséltem el fiamnak a teljes történetet, majd reá emeltem tekintetem:
- Te mikor választasz asszonyt magadnak? Mikor lesznek gyermekeid?
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szer. Júl. 03, 2013 2:06 am

Halkan felnevettem azon, hogy apám mennyi mindent képes adni egy asszonyért. Engem még nem varázsolt el az ilyesmi, legalábbis a házasság nem. Az asszonyok csodálata és tisztelete bennem is él ahogy az már ilyen idősen természetes de képtelen lennék a szellemek áldásával magamhoz kötni egy nőt, hogy aztán sok-sok gyermeket nemzek.
- Wayat ismerve nem lesz könnyű dolgod apám. De ha útja feléd vezet boldogan fut majd karjaidba, hogy asszonyod legyen – mondtam. Ekkor szóba került az én jövendőbeli mennyegzőm is, ez rögvest kedvem szegte.
- Csakis akkor ha az erdő szellemei is úgy akarják – válaszoltam kurtán. Az én asszonyom az íjam, az erdő, a szellő, a patak és a vadak. Mindig is úgy gondoltam, hogy csak akkor lehetek tiszte fejű, pontos vadász ha nem zavarnak az érzelmeim. Egy állandó társ csak akadályozna, korlátozna. Arról nem is beszélve, hogy a törzs hajadonjai közül képtelen lennék választani. Van kinek a szájában megaluszik a tej, mások túlzottan gyermetegen viselkednek, ott vannak még azok is akik görcsösen várnak egy jegyesre... mindük csak csomót szorítana nyakamra, hogy többé ne lélegezhessek szabadon.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szer. Júl. 03, 2013 3:00 am

A fejem ingattam fiam válaszára.
- Reméltem, hogy a menyegzőnket együtt tarthatjuk. Sőt... még mindig remélem. Amint Wayát az asszonyommá teszem, új otthont építek neki... nekünk. Te pedig, fiam, egyedül maradsz. Nem akarom, hogy egyedül légy.
Ekkor vijjogást hallottam meg a közelünkből, a sólyom körözött a fejünk felett. Tekintetemmel követtem a röptét, de most nem szállt le, bizonyosan vadászni indult. Csodálattal néztem az erős madarat, azután tekintetem Chey-re tévedt és felmordultam.
- Nem tudom, mi a Nagy Szellem szándéka ezzel a lóval... de remélem, nyomós oka volt rá - mondtam, majd ráterítettem a pokrócot.
- Megyek és megkeresem Wayát - mondtam Kohanának, míg felszálltam a lóra - Este találkozunk! - búcsúztam tőle, majd megrántottam a kantárt és elügettem a hátassal.

//Bölény-torok//


A hozzászólást Otaktay összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 07, 2013 7:07 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Szer. Júl. 03, 2013 3:19 am

- Ha a Nagy Szellem is úgy akarja apám, büszkévé foglak tenni - mondtam végül. A saját akaratomnál s vágyaimnál erősebb volt az érzés, hogy büszkévé akarom tenni mélyen tisztelt apám. De tudtam, hogy nagy csodának kell történnie ahhoz, hogy asszonyt tudjak választani a büszke sziú nép hajadonjai közül. Ezután Cheyre terelődött a szó, a vadász szavait önkéntelenül is megmosolyogtam.
- Biztosan nyomós oka volt rá. Ha más nem hát az, hogy jó kedvre derítsen bennünket - nevettem majd biccentettem köszönésképpen. A férfi Chey hátán ellovagolt, jómagam még egy darabig ültem az ódon fa tövében élvezve a légy szellő simogatását majd felkeltem. A nyelvemmel csettintettem Chumaninak így ő szó nélkül a nyomomba szegődött.

//Erdő/ A fák között//
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Vas. Júl. 14, 2013 3:19 am

Kicsi Felhő

A napokban nem viseltem jól az emberi társaságot. Kerültem minden kisebb kontaktust is. A nappalok nagy részét kint töltöttem a lovakkal. Ma viszont még ehhez sem igazán volt kedvem. Nem volt rám szükség, így megkerestem a lovam, felpattantam a hátára és elvágtattunk lehetőleg minél messzebb a tábortól. Élveztem, ahogy a menetszél átszelt mindent és mint ha kifújta volna az agyamból a fájdalmat és minden gondolatot.
Mire a hatalmas pusztára értünk, Rain a lovam már csak lépkedett. Megállítottam és leszálltam a hátáról. Végig simítottam finoman a kancán. Elég rég volt már velem. Kis Patakkal találtuk még csikó korában egy tavaszi esős napon, innen jött a neve is. Egyedül volt és sérült lábbal bicegett el előlünk. Haza vittük, de miután felépült és rendesen lábra állt, már nem volt szívünk elengedni, túlságosan hozzánk nőtt. Néha úgy éreztem egy állat hálásabb, mint egy ember. Mára már csak a törzs maradt nekem, de néha kell egy kis távolság, de akárhová is megyek ez az okos kanca tudom, hogy sosem hagyna magamra.
Elmosolyodtam, majd otthagyva sétálni indultam. Visszanéztem, miután meggyőződtem róla, hogy nyugodtan legel a nagy vágta után leültem a fűbe. Lehunytam a szemem és hagytam, a gondolataim elterelni. Valahogy úgy tekergőztek, ahogy a szél fújt. Mindig máson járt az eszem. Nem volt kellemes az elmúlt időszak, de úgy hiszem ezután csak jobb jöhet. Vagy legalább is remélem. Nem vágyok sokra csak nyugalomra és esetleg később egy olyan társra, akire sokkal jobban vigyázok. Bár nem hinném, hogy az olyan közeli időpont lenne. Egyelőre elvagyok a vadlovak szelídítésével. Némelyikkel így is több probléma van, mint egy nővel. Ismerős illat csapta meg az orrom. Olyan valakinek az illata, akit már rég láttam a törzsben. Na nem mintha nem értettem volna meg őt. Én is kerültem a törzset csak teljesen más okból.
Én nem haragudtam Kicsi Felhőre. Mindenki követ el hibákat. Én is temérdek hibát követtem már el.
- Nem gondoltam volna, hogy valaki más is úgy kerüli a törzset, ahogy én...- Csak ezután nyitottam ki a szemem és néztem rá kíváncsi tekintettel.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   Csüt. Júl. 18, 2013 6:45 am

Sok dolog történt, mióta rátaláltam Johnra. Abban a pár napban én is kicsit megváltoztam, mintha kezdtem volna máshogy látni a körülöttem lévő világot. Ugyan az az ember voltam, mégis máshogy fogtam fel mindent, ami körülöttem volt. Úgy fogalmaznám meg legegyszerűbben, hogy kinyílt a szemem. De nem volt időm a mélyenszántó gondolatokra, vadásznom kellett, hogy John minél hamarabb felerősödjön.
Még aludt, mikor eljöttem a barlangból. Íjamat és nyilaimat magamhoz vettem, késeimet is elrejtettem a szokásos helyükre, aztán már indultam is.
Egy őz nyomait követtem, egyenesen a puszta felé. Gondoltam, azzal kibírjuk akár két napig is, hacsak nem jön meg a városi étvágya.
Annak ellenére, hogy nem lett volna szabad, a gondolataim még így is maguk alá temettek, hiszen csak az orrom után mentem már, nem figyeltem a környezetemre, ezért mikor meghallottam az ismerős hangot, azonnal a gazdájára szegeztem az íjamat a nagy ijedtségben. Mikor megláttam a törzsem egyik férfi tagját, hangos sóhajjal engedtem le fegyverem.
- Ennek ellenére nem vagy meglepődve - mondtam tárgyilagosan, közben végignéztem a férfin. Talán Szürke Farkas volt az egyetlen a törzsben, aki nem nézett rám úgy, mint a többiek. Mintha nem is érdekelné, hogy veszélyt hoztam a fejére a többiekkel együtt. Mindig is egy magának való indián volt, de ezt még meg is értettem.
- Te miért vagy távol? - kérdeztem, közben végignéztem a környéken, hátha látok valaki mást is. Nem szívesen futotta volna össze senki mással a törzsből. Már napok óta nem jártam ott, eddig sem kerestek és nem hiszem, hogy pont ő jönne értem. Akkor nem értettem, hogy miért van ilyen távol.
- Hogy vannak a többiek? - Kicsit vonakodva tettem fel a kérdést, hiszen nem éreztem helyénvalónak. Alig járok oda, az utóbbi napokban sem kerestem fel őket, így nem hiszem, hogy jogom lenne ilyet kérdezni, engem mégis érdekel.

//Bocs, kicsit rövid lett//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: A hatalmas füves puszta   

Vissza az elejére Go down
 
A hatalmas füves puszta
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: