A bosszú angyala

Leticia Rosewill

Személyiség leírása

Okos, merész, bátor, ravasz, kecses, nőies, de ugyanakkor önálló is, nem az a fajta nő, akit meg kell védeni. Nem riad vissza a konfrontálódásoktól, makacs, amit eltervezett, azt véghezviszi. Jó vezető, lobbanékony, de nem kiszámíthatatlan. Gyorsan mozog, szépen öl. Szereti a tőröket, is használni a lőfegyverek mellett.

Előtörténet

Nevada dél - nyugati felén született, egyetlen lánygyermekként. Szülei nagyon boldogok voltak, hisz gyermekük egészséges volt. Jól éltek, hisz marhákat és lovakat neveltek, amit később eladtak. Így Letty semmiben nem szenvedett hiányt. Ahogy cseperedett, egyre jobban meglátszott, hogy inkább a lovak és a fegyverek érdeklik, és nem a varrás, és hímzés az anyja akár mennyire is akarta ezeket megtanítani neki. Legszívesebben, apjával volt, és ő is segített a terelésben, valamint a lovak körül. Egy idő után elkezdett, a fegyverek után érdeklődni. Hiába kérte apját, hogy tanítsa meg a fegyverhasználatra, az hajthatatlan volt. Arra is nehezen vette rá apját, hogy tanítsa meg lovagolni, még is sikerült neki így nem adta fel. Így mikor nagyapja meglátogatta őket, egy hosszú út után, meglátta benne a lehetőséget. Hisz nagyapja marshal volt, és a környék egyik legjobb lövésze. Így őt vette célba könyörgésével. Az öreg látta rajta, mennyire igyekszik, és nem tudott sokáig ellenállni unokájának, így bele egyezett, még ha ez fiának, és annak feleségének nem tetszett. Úgy hogy elkezdte tanítani. Mivel még csak gyerek volt, egy kisebb pisztollyal kezdte. Megtanította neki, hogy tartsa rendben, és hogy használja. Teljesen, magával ragadta a lovak és a fegyverek, szinte mással nem is akart foglalkozni. Tizenhat éves korára remek lövő lett, és nagyapja nagyon büszke volt rá, még ha szülei nem is. Egyik nap, megkérte édesanyja, hogy menjen le a városba, néhány dologért. Elindult, hisz nem akart vitatkozni anyjával, bár nem örült neki, hisz nagyapja épp arról mesélt, hogy kaptak el társaival egy csapat banditát. De felnyergelte lovát, és lement a városba és megvette, amit édesanyja kért. Jó sokáig maradt el, hisz barátai feltartották, és nem szabadult egykönnyen. Pedig nagyon haza akart menni, hogy megtudja a történet végét. Még is zokszó nélkül, hallgatta a korabeli lányokat, mikor arról meséltek az előző napi bálon kivel ismerkedtek meg és mennyit táncoltak. Letty nem volt oda az ilyenekért, és nagyot sóhajtott mikor végre elszabadult tőlük. Ahogy visszafelé lovagolt az úton, furcsállta, hogy füst száll fel a házuk felől. És nagyobb volt, mintha a kovácsműhelyből szállt volna fel a fekete füst. Megszaporázta a lova lépteit, és nagyon megdöbbent, a látványtól, ami a szeme elé tárult. A házuk lángokban állt, nagyapja pedig az udvaron feküdt arccal a porban. Oda rohant, hozzá hátha tud rajta még segíteni. A férfinak két lőtt seb volt a mellkasán, és minden csupa vér volt körülötte. Alig élt már az öreg, de még eltudta, mondani, hogy egy csapat bandita támadta meg őket kinek a vezérüket, ő fogta el és bosszút akartak állni rajta. Letty csak azért élte túl, mert nem volt otthon. Nagyapja a karjai közt halt meg miközben megmondta, hogy szülei az égő házban rekedtek, és ott haltak meg. Alig bírta elhinni a történteket, hogy egy azon napon vesztette el az egész családját. Azt sem tudta mit csináljon. A városiak segítettek neki eltemetni a nagyapját, de csak az érdekelte, hogy elkapja azokat, akik ezt tették a családjával. Magához vette nagyapja fegyvereit, és jelvényét majd felkészült arra, hogy útnak induljon. Szélnek eresztette a lovakat és marhákat, amik megmaradtak, és soha többé nem nézett vissza. Kihasználva, hogy mindig alábecsülik az erejét és tudását, remek fejvadász lett belőle, hisz senki nem gyanakodott egy fiatal nőre. Mivel még nem talált rá családja gyilkosaira, semmiképp sem akarja feladni a keresésüket, és minden erejét erre fordítja, remélve, hogy képes lesz bosszút állni.