Lizzie Middleton

Lizzie Middleton

Személyiség leírása

Vagyok, aki vagyok. Egy lány, akinek nehéz gyerekkora volt, akinek túl hamar kellett felnőnie, aki minden viszontagság ellenére igenis két lábbal a földön áll. Megtanultam, hogyan védjem meg magam minden fájdalomtól, hogyan mosolyogjak érzelmek nélkül és, hogyan kapcsoljam ki az elmém, ha éppen arról van szó. Megtévesztő lenne? Az. Szükségét érzem, hiszen számomra az élet eddig csak kevés igazi mosolyt csalt az arcomra, azokat a pillanatokat pedig örökké megőrzöm az emlékeimben. Szeretek elmerengeni a múlton és jövőn is. Elkalandozni a gondolataimmal messzire, ki a fogadóból, a prérik irányába és elképzelni, milyen is lenne odakint nyargalni egymagam.
Erős nő képét mutatom és minden idegszálammal azon vagyok, hogy ez így is legyen. Nem nyavalygok a múltam miatt, hiszen mindez szükséges volt ahhoz, hogy az váljék belőlem, aki most vagyok. Egy fiatal felnőtt nő, aki kihívásként tekint az élet minden egyes percére.  

Előtörténet

Egy szerencsétlen csecsemőként láttam meg a világot. Apám nem tudom, ki volt, hiszen anyám a testét árulta, hogy így jusson a napi betevőhöz. Egy nem várt gyermeknek ez az élet pedig maga a sorscsapás. Sokszor volt, hogy napokra elhagyott egyetlen szülőm, kész csoda, hogy túléltem. De nem csak ez volt a legszörnyűbb az egészben. Nevem sem volt igazán, sőt, nem is emlékszem, hogy az anyám adott volna nevet nekem egyáltalán. Az "Ez" meg "Te" megnevezések csúsztak ki a száján a legtöbbször.
Arról meg nem is beszélve, hogy hat éves koromra, eldöntötte, belőlem is szajhát farag, de szerencsére nem volt olyan romlott elméjű hímegyed sem, aki kapva kapott volna a liliomtiprásra. Anyám ennek ellenére kitartó volt, ha már eleszem előle az ételt, dolgozzak meg érte. Kegyetlen élet ez egy gyereknek, tudom, de ami ez után jött, az se volt épp leányálom.
Egy bizonyos Margaret keresett meg anyám tudta nélkül és kellemesebb életet ígérve, elcsalt egyetlen szülőm mellől, akit azóta sem láttam és nem is hiányzik. Sosem tekintettem rá úgy,  mint egy szülőre, nem úgy, mint Margaretre. Igen, egy vaskezű hölgy, aki elég nagyot tud csapni a pálcával, ha szükségét érzi, mégis láttam a szeretet apró csillogását a szemében, mikor rám pillantott. Ilyenkor igazán, szívből tudtam mosolyogni. Kemény tanulásnak vetett alá. Írás, olvasás, tánc, helyes beszéd és testtartás. Legalább is, amit ő is ismert. Nem, nem volt előkelő hölgy, aki mindenféle partikon vett részt, de a szülei igenis ismerték az etikett pár alapvető szabályait, amit szívesen tanították meg lányuknak is.
Anyámként tiszteltem, és még ha nem is mondta soha, de tudom, hogy ő pedig lányaként tekint rám. Felhőtlennek nem mondanám a kapcsolatunk, sőt, nem is olyan régen, felpezsdült bennem anyám vére.
Már jó ideje figyeltem, miként tekintenek rám a férfiak, miként vezetik végig rajtam a tekintetüket és szinte láttam a szemükben, saját meztelen testem.
Természetesen megrémültem eleinte, de a kíváncsiság győzött a józan ész felett, és egyik éjszakán átadtam magam egy ismeretlen átutazónak, aki nem volt rest meghálálni, hogy neki adtam az ártatlanságom.
Nő révén, pedig a pénz, ami a kis erszényemben landolt, arra késztetett, hogy újra megtegyem, majd újra és újra.
Az idő múlásával és sok sok éjszaka után, kezdtem nagyon élvezni a különböző férfiaknál elért reakciókat és azt, amit ők voltak képesek adni nekem, a pénzen kívül. Tudtam, hogy ezt nem csinálhatom sokáig, és, hogy titokban is tudjam tartani, csak és kizárólak átutazóknak adtam át magam.
Nem vagyok pénzéhes nőszemély, csak szeretem azt, ha biztonságban tudhatom magam, és az erőt, amit akkor érzek, mikor az izmos test, a Férfi, önkívületben, állatias ösztönökkel vonaglik, miközben az én ajkaimon diadalittas mosoly ül.