Kohana

>>Kohana<<

>>Felszerelés<<

- egy távlövésre alkalmazott tiszafából készült íj melynél belső fedőréteg kialakításához vízi bivaly tülköt használt fel
- egy tiszafából készült íj melyet ősi szimbólumok díszítenek
- tigris totem
- pipa-tartó, benne a pipával és dohánnyal (ritkán hordja magával)
- kovakő és pirit (tűzgyújtáshoz)

Chumani; egy 6 éves pej Mustang csődör. Nevének jelentése harmatcsepp, melyet az oldalán található aprócska csepp alakú fehér folt miatt kapott. Chumanit Kohana nem sokkal a felnőtté válása után szerezte. Az állat szülei híresek voltak kitartásukról, odaadó hűségükről és vakmerőségükről mely jó tulajdonságaikat átadták Chumaninak is. Kohana nem használ lószerszámat, néha egy takarót terít az állat hátára a megülés előtt de leggyakrabban szőrén üli meg az állatot. Chumanit az úgy nevezett suttogó módszerrel tanította engedelmességre melynek lényege, hogy a ló és gazdája teljes összhangban működjön együtt. Az állat különböző jelekre (pl. nyelvcsettintés, csettintés, taps, egy-egy hang vagy szó, mozdulat stb.) hallgatva követi gazdáját.





Arcán kiváló elegyet alkotnak anyja lágy és apja férfias vonásai. Szemei érzelmesek és mélyfeketék, orra az indiánokra jellemzően kissé pisze, finom vonású egyáltalán nem nevezhető markánsnak. Alkatát a mindennapos erdőjárás és vadászatok tették kellően, atletikusan izmossá. Őseitől örökölt rézvörös bőre finom kontrasztban van majdnem hátközépig érő éj fekete hajával. A hétköznapokban gyakorta visel hajában tollakat karján pedig bőrből és/vagy gallyakból készült „ékszereket”, nyakában egy fagolyókkal díszített nyakláncról medvefog lóg. Füleiben és ajka alatt fából készült ékszerek találhatók. Mindkét mellén és köldöke felett hegtetoválás díszíti bőrét. Ruházata állati eredetű bőrből készült. Nevesebb alkalmakkor fejdíszt és más a szellemek által megáldott díszt visel.  



Rendkívül magabiztos, erős jellem ebből kifolyólag szinte lehetetlen őt elbizonytalanítani. A döntéseit többnyire alaposan átgondolja de megesik, hogy intenzív behatásokra józan esze helyett érzelmei vezérlik. Nem egy könyörtelen gyilkos aki bárkit lemészárol ugyanakkor édesapja próbálta annak nevelni. Családja példáját követve mélységesen gyűlöli a sápadtarcúakat és a komancsokat is. Hímsoviniszta vonásait nem örökölt édesapjától de nem is tekinthető feministának. Tiszteli a nőket, úgy tartja az asszony feladata a gyermeknevelés és a család egybentartása. Annak ellenére, hogy halad a korral és nem csupán az ősi normákat tekinti mérvadónak a technikai újítások, így például a lőfegyverek és a dinamit nincsenek ínyére. Tisztelettudó, szeretteit minden áron megvédő, hűséges férfi. Ugyan már elérte a családalapító kort mégsem gondol feleségre vagy gyermekekre. A szabadság és a természet tisztelete számára mindennél fontosabb. Türelmes, precíz és megfontolt vadász aki minden körülmények között bízik a testében és a szellemek áldásban. Az idegenekkel szemben távolságtartó, szótlan, kimért. A családjával viszont megértő, segítő- és áldozatkész, jó humorú férfi.  





Akkor születtem mikor a hold a legfényesebben ragyogott, ezüst karjai körbeölelték az eget elűzve a borús fellegeket. A nevem Kohana lett mely Sebeset jelent, apám s anyám már akkor tudta, hogy a zúgó patakkal versengő vadász leszek. Ahogy azt a Nagy Szellem rendelte apám erős, határozott, pontos és könyörtelen vadásznak nevelt. Anyám megtanította, hogyan legyek megértő, türelmes, precíz és hogyan hallgassak a szívem ritmusára. Ugyan testvérem nem született mégis hamar megtanultam hogyan kell osztozni így irigységnek írmagja sem maradt bennem. Már idejekorán belém nevelték, hogy a kommancsot és a sápadt arcút kerüljem. Gyermekkorom mondhatni gondtalan volt.

Alig töltöttem be 13. életévemet mikor is az erdőben kószálva túl messzire merészkedtem. Versengésünk közepette rohanva hagytam magam mögött játszópajtásaimat. Büszkeségtől eltelve lépdeltem tovább, hogy ehető bogyót találva élelemhez jussak. Éppen egy mézédes és tápláló bogyókkal teli bokrot fosztottam meg termésétől mikor is morgásra lettem figyelmes. A szívem nagyot dobbant megsüketítve füleimet, torkom megfájdult ahogy hirtelen nyeltem egyet. Idegtépően hosszúnak tűnt az a pár tized másodperc míg megdermedve guggoltam ott. Csak annyit tudtam, hogy veszélyben vagyok. Az agyam egyre intenzívebb vészjelzéseket küldött. Nagyon lassan oldalra sandítottam, a szemem sarkából egy hatalmas állatot pillantottam meg csodás bundával és igéző szemekkel. Szemfogai akkor hosszabbnak tűntek mint a tulajdon karom. A szívem és koponyám egyszerre lüktette: menekülj! Nem tudom mennyire gyorsan történt mindez, megragadtam egy követ és tiszta erőmből az állatnak vágtam. Azt már nem láttam hol találtam el mert közvetlenül ez után rohanni kezdtem, ahogy csak bírtam. A talaj szinte égett a talpam alatt ahogy száguldottam, hogy az életem mentsem. A nagymacska azonban kisvártatva beért, hátulról ragadott meg. Fejemmel ugyan sikerült kitérnem hatalmas karmai elől azok azonban mellkasomba vájva végigszántották testem, a vállövemen áthaladva egészen a lapockám közepéig. Felordítottam fájdalmamban de nem adtam fel, előrántottam mai szemmel nézve aprócska csontból faragott késemet, melyet édesapám ajándékozott nekem és egyenesen a vicsorgó állat nyakába döftem. Az egetrengető, fájdalmas hangon üvöltve támadt ismét rám... meghaltam volna ha akkor nem járnak éppen arra a vadászok. Segítségkérő sikolyomat hallva apám és társai a megmentésemre siettek. Az ő dárdáik terítették le a hatalmas állatot kiragadva engem a halál karmaiból. Egy végtelennek tűnő pillanatig néztem az anyatigris szemébe, üveges tekintetében láttam a hátborzongató elkeseredettséget és dühöt. Aztán minden elsötétült, a sebeim túl mélyek voltak ezért a nagy szellem elaltatott.

Alig 3 évvel később betöltvén a  16. életévemet érett férfivá váltam  s apám nagy örömére, vadász lettem. Azóta a tigris totemét viselem. A törzs vadászai már akkor tudták, hogy őseim nyomdokaiba lépve az egyik legjobb leszek köztük s ez így is lett. Azonban apámmal ellentétben én nem a puszta kézzel ölő, vad, könyörtelen harcmodort alkalmazom.  Csendes, settenkedő vadász vagyok aki képes a fák lombaji közé fészkelve várni a megfelelő pillanatot áldozata leterítésére. Ugyanakkor általában gyorsan ölök, a szellemek áldásával egyetlen pontos életet s halált elválasztó lövéssel.
Chumanit jó magam hódítottam meg, nem nevezném betörésnek vagy idomításnak. Hosszú hónapokig jártam minden nap a ménes nyomában, hogy elnyerjem az állat tiszteletét. A szellemek akarata végül beteljesült, a ménes egyik legcsodásabb lova elfogadott társának.

Egy napon nagy vadászatra indultunk, hogy az esti ünnepséghez bőséges lakomát készíthessenek a törzs asszonyai. Messzire merészkedtünk az erdőben, túl messzire a táborhelyünktől.  Nem hallottak a támadás hangjait... visszatérvén szívfacsaró látvány fogadott bennünket. Gyermekek s asszonyok lelték halálukat a sápadt arcúak könyörtelen támadása során. Apámmal mindketten csak egy valakire tudtunk gondolni, Talutahra. Mindannyian ledobtuk fegyvereinket vagy azt ami éppen a kezünkben volt és rohantunk szeretteinkért. Apám az erdőben keresett míg én a táborhelyet kutattam át, mindhiába.  Édesanyámat sehol sem leltem... súlyos percek, tán órák is elteltek míg én a sebesült és rémült gyerekeknek, asszonyoknak próbáltam segíteni. Aztán apám megérkezett, karjaiban az asszony testével ki e világra hozott.  Talutah halott volt, az édesanyámat meggyilkolták!
Méltósággal, keserűséggel és mérhetetlen szeretettel búcsúztunk el halottainktól. Aznap a gyűlöletünk a sápadt arcúak ellen még mélyebb lett, haragunk s bosszúnk útjába ezentúl semmi sem állhatott.

Ezt nevezem én, előtörténetnek :DNagyon tetszik. Sajnálom, ami a törzseddel és édesanyáddal történt. Nincs más hátra, mint avit foglalni, aztán már fel is kérhetsz valakit egy keringőre

Elfogadva!