Vendég
| Tárgy: Simon Lone Rider Cummings Szer. Okt. 25, 2017 8:44 am | | |
Simon Cummings
Név: Simon Lone Rider Cummings
Becenév: Lone Rider, Ász,Kölyök stb.
Kor: 29
Csoport: Rendfenntartók
Foglalkozás: fejvadász, Hamiskártyás
Avatar: Chris Pratt
|
|
Személyiség leírása
Titokzatos, kissé nyers és laza embernek gondolom magam, mindemellett meglehetősen magabiztos és nagy dumás, etikailag és erkölcsileg bonyolult szemléletű. Ugyan ki gondolná rólam, hogy alkalomadtán igen csak csípős a nyelvem, főleg ha iszom. Sejted, hogy milyen fából faragott vadvidéki suhanc vagyok, ugye? De valahol érthető. Nem tolerálom szívesen, ha hülyének néznek vagy hazudnak nekem, de legfőképp ha csalónak neveznek, vagy ha egy hölgyre kezet emelnek, még ha az azzal is foglalkozik. Én is egyenes vagyok másokkal, ugyanezt elvárom tőlük. Nem vagyok az a hirtelen természetű ember, igaz visszafogott sem. Szeretem az időm a kártyaasztal mellett tölteni és a városok Szalonjainak vendégszeretetét élvezni.
Előtörténet
Üdv seriff Hogy ki vagyok én? Úgy érzem, önben megbízhatok. hát üljön le mellém, szomjasnak látszik, egy üveg whisky ki bontok. figyeljen.
Egyedüli gyermekként láttam meg a napvilágot a családi birtokon. Apám marshall volt, míg szülőanyám a városunkban lévő Saloon alkalmazottja kit még csecsemőkoromban elvit egy fertőzés. Apámat munkája miatt lássuk be ritkán láttam. A helyi pap nevelt szinte fel. suhanc voltam, amikor is apámat, a környéket és a légiót rettegésben tartó banda feje kegyetlen módon a város előtt megalázta ezzel példát statuálva arra mi jár annak, aki vele szembe szál. A város főterén kötete fel, de nem a szokásos módon egy székre állította, majd a szék lábait kezdte lőni, de nem pontosan ezzel elhúzva, játszadozva vele. Majd a legkegyetlenebb módon végezte ki. (elcsukló hang). Vagyis kivégeztette, még hozzá velem. Igen velem. Sajnos bármennyire is fogót vissza az atya, oda rohantam gyermeki fejel, hogy hagyja békén méghozzá apám tartalék pisztolyával, ám akkor még használni nem igazán tudtam, hisz alig bírtam el összesen apám jelenlétében, ha háromszor lőttem vele. De rá emeltem a bandita főnökre, aki erre csak nevetett. majd oda lovagolt és ezt mondta.
"– Bátor vagy fiam, bátrabb, mint ezek itt mindannyian együtt véve. (mutatót körbe a város lakóin.) Tudod, mit ez jutalmat érdemel, ha eltalálod, apád kötelét szabadon engedem, csak bátran." Apám rám nézet és így szolt, fülembe cseng szavai. „Céloz és lőj fiam, ahogy gyakoroltuk.”
Lőttem és vele elvesztetem utolsó szülőmet is. A kép mai napig ki sért, ahogy a bandita arca is álmomban, és ha teljesen tiszta a fejem. Sosem voltam az a típusú ember, aki kétkezi munkából él meg, de kézügyességemet gyorsasággal kamatoztattam, amikor meg tanultam lőni és az ördögbibliáját forgatni meg lepő módon a helyi paptól kiről kiderült nem is az, akinek mindenki hitte, majd gyakorolni mindezt nagy bőszen. Egészen ügyes voltam benne, be kell látni. Kezdetben ugyan a bosszú hajtót hogy minél jobb legyek, hogy majd meg bosszuljam apám, sőt önnek elárulom most is ez hajt, hisz az a hír járja, az a bandita erre felé tanyázik.
|
|