Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Sky Palace
Pént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 A fák között

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 4:11 am

Lehet, hogy ezt inkább nem kellet volna említenem neki. Lászlólag nagyon megleptem. Megtorpant és tágra nyílt szemekkel nézett rám, mintha egy gonosz szellemet látna. Elkeseredtem. Na jó, most kell talán abbahagyni ezt a beszélgetést. Aztán összeszedte magát megilletődöttségéből és megszólalt. Szavai nyugtatóan hatottak rám, kedves volt. Bár biztos vagyok benne, hogy ezzel a dologgal egyáltalán nem barátkozott meg. Talán még idegenkedik is majd tőlem.
Egy kedves, hálás mosolyt küldtem felé a próbálkozásáért.
Időközben arra a helyre értünk, ahol a víz alacsonyabban folyt a folyóban. Nagyobb, csiszolt kövek között csordogált át. Kohana itt akart átkelni. Előre ment és könnyedén átkelt a köveken. Utána mentem, nekem sem ment nehezebben és már teljesen elbíztam magam, mikor az utolsó kő kifordult a lábam alól. Halkan felsikoltottam, szemeimet becsuktam és már vártam volna a kemény kő csattanását. De Kohana megragadta a kezem és kirántott a parta, egyenesen magához. Kinyitottam a szemeimet és először a földet bámultam, majd mikor feleszméltem, hogy mi történt, hálás szemekkel tekintettem az előttem álló férfira.
Mikor felnéztem, tűnt fel, hogy milyen közel állunk egymáshoz. Hirtelen gyorsabban kezdett verni a szívem. Talán a hirtelen mozdulattól, de leginkább, mert még sosem voltam ilyen közelségben egy férfival sem.
- Köszönöm - nyögtem ki végül, lányos zavaromban, majd elfordultam tőle és már folytattam volna az utat, mikor neszre lettem figyelmes. Nem mozdultam tovább, szemeimmel kerestem a nesz forrását. Kohana viszont meg is találta. Én is megpördültem, és szembe néztem a támadni készülő állattal. Megrémültem tőle és levegőt is elfelejtettem venni félelmemben. Mire feleszméltem, Kohana újra megfogta a karom és már húzott is maga után. Gondolkodás nélkül futottam a tőlem telhető leggyorsabban, míg egy sziklafalhoz értünk. Veszélyesnek tűnt, de az életösztön erősebb volt bennem, így Kohanara pillantottam és elkezdtem felmászni a falon. Ő is azonnal jött utánam.
A hiúz nem mászott utánunk, lent várt, hátha visszatérünk. Ami számomra elég esélyes volt. Igaz a sok természetjárás megerősített, ez a feladat mégis nagyon nehéznek bizonyult számomra. Lassan haladtam és féltem, hogy nem fogom kibírni a fal tetejéig.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 4:42 am

Épp időben értünk a sziklafalhoz s ahogy jósoltam az állat megtorpant. Nem rohant a vesztébe. Kiya ment előre én pedig mögötte kapaszkodtam fel a sziklákon. Sokuk vágta a tenyeremet s nagyon csúsztak, jobban mint ahogy emlékeztem. Azonban nem volt visszaút ha leesünk halálra zúzzuk magunkat. Nemsokára beértem Kiyat, mellette másztam ő pedig egyre lassabban de követett. Tudtam, hogy így még a cél előtt el fog fogyni az ereje láttam, hogy a keze remegett. Óvatosan felpillantottam, a felén már túl voltunk. Elkaptam a tekintetét s próbáltam valamiféle biztatást sugározni felé. Így sikerült a sziklafal tetejének közelébe érnünk. A tenyerem sajgott ahogy az éles s érdes szikla bőrömbe vájt, kiserkent a vérem. A sziklafal teteje visszahajlott a víz fölé így az utolsó szakasz bizonyult a legnehezebbnek. Alig pár mozdulat mégis igazán próbára teszi a lelkedet. Ekkor már feljebb jártam mint Kiya és a mindennapos vadászat során nyert erőlétem segítségével felmásztam a sziklaszirtre. A nő azonban lemaradt, hasra feküdtem s lenyújtottam érte a karom, hogy átsegítsem a legnehezebb szakaszon. Alaposan ki kellet nyújtóznom, hogy elérjem de végül sikerült. Ha tériszonyom lett volna valószínűleg leszédülök, elég magasra jutottunk. Kiya megragadta a karom s én a másikkal is utána kapva próbáltam felhúzni őt. Sikerült egészen a sziklaszirtig ahol már meg tudott kapaszkodni és a segítségemmel fel tudta húzni magát. Megkönnyebbülve terültem el a forró kövön, kifulladva ziháltam akárcsak a kaland másik résztvevője. Végül mosolyogva ültem fel s néztem a lányra.
- Ez meleg volt – vigyorogtam majd felcsillanó szemekkel hátra fordultam. Csodálatos látvány tárult elénk, a hegy teteje zöldellő fűvel volt borítva s innen a messzeségben lévő várost is be lehetett látni. A túloldalon pedig emlékeim szerint egy vízesés is volt. Már emlékszem miért szerettünk annyira ide jönni, a vízesés tetejéről ugráltunk a folyóba... újra meg újra.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 9:34 am

Erőt és lelket próbáló feladat volt feljutni a fal tetejére. Sok időbe telt mire megszoktam az éles sziklák vágását és csúszósságát. Többször meg-megcsúszott a lábam vagy a kezem, és ilyenkor az alattunk köröző vadállat felmordult. Ilyenkor lassan kifújtam a levegőt, koncentráltam, és sikerült újra megtalálnom egyensúlyomat, majd másztam tovább. Nem csak a bőrömet vágták fel a dárdahegyes sziklák, de a ruhámat is felszakították pár helyen.  
Az erőm már fogytában volt, akárhogy próbáltam lenyugtatni magam, szívemet hatalmába kerítette a halálfélelem. Kezeim már remegtek, ahogy tőlem telhetően próbáltam kiszorítani magamból az utolsó energiákat is.
Kohana bíztató tekintete sokat segített, hogy a lelkierőm megmaradjon.
Már közel volt a cél, mikor éreztem, hogy én nem fogom tovább bírni. Felpillantottam és Kohana kezeit láttam, amint felém nyúlnak és felsegítenek az utolsó szakaszon, fel egészen a sziklafal tetejére.
A hátamra feküdtem, kapkodtam a levegőt és erősen ziháltam. Hosszú percekig feküdtem ott szótlanul, amíg kezeim remegése abbamaradt és én újra visszanyertem az erőmet.
Kohanara néztem széles mosollyal. Túléltük!
- Az nem kifejezés.
Kohana elfordult és én mindenképp meg akartam köszönni neki, amit tett, így hát nagynehezen én is felültem, majd odamásztam mellé.
- Kohana - kezdtem volna bele, de akkor megláttam az előttünk elterülő tájat. A gyönyörű nem volt elég kifejezés rá. Olyan magasan lehettünk, mint ahogy a sasok szállnak. Az egész vidék láthatóvá vált előttünk.
Alattunk a réten vadlovak legelésztek, a csikók pajkosan futkároztak a ménes körül. Mellette az erdőben sosem állt meg az élet. A fák lombjait fújta a szél, néha egy-egy kis állat kiszaladt a levelek takarása alól élvezni a napfényt, majd visszaszaladt. Messze a távolban még a népünk tipijeit is véltem felfedezni.Arrébb nézve az a folyó csordogált, ahonnan elindultunk és a másik oldalon már óriási vízeséssé nőtt.
- .. ez gyönyörű. - Fejeztem be teljesen elkábulva a látványtól. Amint a mondatot befejeztem, a szél belekapott a hajamba és el sem engedte jóideig. Élveztem ahogy simogat, és hűt a forróságban.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 9:31 pm

Ahogy engem Kiyat is elvarázsolta a látvány, nem volt mindennapi. Az én szemem a városon akadt meg, szívemet ismét sötét szomorúság lepte el. Mindez a csoda a miénk, mi megtanultunk élni vele de a fehér ember el fogja pusztítani. Nem akar vele élni, sokkal inkább ellene. Hatalmas sziklákat gördít maga elé, a sápadt arcú mindig értelmetlenül cselekszik. A nő hangja rázott vissza a valóságba, tekintetem felé kaptam. Most is igazán szép volt, elbűvölte a látvány és ez halvány pírt csalt finoman formált arcára. Telt ajkai mosolyra húzódtak, barátságos szemei úgy csillogtak akár egy gyermeké s mindezt a remekművet ébenfekete haja foglalta keretbe. Igazán vonzó nő volt, minden szituációban más és más tette azzá de kivétel nélkül mindig az volt.  Nem értem, hogy nem vettem észre ezt eddig...
- Sokszor felmásztunk ide kiskorunkban Skahval és Ohitekahval - néztem el a vízesés irányába. Egy sóhajt követően megfordítottam a kézfejem, hogy szemügyre vehessem a tenyereimet. A sebek közel sem voltak olyan vészesek mint gondoltam de azért nem ártott volna nekik egy kitisztítás.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 10:00 pm

Miután én kigyöngyörködtem magam a tájban, Kohana tekintetét követtem. Messze a távolban megpillantottam azt, ami elrontotta az egész idilli képet. A fehérek városát. A férfi szemeiben tükröződött lelkének szomorúsága és értetlensége. Láttam, hogy félti tőlük azt, amit a Nagy Szellem mindannyiunknak adott. El fogják pusztítani. Erre a gondolatra én is elszomorodtam. Valahogy ezt meg kell akadályoznunk. Talán ha minden fehér láthatná azt, amit mi és értené a szél suttogását... talán ha rájönnének, hogy a pénzüket és az aranyukat nem lehet megenni.. Talán tudnánk egymás mellett élni békében és boldogságban, ahogy egykoron apáink éltek. De ehhez nekünk kell felnyitnunk a szemüket, mert az ő szemeik vakok és füleik süketek a természet hangjaira.
Magamban nyugtáztam, hogy törzsemet ismerve ez az idő sosem fog eljönni.
Újra Kohanara pillantottam, a kezeit nézte.
- Hiszen te vérzel! - állapítottam meg aggódva, kezeit ellentmondást nem tűrően az ölembe vettem és megvizsgáltam a sebeket. Egyáltalán nem voltak kicsik, sőt volt, ami szinte a húsáig mélyedt.
Nem messze mellettünk egy kis bokor próbált növekedni a sziklaszirt tetején. Egyedül, magányosan. Nem sok lehetősége van az életre, itt fent. Viszont levelein harmatcseppek verték vissza a tűző nap sugarait. Tökéletes.
Pár ilyen levelet letéptem, a még reggeli harmattal kitisztítottam Kohana sebeit. A lábamra erősített bőrszíjon a tokban, ahol a kis tőrömet is tartottam, száraz gyógynévenyek is voltak. Kiválogattam belőlük, ami most ide kell és a kezére terítettem. Itt a sziklák ormán nem sok olyan dolog nőtt, amivel be tudtam volna kötözni a kezét. Körülnéztem, de semmi. Viszont az én ruhám alja már így is félig leszakadt a hegyes szikladaraboknak köszönhetően, hát leszakítottam belőle egy darabot. Így sem lett rövid, combközépig ért nagyjából. Azzal a darab vékony bőrrel pedig átkötöttem a kezeit. Rátettem a kezem, becsuktam a szemeim és a szellemeket kértem, hogy segítsék a seb mihamarabbi gyógyulását. 
Ezután arcomat Kohana felé fordítottam, kedvesen és hálát tükröző szemekkel néztem rá.  
- Az előbb meg akartam köszönni a segítségedet. Nélküled már nem élnék.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 10:55 pm

Hiába ellenkeztem Kiya az ölébe húzta kezeimet és vizsgálgatni kezdte. Kissé kellemetlenül éreztem magam de kíváncsiságom erősebb volt ennél az érzésnél. Érdeklődve néztem a lány mozdulatait, gondosan s gyengéden tisztította ki a sebet a leveleken táncoló harmatcseppekkel majd a lábára erősített tokból különböző növényeket vett ki. Nem ismertem mindet de legalább a feléről tudtam, hogy mire való. Szükségünk van a növények s köztük a gyógynövények ismeretére is a több napos, hosszabb vadászatok során. A sérüléseket időben és jól el kell látni azonban ez a jelenlegire nem volt érvényes. Egy vadász számára ez nem nagy dolog, ennek ellenére a szívem mélyén örültem neki, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Egy férfi sem utasítaná vissza egy ilyen nő ujjainak finom érintését. Mikor lehunyta a szemeit halványan elmosolyodtam, olyan gyorsan felnőttünk s megváltoztunk... mindannyian.
- A népemből való vagy meg kell téged védenem, segítenem kellett - válaszoltam köszönetére a lehető legszemélytelenebbül. Mintha nem lenne számomra különleges, más mint a népünkből való nők. Persze nem volt az, egyáltalán nem...
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Szer. Júl. 10, 2013 11:47 pm

Kohana hirtelen nagyon távolságtartóra váltott, de vélülis nem számítottam más reakcióra. Igazándiból semmilyenre sem számítottam. Legfeljebb egy vállvonásra, vagy hasonló jellegtelen dologra. A férfi arcát fürkésztem. Értelmet sugárzó, gyengéd szemei most nem mutatták meg gondolatait. Arca vonásai most nyugodtnak tűntek, nem láttam jelét annak a zavartságnak, mint mikor találkoztunk. Ezen elmosolyodtam, örültem neki, hogy nem gondol most a problémákra.
Lassan én is megnyugodtam az előbbi élmények után. Magamra néztem. Igen, ezt majd össze kell varrnom otthon.
A szél most kicsit hűvösebben fújt, mint nemrég. A napra néztem. Sok idő eltelhetett, mióta elindultunk a folyótól. Fel sem tűnt.
Ahogy néztem a messzeségbe, észrevettem, hogy két ember tart felénk az erdőn át. A fák sűrűjétől nehezen láttam, de sikerült felismernem Kohana barátait. Egészen a sziklafal aljáig jöttek.
Némán a férfihoz fordultam. Addigra már ő is észrevette őket. Valószínűleg lassan kezdődik a vadászat.
- Talán jobb, ha én elmegyek, mielőtt ideérnek. - mosolyodtam rá. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a barátai előtt, bár ők már biztosan megláttak engem is, ahogy Kohanat.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Csüt. Júl. 11, 2013 12:32 am

Odalent megpillantottam Skaht és Ohitekaht, ordítottak ugyan de nem értettem tisztán mit mondtak. A kezeiket magasba emelve integettek nekünk ezen elnevettem magam.
- Ugyan már. Persze ha ez neked kellemetlen... - néztem a lányra majd elhúztam a kezeimet és felpattantam a szikláról.
- Csak egyetlen út vezet le - mosolyodtam el sejtelmesen majd a vízesés irányába biccentettem. Mielőtt még Kiya ráeszmélt volna a helyzet komolyságára megragadtam a kezét és felhúztam a földről. Aztán elengedtem és átrohantam a vízeséshez, egy nagyobb sziklán álltam meg közvetlenül a vízzuhatag mellet. Egy lélegzetvételt követően pedig elrugaszkodtam harci kiáltást hallatva. Csodálatos érzés volt szállni, repülni s mindent elfeledni mi a földhöz köt. Becsapódva a vízbe hirtelen lehűlt a testem. Egy vízalatti bukfencet követően lábaimmal el tudtam rugaszkodni a folyó fenekétől s nemsokára már ki is bukkantam a habok közül. Eztán kiúsztam s felhúztam magam a partra. Skah és Ohitekah közben odarohantak és meglapogatva a vállam köszöntöttek.
"- Hol hagytad a hölgyikét? - kérdezte Ohitekah, felkeltem a földről majd felmutattam a hegy tetejére. Mindhárman izgatottan felnéztünk várva a becsapódást. Kíváncsi voltunk vajon megteszi e...
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Csüt. Júl. 11, 2013 12:53 am

Skah és Ohitekah lent borzalmas hangzavart csináltak és úgy ugráltak mint a kismajmok. Felnevettem, elég vicces volt. Kohana nem akarta, hogy elmenjek, ez kedves volt tőle. Ő gyorsan felpattant, szemeimmel követtem lépéseit, majd utánamentem. Mire leugrott én már szinte mögötte álltam. Letörölhetetlen vigyor volt az arcomon. Kohana egy hangos kiáltással leugrott, majd a vízben landolt. Láthatólag nem esett baja. Letekintettem a magasból. Elég messze van a víz, sokat kell odáig zuhanni, de nem bántam. Ilyen magasról mondjuk még soha nem ugrottam.
Odaálltam a szikla szélére, leintettem a parton álló három férfinak, hogy ne aggódjanak, megyek már.
Felnéztem az égre.
- Én is szállok veletek - suttogtam, majd elrugaszkodtam a szikláról. Hajamba beletépett a szél.
Tökéletesen érkeztem. A víz teljesen befogadta a testem, egyáltalán nem fájt. A víz alatt eltöltött néhány másodperc után feltörtem a felszínre. Egy erős fejmozdulattal hajamat is hátra tudtam rendezni. Kisétáltam a vízből.
- Skah, Ohitekah. - üdvözöltem őket széles mosollyal. - Már kezdődik is a vadászat? - érdeklődtem. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fog telni az idő Kohanaval.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Csüt. Júl. 11, 2013 1:11 am

Kiya nem sokáig tétovázott, alig tekintettünk föl már ugrott is. Mikor a vízbe érkezett alig háborgatta fel felszínét, tökéletes landolás volt. Kisvártatva felbukkant majd kiúszott a partra ahol is a kisétálást követően köszöntötte barátaimat. Skah egy jó darabig nem kapcsolt, lefagyott a látványtól. Valószínűleg ugyanaz volt a gondja, mikor lett ez a nő ilyen gyönyörű? Valamiről nagyon lemaradtunk.
"- Igen vissza kéne érni, a többiek már várnak - magyarázta Ohitekah. Skah végül köszönés gyanánt bólintott. Szokatlan reakció volt ez egy hozzá hasonló izgága, állandóan a száját jártató fickótól.
- Velünk tartasz vagy folytatod a túrát? - kérdeztem Kiya szemeibe nézve. A válasz némileg egyértelmű volt tekintve, hogy a vadászat alatt általában nem tanácsos a nőknek idekint tartózkodni. Ezért Ohitekah meg sem várta a választ megfordult s visszaindult otthonunk felé. Skah is így tett majd én és Kiya is követtük őket. Nemsokára felborult a sorrend, Ohitekah sétált Kiya mellett mi pedig hátul Skahval.
'- Az öreg biztos magának tartogatja őt - veregetett oldalba suttogva mire mindketten harsányan felnevettünk.
- A vén kujon - kontráztam nevetés közepette. Közben Ohitekah érdeklődni kezdett Kiyatól.
"- Hogy kerültetek fel oda? Csak úgy felmásztatok? - nézett értetlenül a lányra.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Csüt. Júl. 11, 2013 6:50 am

Láthatólag megleptem őket azzal, hogy leugrottam. Miért mégis mire számítottak? Hogy hercegnő módjára fogok segítségért kiáltozni? Az elég megalázó lenne. Azért titokban egy icipicit büszke vagyok magamra. 
Skah úgy viselkedett, mintha még sosem látott volna élő embert. Elég furcsa volt, dehát én márt feladtam, hogy kiigazodjak a fiúkon.
Kohanara néztem majd válaszoltam neki.
- Persze, visszamegyek veletek. 
Úgyis elég dolog van még otthon. Elindultunk hát vissza a táborunkba, hogy a férfiak elindulhassanak vadászni. Először Kohana jött mellettem, előttünk két barátja. Néha váltottam vele egy-egy mosolyt, de már nem nagyon beszéltünk.
Őszintén szólva sajnáltam, hogy már mennie kell. Aztán Ohitekah lépett mellém, Skah és Kohana lemaradtak kicsit.
A férfi érdeklődött, mit kerestünk a sziklafal tetején, mire én elmeséltem neki, hogy szaladtunk el a nőstény hiúz elől. Érdeklődve figyelte, ahogy mesélek, de valami mást is láttam a szemében. Mintha közben elkalandozna. 
Lassan visszaértünk a táborba, elköszöntem a srácoktól, majd a sátrunk felé vettem az irányt. 
Peta már a sátor előtt fekve várt. Vadászatkor mindig a táborba hoztam, hogy véletlenül se lőjenek rá, azóta pedig már megszokta, hogy ilyentájban itt van. Mikor meglátott, felém szaladt és felugrott rám. Megtermett hím állat volt, ezzel a mozdulattal mindig hátraborított, de már megszoktam. Nevetve csiklandoztam meg az oldalát, majd miután kijátszottunk magunkat visszavonultam a sátorba és a napi teendőimmel foglalkoztam.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A fák között   Kedd Júl. 16, 2013 9:51 pm

Az út meglepően gyorsan telt bár tény, hogy nem olyan gyorsan mint a Kiyaval átélt kaland során. Skah különböző sztorikkal szórakoztatott míg az előttünk haladó párosnál a nő bizonyult aktívabb társalgó partnernek. Visszaérkezve a táborba elköszöntünk Kiyatól majd csatlakoztunk a vadászokhoz. Mivel apám még nem volt jelen nem indulhattunk így jómagam elszakadtam a csoporttól. Nem messze a tepeenktől Chumani legelészett odasétáltam hát hozzá és végigsimítottam izmos nyakát. Sértődött tekintettel nézett fel rám s orrát felhúzva rántotta el a fejét mire halványan elmosolyodtam. Valahogy sejtettem... nincs ínyére a fehér ember.
- Sajnálom és tudom, hogy nem így kellett volna tennem – suttogtam s engesztelően felborzoltam sörényét mire tekintetét rám szegezve dobbantott lábával. Az a fránya büszkeség...

//A préri/ Sziú törzs/ Nagy tábortűz//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: A fák között   

Vissza az elejére Go down
 
A fák között
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: