Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Sky Palace
Pént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Hétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Pént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Szomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Kedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Share | 
 

 A víznyelőnél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Farkas

avatar
Hozzászólások száma : 106
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: A víznyelőnél   Pént. Jún. 07, 2013 6:31 am

A hegyekből apró forrás csörgedez, mely nem messze a magaslatok lábaitól egyszerűen csak eltűnik a földben. Szó szerint elnyeli a föld. Egy nagyjából két méter átmérőjű lyuk tátong a földben, mely tölcsér alakú nyílásával vezeti el a vizet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://vadnyugatikronikak.hungarianforum.com
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Szer. Jún. 19, 2013 11:45 pm

Camelnek
 
Négy lovas verte fel a port, miközben egyre gyorsabb iramra sarkalták a négylábú jószágokat. Elől ment Ned, mögötte hárman az emberei közül. A környék felderítését végezték, két csapatra oszlottak, és mindenki ment a maga útján. Tisztában akarnak lenni az esetleges búvóhelyekkel, vagy éppen érdekességekkel. Ám nem csak a gazdáik, de a lovak is kifáradtak, nem is volt meglepő, a Nap forró sugarai miatt verejtékben úsztak, a lovaik szintúgy, szükség volt némi pihenőre, és erre alkalmasnak látszott egy víznyelő.
- Főnök. Mi ez?- bökött az egyik embere a víznyelő felé. Ned ajkán egy halvány mosoly jelent meg. Hiába, régebben hiába foglalkozott azzal, hogy az embereit tanítassa, hiába bántak jól a fegyverekkel, és voltak jó törvényenkívüliek, a jelek szerint vagy hamar felejtenek, vagy nem mindent tanultak meg.
- Nos, Bob, kérlek, ez egy Víznyelő lenne. Ha az ismereteim nem csalnak, és azt a lyukat, ha lehet, kerüljétek el. Nem szeretnék kevesebb létszámmal visszatérni, mint amivel elindultam. Inkább kössétek ki a lovakat, itassatok velük valamennyi vizet, majd pihenjünk egy kicsit, utána visszafordulunk, és visszamegyünk a városba.- leszálltak a hátasaikról, majd ki-ki megitatta a sajátját, és leültek néhány sziklára, majd kártyázni kezdtek. Így múlatták az időt egy pár óráig, amikor Bob egy közeledő lovasra hívta fel a figyelmüket. Aránylag még messze volt, volt esélyük egy kis meglepetésre.
- Uraim, kérem vigyék kicsit távolabb a lovakat, majd rejtőzzenek el, azt hiszem, némi izgalom van kilátásba. Ja, és remélem nem kell mondanom, maszkokat fel.- mindegyik emberétől széles vigyort csalt ki ez a kijelentés, és úgy tettek, ahogy Ned kérte, már csak várniuk kellett, és a fa meghozta a termését, hallották ahogyan a ló megáll, és leszállnak róla. Ned jelzet, és előjöttek a búvóhelyükről, s fegyvert fogtak a hölgyre.
- Kellemes napot, kisasszony. Remélem nem jelent gondot, ha most felszólítjuk az értékei átadására. Az esetben, ha tiltakozna, akkor erőszakhoz kell folyamodnunk, és mi magunk fogjuk elvenni, vagy talán még a felgyülemlett feszültséget is le fogjuk vezetni kegyed testén. Bár az egyik nem zárja ki a másikat, bár jómagam az első lehetőséget ajánlanám.- mondta, miközben a kendője alatt vigyorra húzódott az ajka.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 12:45 am

Ned & Camel


Újabb nap kelt fel, és semmi nem változott. Nem akartam otthon lenni, egyrészt a bűntudat, másrészt a felügyelet miatt. Bűntudatom volt, amiért hazudok mindenkinek, és utáltam a felügyeletet, amit a szüleim szinte minden pillanatban biztosítottak Rosa vagy más dolgozó jóvoltából. Oké, szeretem Rosa-t, mintha a második anyám lenne, de...soha nem tehettem, amit akarok, ezért untam a folyamatosan figyelő szempárokat. Egy ritka, ám számomra oly kellemes pillanatban, mikor Rosa épp nem figyelt, kiosontam a szalonból és meg sem álltam az istállóig. Nem volt időm átöltözni, így nemesekhez méltó, díszes ruhában indultam el Avitarral, a musztángommal. A múltkor sikerült a kútból visszaszereznem a számomra olyan nagy eszmei értékkel bíró nyakláncot, ami immár ismét a nyakamban lógott megerősített kapoccsal.
Nem számított merre visz az utam, a lényeg, hogy minél messzebb. Nem akartam, hogy utolérjenek, csak vágtatni akartam a prérin, gondok, kötelezettségek és szabályok nélkül.
A víznyelő környékén lovagoltam már, mikor kezdtem érezni, hogy nem csak én, de Avitar is fárad. Ez nem volt nagy csoda, hiszen a Nap perzselően sütött, és szinte semmi szellő nem volt.
-Pihenünk egy kicsit...-simítottam meg a lovam nyakát és a víznyelőig meg sem álltunk. Ott leszálltam, hogy én is kifújjam magam egy kicsit. Nem számítottam arra, hogy egy kellemes délutáni lovaglás mekkora kalamajkába keverhet. Persze számítanom kellett volna erre...akármit teszek, valahogy mindig megtalál a baj, mintha vonzanám. Talán így is van.
Hátrálni kezdtem Avitar felé a maszkos alakok láttán. Nem tűntek barátságosnak, ahogy az sem, amit a vélhetően "vezetőjük" mondott. Gyorsan felmértem a helyzetet és rájöttem, hogy előbb lőnének le, minthogy felszállnék a musztángra és elvágtatnék. Azt hiszem több önvédelmi órát kéne beiktatnom Kis Felhővel és Johnny-val.
-Jól van...jól van...-adtam meg magam, hiszen az egyetlen épkézláb ötletem az volt, hogy engedelmeskedem nekik. Elkezdtem levenni az ékszereimet, ám a számomra oly fontos nyakláncot, szinte alig észrevehetően az erszényembe csúsztattam. Nem ér túl sokat, de nekem fontos.
-Miért a maszk? Mr. Reiman így is megtalálja magukat...és megkapják, amit érdemelnek.-pillantottam rájuk dacosan. Hittem benne, hogy a seriff, vagyis Reno megtalálja ezeket a banditákat és úgy végzik, ahogy azt kell...börtönben. A halálukat nem kívántam ugyan, hiszen nem tudtam mi végre lettek bűnözők, de a börtönt megérdemelték. Biztos voltam abban, hogy nem Veszett kutyákról van szó, hiszen túl jól ismertek őket és nem bújnának álarc mögé...
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 1:40 am

Camelnek
 
Kedvelte az ilyen áldozatokat, készségesek, engedelmesek, nem akarnak hősködni, és más ostobaságot csinálni. Teszik a dolgukat, és átadják az értékeiket, ennél többet egy rendes útonálló se kérhet. S’ mikor a kishölgy végzett, biccent az egyik emberének, és megszólal.
- Legyél kedves, és hozd ide a hölgy ékszereit.- bár bandita, de a jómódorról nem szeret elfelejtkezni, ezért is beszél így a saját embereivel is. A megszólított férfi pedig oda is ment a zsákmányért, és tartja a markát, majd ha minden gond nélkül megkapta, akkor visszasétál a többiekhez.
- Áh, a maszk? Nos, tudja hölgyem, nagyon poros a levegő, nem szeretnénk jobban összepiszkítani az arcunkat. Attól tartok, hogy sajnos nem tudom, ki is az a Mr. Reiman, nézze el a tudatlanságomat, még nem sikerült megismerkedni a helyiekkel, de ahogy nézem, eggyel már igen. Sőt, egy egész csinossal, bár ez a ruha elég zavaró. Ha szépen megkérném, ledobna magáról valamennyit? Az se fog bajt jelenteni, ha mindtől megszabadul.- egyként röhögtek fel az emberei, de elég volt csak rájuk pillantani, hogy elhallgassanak.- Ne értsen félre, semmi rosszat nem akarunk tenni kegyeddel, csak éppen gyönyörködnénk a látványban, és pár helyre szétszórnánk a ruháit, hogy legyen némi időnk távozni. Tudja, esetleg ha megfordulna a fejében, hogy követni akar, vagy hasonlók. Tehát kérem, vetkőzőn.- érzelmektől mentes volt a hangja, semmi fenyegetés, vagy hasonló, tényként közölte, hogy vetkőzni, vagy esetleg rosszabbul is járhat. Ott van még a lelövés is, ezzel is meg tudnák úszni az egészet, de nem szeretné ezzel letenni a hírnevét a városban, és esetleg az itteni domináns bandával is meggyűlhet a bajuk, azt pedig lehetőleg még el szeretné kerülni.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 2:05 am

Ned & Camel


Készségesen átadtam minden ékszerem. A polgármester lányaként és az alapítócsalád tagjaként az ékszerek nem jelentettek nekem sokat és az életemért cserébe szívesen megszabadítottam magam tőlük. Szerencsémre az erszényembe csempészett láncot nem vették észre. Vesztem már össze miatta a nővéremmel, és ha ez mind nem lenne elég, még kútba is másztam, szóval igen...azt nem adtam volna át csak úgy, főleg azzal a tudattal, hogy számukra nem ért volna túl sokat.
-A seriff. Javítson ki, ha tévedek, de ha valaki banditaként érkezik a városba nem árt, ha tájékozódik is, nem? -vontam fel a szemöldököm, bár talán tényleg nem most kellett volna előjönnie a szemtelen énemnek. Jobbnak láttam némi tiszteletet tanúsítani, hiszen nagyobbak nálam, erősebbek nálam, és többen is vannak. Ezek a tények kissé frusztrálttá tettek, és ezt Avitaron is éreztem. Felakartam ülni rá és elvágtatni. Úgy tűnik semmiből nem tanulok...vagy indiánok fognak rám fegyvert, vagy banditák...vagy más történik, de minden egyes "szökésem" alkalmával bajba, vagy valami olyasmibe keveredem. Sosem okulok...de hát, ez vagyok én, és még mindig úgy vélem, hogy megéri a kockázat...
Elkerekedtek a szemeim. Hogy mi? Vetkőzzek? Az ékszereimet ugyan készségesen átadtam, de abban egészen biztos voltam, hogy nem vetkőzöm le egy halom bandita előtt...Soha nem mondanék ilyet normális körülmények között, de most nem csak Billy-nek, hanem bármelyik Veszett kutyának örülnék. Bár a legnagyobb ellenségeink, valószínűleg nem velem foglalkoznának, ha rájönnének, hogy másik banditacsapat is garázdálkodik erre.
Avitarra pillantottam és ismét hátráltam, egészen addig, amíg a hátam a lovam oldalához nem ért.
-Neem...azt felejtsék el. Inkább...inkább adok még ékszert, rengeteg van...-próbáltam alkudozni, bár gondolom nem sok sikerrel. Mit mondhatnék, 16 évesen nem az volt életem problémája, hogy megtanuljak banditákkal alkudozni, bár Billy-nek és a kalandjaimnak hála több banditával találkoztam már életem során, mint akartam vagy mint az életszerű lett volna.
-Gondolja, hogy olyan ostoba vagyok, hogy követni akarok egy csapat banditát, miután megtámadtak? -kérdeztem hitetlenkedve, hiszen eszem ágában sem volt követni őket. A bátorságommal ugyan semmi baj nem volt, csak annyi, hogy többnyire túltengett bennem, és más helyzetben, pl: fegyverrel, akár meg is fordult volna a fejemben, hogy megkeressem a búvóhelyüket egyedül, és szóljak Renoéknak, hogy megtaláltam őket, de így...nem lett volna sok értelme megöletni magam.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 2:23 am

Camelnek

- Ahogy mondtam, még nem sikerült mindenkivel megismerkednem, és talán az is ok lehet, hogy nem olyan rég érkeztünk a városkájukba - nem annyira tart attól, hogy most elárulta magát, vagy akármi. Ha szükséges, többen is azt állítják majd, hogy a városban voltak, és még csak nem is találkoztak ezzel a hölggyel, végszükség esetén, nos, akkor pár embert magukkal fognak vinni, ennyi az egész.
Rosszallóan nézi, ahogy a hölgy közelít a lova felé, már azelőtt eldörren pár lövés, hogy felszállhatna rá, de ha ez se állítja meg, nos, akkor kap egy golyót a hátába, majd vége.
- Kérem, legyen szíves, és ne csináljon semmi ostobaságot, nem szívesen lőném el a lábait, majd hagynám itt, hogy a keselyük végezzék be a munkát.- kicsit csalódott, amiért nem volt együttműködés a hölgy részéről. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ebben is olyan gördülékenyebben állna a rendelkezésükre.
- Nos, ezek szerint még van kegyednél némi ékszer? Amit elfelejtett átadni? Így nem leszünk jóban, nagyon nem. De tudja, a vetkőzésen kívül, van még választása, amivel meg tudjuk oldani, hogy ne kövessen, hiába mondja azt, hogy nem akar. Lelövöm a lovát, és gyalogolhat vissza, esetleg kegyedet fogom lelőni. Melyiket választja? Persze ha a vetkőzést, valamennyit magán hagyhat, hogy takarja is valami, oh, és majd elfelejtettem, lenne olyan kedves, és bemutatkozna?- kérdezte olyan hangon, ahogy csak egy úriember tud megszólalni.- És hogy a kérdésére feleljek, lehet lenne olyan ostoba, az ifjú hölgyek szeretnek meggondolatlanul cselekedni.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 2:40 am

Ned & Camel


Egyáltalán nem tetszett a helyzet, amibe felelőtlenül sodortam magam azzal, hogy ismét elszöktem a biztonságot nyújtó kúriából.
-Akkor talán jobb, ha gyorsan tovább is állnak. -pillantottam határozottan a beszélőre. Bár nem láttam az arcát, megvolt a fejemben egy kép arról, hogyan is nézhet ki. A hangja sok mindent elárult, bár talán csak azért, mert sokat olvastam arról, mit árul el egy emberről egy egy gesztus, hanglejtés, vagy pillantás.
-Nem teszek semmit, csak megnyugtatnám a lovam. -Nem vagyok ostoba, eszembe sem jutott fölugrani Avitar hátára, hiszen azzal csakis a rövidebbet húzhattam. Előbb lőttek volna le, hogy egyáltalán felülhettem volna a hátára. Ezt nem akartam megkockáztatni, nem tűntek szívbajosnak.
-Nem! -kezdtem el tiltakozni szinte azonnal. Közbevágtam, de hát...ilyen vagyok, a tisztelet nem az erősségem, holott nemesi családba születtem.
-Most nincs nálam más...de rengeteg ékszerem van még. -elég gyenge érveim voltak a vetkőzésem ellen, de meg kellett próbálnom. Nem szokásom idegenek előtt vetkőzni,noha nem is olyan rég megtettem Nate előtt, de az is csak azért volt, mert mégsem úszhattam egy kútban ruhában.
-Nem bánthatja Avitart! -álltam elé széttárt karokkal. Nem nagyon érdekelt mi fog történni, az egyetlen dolog, amiben teljesen biztos voltam, hogy nem hagyom cserben azt, aki annyiszor kihúzott már a bajból, és akit annyira szeretek, mint a hátam mögött lévő musztángot.
-Ha lelő nagyon meg fogja bánni...mindenki üldözni fogja önt és az egész bandáját...nem ússzák meg akasztófa nélkül. -néztem rájuk fenyegetőzve, és tulajdonképpen nem is hazudtam. Ha megölik a város fejének legkisebb lányát, azt megtorolják.
-Camel Rockwood...elárulná a becses nevét, ha már úgy is a fejébe vette, hogy megöl engem, vagy a lovam, amivel szintén csak oda jutunk, hogy engem öl meg.
Nem hagytam volna cserben az egyik legjobb barátom, így biztos voltam abban, hogyha bántani akarja Avitart, akkor előbb engem kell. Nem mintha komolyan gondolnám, hogy ez gondot okozna nekik.
-Talán, de a legtöbb ifjú hölggyel ellentétben, nem vagyok ostoba. -vontam meg a vállam, bár belül kezdtem egyre jobban félni. Először nem hittem, hogy komolyan bántanának, most viszont már annál biztosabban tudtam, hogy megteszik.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 3:05 am

Camelnek

- Talán jobb, talán nem, talán akad itt valaki, akinek szüksége lesz pár szorgos kézre. Talán pont kegyed egy felmenőjének.- a jövő kifürkészhetetlen, ez benne a legszebb, nem lehet tudni mit hoz a holnap. Ha életben hagyják ezt a lányt, lehet holnap már lógni is fognak, de lehet akkor is, ha megölik, mert újak a városban, és sajnos sokan hajlamosak önbíráskodni.
- Értem, akkor csak nyugodtan.- persze, a világért se akarja, hogy az a szerencsétlen jószág még idegesebb legyen, talán ezek az utolsó percei, akkor pedig már nyugodtnak kellene lennie, úgy kellemesebb a túlvilágra távozni.
- Aha, és talán akkor majd el kellene mennem értük, vagy idehozza? Nos, attól tartok, hogy ezt kifejezetten rossz ötletnek tartom. Nem fűlik ehhez a fogam, remélem megérti?- unottan kezdte forgatni a szemeit, majd a hölgy mellkasára célzott a pisztolyával.- Nem is bántom, csak lelövőm, ennyi az egész. Ha bántanám, akkor azt kínzásnak nevezném, elég más a két dolog.- ránézet az egyik emberére, és biccentet, ennyiből is megértette, ideje előhozni a lovakat.
- Akár le is lőhetem, majd elhagyom a várost, sose fognak megtalálni, és élek boldogan tovább. Ms. Rockwood, de sajnos a nevemet inkább nem közölném, maradjon az én titkom, remélem nem haragszik meg, és de. Sajnos kegyed is idióta, mivel még mindig ruhában van, tízig fogok számolni, majd le fogom lőni a lovát, de úgy, hogy még órákig fog szenvedni, és természetesen kegyedet az embereim fogják levetkőztetni, majd megerőszakolni, és a saját ruhájával fogják kikötni, hogy végignézze a kedves Avitart haláltusáját. Remélem érthető voltam, tehát. Egy… kettő…- és mire elér az 5höz, és még mindig ruhában van a hölgy, elteszi a fegyverét, int az embereinek, hogy cselekedjenek így, és az időközben előhozott lovakra felszállnak.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 3:40 am

Ned & Camel


-Szorgos kéz? Dolgoztak egyáltalán valaha? Persze, én sem, de én legalább nem használok nagy szavakat, úgy, mint a "szorgos kezek"...-utaltam arra, hogy más emberek kirablását és megölését én közel sem nevezném munkának, és bár nemesnek születtem és nem kell dolgoznom, még együtt érzek azokkal, akiknek kell és nem mondok olyanokat, hogy szorgalmas vagyok, hiszen az hazugság lenne. Nem mintha soha nem hazudnék, többet is, mint szeretném, de...az kegyes hazugság, és nincs is más választásom.
Avitarhoz léptem, és megsimogattam az oldalát. Azt akartam sugallni neki, hogy minden rendben lesz, még akkor is, ha ebben én magam nem voltam biztos. Megértette...olyan kapocs van köztünk, ami ritka ember és állat között, szavak nélkül is megértett, tényleg igazi barát.
-Attól tartok ezt tényleg nem gondoltam át...-vallottam be, de azért időhúzásnak tökéletes volt, nem mintha komolyan csodára várnék, ugyanis éreztem, hogy ez nem az a nap. Pedig ilyenkor kéne jönnie a hősnek, aki megmenti a bajbajutott kisasszonyt. Hát...ez elég rossz mese így.
-A halállal bántja azt, aki élni akar. -Kínzás ide vagy oda, nekem igenis bántásnak számít, ha engem vagy azt, akit szeretek megfosztják az élettől. A fájdalom bántás, és ennek az ellenkezőjéről egészen biztos, hogy nem tud meggyőzni.
-Senki nem úszhat meg egy gyilkosságot, és nem is fog.
Talán nem én, a szeretteim, vagy Rockwood fogja őt megbosszulni, de valaki biztosan, az élet biztosan. Avitarra néztem. Nem tetszett a férfi monológja, de tudtam, ha levetkőzöm sem fognak elengedni csak úgy, akkor miért haljak meg megalázottan? Avitar nyerített egyet, mintha értené a gondolataim. Tudtam, hogy nem fog haragudni azért, amit teszek, ő is büszke jellem.
-Tegyen, amit akar. Nem fog elengedni, ezt mindannyian tudjuk. Nem fogom önként meg is alázni magam. -néztem rá határozottan. Akármit mond, nem hittem neki, és jobb bátran meghalni, mint meghunyászkodva, ha valamit, akkor ezt megtanultam a szüleimtől.
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 3:59 am

Camelnek

- Ha éppen érdekli, igen, dolgoztunk már, persze kinek mit jelent a munka, és ahogy kegyed mondta, még nem dolgozott, így fogalma se lehet arról, mi számít munkának.- mondta mosolyogva. Honnan is tudhatná, milyen nagy munka megásni pár sírt, vagy éppen egy remek akasztást összehozni, kimerítő és körülményes.
- Ne is törődjön vele, mással is előfordul, hogy nem gondolja át azt, amit mondott. El van nézve.- felesleges lenne ezen lovagolnia, így hát nem is teszi, hiszen fontosabb dolgokkal vannak most elfoglalva.
- Úgy beszél a halálról, mintha már találkozott volna Vele. Erősen kétlem. Sokan azt hiszik, a halálban van szépség, szerintem nincs. Csak egy test marad hátra, ami idővel bűzleni kezd, végül elrohad, nincs ebben semmi szép. Az se szép látvány, hogy végig kell nézni a szeretteik halálát.- saját tapasztalat, kellemetlen élmény, és igazán jellemformáló volt, bár már Ő is megteszi ezt másokkal, de talán ha akkor nem történik meg, nos, az élete teljesen más fordulatot vett volna.
- Talán valami ostoba dogma mondja ezt? Meg lehet, csak elég okosnak kell hozzá lenni.- kiadta az ultimátumot, és számolni kezdett.
- Három… négy… öt… bang!- elnevette magát, majd elrakta a pisztolyát, az emberei pedig utánozták, és felültek a lovaikra, majd intett a társainak, hogy induljanak meg, Ő pedig a hölgy mellé lovagolt, ismét elővette a pisztolyát, és a forgótárból kivett egy töltényt, és Camel felé dobta.
- Köszönje a bátorságának ezt az ajándékot, oh, és ha megenged egy tanácsot, tanuljon meg lőni, és hordjon magánál egy derringert. Viszlát hölgyem, úgy érzem, fogunk még találkozni, csak annyi a különbség, én fel fogom ismerni, kegyed pedig nem.- aprót biccentett, majd az emberi után iramodott, hogy visszatérjenek a városba.

//Köszi a játékot//
Vissza az elejére Go down
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   Csüt. Jún. 20, 2013 5:07 am

Ned & Camel


-Fogalmam azért lehet. -mosolyodtam el, bár a lelkem belül kiáltozott, hogy mégis hogy vagyok képes vigyorogni, miközben rettegek, és az életünkkel játszanak.
-Mindenki találkozott már a halállal...ráadásul, sosem állítottam, hogy a halál szép.
Nem az, ez egyértelmű. Én szeretek élni, ezért rosszabbnak látom a halált, mint ahogyan azok, akik reményvesztettek és értelmetlennek tartják a saját életüket.
-Sajnálom, ha végig kellett néznie. -legalábbis ezt úgy mondta a férfi, mintha saját magáról beszélne, arról, hogy végignézte már a szerettei halálát. Ebben az esetben meg tudtam érteni miért is vált ilyenné, de más opciót nem nagyon találtam volna. Nem voltam biztos a gondolataimban, de teoriának egészen jól hangzott, ráadásul jobb fényben tüntette fel a dolgokat.
Miközben számolt, ténylegesen felkészültem mindenre. Nem féltem ugyan a haláltól, de jobbnak láttam elkerülni, egyetlen okból : szeretek élni, még akkor is, ha ez nehézségekkel jár és néha rám tör a letargia. Avitar is kezdte érezni, hogy ebből az egészből semmi jó nem sülhet ki.
-A sorsot nem lehet kijátszani. -vontam meg a vállam. Vagy hisz valaki ebben, vagy nem. Én nem akartam meggyőzni őt a saját igazamról, és reméltem ő sem fog prédikálni nekem, bár erre azért nem számítottam.
Elkerekedett szemmel néztem rájuk, mikor elnevették magukat. Hát, én egyáltalán nem tartottam ezt viccesnek, de mintha egy hatalmas szikla esett volna le a szívemről. Élek. Avitar is él...ez így tökéletesen rendben van. Mikor épp azt hittem, hogy vége mindennek, ráadásul az emberekben is csalódom újra egy hatalmasat, minden jóra fordult. Ez valami fura csoda, Isteni közbenjárás vagy ilyesmi lehet...fogalmam sincs.
Elkaptam a töltényt, majd szó nélkül néztem a távozókat. Bár ők sodortak életveszélybe, mégis életben hagytak...úgy éreztem, mintha tartoznék neki.
Megráztam a fejem, hogy eloszlassam az efféle gondolatokat, majd felültem a lovamra.
-Tűnjünk innen...eleget pihentünk...-nyerített egyet a lovam, majd percekkel később már vágtában tartottunk az otthonunk felé.

//Én is köszi! Smile//
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: A víznyelőnél   

Vissza az elejére Go down
 
A víznyelőnél
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Játékok-
Ugrás: