Az oldal érdeklődés hiányában szünetel. A játéktér továbbra is nyitva marad azok számára, akik szeretnék folytatni játékaikat.
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Legutóbbi témák
» Sky Palace
Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaPént. Jún. 01, 2018 2:44 am by Vendég

» Hell or Heaven
Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaHétf. Márc. 05, 2018 1:02 am by Vendég

» Silhouette frpg
Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaPént. Márc. 02, 2018 11:02 am by Vendég

» Dust and Shadows
Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaSzomb. Feb. 24, 2018 6:40 am by Vendég

» Aktivitás ellenőrzés
Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaKedd Feb. 13, 2018 10:11 pm by Farkas

Top posting users this month
No user
Statisztika
Telepes: 14
Rendfenntartó: 4
Bandita: 3
Paiute: 2
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0
Összesen: 12 nő / 11 férfi
Szószámláló





This free script provided by JavaScript Kit

Kedvcsináló

by Farkas

Megosztás
 

 Mrs. Rockwood

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

Anonymous


Mrs. Rockwood Empty
TémanyitásTárgy: Mrs. Rockwood   Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaSzomb. Jún. 08, 2013 5:38 am

>>Moira Rockwood<<


Mrs. Rockwood 2u7lt76

>>Név: Moira Rockwood

>>Becenév: Mrs. Rockwood

>>Nem:

>>Kor: 40

>>Csoport: Nemes

>>Erősségek:
Nagyon ügyesen manipulálom az embereket magam körül, és nő létemre kifejezetten jól tudok irányítani. Már amikor a férjem átadja azt a bizonyos stafétabotot. Ezen kívül kifinomult vagyok, művelt, imádom a művészetet, a zenét, a táncot. És mindent amit csak egy nemes művelhet. Természetesen ezen jártasságokat tökéletesen elsajátítottam már az évek során (értsd; amikor még fiatal lány voltam). Nyilván egyértelmű az is, hogy az önbizalmammal sincsen gond, sőt még kicsit többel is megáldott a sors, mint amennyivel kellett volna. Ettől függetlenül én úgy vélem, hogy ez az az önbizalom, ami sokszor előrevitt az életben, s ez az ami erőt adott nekem, amikor úgy éreztem, hogy a helyzetem kilátástalan.
Az erősségeim közül mégis a családom az, amit a leginkább kiemelnék. Bár sokszor marjuk egymást, rengeteg nézeteltérésünk van, és mivel senki sem lehet tökéletes, ez rengeteg konfliktushoz vezet a családon belül. Mégis ők az én mindenem. Azt hiszem, őket még a pénznél is jobban szeretem, ami az én esetemben nagy szó.

>>Gyengeségek:
Két nagy gyengeségem van, ami képes motiválni, ugyanakkor alkalomadtán a semmibe taszítani. Okos nőnek tartom magam, éppen ezért tudom, hogy az ember a gyengeségei miatt veszít el mindent, ha nem játszik ügyesen a "kártyán". Én egész eddigi életem során megpróbáltam jól kijátszani a lapjaimat, ami többé-kevésbé ugyan sikerült, de még mindig hajlamos vagyok elcsábulni olykor-olykor.
Az első amit megemlítenék, az a pénz. Pénzéhes vagyok, bevallom. De mentségemre szóljon, hogy ezt a példát láttam a szüleimtől, a nagyszüleimtől, s a körülöttem lévő emberektől. Nem csak itt, Rockwood-ban, hanem szerte Európában is. Hamar megtanultam, hogy a mai világban a pénz hatalom, így hát az ember csakis akkor juthat hatalomhoz, ha pénze van. Nem mellesleg a jólét egyik alapja is a pénz, amit szintén nélkülözhetetlennek tartok, lévén hogy
olyan közegben nőttem fel, ahol semmit sem kellett nélkülöznöm. Képtelen lennék hozzászokni a szegényebb életmódhoz. Inkább a halál.
A másik gyengeségem, ami talán még az elsőnél is rosszabb, az a szerelem. Mondhatni, hogy elég temperamentumos teremtés vagyok, így az én esetemben a szerelem nagy lángon ég. Ami valljuk be, sokkal inkább fellángolás, mint valódi érzelem. Hajlamos vagyok a vágyat összekeverni a szerelemmel, ami már nem egyszer bonyodalmat okozott az életemben. Ám meg kell hagyni, hogy amikor az érzelmeim - ritkán, de előfordul - valósak, akkor a szerelem, amit az illető iránt táplálok, őszinte és szenvedélyes. Ilyenkor rajongok az illetőért, sőt mi több... istenítem őt. Ha kell, akkor képes vagyok meghalni érte bármelyik percben. Nagy szerencse, hogy ez az illető nem más, mint a férjem. Nem sok befolyásos asszony mondhatja el magáról, hogy szerelemből házasodott. Noha az én esetemben sem teljesen erről van szó, mégis elmondhatom magamról, hogy kivételesnek számítok ilyen téren.

>>Play by: Monica Bellucci



>>Felszerelés<<


Constantine, a fekete andalúziai csődör

>>Kinézet<<


Hollófekete haj, sötétbarna szempár, kreol bőr. Dús, szép ívű, vörösre rúzsozott ajak, s tökéletesnek mondható, angyali arc, melyhez egy démoni pillantás társul, ha szemet vetsz rá. Ez vagyok én. A legtöbb férfi álma. És ezt most nem csak azért mondom, mert hatalmas önbizalommal rendelkezem, hanem mert tényleg így van. Sosem szerénykedtem a külsőm miatt, mindig is kiélveztem a természet által kapott javakat. Természetesen mindezt úgy, hogy ne tűnjek nagyképűnek. Az nem az én világom, bármennyire is meglepő legyen ez a tény. Igazából amit a világnak mutatok, az egy határozott, céltudatos nő, akinek már a puszta megjelenése tiszteletet követel, ugyanakkor a férfiak nem tudnak szemet hunyni a látványom felett. Ha kell, ha nem, ők utánam fordulnak, még akkor is, ha éppen a feleségükkel sétálnak az utcán. Mintha lenne egy különleges kisugárzásom, ami vonzza őket. Persze azért meg kell hagyni, hogy az öltözködésemmel is sokszor magamra vonom mások figyelmét. Elegáns, mégis kirívó ruhákban járok. A fűző számomra alap követelmény, pedig egyébként is karcsú derekam van, nem látszik meg rajtam, hogy négy gyermeknek adtam életet. A dekoltázs - persze csak a jó ízlés határain belül - kivágott, ami kihangsúlyozza nőiességem mivoltát. Az alakomat illetően sincs semmiben hiány. Alapjáraton vékony vagyok, hosszú lábakkal, mégis ott domborodik a testem, ahol egy nőnek kell. Végezetül pedig büszkén vállalom a koromat, hiszen egy cseppet sem látszik meg rajtam. Sőt, volt már rá példa, hogy azt hitték, hogy a lányaim nővére vagyok. Természetesen ez ritka, hiszen a legtöbb ember jól tudja, hogy ki vagyok, az átutazók pedig ritka jelenségnek számítanak a városunkban. Na de egy szó, mint száz, letagadhatnék vagy 10 évet, ha nem 20-at.

>>Jellem<<


Igencsak sokoldalú személyiség vagyok, ám mégsem mondhatnám azt magamra, hogy a végletek embere. Nincsenek hangulatingadozásaim, sem kiszámíthatatlan reakcióim, noha hajlamos vagyok meglepni olykor-olykor az embert valami hirtelen, nem várt cselekedettel. Nem vagyok rideg, érzelemmentes, sokszor megfontolt sem. Ügyesen színészkedem, mégis sokszor képtelen vagyok megakadályozni az arcomra kiülő érzelmeket. Temperamentumos vagyok, s ez a tulajdonságom a viselkedésemen meg is látszik. Nem tagadom, ha mérges vagyok, azt sem, ha szomorú. De a boldogságomnak is hangot szoktam adni, azt sem fojtom el magamban. Ami még nagyon jellemző rám, hogy minden érzelmemet hevesen, a sokszorosára felfokozva élek meg, és így is adom a világ tudtára. Nem mondhatni, hogy megöregedtem - sem külsőre, sem viselkedésre -, a mai napig képes vagyok úgy lelkesülni bizonyos dolgokért, mint a fiatalok. Azt hiszem, hogy a férjem ezért nem unt még rám, mert minden egyes percben megújulok, és ezzel a megújult energiával árasztom el őt minden nap, ami élteti és a fiatalság érzését kelti. Olyan vagyok, mint egy energiabomba. Ám mindezt olyannyira azért nem viszem túlzásba, hogy az kellemetlenné váljon mások számára. Ismerem az etikettet, tudom jól, hogy mikor mit kell tenni, mit vár el az illem. Szeretek művelődni, szeretem kiélvezni a pénz kínálta lehetőségeimet, tehát szeretek költekezni. Továbbá szeretem a bohém életet is, bár ez utóbbit nem engedhetem meg magamnak, hiszen férjem és családom van. Persze előfordult már, hogy számomra ez sem jelentett akadályt. Szeretem a határaimat feszegetni, de azért nem csinálok ebből rendszert. Okosan intézem ezen dolgaimat, nem akarok a városlakók pletykájának az áldozata lenni. Nem vetne jó fényt se rám, se a családomra.
Jó hallgatóság vagyok, és még annál is jobb tanácsadó. Amolyan családi bizalmasnak számítok, hogyha baj van, mert ilyenkor mindig hozzám jönnek. Bár a legtöbbször nem értek velük egyet, azért próbálom megérteni, és a helyes irányba terelni őket. Igen, most a gyerekeimről beszélek. Imádom őket, pedig talán nem kéne hozzájuk úgy ragaszkodnom, hiszen előbb-utóbb kirepülnek a fészekből. Ez az élet rendje. A lányaimnak befolyásos férjet kéne találni, az apjuk mindenképpen ezt akarja, és logikusan nézve a dolgot, én is ezt akarom. Akkor mégis mi ez a kettő érzés? Anyaként az ő boldogságuk számomra a legfontosabb, ami nem feltétlenül egy gazdag férj mellett található meg.

>>Történet<<


Nemesek gyermekeként születtem Rockwood-ban, az őseim az alapító családok egyike volt. A szüleim befolyásos emberek voltak, nagy barátságban álltak a Rockwood klánnal, így talán nem is meglepő, hogy már kislány koromban eldőlt, hogy ki lesz a férjem. Bizony, a Rockwood család örököse, Samuel. Lévén, hogy egyedüli gyermek voltam, a szüleimnek szívügye volt, hogy minél jobb helyre házasítsanak be. S pont kapóra jött az, hogy a legjobb barátaik fia majdnem velem egyidős. Ennek köszönhetően már az "eljegyzés" előtt is rengeteget voltunk együtt. Szinte együtt nőttünk fel. A legjobb barátok voltunk, mondhatni. Szóval nem volt különösebb ellenvetésem az üggyel kapcsolatban, miszerint majd a későbbiekben hozzá kell menjek feleségül, és neki sem okozott gondot az a tudat, hogy elvegyen, miután felnőttünk. Igaz, ekkor még gyerekek voltunk, fogalmunk sem volt róla, hogy mit jelent a házasság, a szerelem, és a többi.
Mindösszesen nyolc éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy Európába küldenek tanulni. Szófogadó lány voltam, bár nem volt ínyemre a dolog, mégsem ellenkeztem. Néhány év elteltével már kifejezetten megszoktam az ottani életet, már nem volt honvágyam, élveztem az Európai légkört. Teljesen más volt, mint az otthoni. Művészetet, nyelveket, táncolni tanultam. Elsajátítottam a csábítás fortélyait, többek között. Megtanítottak arra is, hogy hogyan bánjak a külső adottságaimmal, s nem utolsó sorban, az etikett volt a legfontosabb a tanulmányaim közül. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mire elértem a kamaszkort, úrinőt faragtak belőlem. Minden szempontból.
A kilátásaim jók voltak, az életem szépen alakulgatott, egészen addig, míg meg nem ismertem őt. Őt, aki aztán mindent a feje tetejére állított. Csak egy név. Daniel. Azt hiszem, szerelem volt első látásra. Legalábbis az én részemről biztosan. Eleinte persze tiltakoztam ellene, hiszen már el voltam jegyezve, és neki is mást szántak feleségül. Ő is nemesi sarj volt, pontosabban egy angol gróf fia, így nem is lehetett kérdés, hogy minket nem egymásnak szánt az ég. Neki egy nálam befolyásosabb, hozzá hasonló ranggal rendelkező hölgyet kellett volna elvennie, mégis nekem udvarolt. Én pedig... én pedig kötelességtudóan csak arra gondoltam, hogy otthon mit várnak el tőlem, és egy jó ideig ehhez tartottam magam. De az első szerelem, mint ahogy azt mondják, kegyetlen. Esküszöm az égre, hogy próbáltam ellenállni a kísértésnek, és mindent megtettem annak érdekében, hogy minél távolabb kerüljek Daniel-től, ám valahogy mégis a visszájára sült el a dolog. Igen, egy idő után engedtem a csábításnak, és tiltott gyümölcsbe haraptam. Viszonyom lett egy olyan férfival, akivel nem lett volna szabad. Természetesen mindez a legnagyobb titokban zajlott, mégis azt kell, hogy mondjam... ez volt a legszebb időszak az életemben. Bár nem tartott sokáig a viszony, legfeljebb egy évig, de ez az idő bőven elegendő volt ahhoz, hogy egy hatalmas bűnt kövessek el. Illetve ez a bűn, avagy nevezzük egy kisebb balesetnek, magától jött, kérés nélkül, váratlanul. Teherbe estem. Az apa pedig értelemszerűen Daniel volt, és nem a leendő férjem, akit már kislány korom óta nem láttam. Daniel kifejezetten örült neki, mikor közöltem vele a nagy hírt. Én kétségek közt vergődtem. Mindennél jobban szerettem volna vele lenni, gyereket szülni neki, és boldogan élni, de mindez csupán vágyálom lehetett csak, semmi több, tudtam jól. Ostobaságot követtem el, leginkább ekkor tudatosult bennem, noha már nem volt mit tenni, a magzat már nőtt a hasamban. Daniel azt mondta, hogy elvesz feleségül, és az sem fogja érdekelni, hogy mit szólnak majd mások. Nagyon elszántan küzdött értem. Így végül elfogadtam az ajánlatát, hogy hozzámenjek. A szüleinek egy cseppet sem tetszett az ötlet, és a terhességemen meg szó szerint megbotránkozott a család. Ez teljesen érthető volt, hiszen házasságon kívül estem teherbe, ami nagy bűnnek számít országszerte. Pláne nemesek körében. Tehát nem lettem a kedvencük, de azért némi idővel elfogadták Daniel döntését. Mivel már a hasamon látszott a terhesség, az esküvőt a szülés utánra időzítettük, hogy ne legyen botrány. Én eközben csak arra tudtam gondolni, hogy mit mondok majd a szüleimnek. Egyáltalán hogy fogok tudni majd a szemükbe nézni.Mindenáron ragaszkodtam hozzá, hogy hazautazzak közölni velük, hogy a lányuk egy semmirekellő céda, aki szégyent hozott rájuk. Úgy éreztem, hogy ennyivel tartozom nekik, hogy szemtől szembe mondjam el nekik a történetemet, hogy mi történt velem az elmúlt évek alatt. Ám jobbnak láttuk ezt is a gyerek születése utánra időzíteni.
Mindösszesen 18 éves voltam, mikor megszületett a legelső gyermekem, egy fiú. Nathaniel. El nem tudom mondani, hogy mit éreztem akkor, amikor legelőször a karomban tartottam. Nehéz volna megfogalmazni az anyaság érzését, így inkább meg sem próbálom. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy csodálatos érzés. Ekkor lettem teljesen biztos a dolgomban, hogy nekem Európában van a helyem, hiszen anya lettem. Már két embernek is szüksége volt rám. Ezzel a megújult erővel és határozottsággal indultam útnak.
Otthon annyi minden megváltozott. Idegennek éreztem magam, mikor beléptem a városkapun. A szüleim csak két évvel későbbre vártak, akkorra vált volna hivatalossá az eljegyzésem Rockwood-ék fiával. Nagyon meglepődtek, amikor megpillantottak idő előtt. Ennél jobban már csak én lepődtem meg, mikor megpillantottam Samuelt. Annyira más lett, felnőtt. Kisfiúból férfi lett. Ő is meglepettnek tűnt, hiszen egy bájos lánykát várt, mégis egy kifinomult nő állt vele szemben. És szerelmes lettem. Megint.
Tanácstalanná váltam, nem tudtam, hogy mit tegyek. Egy hang se jött ki a torkomon, csak tátogtam, mint egy hal. Képtelen voltam elmondani az okát, hogy miért mentem vissza idő előtt. Legfőképpen azért, mert Sam jelenléte megzavart a koncentrációban. Így teltek el napok, hetek, s végül hónapok. Otthon ragadtam, egyszerűen nem tudtam elszabadulni onnan, és egy részem nem is akart elszabadulni. A másik részem viszont visszavágyott a fiamhoz és Danielhez. Patt helyzetbe kerültem, és a döntést csak nehezítette Samuel udvarlása az ott tartózkodásom alatt.
Már nem is emlékszem pontosan, hogy milyen hirtelen felindulásból történt az eset, de egyszer csak kibukott belőlem az igazság. Elmeséltem Samuel-nek (majdnem) mindent. A gyereket kihagytam, az azért neki is sok lett volna. Viszont a románcomat, Danielt, és a szökési tervemet elmondtam neki. Iszonyatosan nagy ostobaság volt, tőlem nem megszokott az efféle meggondolatlan viselkedés, ám nagy szerencsémre jól kezelte a helyzetet. Túl jól. Megértő volt, és még azt is elfogadta, hogy visszalépek az esküvőtől. Megdöbbentem. Meglepett az önzetlensége. Másokkal nem volt ilyen, ezt tudtam jól. Ekkor tudatosult bennem, hogy az iránta táplált érzéseim kölcsönösek. Végül többek között emiatt sem voltam képes újra elhagyni a szülőföldemet. Hozzámentem ahhoz, akihez már a kezdetektől fogva szántak, és boldoggá tettem mindenkit magam körül. Majdnem mindenkit. Daniel-nek levelet küldtem, amiben leírtam, hogy soha többé nem hagyhatom el az otthonomat. Ennek okát nem fejtettem ki, de nyíltan közöltem vele, hogy mi ketten többé már nem lehetünk együtt. És végül, ami számomra a legfontosabb volt, megkértem, hogy viselje gondját a fiamnak. Azóta se hallottam felőlük, talán jobb is így. Bár ezt a belülről mardosó érzést a mai napig nem tudtam magam mögött hagyni. A fiam elhagyása, ez gyötört, s gyötör sokszor a mai napig is. És a titok, mert nem mondhatom el senkinek. Nem lehet. Az a végemet jelentené. Ugyan a fájdalmamat némiképp enyhítette, hogy még három gyermeknek adtam életet az évek során, és ők mind csodálatosak. De akkor sem tudom magam mögött hagyni a múltat. Ritkán látnak szomorúnak, de ha szomorú vagyok, akkor ez az oka. És nem tudhatja senki. Általában ilyenkor legyintek egyet, és azt mondom; jól vagyok, nincs semmi baj. De az igazság... az igazság fáj. Ettől eltekintve az életem jól alakult, pénzben nem szenvedünk hiányt, tekintélyem van, nagy hatalommal rendelkező férjem, és három felnőtt gyerek büszke anyja vagyok. Kívánhat ennél többet egy nő a mai világban?
Vissza az elejére Go down
Vendég

Anonymous


Mrs. Rockwood Empty
TémanyitásTárgy: Re: Mrs. Rockwood   Mrs. Rockwood Heoobgclsx8afqt5lshaVas. Jún. 09, 2013 9:56 pm

Ezt nevezem szép előtörténetnek. Nagyon tetszett, igazán érdekes és lebilincselő volt. Very Happy Nincs is más választásom mint elfogadni. foglalj avit és már játszhatsz is!


Elfogadva!
Vissza az elejére Go down
 
Mrs. Rockwood
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Nathaniel Rockwood
» Camel Rockwood ~little girl, big secrets~

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: