HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Avatarfoglaló
Today at 6:15 am by Clara Woods

» Clara Woods
Today at 6:06 am by Clara Woods

» Elkészültem!
Today at 4:28 am by Lusio

» Só-túra
Today at 3:24 am by Csendes Hold "Aneeka"

» Onawa
Today at 2:48 am by Onawa

» Játékosok keresik
Today at 2:43 am by Jericho O'Hara

» Serrif&Lizzie
Today at 2:42 am by Raymond Norton

» Lusio
Today at 12:30 am by Lusio

» Ismerős arc a kéj házában - Lizzie & Rob
Yesterday at 11:02 pm by Robert Wayne

Top posting users this month
Farkas
 
Robert Wayne
 
Lizzie Middleton
 
Csendes Hold "Aneeka"
 
Raymond Norton
 
Katherine Barlow
 
Clara Woods
 
Onawa
 
Jericho O'Hara
 
Lusio
 

Share | 
 

 Álomjáró Alex

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Álomjáró Alex

avatar
Hozzászólások száma : 1
Join date : 2013. Jun. 07.


TémanyitásTárgy: Álomjáró Alex   Szomb. Jún. 08, 2013 1:35 am

>>Álomjáró Alex<<



>>Név: Álomjáró Alex

>>Becenév: Alex

>>Nem:

>>Kor: 17 és 20 között

>>Csoport: Városlakó

>>Erősségek: Kés dobálás, célzás íjjal kicsit jobb, mint puskával, de abban se rossz, gitár, éneklés.

>>Gyengeségek: Nincsenek emlékei, túl naiv ebből kifolyólag, nyitott és érzékeny.


>>Play by: Deviantart-os kép



>>Felszerelés<<


1 Hátultöltős puska
2 Kés
1 Visszacsapó íj
Töltények
Totem(apró,fából,Hód)
Gyógynövények
Tarsoly
Tollak
Kulacs
Gitár
Paint fajtájú ló

>>Kinézet<<


Általában egy fűzőt viselek, cowgirl farmernadrággal. Nem hordok cipőt, egy szóval mezítlábasan ülöm meg a lova, ebből kifolyólag nincs rajta nyereg.Mindig hátamon hordom az íjat, és rajta a gitárt is, illetve a fegyverzetem maradék részét is magamra aggatom. Szemeimet indián festéssel emelem ki. Alacsony vagyok és vékony, nem a mai ideál, de legalább a derekam elég karcsú lenne fűző nélkül is. Sötétbarna hajam és kék szemeim vannak. Ennyi lennék nagy vonalakban.

>>Jellem<<


Valaha biztos teljesen más lehettem, de annak már nincs jelentősége. A most számít, mivel senki sem ismeri igazán a múltam, az lehetek, aki akarok lenni. De ki is akarok lenni? Jó kérdés, leginkább önmagam, de az önmegvalósítás útja még messze van. Addig is igyekszem nyitott, kedves és jó maradni. Az én éppenséggel eléggé letisztított elmém által jónak ítélt jóról van itt szó. Aki segít az embereknek és elcsendesíti a háborgó szeleket. Kicsit félek. Sőt nagyon félek, hiszen mi van, ha tényleg haza találok egyszer és a régi énem rossz? Igazából semminek nem kell lennie, maradok ilyen. Hogy miért? Mert én azt mondtam azért. Hm… lehet, hogy egy kicsit makacs is vagyok. Meg talán csöppet erőszakos is…

>>Történet<<



Calavale. Itt találtak meg fél holt állapotban december vége felé környékén. Nem volt nálam semmi, ami alapján beazonosíthattak volna, így meg se próbálták. Marie Wheel vett magához, ő sem tudott rólam sokkal többet, de vállalta, hogy vigyáz rám, mivel az ápolóknak nélkülem is sok dolguk volt, lévén bel lázadások folytak ekkor tájt. Erről szerencsére semmit se tudok, mivel a harcok végén, körülbelül 4 hónap múlva ébredtem fel először. Marie, kinek hangját álmaimban is hallottam, pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem; idős korához képest egészséges és minden lében kanál típus. Arról nem is beszélve, hogy gondoskodó, kedves és még sok hasonló ajnározó jelzőt felsorolhatnék, de minek? Nem kenyerem a beszéd, akkoriban meg pláne nem volt.
De nem is volt baj, Marie beszélt helyettem. Elmesélte, hogy ápolónő volt, de mindig is jobban hitt a gyógyfüvek erejében. Arról is mesélt, hogy a mezei gyógyítást, ahogy az orvosok hívják, egy indiántól tanulta, akivel igen szoros kapcsolata volt. Tovább nem részletezte ezt a kapcsolatot, de valahogy sejtettem, hogy emiatt nincsen családja, gondolom kitagadták, vagy elhagyták, amiért egy indiánba szeretett bele. Ez volt az első dolog, amit tapasztaltam a külvilág kegyetlenségéből.
Teltek a napok, hetek, hónapok és még mindig nem jöttek vissza az emlékeim. Tudtam beszélni, járni, lőni, mind íjjal, mind puskával, és ami a legfontosabb; tudtam gitározni is. Az alap életszükségletem meg voltak, de… ez minden, ami az előző életemből maradt. Még Marie-n is kifogott a származásom. A kinézetem, a ruháim és pisztolyom szöges ellentéte volt a totememnek, a csontnyelű késeimnek, az íjamnak és a gyógynövényeimnek, a tarsolyomban talált tollakról nem is beszélve.
Véleménye szerint én vagyok a legfurcsább szerzet, akit valaha felé fújt a szél. Nem vitattam, valószínűleg, így volt. Aztán rengetegen szállták meg Marie házát, mindenki utánam érdeklődött. Indiánok, nemesek és közemberek is. Marie nem engedett be senkit hozzám, de én láthattam őket. Úgy gondoltuk, hogy lehet, valakit felismerek majd, de nem. Senkit sem ismertem meg. A legfurcsább egy kislány volt. Gyönyörű ruhája volt, de a szeme fénye meg azt is túlcsillogta. Ő emlegetett engem Álomjáró Alex ként és ez a név meleg érzést keltett bennem, így megtartottam.
Az idő múlásával láttam Marie-n, hogy fárad. Legyen bármennyire is izgága személyiség, azért nem ma kezdte. Így egyik este megvártam, míg elalszik és eljöttem onnan. Köszönetem jeléül otthagytam a kedvenc tollát és néhány gyógynövényt, ami szerintem nem honos a környéken. A növények által behatárolta honnan származok, ezáltal lett útirányom.
Kelet felé 3 napi járás után kötöttem ki itt. Remélem végre haza értem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Re: Álomjáró Alex   Szomb. Jún. 08, 2013 1:46 am

Nagyon tetszett az előtörténeted, Alex. Remélem, hogy itt megtalálod az emlékeidet!


Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 
Álomjáró Alex
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: