Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Sky Palace
Pént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 Kicsiny tisztás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Kicsiny tisztás   Csüt. Jún. 06, 2013 7:51 am

Hamarosan...
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Kedd Jún. 18, 2013 1:00 am

Billy & Camel


Már majdnem másfél hete nem láttam Billy-t. Először szomorú voltam emiatt, de szerencsére Ethan, a bátyám feldobta a hangulatom, így már vidáman indultam el szokásos cowgirl ruhámban éjszakai kirándulásomra a tisztásra, ahol Bill és én találkozni szoktunk.
Lágyan fújt a szél, épp annyira, hogy kellemessé tegye a nyári éjszakát. Egy felhő sem volt az égen, így a Hold és a csillagok együttes fénye ezüstössé varázsolta az egész tisztást. Avitar nyugodtan legelészett, de amint felé nyújtottam egy almát elfelejtett mindent és hozzám rohant. Mindig is imádta, én pedig sosem tagadtam meg tőle.
Az oldalának dőltem, és ábrándozva fürkésztem az eget. Reméltem, hogy itt lesz. Bár nem beszéltünk meg semmit, mégis...vártam, hogy előbújjon a fák közül. Tudtam, hogy ostoba vagyok...hiszen Ő a Veszett kutyákhoz tartozik, ráadásul...én csak egy kislány vagyok, reméltem, de mégsem hittem igazán, hogy valóban táplál irántam érzéseket. Én szeretem, ebben olyan biztos voltam, mint ahogy a tisztáson álltam, mégis annyi kétely lobogott bennem. Minduntalan arra gondoltam milyen lehet a csókja, az érintése...sok olyan dolog megfordult a fejemben, amiknek soha nem szabadott volna. Rockwood vagyok, és az apám egyre többet beszélt a házasságról nekem, és a testvéreimnek is. Már elkezdte a keresgélést, gazdag és befolyásos férjet akart szerezni nekem, ami ellen minden porcikám hevesen tiltakozott. Még ha Billy szeret is, tudtam, hogy soha nem lehetünk igazán együtt, pedig mindennél jobban szerettem volna.
A gondolataim kusza folyamából Avitar zökkentett ki. Fejével megbökdösött, azt akarta, hogy simogassam. A fejére csúsztattam egy kezem a másikkal pedig elővettem a nyeregre erősített táskából egy újabb almát.
-Parancsolj szépségem! -mosolyogtam rá, aztán énekelni kezdtem. Avitar felnyerített, mire egy pillanatra abbahagytam.
-Hééé...nem tetszik? -nyújtottam ki rá a nyelvem, aztán megpaskoltam az oldalát, de folytattam a dalt. Közben táncolni is elkezdtem, hogy szórakoztassam a lovam. Itt úgy sem néz senki bolondnak, hiszen ide tényleg senki nem jár. Eldugott hely az erdőben, itt tényleg önmagam lehetek. A hangom hangosan zengett, Avitar pedig úgy pislogott rám, mintha ténylegesen szórakoztatná a látvány. Én jól éreztem magam, és reménykedtem abban, hogy az éjszaka ennél csak jobb lesz...
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Szomb. Jún. 22, 2013 11:57 am

Némaságba burkolózva, a székemet a falnak döntve figyelem a csehó vigadó vendégeit. Van aki iszik, van aki kártyázik, bulizik, vagy valami cafkát próbál felszedni több kevesebb sikerrel. Az egész hely bűzlik, és olyan füst van, hogy vágni lehetne, mint ahogy az megszokott a Rockwoodhoz hasonló porfészkekben. Persze a példa nem teljesen igaz, hiszen az egész világon, még a legmodernebb városokban is lehet találni olyan helyeket, ahová a civilizáció szaga még nem ért el, vagy esetleg tudatosan tartják távol magukat tőle. Sokan elkerülnék, de igazából üde színfoltjai az ilyen helyek az életnek. Na meg persze néha kell egy kis kikapcsolódás, hogy az ember feltölthesse magát és szórakozzon egy jót olyan dolgokkal amiket szeret, vagy amiket éppenséggel ki nem állhat. Róka a pultnál áll, és úgy próbál meg némi információt szerezni az illetőről akit keresünk, miközben én az asztalomat körülvevő társaságokat figyelem, hátha elejtenek valami értékes információmorzsát amit mi éppenséggel fel tudunk használni előbb vagy utóbb valamelyik célunk eléréséhez. A napok óta történő várakozás és szervezkedés végül megéri a hasznát, ugyanis célpontunk megjelenik eme szent helyen, és néhány percnyi csevegés után a privát helyiségek felé veszi az útját egy dekoratív kis szőkével akit lefizettünk, hogy tegye meg nekünk ezt a szívességet. Pár pillanattal később Róka is elfordul a söntéstől, és a kalapját felém emelve követi az illetőt. Innentől kezdve az én dolgom véget ért a hullát pedig majd megtalálják a szemetesben. Nyugodt szemmel figyelem mikor belép kettő a helyi fogdmegek közül. Bár csatlakoztam a megharapott kutyákhoz, a városban még sose látták az arcomat legalábbis úgy, hogy felismerjenek és beazonosíthassanak a többi gyilkos közé Ami jó, hiszen így többször meglátogathatom Camelt és vigyázhatok rá anélkül, hogy bárkinek feltűnne cselekedetem. Rendelek még egy pinttel és gondolataimba merülök, miközben lassan tüntetem el az alkohol eme formáját. Merengésemből a kakukkos óra újabb fülsüketítően idegesítő kaukkolása ébreszt fel, mely jelzi, hogy elérkezett az idő a távozásomhoz. Menet közben néhány érmét dobok a pultra ezzel rendezve a tartozásom, az ivó előtt pedig elkötöm kedvenc Pacim visszatartó kötelét az itatótól, és a hátára pattanva kezdek vágtatni a kedvenc titkos találkahelyünk felé. Imádom, hogy ilyen későn is képes elszökni csak azért, hogy velem találkozhasson, pedig tudja, hogy ha lebukunk akkor neki is annyi nem csak nekem, de nem érdekel jelen pillanatban különösebben. Gyorsan haladok, csak a végén lassítok és fogom vissza paripám lépteit, hogy még véletlenül se hallhassa meg érkezésem. Azonban mint kiderül erre igazából nem is lenne szükségem, hiszen már eléggé távolból meghallom édes hangját, ahogy valami dalt dúdol. Mikor érek megállok egy fa mögött, és onnan figyelem, miközben egy gonosz terv jut eszembe. Leoldom lasszóm a nyeregkápáról, és néhány pillanatnyi célzás után eldobom, hogy fontosan felsőtestén landolhasson kezét a törzséhez préselve. A következő pillanatban pedig mellé ügetek, és a lovam tetejéről bámulok le.
- Ejnye… ejnye. Nocsak egy édes kislány az erdőnek ezen részén teljesen egyedül a sötét éjszakában. Hát nem hallottad mik szoktak történni azon lányokkal akik bemerészkednek ide, mikor a nagy szellem uralja a tájat?- Fölényes mosollyal az arcomon szállok le  Paci hátáról, hogy közelebb lépve gyengéden végigsimíthassak arcán. Ezután elrendezem magamnak a fekhelyem, és kényelmesen elheveredek rajta, hogy vagy öt percig csak csendben heverészhessek, miközben ő továbbra is összelasszózva áll a nyeregkápához kötve. Élvezem a helyzetet ez tény és nem is tagadnám le sosem, látni rajtam.
- Na mi az édesem? Talán nem tetszik az álldogálás?- Vad mosollyal nevetek rá, de fülem botját se mozdítom, hogy megszabadítsam.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Szer. Jún. 26, 2013 10:47 pm

Billy & Camel


Ahogy a dal egyre inkább a végéhez közeledett, a hangom is kezdett elhalkulni. Valójában azt is kezdtem belátni, hogy nem túl jó ötlet ilyen hangosan énekelni, még itt sem...okulnom kellett volna már az eddigi kalandjaimból. Amikor épp nem Billy-vel találkoztam, a kiruccanásaim valahogy mindig életveszélybe sodortak. Nem is értem magam. Pontosan tudom mennyit kockáztatok egy egy szökéssel, mégis, akárhányszor mérlegelem a dolgot, arra jutok, hogy megéri.
Közelebb mentem Avitarhoz, aki láthatóan élvezte a rögtönzött kis show-mat. Nagyot nyerített, aztán nem foglalkozott tovább velem, békésen legelészni kezdett. Elmosolyodtam. Szeretett itt lenni, sokkal jobban, mint az istállóban, vagy a karámokban. Nem szerettem őt korlátozni, és mindig igyekeztem, hogy ő se érezze úgy, hogy megteszem.
Most már halkabban dúdolva, és úgy táncikálva vártam. Hogy mire? Talán valami csodára. Akárhányszor reménykedve körbenéztem, arra gondoltam milyen lenne újra látni Őt. Sokszor járt a fejemben Bill. Az arca, a hangja, a szavai, a mosolya...úgy éreztem, ezeket soha nem fogom elfelejteni. Rá kellett jönnöm, hogy nemeshez képest rettenetesen szentimentális vagyok.
Elkalandoztam. Ez abból is látszik, hogy semmit nem vettem észre Billy kis tervéből. Másodpercek alatt lettem szabad nemesből rab. A kötél körém fonódott, nem nagyon tudtam tőle mozogni. Egy pillanatra megijedtem, és már majdnem korholni kezdtem magam amiatt, hogy ismét sikerült beletenyerelnem valamibe.
Nyugodt és boldog sóhaj hagyta el ajkaim, mikor megláttam mellém lovagolni Őt.
-Nem hiszek a dajka mesékben. -vigyorogtam rá, de kissé dühös pillantással is illettem, amiért megkötözött. Valójában sosem voltam biztos a szándékaiban, ezért a lényem egy aprócska részében felmerült az, hogy ez nem csak játék...Billy rájött, hogy Rockwood vagyok, nagyot kaszálhatnak rajtam a Veszett Kutyák, és sarokba szoríthatják a várost. Igyekeztem elhessegetni ezeket a sötét gondolatokat. Nem hittem, hogy ilyet tenne. Ő nem. Szeretem, és vagy nagyon jól hazudik, vagy ha minimálisan is, de én is fontos vagyok neki. Nem tenne ilyet. Rossz gondolataim hamar távoztak, sikerült meggyőznöm magam arról, hogy nem ártana nekem.
Amint Billy lefeküdt, engem kényelmetlenül megkötözve hagyva, Avitar is felkapta a fejét, Bill mellé sétált, és az orrával bökdösni kezdte.
-Jobban tetszene, ha nem onnan néznél. -kacsintottam rá, és fészkelődni kezdtem, hátha megkönyörül rajtam a lasszó és enged a szorításból.
-Mondd csak...mit kérsz cserébe a szabadságomért? -kérdeztem csak úgy, mindössze apró felvetésként.
Örültem, hogy itt van. Legszívesebben megöleltem volna, és megkérdeztem volna, mi történt, hogy ennyi ideig felém se nézett, de nem tettem.
Egyrészt, nem nagyon volt rá lehetőségem, tekintve a kötelet, másrészt meg...talán csak elfoglalt volt, ha pedig nem, akkor nem akartam hallani, hogy egyszerűen csak nem hiányzott neki a társaságom. Igen, homokba dugnám a fejem, de néha kell a hazugság az igazság helyett, ha az igazság túlságosan fájna.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Szomb. Jún. 29, 2013 11:33 am

- Még szép, hogy nem hiszel a dajkamesékben. Helyettük hiszel teljesen más fura és lényegtelen dolgokban. Hiszen ha nem hinnél, nem lennél most itt ezen a szent helyen sem, és akkor nem kerültél volna ekkora bajba, aminél nagyobba egy fiatal nemes hölgy nem kerülhet. Hiszen ha ez a csúnya bandita most fogja magát és kihasználja a helyzetet akkor az egész város azon a bizonyos hölgyön fog nevetni. Ráadásul ez még csak a jobbik eset.
Végülis jobban belegondolva tényleg igaz amit mondok, hiszen ha egy másik bandita lenne a helyemben, akkor most szépen megerőszakolná őkelmét, és jobbik esetben csak ennyi lenne, ha nagyon olyan kedvében lenne akkor akár meg is ölné. Hiszen egy Rockwooddal kevesebb, ami Veszett Kutyáknak csak jó. De én azt hiszem más vagyok, kevésbé gonosz és állatias. Ráadásul szeretem is, vagy valami hasonlót érzek azon a helyen ahol a szívemnek kellene lennie. Szóval én rendes vagyok, és nem használom ki a szituációt. Annyira… Hiszen ha jobban belegondolunk akkor az, hogy meglasszóztam nem éppen a legudvariasabb dolog. De azt hiszem rendes leszek és megmutatom neki, hogy nem kell félnie tőlem mert nem fogom bántani. Sőt sokkal inkább kedves leszek hozzá és eloldozom majd valamikor. Mindeközben ahogy ezen gondolkozok lova hozzám lép és orrával kezd bökdösni. Felnyúlok hogy gyengéden simítsak végig arcán, majd halkan füttyentek egyet, mire hű paripám Paci is mellénk léptet és immár a két ló egymással van elfoglalva én pedig visszatérhetek arra amire eredetileg is terveztem, hogy figyelni fogok az este folyamán. Ujjaim a lasszó végével játszadoznak, miközben gonosz mosollyal az arcomon figyelem áldozatom tevékenykedését.
- Lehet neked jobban tetszene, de nekem tökéletesen megfelel így is, ráadásul hiába erőlködsz tudok annyira jól dobni, hogy az a csomó ne essen le rólad, míg én úgy nem rendelkezem.- Kérdésén úgy teszek mintha gondolkoznom kellene, morfondírozós arcot vágok, miközben magamban már természetesen tudom a választ, már akkor tudtam mikor elfoglaltam a pozícióm. Mégis el kell telnie néhány percnek, mire megtudja a válasz.
- Nos van néhány dolog amit meg kell tenned, és akkor szabadon foglak ereszteni mint a madár, ráadásul többet látnod sem kell majd. Szóval a legfontosabb, hogy el kell hoznod nekem Rockwood bankjának a kulcsát amire szükségem van, hogy vér nélkül ki tudjam rabolni. Ezen kívül még szükségem van apád összes vagyonára és a legféltettebb kincsére is.- Na persze nem akarok én bankot rabolni, bármennyire is kijöhetne, hogy csak azért másztam rá Camelre mert ezáltal közelebb kerülhetek a város leigázásához, az igazság az, hogy talán többet érzek iránta mint egy egyszerű lány iránt, de ezt még magamnak sem merem bevallani éppen ezért próbálom ilyenekkel lerázni magamról a kedvességet és gondoskodást, melyek megpróbálnak feltörni bennem. Mindenesetre miközben ajkaim ezek a szavak hagyják el, ujjaimmal lassan felezem meg a közöttünk lévő távolságot, a lasszó fokozatos húzásával, míg végül felettem nem áll, hogy egy utolsó finom rántással húzhassam törékeny testét magam mellé. Közel hajolok hozzá, hogy szinte már összeérünk. Néhány pillanatig csak bámulom és gyönyörködök benne, míg végül egy apró csókot nyomok cseresznyepiros ajkaira.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Vas. Jún. 30, 2013 5:30 am

Billy & Camel


Nem gondolkodtam túl sokat a szavain. Persze, teljesen igaza volt, de bármennyire is kételkedtem abban, hogy érez e valamit irántam egy valamit tudtam, mégpedig azt, hogy nem bántana. Bízom benne, még akkor is, ha emiatt én tűnök a világ legostobább, legnaivabb kislányának. Tudtam, hogy bandita, azt is, hogy a családom gyűlöli a fajtáját, a banditákat, és leginkább a Veszett kutyákat...de hogy is parancsolhattam volna az érzéseimnek? Valami hozzá vonzott, valami olyan, amit nem tudtam definiálni, de nem akartam elengedni. Néha úgy éreztem, hogy a családommal is szembeszállnék, ha szükség lenne rá. Ők sosem értenének meg. Az apám folyamatosan a házasságról beszélt, pedig ha tudná...ha tudná, hogy sosem fogok férjhez menni úgy, hogy nem vagyok szerelmes. Már így is sokszor csalódott bennem szeleburdi, engedetlen jellememnek köszönhetően, nem akartam újra megbántani, de tudtam mit érzek Billy iránt, és ez túl erős volt ahhoz, hogy engedelmeskedjek apámnak.
-Nem lényegtelenek, nekem fontosak. -mosolyodtam el, de aztán tovább hallgattam, amit mond.
-És ha én bízom ebben a csúnya banditában? -néztem egyenesen a szemeibe. Tudtam, hogy bármit tehetne velem. Kihasználhatna, megölhetne, elvehetne mindent, ami kedves nekem, de tudtam...éreztem, hogy nem tenné. Sokszor kételkedem, most is vannak apró kétségeim, de pusztán azért, hogy ne nevezhessenek ostobának, mert belül éreztem, hogy Billy jó ember, és nem véletlenül van most itt.
Határozottan nem élveztem, hogy megvagyok kötözve és nem tudom mozgatni a kezeim. Próbálkoztam, de semmi, a kötél nem lazult, úgy tűnt ragaszkodik hozzám, bármennyire erőlködtem, nem akart tágítani.
-Avitar! -kiáltottam neki, mikor abbahagyta Billy piszkálását, és a lovával kezdett el foglalkozni. Ő csak néhány másodpercre rám pillantott, majd folytatta a másik lóval való ismerkedést...Chh...így bízzon az ember a lovában. Most igazán hihetné azt, hogy veszélyben vagyok, és segíthetne, bár elégszer találkozott már Bill-lel ahhoz, hogy ne féltsen tőle, még ha ő maga egész tartózkodóan viselkedik is vele.
A kijelentésére elhúztam a szám, és kinyújtottam rá a nyelvem. Tudom tudom, úri hölgy ilyet nem csinál, de én Camel vagyok, és a két fogalom nem mindig egyeztethető össze, annak ellenére sem, hogy társaságban kifogástalan a modorom. Szerencsére nem hiszem, hogy színlelt úriaskodással levehetném a lábáról a tőlem nem messze lévő banditát, mindig úgy éreztem, hogy önmagam lehetek mellette, még ha ez rettenetesen közhelyesen is hangzik.
Elnevettem magam a szavai hallatán.
-Csak ennyi? -kérdeztem cinikusan, de újabb kérdés merült fel bennem. -Mi lenne apám legféltettebb kincse? -vontam fel a szemöldököm.
-Egyébként miért tenném meg, ha utána nem látnálak? -húztam itt már kedves, őszinte mosolyra a szám, és abbahagytam a nevetést.
Lábaim szinte maguktól indultak el felé, mikor éreztem a kötél húzását. Szinte másodpercek alatt kerültem mellé, elég közel ahhoz, hogy a szívem hevesebben kezdjen dobogni. Képtelen voltam letörölni a mosolyt ajkaimról, miközben íriszeit kémleltem. Egyre közelebb kerültek az ajkai az enyémekhez. Izgatott voltam. Annyiszor elképzeltem már milyen lenne megcsókolni, és...szinte el sem hittem, hogy apró csókot hintett az ajkaimra. Mintha a legszebb álmomba kerültem volna, csak féltem, hogy ez puszta hallucináció.
Elpirulva pislogtam rá, pedig ez sosem volt rám igazán jellemző.
-Billy...-suttogtam halkan, mert mást képtelen voltam mondani.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Szer. Júl. 03, 2013 7:06 am

Őszintén szólva sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire bele fogok esni egy kislányba. Bár ide talán nem is a beleesés a legjobb szó, hanem sokkal inkább a szerelem vagy valami hasonló amit érzek, és ez nem jó. Hiszen én jelen pillanatban bandita vagyok, és az érzéseimről csak Róka és Vándor tudnak, ők pedig hallgatnak mint a sír, megbízom bennük hiszen lényegében vértestvérek vagyunk. Viszont ettől függetlenül a kis titkunk úgysem maradhat titokban, egyszer meglát minket valaki és egyből ki fog derülni, akkor viszont többet nem találkozhatunk. Magammal viszont nem vihetem, hiszen fiatal még  ahhoz, hogy olyan kóborként éljen mint én. Ráadásul nem is neki való a vad és kemény élet, akkor elveszne az a gyermeki ártatlansága ami most megvan, és ami talán olyan vonzóvá teszi. Ráadásul ha Patrick tudomást szerezne róla akkor aduként felhasználhatná ellenem, ezáltal elszalasztva a lehetőséget, hogy megölhessem. De ezek a gondok elég ha engem nyomasztanak a lánykának semmit sem kell megtudnia belőle, nem szeretném elrontani a boldogságát. Ajkaink néhány pillanatig még mozdulatlanul pihennek egymáson, mielőtt elválva újra távolság kerülne közénk. Mosolyogva simítok végig elpirult arcocskáján, és egy apró puszit nyomok orrának hegyére, miközben tekintetem egy pillanatra sem veszem el övétől, csak mutatóujjam helyezem ajkaira ezzel intve néma csendre hiszen ilyenkor felesleges a beszéd sokkal fontosabb, hogy kiélvezzük a pillanat csodálatos vaarázslatát.
- Ne szólj semmit édesem felesleges ilyenkor a beszéd, ahogy látom úgyse tudnál mit mondani de a csodálatos íriszeid beszélnek helyetted, és ez nekem bőven elég.- Elhúzódom tőle, hogy jobban el tudjam igazítani a földön ponchom mely így mindkettőnknek kényelmes és meleg fekhelyet tud biztosítani, anélkül, hogy valamilyen betegséget összeszednénk. A következő mozdulatommal eltávolítom róla a lasszómat. Ha ez az egész csak egy film lenne akkor egyszerűen megvillanna a késem, és nemes egyszerűséggel lehullana róla a feleslegessé vált kötél darabjai. De mivel még szükségem van rá, és a mai világban a sok bóvli között ritkán lehet jó, minőségi megbízható lasszót találni, így inkább kés helyett a kezemmel húzom le róla időnként akarva akaratlanul végigsimítva formás testén. Azonban mielőtt az egész átmenne egyfajta mentálpettingbe be is fejezem, és hátamra dőlve helyezkedek el kényelmesen, majd húzom magamhoz, ölelő karjaim közé.
- Nos úgy gondolom apád legféltettebb kincse mindenképpen te vagy. Szerintem megőrülne ha megtudná, hogy egy csúnya gonosz bandita mit művel apuci pici lányával. Hiszen fogadjunk már az egész jövődet eltervezte előre, megvan a tökéletes jegyestárs, akivel majd tovább öregbíted a Rockwood vérvonalat, és felnevelitek a jövő polgármestereit, akik majd akkor fognak hivatalba lépni, mikor a város is belép a kelet és a kultúra körforgásába.- Kis hatásszünetet tartok, hagyom, hogy megemésztődjön a mondanivalóm, majd apró mosoly jelenik meg a számon. - Egyébként hoztam neked valamit. Szerintem tetszeni fog neked, de ha nem akkor csak szólj és kicserélem.- Füttyentek egyet, mire Paci megjelenik a fejem felett, és felnyúlva az oldaltáskából előhúzok egy kis gyöngyházfényű revolvert. Olyan apró, hogy az ember tenyere elrejti,mégis arra tökéletes, hogy megvédhesse magát. Egy furcsa gondolattól vezérelve formás mellei közé helyezem úgy, hogy csöve az arca felé mutasson. - Ne aggódj nincs megtöltve, és tudom, hogy nem nagy szám, de így legalább majd meg tudod védeni magad, ha az a fráter a bugyidban próbálna kutakodni. Szerintem rejtsd oda, és akkor mindig kéznél lesz.- Nevetek egy picit azonban a következő pillanatban a vidám mosoly leolvad az arcomról, és hangomban is beáll egy változás. - Fogadd el! Ha találnak neked valakit akkor fogadd el. Hiszen mi nem lehetünk együtt minket nem egymásnak teremtett az ég.- Nem merek ránézni mert félő, hogy észrevenni a szemem sarkában legördülő könnycseppet. Tudom, hogy nem kellene most ezt mondanom, de nem tudom fenntartani a látszatot, hogy minden jó, mikor tudom, hogy bármelyik pillanatban elszakíthatnak minket egymástól.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Kedd Júl. 23, 2013 9:08 am

Billy & Camel


Elmosolyodtam. Nem szólaltam meg, csak bámultam azokat a csodaszép sötét íriszeket. Fogalmam sincs, hogyan történhetett mindez. Hogy tudtam beleszeretni valakibe, akit gyűlölnöm kéne, akit mindenki más a családomból gyűlöl? Tudtam, hogy kísértjük a sorsot, de képtelen voltam ezzel foglalkozni. Olyan tisztán, olyan erőteljesen szerettem Billy-t, hogy...a kötelességeim ellenére is képes lettem volna bármit eldobni érte. Talán ostoba vagyok, sőt bizonyos, hogy az vagyok, de ragaszkodtam hozzá, vágytam a csókjaira, a közelségére, az érintésére, a szerelmére. Nem tudtam volna hagyni, hogy társadalmi különbségek, törvény vagy egyéb ilyen tekintetben alantas dolog közénk álljon.
Elhúzódtam tőle, hogy megtudja igazítani az alattunk lévő anyagot, majd mosolyogva vettem tudomásul, hogy megszabadít a "láncaimtól" is. Mikor magához húzott a lehető legszorosabban hozzábújtam. Annyira gyönyörű pillanat volt ez. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy itt vagyunk ketten, nekem ez számított nem az, hogy mit szólnának ehhez mások.
Avitar úgy döntött barátkozik egy kicsit Billy lovával, így mellé sétált és ott kezdett el legelészni. Ujjaim végighúztam a férfi arcán, majd elmosolyodtam. Nem volt különösebb oka, épp csak azt fejezte ki, hogy boldog vagyok.
-Ugyan...apu Ethant és Lizzy-t tartja a család jövőjének. Néha olyan, mintha én egy véletlenül bepottyant rosszul sikerült gyerek lennék. Szeret, tudom, mégsem bízik egy döntésemben sem, ezért is hiszi, hogy befolyásos férfira van szükségem, mert egyedül képtelen vagyok boldogulni.
Bármennyire is próbáltam elhessegetni apám arcát a szemeim elől nem ment. Folyton megrovó arcát láttam és lemondó sóhaját mikor újabb és újabb csínyeimre, vagy a társaság szerint helytelen cselekedetemre derült fény. Egyszerűen nem voltam olyan, mint ők. Nem tudtam alantasként kezelni az indiánokat, nem tudtam minden banditát csak úgy gyűlölni és képtelen voltam elfogadni egy előre elrendezett sorsot. Szabadságra és boldogságra vágytam, de ezt nem értették meg.
-Persze, minden precízen meg van már tervezve, de Billy...hogy mehetnék férjhez szerelem nélkül, hogy élhetnék olyan életet, amilyet nem akarok? -pillantottam rá kissé kétségbeesetten. Tudtam mi lenne a kötelességem, de nem bírtam törődni vele. Szülők, a boldogságom kéne akarniuk nem? Úgy is mindegy, Lizzy akarja az elrendezett házasságot, a vagyonos férjet...miért nem elég ez nekik?
Elnevettem magam a szavain, majd kivettem a csinos kis revolvert a dekoltázsomból. Jó alaposan szemügyre vettem, majd egy csókot nyomtam Billy szájára.
-Köszönöm, ez...tökéletes. -kerestem meg a megfelelő szót, és komolyan is gondoltam. Nem csak azért tetszett, mert Tőle kaptam, hanem azért is, mert tényleg hasznos és igazán emlékeztet majd Billy-re.
Hamar leolvadt arcomról a mosoly és Billy komor tekintetét kémleltem. Nem akartam hallani a szavait, nem akartam érteni őket. Tudtam én, hogy igaza van, de nem...nem akartam elhinni, nem akartam elfogadni és...nem is fogom.
Óvatosan megfogtam az állát és magam felé fordítottam az arcát. Észrevettem a könnycseppet, de az én szemeimbe is könnyek gyűltek, ezért szóvá sem tettem. Elszántan néztem rá.
-Nem érdekel mit akar az ég, a föld, a szüleim vagy bárki...mi választjuk a sorsunk, a nagyapám mindig azt mondta, hogy kövessem a szívem, mert csak azt nem bánom meg, amit az súg. Ő nem követte a szívét és elvesztette azt, akit a legjobban szeretett. Nem fogom elkövetni ugyanazt a hibát, mondjon bárki bármit. Feltéve, ha te sem akarod, hogy elkövessem.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   Vas. Júl. 28, 2013 12:21 pm

A legjobb az egészben, és abban, hogy kettesben lehetünk így az éjszaka közepén eme eldugott tisztáson, nos maga a tény az, hogy kettesben vagyunk, együtt. Néha úgy érzem nem is kell több az életben ennél több, és jó lenne örökre így maradni csak kettesben, mint most. Lélekben azért felkészülök a pillanatra mikor eloldozom, és hírtelen felindulásból megpofoz, azonban legnagyobb meglepetésemre nem így történik. Pedig én ha a helyében lennék és lány lennék(pfúj) akkor tuti valami hasonlót cselekednék vele. Ehelyett ő azonban csak hozzám bújt, de úgy hogy egyetlen molekula sem maradt közöttünk. Na ez volt az a pillanat mikor a lovaink megunták a szituációt, mondván, hogy elég ilyen romantikát láttak már az istállóban is , és inkább egymással kezdtek foglalkozni. Én pedig visszatértem kedvesemhez, hogy gyengéden derekára fonjam kezem. - óóó értem én, szóval mivel te vagy a legkissebb ezért nem jut neked más mint a mesebeli herceg keze, aki természetesen én vagyok.- mutatok magamra megjátszott önelégült mosollyal.- - Nem mondom egyáltalán nem bánom, de szerintem sok dologra lesz szükségem, hogy meggyőzhessem apád nem gondolod? Egyébként meg ne mondj olyan butaságot, hogy te egy rosszul sikerült gyerek vagy jó?- Nyomok egy csókot az arcára mosolyogva, és tényleg nem szeretném ha így gondolna magára, mert nála csodálatosabb teremtménnyel még nem találkoztam a földön. Na jó a kutyámmal, de ő végül elhagyott egy nőért a hálátlan dögje… Szóval legbelül azért van egy kis félsz, de csak remélni merem, hogy Camel nem fog elhagyni egy nőért, mert akkor esküszöm kasztrálom magam.  Annak mondjuk mindenesetre nagyon örülök, hogy a fegyvert örömmel fogadja el, én pedig sétálhatok picit formás keblei között. Többet azért még nem szeretnék(na jó igen, de nem szabad elsietni a dolgot) éppen ezért a dombokat már nem mászom meg, csak a völgyben teszek egy kisebb kirándulást, mielőtt visszatérnék az alaptáborba. - Persze, hogy tökéletes, hiszen egy tökéletes nőhöz egy tökéletes fegyver illik, és nem egy olyan selejtes és elcseszett csavargó mint én.- Jegyzem meg, miközben apró mosoly ül a szám sarkában, azonban gondolataim már teljesen máshol, az ő szavain járnak. Tény, hogy így van  ahogy mondta, ha az ember nem követi a szívét, akkor nem fog boldogan élni. Ám mit tegyen egy olyan ember aki ha követné a szívét akkor talán tönkretenné a szerelme életét, még ha az bele is egyezett a dologba előtte. Meg hát nem attól lovag valaki és igazán szerelmes, hogy ha a másikat helyezi előtérbe maga helyett?  - A nagyapád egy igazán okos ember lehetett szerelmem, azonban meg kell értened, hogy nem tehetlek ki ennek, bármennyire is szeretném. Hiszen én sem akarom, hogy elkövesd azt a hibát amit ő elkövetett, de ha elviszlek magammal akkor hajtóvadászat fog indulni utánam, és talán egy perc nyugalmad sem lesz majd az állandó menekülés közepette. Megtennéd mindezt egy olyan férfiért akiből lehet, hogy kiszeretsz? Hiszen fiatal vagy, előtted még az élet.- Nézek rá, és egy könnycsepp is kigördül a szememből, hiszen tényleg a lehető legrosszabb helyzetbe kell kerültem. De erősnek kell maradnom, erősnek kell mutatnom magam, hiszen a hit mindenre képes. - Annyira, de annyira szeretlek…- suttogom miközben mindvégig csodálatos íriszeibe nézek, és egy apró csókot nyomok ajkaira.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Kicsiny tisztás   

Vissza az elejére Go down
 
Kicsiny tisztás
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: