Wendy West

>>Wendy West<<

>>Felszerelés<<

- 12 db dobókés (2-2 pár a csizmájában, 1-1 darab a combjaira erősítve, 2-2 darab a speciálisan átalakított pisztolytáskára rögzítve, 1-1 darab a karjaira erősítve)
- 1 db Revolver ( a pisztolytáskában)
- 1 whisky-s laposüveg

Egy 5 éves, fehér Quarter horse kanca, Wendy nem adott neki nevet mert abban sosem volt jó és nem is látja szükségét. Ha nagyon meg akarja szólítani lónak nevezi. 3 éve vette egy lóversenyen piszkosul magas összegért.



Wendy egy igazán változékony külsejű nő, szereti felcicomázni magát és imádja ha minden nap más bőrébe bújhat. Egyik nap egy nagyszoknyás dáma, másnap egy köpködő bandita, harmadnap pedig egy forró pillantású bártáncosnő. Alapvetően hosszú derékig érő jelenleg fekete árnyalatú haja van és világoskék szemei melyeket sűrű sötét szempilla keretez. Arca joggal mondható angyalinak és egyszerre vészjóslóan keménynek. Izmos mégis törékeny alkata 167 cm-es magasságával igazán nőies megjelenést kölcsönöz neki. Imádja a magassarkúkat de ha épp olyan kedvében van csak kopott, sáros csizmába hajlandó bújtatni aprócska lábait.
Táncos tevékenysége során gyakran visel parókát és különleges módon túlcicomázott ruhákat.



Magabiztos, erőteljes, intenzív személyiség, mindennek központjába saját jólétét állítja, értékrendje meglehetősen elferdült, alacsony érzelmi intelligenciával rendelkezik, furfangos, gyors észjárású, jó a nyelvérzéke, szorult helyzetben is könnyedén feltalálja magát, jó színész, ravasz csábító, öntudatos így rosszul viseli ha megmondják neki mit csináljon, kifejezetten élvezi ha ugráltathat valakit, rendkívül kapzsi ebből adódóan semmi nem riasztja vissza ha pénzhez akar jutni, kedveli az érzelmi játszmákat főként ha ő kerül ki belőlük győztesen, hedonista, haszonélvező, erkölcstelen nőszemély.  





1989. december 3.-án születtem valahol Amerikában, egy tengerparti kisvárosban. Hogy pontosan hol az nem lényeges. A szüleim gazdagok voltak, piszok gazdagok. A papám üzletember volt, hogy ez pontosan mit takart sosem árulta el... ebből azt hiszem számotokra is egyértelművé vált, hogy nem tisztességes módon kereste meg a vagyonát. Anyám belehalt a szülésbe, szomorú sztori. Ne is firtassuk.
Van egy bátyám is, ő nagyon hamar elhagyta a családi fészket s a saját lábára állva meghódította a vadnyugatot. Lopott, csalt, hazudott és még ki tudja mennyi szörnyűséget követett el. Aztán ott volt még a nevelőnőm Mandy aki megtanította hogyan viselkedjek társaságban, tánctanárhoz járatott, hogy szép legyen a tartásom és híres nyelvészeket fizetett a kiokosításomra. Utazgattam, megismertem különböző kultúrákat mígnem 11 éves koromban apám meghalt rám hagyva a West család teljes vagyonát.

Éppen Rockwoodba utaztam mikor egy csapat bandita megtámadta a szekerünket, mondanom sem kell volt nagy haddelhadd. Mindenünket elvették és az összes velem utazóval végeztek... csupán engem hagytak életben. A csapat fejesének tetszett a rendíthetetlenségem, azt mondta sosem látott még olyan embert aki ne félt volna a rászegezett revolvertől. Nem vagyok egy besz@ri alak de higgyétek el csak azért nem féltem mert fogalmam sem volt mit tart a kezében. Isteni szerencsémnek köszönhetően a férfi, kit Jacknak hívtak lányaként nevelt fel. Megtanított a léhűtők életmódjának csínjára bínjára. A fegyverekkel csapnivalóan bántam s azóta is így van de az öreg nem adta fel, meglelte a nekem való fegyvert. Nemsokára a pengék szerelmese lettem. Jack a Hiéna becenevet adta nekem mert szerettem eljátszani áldozataimmal. A magam kiszámíthatatlan módján egyszer megkegyelmeztem volna máskor meg öltem volna kilószámra. A mai napig sem tudom miért de hiányzik belőlem minden érzelem ami egy normális emberben megvan. Nem érzek részvétet, szeretetet, fájdalmat vagy sajnálatot...

Ahogy egyre nőiesedtem, latba vetve a tánctudásomat a városokban férfiáldozatokat keresve szereztem meg, az útonálló életmód mellett, kiegészítő jövedelmemet. Pár év múlva elszakadtam a bandától s egész profi táncos vált belőlem, bevettem magam a legnagyobb városokba. Persze a rablásoknak és csalásoknak egy idő után híre ment így menekülnöm kellett, egyik nagyvárosból a másikba. Így jutottam el Rockwoodig hol azért már tarthatóbb taktikát eszeltem ki. Megszereztem a város legfontosabb és legbefolyásosabb férfiainak rokonszenvét, így a törvény előtt biztonságban maradtam. Ám amint meguntam ezt a viszonylag nyugodt és erőszaktól mentes életmódot rögvest visszavágytam a banditák szedett-vedett társaságába. Így alakult, hogy álcámmá lett hivatásom: a rosszéletű, csábító táncosnő képe. S hivatásom lett egykori túlélésem eszköze: az erkölcstelen bandita szerepe. 2 éve már, hogy magányosan járom a vadnyugatot, állandó társam csupán egy fehér ló s a néha hozzám verődő idegen útonállók. Ínséges időkben pedig, mikor kevesebb áldozat akad a horgomra bevetem magam a városba, kinyitom eldugott házam zárait, magamra öltöm a csillogó ruhákat és bőrömre hintem az édes parfümöket.