HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Latest topics
» Avatarfoglaló
Today at 6:15 am by Clara Woods

» Clara Woods
Today at 6:06 am by Clara Woods

» Elkészültem!
Today at 4:28 am by Lusio

» Só-túra
Today at 3:24 am by Csendes Hold "Aneeka"

» Onawa
Today at 2:48 am by Onawa

» Játékosok keresik
Today at 2:43 am by Jericho O'Hara

» Serrif&Lizzie
Today at 2:42 am by Raymond Norton

» Lusio
Today at 12:30 am by Lusio

» Ismerős arc a kéj házában - Lizzie & Rob
Yesterday at 11:02 pm by Robert Wayne

Top posting users this month
Farkas
 
Robert Wayne
 
Lizzie Middleton
 
Csendes Hold "Aneeka"
 
Raymond Norton
 
Katherine Barlow
 
Clara Woods
 
Onawa
 
Jericho O'Hara
 
Lusio
 

Share | 
 

 John Bradford

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég

avatar


TémanyitásTárgy: John Bradford   Hétf. Jún. 17, 2013 10:33 am

>>JOHN BRADFORD<<




>>Név: John Bradford

>>Becenév: Johnny

>>Nem: férfi

>>Kor: 22

>>Csoport: városlakó

>>Erősségek: Jól lövök, jól kijövök a nőkkel, jó vagyok  a szerencsejátékokban

>>Gyengeségek: Nem tudom hol kell kiszállni a játékban, nők, könnyen kerülök ellentmondásokba magammal,  irtó rosszul kamuzok hosszú távon, kissé talán túl vakmerő vagyok


>>Play by: Matthew McConaughey



>>Felszerelés<<


Kés, revolver, ló nyergében hátultöltős puska, a kalapom, öv néhány tarsoly lőszerrel és némi kötszerrel, kulacs, egy bőr nyaklánc, rajta farkasfog
Lovam: Mex, egy 7 éves quarter horse

>>Kinézet<<


Karcsú de szikár testalkattal rendelkezem, mindemellett kék szemem illetve sötétszőke göndör hajam van, amit gyakran szoktam kicsit hosszabban meghagyni. Mondhatni ezek a vonások a nők gyengéi, de már nem nagyon élek vissza az előnyömmel. Többnyire még az elmondható rólam, hogy a kalapomtól a világért sem szabadulnék meg, általában egy egyszerű inggel, esetleg rá mellénnyel, farmerrel és fekete bőrkabáttal szoktam kilépni az utcára. Szeretem azokat a holmikat viselni, amik nem akadályoznak mozgás terén, utálom az alakoskodást és az ünnepi viseletet. 

>>Jellem<<


Ohó, milyen volnék én? Sokféleképp lehetne jellemezni. Makacs, olykor túl büszke, hogy belássam a másik hibáját. Olyan aki sokszor esik ugyanabba a hibába, de egyben azért igyekszik tanulni és elkerülni, hogy megint elkövessem ugyanazt. Inkább úgy mondanám, nehéz átlépnem a viharos kamaszéveimet, amikor élveztem, hogy a nők döglenek utánam, hogy szabadon száguldozhatok az élet mezein, ha kell a veszélybe. Mert igen hamar kerülök pácba, többször mint kellene. Imádtam régen, ahogy most is a szerencsejátékokat, utálok veszíteni. De beláttam, hogy az élet nem ennyi, hogy egyszer fel kell nőni. Egy barátomat lelőtték, miközben valami nagy kutya dolgába kontárkodott. Akkor döntöttem el tizennyolc éves fejjel, hogy sherifftanoncnak szegődök. És ekkor kezdtem el a megjavulás útjára térni. Igaz, nehezen megy. De már nem minden esetben vagyok az a mohó, öntelt, mindent magának akaró siheder. Kezdek talán megfontolt lenni, olykor képes vagyok dolgokról lemondani. De persze szörnyen nehezen megy. Szeretem, ha történik valami, a kihívásokat, a kalandokat, a veszélyt, rosszfiúkat üldözni. Végszükség esetén a szabályokat felrúgni. Na jó, nem annyira végszükség esetén, de akárhogy akármilyen formában nem teszem. Még kicsit sáros a fülem, de már elindultam a javulás útján.

>>Történet<<


A családom világéletében céltudatos nevelésben részesített engem is, és a húgomat is. Nagyapám sheriff volt, ahogy a nagybátyám is idősebb fiú lévén. A családban én voltam a következő a sorban, mint legidősebb fiúunoka, hogy továbbvigyem a hagyományt. Kisfiúnak még arról álmodoztam, de később, kamaszként... mint ha csak az ördög bújt volna belém, annyira megváltoztam. Hallani sem szerettem volna arról, hogy ki legyek, mi legyek. Csak vitt előre az újdonság. Egy hozzám hasonló betöretlen, kihívásokra vágyó baráti társaságba kerültem, akikkel elég hamar összehaverkodtam. Nincs mit szépíteni, éltem az előnyeimmel, hogy ismert és tisztelt emberek a rokonaim, én annál tiszteletlenebb voltam, kikezdtem nem egy lánnyal, és jóformán nagykanállal habzsoltam az életet. Élveztem azokat az "arany éveket" mert én csak így emlegetem. Bolond voltam, vakmerő. Igaz, ma is, de akkor alig lehetett rám ismerni. Különféle erőfitogtató versengéseken vettem részt, legyen az lövés, vagy lovaglás. Mert mindkettőt jól űztem. Még nagybátyám tanított meg első kézből lőni kisgyerekként. A lovak szeretete pedig mind a mai napig kísér. Sok időt töltöttem el a hátasommal. Tudtam az előnyeit, tisztában voltam meddig bírja és mire képes. Mégis nem egy olyan versenybe vágtam bele vele, ami még számára is megterhelő volt. Mondhatni, egyszer majdnem otthagytam a fogam, ahogy egy szikláról ugrattam le vele. Túl meredeknek bizonyult, ráadásul az apró kövek is csúszni kezdtek alattunk, és csak sodródtunk egy kisebb szakadék felé. Még ha jól estem volna is, lehet a ló maga alá ránt, vagy ő szenved túlságosan súlyos sérüléseket, melyek lehet csak megnyomorítanák. Egyedül a lélekjelenlétemnek volt köszönhető, hogy nem zuhantunk mégsem le. A gyeplőt egy hozzánk egyre közelebb kerülő fa törzsére kötöttem fel, és így a csúszás is abbamaradt. 
Fontos momentumként talán egy jó barátom halálát tartanám. Ő legalább annyira volt nagyravágyó és kérkedő, mint én. Ha nem jobban. Egy városbéli gazdag nemes lányát szemelte ki, ráadásul belekontárkodott az üzletébe. Mondanom sem kell, az öregnek nagyon szúrta a szemét, és mikor egy újabb húzással betelt a pohár, az öreg a szemem láttára rántott fegyvert egy összeszólalkozás után és bárminemű figyelmeztetés nélkül főbe lőtte őt. Az élet kegyetlen játékot játszik néha, ekkor jöttem erre igazán rá. Nem szabad csak úgy elherdálni a lehetőségeinket, és csak élvezni az életet gond nélkül. Az a gazdagok szórakozása. Ők mindent megtehetnek vétetlenül. Pedig még sokszor én is azt teszem, fittyet hányok mindenre és a szórakozásnak élek. De akkor és ott... eldöntöttem, hogy összeszedem magam és igen is embert faragok abból a pipogya csélcsap fajankóból, aki egykoron voltam. Jó úton járok, ezt meg kell hagyni. Lóra ültem, eljöttem a közösségünkből. Hogy miért? Ott már nem kezdhettem tiszta lappal. Mindig is lett volna olyan személy, aki felemlegeti a régi sérelmeket. És ezt én nem akartam. Így kerültem Rockwoodba, ahol a helyi sheriffhez szegődtem tanulni. Talán sikerül valamiféle jómadarat faragni belőlem. 
A másik dolog, ami még le tudna nyűgözni. Láttatok már vad musztángokat? Mert én még csak legfeljebb hallomásból. És szívem szerint befognék egyet, megszelídíteném, és csak dicsekednék vele. Igaz, manapság ez már egyre átlagosabbá válik. De csodálom azokat a szilaj lovakat. Mindig is akartam látni, ahogy szabadon száguldoznak egy hatalmas ménesben. 


A hozzászólást John Bradford összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 17, 2013 6:24 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
A Krónikás

avatar
Hozzászólások száma : 46
Join date : 2013. May. 23.


TémanyitásTárgy: Re: John Bradford   Hétf. Jún. 17, 2013 10:52 am

Kedves John!

Azt hiszem nem is igen kell mit mondanom erre, mindössze remélni tudom, hogy Reno seriffünk mellett sikerül jobb emberré válnod, mint amilyen voltál. Mindenesetre én szurkolni fogok ebben. Nem is húzom tovább:


Elfogadva!


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
John Bradford
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Vadnyugati Krónikák :: Szabadidő :: Archívum :: Karakterek-
Ugrás: