Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Sky Palace
Pént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 A kis ivóhelynél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Farkas

avatar
Hozzászólások száma : 106
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: A kis ivóhelynél   Csüt. Jún. 06, 2013 3:30 am

Hamarosan...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vadnyugatikronikak.hungarianforum.com
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Hétf. Jún. 10, 2013 12:31 am

Fern James


Mint általában mindig, ma sem voltam a törzs közelében. Nem akartam a többiek vizslató tekintetük kérésztüzébe kerülni, ezért minden reggel elmegyek, aztán csak este térek haza. Ma vadászat szempontjából, egy lesántul őzet szemeltem ki magamnak. Követtem a nyomait egészen az ivóhelyig, ahol meg is láttam kiszemelt zsákmányomat. én magam nem igazán szeretem a vadászatot, de hát a törzshöz sem akartam visszamenni napközben, így saját magamnak kerestem minden nap élelmet. Leginkább bogyókon eléldegéltem, de ha már nagyon kivoltam tőlük, muszáj volt kisebb állatokat elejtenem.
- Bocsáss meg - suttogtam, miközben lassan felhúztam az íjamat egy fa takarásában. Már nem sok kellett hozzá, hogy el is engedjem, mikor az őz felkapta a fejét ivás közben, majd elszelelt. igen gyors volt ahhoz képest, hogy sánta.
Nagyot sóhajtva leengedtem az íjam, majd magamba morgolódva eldöntöttem, hogy ma is bogyókon fogok elvegetálni.
leültem a fa tövébe, magam mellé fektettem az íjamat. Békés táj volt ez, nem értettem, hogy mitől riadt meg az őz.
Nem számítottam társaságra, ezért lehunytam a szemem és élveztem a táj nyugalmát.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Hétf. Jún. 10, 2013 12:42 am

Kicsi felhő

Álmosan sétáltam ki a fogadóból, kivételesen semmi kedvem nem volt sem gyakorolni, sem a városiak rosszalló tekintete alatt az istállóban dolgozni, arról hogy a seriffnél lejelentkezzek már ne is essen szó. Így hátrasétálva a karámokhoz ki is szúrom azt aki kell nekem. Jelen esetben Yawa, anyám lova. Régen nem ültem már rajta...ami gonoszság volt részemről de annyira emlékeztetett édesanyámra, olyan emlékeket idézett fel vele kapcsolatban, amire ugyan kedvesen, mégis keserű szájízzel tudok csak visszagondolni. Füttyentettem neki, mire fel is kapta a fejét, és vidáman, energiával telve ügetett oda hozzám.
- Szia kislány...sajnálom hogy egy ideje hanyagollak...kimegyünk? - simogatom meg a nagy busa fejét, mire helyeslően nyerít, és a fejét rázva bólogat, felkacagok, és már megyek is a pokrócért,a ami szintén édesanyámé volt, midig ezzel ülte meg...ő maga készítette. Kivezetve a karámból dobom fel rá a pokrócot, és a sörényébe markolva ugrok fel rá. Ma nincs rajtam semmi felesleges gönc, csak egy egyszerű nadrág, és a jól bevált ing, kalap variáció, még a csizmával sem vesződök...Yawa amúgy sem szereti ha azzal böködöm meg az oldalát, bármennyire is nincs rajta sarkantyú.
Végül vágtatva indulunk ki a városból, rosszalló tekintetek kereszttüzében, de nem érdekel, csak a hívogató szabadság, a vágta végtelem öröme...Ám kis idő múlva lelassítok, és a a kisebb ivóhely felé irányítom Yawát, nem fiatal már, így nem is bír annyit, mint Apacs.
- Ügyes vagy kislány... - lapogatom meg a nyakát dicsérőn, amint a vízhez érünk, és lehajol inni
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Hétf. Jún. 10, 2013 1:15 am

Lódobogás hangjaira tértem magamhoz. Azonnal kipattantak a szemeim, felkaptam az íjamat, és újra felhúztam rá nyílvesszőt, hátha szükségem lenne rá. A fa takarásába bújva vártam az érkező lovast, közben azt próbáltam meg kitalálni, vajon merre is tudok úgy eltűnni innen, hogy ne vegyen észre. Nincs nekem bajom senkivel, csak ha nekem is ártani akarnak. Soha nem tudhatom, hogy ki is az, akinek bökné a csőrét a jelenlétem, szóval soha nem szoktam udvariasan közeledni az ismeretlenekhez.
Mikor megláttam a lovast, kissé megdöbbenve vettem észre, hogy az egyik városi, méghozzá nő, aki valószínűleg félvér lehet, mert eltérőbb a kinézete és a bőrének színe, mint a többi városinak.
Ha félvér, ha nem, akkor sem bízhattam benne, mégis kíváncsi lettem rá. Legjobb lett volna sunyiban lelépni, de nem vittek a lábaim, inkább kiléptem a fa takarásából, hogy felfedjem magam. Az íjam még mindig rá szegeztem, de eszem ágában sem volt vele semmit sem tenni. Ha tud értelmesen társalogni, és nem fog azonnal rám lőni, akkor én is leengedem az enyémet. Sosem lehet egy indián elég elővigyázatos ezekben az időkben.
Lassan megindultam felé, közben azon gondolkoztam, vajon, hogyan kezdhetnék bele a beszélgetésbe, de eddig semmi ötletem sem volt. érdekelt, nagyon is, hiszen félvér létére befogadták a városiak. Ezt nem értettem. Erre akartam fényt deríteni. Nekem mindig is az volt a vágyam, hogy egyszer elmehessek a városba, hogy megnézzem ott hogyan zajlik az élet. Az az elképzelhetetlen ötletem támadt, hogyha őt befogadták, talán akkor engem is el tudnának viselni ott.
- Ki vagy te? - kérdeztem érdeklődön, közben lassan leengedtem az íjamat.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Hétf. Jún. 10, 2013 2:40 am

Kicsi Felhő
Hasra helyezkedtem Yawa hátán, okos kislány, nem fogja hátraszegezni a fejét hirtelen, így az orrom se fog törni, egyenlőre örül a friss víznek, amit nagy kortyokban nyel.
- Ne olyan mohón...nem tesz jót. - húzkodom meg a sörényét mire csak prüszkölve megrázz a a fejét, elmosolyodom, rég voltam vele kint, de jó érzés...kicsit közelebb érzem magamhoz anyám, még akkor is ha tudom hogy ez csak illúzió. Persze kiskoromban még elhittem, hogy az indiánok halottai vigyáznak az élőkre, óvó szemmel figyelik őket...De mára ez már megkopott, ha figyel is anyám, nem biztos hogy büszke rám...Ág reccsen, mire én felülök, Yawa pedig felkapja a fejét, ő előbb talál rá a tekintetével a lányra mint én, de ahogy meglátom, nyúlnék ösztönösen valami fegyver után, aztán rájövök, nem hoztam semmit...a késeim ugyan nálam vannak, az alkaromon futó vastag bőrszíjak alatt, de.ahogy meglátom nem feszíti úgy ki az íjhúrt, mintha meg akarna ölni már nem kapkodok semmi után. Hisz ha ő nem akar megölni én minek tenném? Sosem volt gondom az indiánokkal, csak talán annyi hogy fáj hogy ennyi miatt kitagadták anyám.
- Leeresztheted az íjad...nem foglak megtámadni. - szólalok meg az ő nyelvükön, kiskorom óta beszélem a nyelvet, nem csak az amerikai angolt, anyám megtanított, habár rég nem használtam, így kissé döcögősen megy, biztosan azt sem tudom, nyelvtanilag helyes-e. Festéséből tudom hogy komancs, nem pedig sziú, aminek örülök is meg nem is. Én félig a másik törzs indiánja vagyok, így nem tudom hogy fog reagálni, viszont azt tudom, hogy az ő törzse nem olyan vérszomjas mint anyámé volt.
- Fern vagyok...és te? - kérdezek vissza, miközben leszállok Yawáról.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Hétf. Jún. 10, 2013 4:26 am

- A nevem Kicsi Felhő - mondtam, miközben végleg eltettem az íjamat. Nem leplezett érdeklődéssel néztem rajta végig, hiszen nem minden nap látok egy félvért, aki méghozzá városi is. Hát elég bénán beszélt a mi nyelvünkön, ezért inkább angolra váltottam. Hála a telepeseknek, és a várossal üzletelgető apámnak. Mikor a falunkat meglátogatták a városiak, sokat tanították a gyerekeket angolul, így engem is. Mára elég jól beszélek ezen a nyelven.
- A városból jöttél? - kérdeztem kíváncsian.
Megnéztem lovát, aki már elég öregecskének mondható, akár csak az én Penóm. Nyereg nem volt rajta, szóval csak találgatni tudtam, hogy vajon mit is keres errefelé egy városi. Nem sűrűn látni őket, főleg nem nőket. Jó, talán nála ez érthető, hiszen félvér, biztos nem tartják olyan nagyra mint bárki mást.
Gondolom csak úgy sütött rólam, a teljes értetlenség, plusz a kíváncsiság. Kérdezni nem tudtam. Fogalmam sem volt, hogy most pontosan mire lennék kíváncsi. Legjobb lenne azonnal megfordulni, és üldözőbe venni azt az őzet, mert már majd kilyukadt a gyomrom. Ezt hasam a tudtomra is adta hangos kordulással. Nem jöttem zavarba, miért is tettem volna. Most jobban érdekelt Fern, mint az, hogy éhes vagyok.

//Huh... ez elég rövidke lett. Bocsi! //
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Hétf. Jún. 10, 2013 7:02 am

Kicsi Felhő

Állom a pillantását amivel méreget, nem is csodálom hogy megnéz, elvégre idegen vagyok neki, ráadásul városi.Örülök hogy végül angolul is megszólal, habár szívesen gyakorolnám az indiánt is, de egyenlőre jobb, ha semmit nem ért félre, se ő sem én. Nem akarok bajt, hisz csak lovagolni jöttem ki.
- Igen, te pedig gondolom a komancs törzsből. - nézek rajta ismét végig, csak hogy biztosan jól tippelem e de meglátásaim szerint igen. Vicces az arckifejezése, óvatos, kíváncsi és értetlen is egyben, amire felkacagok. Nem harapok, nyugodtan kérdezz, ha valamire kíváncsi vagy... - ülök le végül a földre Yawa mellé, és nézek fel rá. - Egyébként ő Yawa. - mutatom be neki a lovam, aki érdeklődve figyeli az idegent mióta közelebb merészkedett, még inni sem hajolt vissza. Kíváncsi természet, és nincs veszély, így nem fogom felróni neki. Na nem mintha annyira meg tudnám dorgálni, elvégre ló, de értelmes, így valamennyit felfog az eseményekből, mert végül visszahajol inni. - Miért vagy itt? - érdeklődöm, de a gyomra korgása már meg is adja a választ, amire elmosolyodom. - Vadászol? - teszem fel a logikus kérdést, majd körülnézek. - Elbújjak veled, hogy ne riasszuk el innen a vadakat? - ajánlom fel, hisz úgysincs semmi fontos dolgom, és régen vadásztam már...utoljára anyámmal...a fájó emlékre inkább megrázom a fejem, és sóhajtok.

/semmi gond az enyém se hosszú :/ /
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Kedd Jún. 11, 2013 5:36 am

Ő is jól megfigyelt engem, mit ne mondjak. De itt igen kölcsönös volt a bizalmatlanság, szóval nem is volt annyira szemtelen húzás egyikünktől sem. Kérdéseire csak bólintok. Nem akartam bő lére ereszteni a dolgokat.
Bemutatta nekem lovát, mire jobban megnéztem magamnak a patást. igazán szép példány volt. Ahhoz képest, hogy már nem volt egy mai csikó, igen jól van tartva.
- Szép - mondtam tömören, majd közelebb mentem, hátha meg tudom érinteni. - Az én barátom Peno. A komancs törzs közelében élő musztángcsorda egyik kancája.
Hasam korgására, sikerült kitalálnia, hogy miért is vagyok itt.
Ajánlata tetszik, de nem tartom jó ötletnek. Persze, jobb lenne, ha nem lenne szem előtt, de azt sem akarom, hogy engem akadályozzon a vadászatba. Mégis jó lenne egy plusz kéz, hiszen így akkor soha nem fogok enni semmit. Odahaza pedig nem akarom elvenni a többiek nehezen megszerzett ételét.
Mit volt mit tenni, rábólintottam az ajánlatára, majd lassan visszamentem a fa takarásába, hogy végre valahára megszerezzem az aznapi elemórzsiámat, és végre hanyagolhassam a bogyókat.
- Te félvér vagy, igaz? - kérdeztem immár a fa takarásából. - Hogy-hogy nem a törzseddel vagy? Befogadtak tán a városiak? - Igazi kíváncsiság csendült a hangomban. Nem lepleztem, minek tenném? Anya mindig arra tanított, hogy ne szégyelljük a tudatlanságunk, inkább tegyünk ellene azzal, hogy kérdezünk és tanulunk. Hát én éppen ezt tettem.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Kedd Jún. 11, 2013 6:19 am

Kicsi Felhő

Nem lep meg, hogy távolságtartó, elvégre sok városi nem szereti az indiánokat, és az is megeshetne hogy magamhoz édesgetem, és megtámadom...ami persze szándékomban sem áll, sőt jó kicsit olyannal lenni aki nem ítél el elsőre, csak a tartás és a félsz van benne meg felém.
- Ügyes vagy, ha el tudtad fogadtatni magad vele. - mosolygok rá, és még őszintén is gondolom, persze hazudni amúgy is pocsékul tudnék, meg minek is? A musztángok amúgy is a bizalmatlanságukról híresek, és ha tényleg a barátja, ami az indiánoknál úgymond fogalom, hisz ők sosem betörik a lovakat, hanem megbarátkoznak velük, hát elismerésem neki! Bár Apaccsal én is így lettem "jóban" De őt már úgy vettük, bár vadan, betöretlenül, de mégsem ugyan az mintha a szabadból szelídítem meg. Örülök hogy rábólint, így felállva, füttyentve Yawának, mi is követjük, a lovamról leveszem a pokrócot, és mivel nincs rajta más egyéb, hagyom had legelésszen a fák alatt, egy ló csak nem fog elriasztani egy másik állatot. Kérdezésére elmosolyodom, de le is hervad a mosolyom, ahogy halom a kérdések végét.
- Igen, félvér vagyok...és mondhatni, bár inkább a balszerencse sodort oda. - suttogom, magam elé bámulva, végül felsóhajtok, és felemelem a fejem, tekintetem a lányra emelem, miért is ne mondhatnám el neki? - Anyámat elcsábította egy bandita, majd megerőszakolta, a szíú törzs pedig kitagadta...utána kerültünk egy házaspárhoz...de... - hallgatok el, nehéz lesz innentől a történetet mesélnem, de hál ég nem is kell, mert neszezést hallok, így óvatosan az ivóhely felé lesek.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Kedd Jún. 18, 2013 8:47 am

Látom rajta, hogy nem jó emlékeket idéztek fel benne kérdéseim, amire elszégyenlem, magam, de nem mutatom ki. Nem akartam emlékeztetni semmire, csupán a kíváncsiság hajtott, és hajt most is, csakhogy megtudjam, miért is lett ilyen komor. Végül bizonyossá vált, hogy félvér indián, méghozzá a sziú törzsből. Mikor ezt meghallottam, nagy szemekkel meredtem rá, hiszen ők a mi nagy ellenségeink. Igen, meglepett, mégsem kezdtem vele ellenségesen viselkedni. Eddig sem akart bántani, akkor most, ezek után, miért tenné. Persze nem bíztam benne száz százalékig. Igaz, hogy az ellenséges törzsből való, de nem ott nevelkedett. Talán nem is olyan a nézőpontja a komancsokkal szembe, mint a többieknek.
Hirtelen hagyja abba a mesélést, pedig nagyon kíváncsi lettem volna a folytatásra, mégis az éhség győzedelmeskedett és én is a neszezés forrását kerestem. 
Nem nagy zsákmány, de ketten jól lakhatunk abból a kis nyúlból, amelyik előmerészkedett inni. A lehető leghalkabban felhúztam az íjamat, céloztam, végül lőttem. A nyúl nem szenvedett, csak egy halk nyüszítéssel elterült.
Már nagyon éhes voltam, szóval egy csepp lelkiismeret nélkül mentem oda, és kaptam fel a tetemet. Soha nem szerettem állatokat ölni, de néha a szükség törvényt bont.
- Menjünk valami biztonságosabb helyre - mondtam, majd el is indultam egy irányba. Soha nem jó ott elfogyasztani az áldozatot, ahol leölted. Ezt azóta tudom, mióta az egyik puma elvitte azt az őzet, amit elöltem annak idején. Nem figyeltem, hogy követ-e, csak mentem egyenesen, mígnem találtam egy tökéletes helyet, ahol ledobtam a nyulat, majd keresgélni kezdtem valamit, amiből végül tűz lesz. Nyersen nem olyan jó a nyúlhús. 

//Bocsi, ez már megint elég rövidke lett Sad //
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Pént. Jún. 28, 2013 1:38 am

Kicsi Felhő

Látom ahogy meglepődik azon, hogy sziú vagyok, de örülök hogy nem szalad el, vagy támad meg. Épp talán ezért is rossz hogy félvér vagyok...igazán sehova sem tartozom, legalábbis mások ezt látják. A városiaknak sosem leszek eléggé fehér, az indiánoknak pedig sosem leszek eléggé indián. Ha pedig egy komancsal akadok össze máris megnéz, amint kiderül hogy sziú vagyok. Kissé nevetséges nem? Végül csak némán nézem ahogy eltalálja a nyulat.
- Szép volt. - jegyzem meg egy halványabb mosollyal, elhessegetve az előbb felhozott történetem, és felállva indulok is utána, újra füttyentve Yawának, nem akarok hogy elvesszen. Látom tüzet akar rakni, így ledobva a pokrócot a földre segítek neki kisebb, majd nagyobb ágakat összegyűjteni, és két követ is.
- Egyébként mindig erre vadászol? Ha sokat jársz ide, és ölöd meg itt az állatokat, egy idő után el fogják kerülni a helyet... - nézek rá, nem kioktatásnak szánom, nem akarom megmondani mit ne csináljon, csupán megjegyeztem azt amit sejtek, hogy bekövetkezne. Nem tűnik mogorvának, sem ellenségesnek, sőt eddig inkább kíváncsi természetű volt, remélem ez így is marad, nem akarom bántani. Végül leülve az egyik nagyobb faágra, összekotorva pár gallyat lassan aprócska tüzet gyújtok, ahogy a kövekből felpattan a szikra.

//semmi baj, én meg bocs a késésért :/ //
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   Vas. Jún. 30, 2013 1:03 pm

Nem meglepő, hogy döbbenten néztem végig rajta, hiszen félig sziú. Abból a törzsből származik, akik a komancsok, vagyis az én törzsem ellenségei. Igaz, én is tehetek róla, hogy ez így alakult, hiszen könnyedén megtehettem volna, hogy békében éljen a két törzs, de nekem előbbre való volt a saját szabadságom, mint törzsem jóléte. Tudom, hogy rosszat tettem, ezért is bűnhődök egymagam a határokon belül.
Nem vagyok vele ellenséges, hiszen látom rajta, hogy nem törzse hagyományai szerint nevelték, még ha látok is rajta erre utaló jeleket. Nem a törzsében nőtt fel, és nekem éppen elég ahhoz, hogy kételkedjek abban, hogy elítélne engem, mint a többi sziú. Eddig semmi nem utalt arra, hogy megtámadna, és gondoltam ez után sem fog.
A nyulat könnyedén leöltem, majd elindultam táborhelyet keresni.
Dicséretére biccentek egy halvány mosoly társaságában, de már tényleg nagyon éhes voltam, és ha csak arra gondoltam, mennyi idő, mire megsül a hús... Éhen fogok halni.
Figyelem, ahogy segít nekem tüzet rakni, majd kérdése egy pillanatra elgondolkoztat.
- Nem, nem szoktam mindig ugyan ott vadászni. - mondtam, miközben már a nyulat készítettem elő. - Az állatok okosak, tudják, hol vár rájuk a legnagyobb veszély. Nem hagyom el törzsem határait, de nem is szoktam ugyan ott vadászni.
A nyúl, lassan felkerült a tűz fölé, így én is fellélegezhettem végre. Már nem maradok éhen, és végre normális étel is jut a szervezetembe, nem csak gyümölcsök és bogyók.
Elnéztem Fernt, miközben ültem a tűz mellett. Gondoltam, rákérdezek arra a történetre amit elkezdett, de visszagondolva arra az arckifejezésre, inkább csendben maradtam. Nagyon érdekelt a történet, és az, hogy egy fél indián, hogyan tudta elfogadtatni magát az emberekkel annyira, hogy ott élhessen velük. Nem volt titok, hogy én is városba akartam menni, de az emlékek visszatartottak, hiszen megtudtam, hogy hogyan vélekednek a fehérek, az indiánokról, rólunk.
- Mióta élsz a városban?  - kérdeztem csendben, csak hogy megtörjem a közénk beállt némaságot. - Ahogy látom, nem igazán követed néped hagyományait, mégis ott lappang benned mindaz, ami más mint a városiak szokásai. Szóval csak tanultál, még a nyelvünket is beszéled, igaz, kicsit reszelősen, de beszéled. - Nem bírtam ki, muszáj volt egy cinkos mosolyt küldenem felé.

//Játék vége!!!!//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: A kis ivóhelynél   

Vissza az elejére Go down
 
A kis ivóhelynél
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: