HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» William Kane
Today at 12:31 am by William Kane

» Onawa-Hank
Yesterday at 8:53 am by Onawa

» "For even the greatest, sometimes must fall"
Vas. Nov. 19, 2017 9:53 am by Anastasie des Ardes

» A vadnyugat kapuja - Lusio & Anastasie
Vas. Nov. 19, 2017 5:23 am by Anastasie des Ardes

» 8 óra munka, majd egy kis szórakozás - Anthony és Raymond
Szer. Nov. 15, 2017 11:37 am by Anthony A. Wyndham

» Játékosok keresik
Szer. Nov. 15, 2017 10:17 am by Onawa

» Hank Jackson
Hétf. Nov. 13, 2017 4:45 am by Farkas

» 5 szavas mese
Vas. Nov. 12, 2017 4:36 am by Raymond Norton

» Run run... befor the low - Raymond & Jericho
Pént. Nov. 10, 2017 12:03 am by Raymond Norton

Top posting users this month
Anastasie des Ardes
 
Farkas
 
Lusio
 
Anthony A. Wyndham
 
Raymond Norton
 
Onawa
 
Hank Jackson
 
William Kane
 
Statisztika
Telepes: 10
Rendfenntartó: 3
Bandita: 2
Paiute: 4
É.Shoshone: 0
Ny.Shoshone: 0

Összesen: 9 nő / 10 férfi

Share | 
 

 Viola de Winter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: Viola de Winter   Kedd Jún. 11, 2013 5:38 am

>>VIOLA MARIE DE WINTER<<



>>Név: Viola Marie de Winter

>>Becenév: Viola

>>Nem:

>>Kor: huszonegy éves

>>Csoport: városlakó

>>Erősségek: Hiszem. Hiszem, hogy a világ eredendően Jó, hogy mindannyian Isten féltő kezében vagyunk, s ő vigyáz ránk. Az évek során megtanultam meglátni nem csupán az egészt, hanem a részleteket is. Nyugalmam s egyensúlyom édesapámat idézi, ahogy a bátorságom is, amivel céljaimat követem. A problémákat, legyen szó saját ügyeimről vagy másokéról, mesterien és könnyedén megoldom, hála az igazságérzetemnek és empátiámnak.

>>Gyengeségek: Mondják, sokszor túlzottan naiv vagyok. Mások végtelenül lobbanékonynak látnak, elkényeztetett kölyöknek, aki nem tanulta meg, miből áll veszíteni az életben. S bár jól viselem a krízishelyzeteket, gyakran elragadtatom magam, vagy épp elzárom minden gondolatom és könnyedén megbántom, akiket szeretek. Mindig csak őket. Az udvarias beszélgetéseken túl nehezen nyílok meg mások előtt, számomra ehhez elegendő idő és akarat szükséges, a másik fél részéről is.


>>Play by: Claire Danes



>>Felszerelés<<


Egy apró, fekete derringer, amit a nagyapámtól örököltem, bár sosem tanultam meg használni. Ezen kívül pedig mindig hordok magamnál valamilyen irodalmi alkotást.

>>Kinézet<<


Első és második ránézésre sem könnyű megállapítani rólam, mely családból származom. Apám, Howard katolikus lelkész, magas és szikár testalkatú, míg én inkább alacsony, törékeny édesanyámra, Grace-re hasonlítok. Hajam viszonylag világos, egyenesen omlik a vállaimra. Szemeim égszínkékek, szív alakú arcom két oldalán egyenlő távolságra helyezkednek el egymástól aprócska orrom két oldalán.
Bőröm a kereskedők családjaihoz hasonlóan fehér, bár ma már nem tartjuk magunkat bevándorlóknak. Nagyapám költözött a városba annak idején, ő alakított ki itt egy parókiát, amely teljesen megújult, mióta apa testesíti meg az egyházat a városban. Öltözködésemet tekintve szeretem a nőies, de semmi estere sem kihívó darabokat - a családom ilyen szempontból konzervatív értékeket képvisel, sosem volt szokásom combközépig alig érő szoknyácskákban parádézni. Csak visszafogottan, mégsem mondanám magam unalmasnak. És egyébként is - mit számít, mi fedi el a tested, amíg boldog vagy?

>>Jellem<<


A tökéletes gyermek, az engedelmes leány, a sugárzó mosoly, a remek tanítás eredménye. Viola az a lány, akit az édesanyja annak előtte a nővéréből, Margaretből is nevelni kívánt, ám nála nem ért célt. Violánál viszont, aki világ életében a legfontosabbnak érezte a családját, vágyott az elismerésükre és a meghitt családi körre, hamar befolyásolhatóvá vált az anyai remények súlya alatt. Befolyásolható, azonban éles eszű, még ha általában a szívére hallgat is.
Viola sziporkázó, bájos, elragadó, tökéletes modorral és mindig udvariasságra törekszik. Nem beszél vissza, nem felesel, nem könnyűvérű, nem humorizál feleslegesen, nem emeli meg a hangját, nem hozza magát kínos helyzetekbe. Irigylésre méltó? Igen, épp olyan, mint az egyetemi tankönyvekben csak lehetetlenként emlegetett tökéletes gyerek - a hibátlan, a művi, a remekbe szabott. Anyuci büszkesége, aki követi az anyai intelmeket, mert meggyőződése, hogy ezek mind az ő javát szolgálják. És Isten. A hit a családja melletti legfontosabb pillér az életében.
Viola nem ellenkezik, mert belé nevelték, hogy nem szabad, utálatos dolog, ráadásul egy ellenkező nőt senki nem szeret. Akibe belenevelték hogyan járjon, aléljon, beszéljen - ám azt senki nem tanította meg neki, hogyan szenvednek a nők. Hogyan küzdenek, hogyan szeretnek. A tökéletesség rózsaszín burkába zárt egy kislányt, és magára hagyta - egy kislányt, aki kihúzott háttal babázott a kertben, aki tündérfényt bűvölt az ablakába éjszakánként. . A nevetése vidám, a társaság szíve-lelke, aki mindig szót emel szociális ügyek mellett, szeretettel simít végig árva, éhező gyerekek haján - aztán elhúzza a kezét, és otthon hosszú percekig bámulja, mert nem bír betelni azzal az őszinte érintéssel, amivel a gyerek az övét viszonozta. Bizony. A kisasszony maga az egyensúly, a lojalitás, a hit, a bizalom - a naivitás, ami elhiszi, hogy a világ csak szép és jó lehet. De mikor jön el az ébredés ideje?

>>Történet<<


Hallgasd, ahogy susog a semmi körülöttünk.
Bár hihetném, hogy ez a törhetetlen csend a valóság. Ez az éteri nyugalom, amely átölel.
Mennyország.
Egy hely, ahová gyermekkorom óta vágytam, s mindent ennek rendeltem alá...


Minden virágban, minden mosolyban látom a jóságot, mióta élek. Tudom, milyen, mikor napfény simogatja a bőröd minden tolakodás nélkül. Lágyan, kedvesen. Tudom, mit jelent az áldozat, mi éltet, mi hajt. Tudom, mit jelent lemondani. Tudom, mit jelent vágyni, hogy adhass – és rádöbbenni, milyen szűkösek is a valóság mással oly’ bőkezű keretei számodra.
Tudom, és nem azért, mert könyvekből szívtam magamba ezt a tudást, nevelőnők árgus szemeitől féken tartva. Tudom, mert az életre nem készít fel senki a Valóságon kívül.
Bízz bennem, én ismerem a Valóságot. Vagy legalábbis azt hiszem.

Látom, ahogy összemosolyognak mögöttem. Csak suttogják, gondolván, úgysem hallom meg: a papék kislánya még mindig ártatlan. Édes kis törékeny virágszál. Naiv, butuska teremtés. Az orránál fogva vezetheted. Csak akarnod kell!

A testvéreimmel mind mások vagyunk egy kicsit, valamilyen módon. A bátyám, David, tíz évvel idősebb nálam – jelenleg egy közeli nagyvárosban él várandós kis asszonykájával -, a házasságában kénytelen megtanulni, milyen, ha a párod sosem ért veled egyet, mégis mindennél jobban szereted őt, s ezért türelmet gyakorolsz.
A nővérem, a nálamnál öt évvel idősebb Margaret, a családunk feketebáránya. Alkotásba vetett ambicíózus hite megtöri az egyház szellemiségét, a társadalom pedig kivetette magából. Sokan egyenesen bolondnak, a női nem szégyenének tartják. Én nem, ám a véleményem itt mit sem számít...
Ifjabb fivérem, James, a maga röpke tizenhét évével néhány éve még képzeletbeli banditákkal szemben kelt a védelmemre. Ma már felemel, ha nem tudok elég biztosan felülni egyedül a lóra.
Én pedig, ott középen, a fantázia és a serdülőkor közt megrekedten állok. Mert attól félek, egy nap igaza lesz mindenkinek, aki kinevet. Aki sutyorog a hátam mögött. Aki lebecsüli a hitemet, s ezzel kétségeket ébreszt bennem.

Szeretem a semmit, mert az én ízlésem határozza meg, mivé formálódjon a történet végén. Nincs sok... nincsenek lehetőségeim. Nő vagyok. Ismerem a korlátaimat. Az engedelmesség, az egyetlen kötelességem. Talán épp ezért olyan csábító a "semmi". Ha behunyom a szemem a templomban, akkor is érzem, milyen közel van a szeretet – fél kezem kinyújtva el is érhetném. Ha nem kockáztatnám ezzel, hogy leverem a gyertyák egyikét. Én pedig nem szeretek kockáztatni.

Reggelente korán kelek, gyermekként nevelték belém a restségtől való írtózást.
Viszont a függöny résein belopakodó napfény ujjaiban sokáig gyönyörködöm. Figyelem, ahogy a kecses ujjpercek, melyeket a fény lehelete hívott életre egy hasonló semmiből, mint az enyém, végignyúlnak a takarómon, megérintik a karom. Cirógatják a bőröm, vörösre festik világos tincseim kibomló áradatát, miközben lassan, az álommal viaskodva felülök. Az öntudatlanság tündérpora az első csésze teáig nehezen illan el, mégis szeretem minden másodpercét ennek a megnevezhetetlen, békés köztes állapotnak. Mert olyankor, reggel egyedül lehetek a gondolataimmal. Megpróbálhatok rájönni, igazuk van-e. Gyenge vagyok-e. Vagy egyenesen érdektelen.
Miért nevetnek rajtam, Apa?
Miért ráz a hideg, valahányszor arra gondolok, hányan halhatnak meg a banditák miatt?
Mi ez az egész bennem - miért félek tőle ösztönösen?
Miért nem lehetek olyan büszke és bátor, mint te?
Miért nem szeret az Úr annyira, hogy azt mondja: leányom, megadom neked az önmagadban való bizodalmat?

Bocsáss meg. Gyenge vagyok. Gyenge vagyok apámhoz képest. Akárcsak Jónás volt egykor.


A hozzászólást Viola de Winter összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 11, 2013 8:13 am-kor.
Vissza az elejére Go down
A Krónikás

avatar
Hozzászólások száma : 46
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Viola de Winter   Kedd Jún. 11, 2013 6:58 am

Írtam neked egy PM-et kedves Viola, lesd meg kérlek!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
A Krónikás

avatar
Hozzászólások száma : 46
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Viola de Winter   Kedd Jún. 11, 2013 8:24 am

Kedves Viola!

Köszönöm szépen a javítást, és hogy nem riadtál meg terjedelmes levemtől Smile

Elfogadva!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Viola de Winter   

Vissza az elejére Go down
 
Viola de Winter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: