Ismerkedés az új környékkel - Leticia & Jarod

Egymagam baktatok, kissé elfáradt lovam társaságában, ahogy a déli nap hevesen süt a következő porfészekre, melyet főhadiszállásomnak választottam egy időre. A város határát átlépve megakad a szemem egy épület falán, ahova mindössze két körözési posztert szögeltek ki. Az egyik egy O'hara nevű úré, kihez még nem volt szerencsém, de amennyire hallottam, tiszteletre méltó a munkássága ebben az államban. Ha alkalmam lesz rá, mindenképpen fel fogom keresni, egyszerűbb, mint megint új bandát szervezni.
A második plakát az enyém, amire elismerően csettintek a nyelvemmel. Ezek szerint idáig terjedt volna a vonatrablás híre? Vagy a bank lenne ennyire hírhedt munkám? Minden esetre ott van nagy fekete betűkkel: " A SEBHELYESARCÚ"; egyben írva... a vérdíj viszont meglepően magas. 5 lepedőért már lehet én is feladnám magam. Egyenlőre azonban ellen tudok állni a kísértésnek, és megszemlélem az állítólag engem ábrázoló képet. A rajzoló igazi művész. A halott fehér szem, és az arcot átszelő völgy igencsak hátborzongatóan fest, s tényleg az az érzése az embernek, hogy ezzel a fickóval vigyázni kell, és nagyon figyelni, ha valaki ezzel a sérüléssel jelenik meg. Természetesen, egy kicsit sem hasonlít rám, de ne legyünk telhetetlenek. Végighúzom ujjaim teljesen sértetlen arcomon, elmosolyodom, majd magára hagyom a portrékat, és belépek a közeli szalonba.
A lengőajtó belökése után egy pillanatra minden tekintet rám szegeződik, és tudom, hogy páran még ez után is szemmel tartják az idegent, ki csak pár perce seperte le magáról az út porát odakint, de a többség inkább a saját dolgával van elfoglalva. A pultnál foglalok helyet, rámutatok az egyik pohárra egy közeli asztalon, majd két ujjamat felmutatva jelzem, hogy ugyanezt kérem, csak duplán.
Míg az italomra várok, körbenézek a vendégseregen. Ebben az órában nincsenek itt sokan. Ez egyáltalán nem meglepő. Ha jól sejtem, csak nem rég nyithattak ki, és a többség még a bányában, vagy a farmokon húzza az igát. Kár. Szeretném gyorsan kideríteni, a helyi sheriff mikor szokta öntudatlanra inni magát, hogy minél előbb megszabadíthassam a város bankját fölösleges terheitől.

Már jó ideje a város körül keringtem, és nem egyszer betértem, hogy megpihenjek. Jelenleg is néhány információt, ellenőriztem amit kaptam, de megint vakvágányra futottam, így jobbnak láttam pihenni egy kicsit, hisz a lovam, is elfáradt. Ahogy beértem a városba alaposan megnéztem a körözési plakátokat. A sebhelyes igencsak felkeltette az érdeklődésem, hisz szép kis summa járt érte. És elég feltűnő jelenség lehetett. De jelenleg, a pihenés jobban érdekelt, és a tartalékaimmal is elég jól álltam. Nem volt sürgős, hogy most azonnal utána eredjek. Így fogtam, magam és a szalon előtt kikötöttem a lovam, és bementem az épületbe, hogy igyak valamit. Ahogy beléptem alaposan megnéztek maguknak, az emberek, de gyorsan folytatták addigi tevékenységeiket. Leültem, a pult egyik végére, és rendeltem, egy jó erős italt. Már nagyon elegem volt a körbe körbe rohangálásból. És próbáltam, valami új tervet kieszelni, merre is induljak.

Magamban üldögélve, a pult mögötti tükör segítségével próbálom szemügyre venni a helyi lakosságot. Már első pillantásra meg tudom állapítani, hogy a vendégek fele hisz az olyan badarságokban, mint a villámkezű revolverpárbajok, a másik fele pedig saját magáról terjeszt ilyen legendákat. Ha szentimentális fontosságot tulajdonítok a nyakam jelenlegi vastagságának, jobb lesz, ha őket nem fontolom meg, mint segítőtársakat.
Nyílik a szalon ajtaja, és csatlakozva a helyi szokásokhoz, én is abba az irányba fordítom a fejem, de mindenki mással ellentétben én nem felejtem ott a tekintetem pár másodpercnél tovább. Bár valamivel utánam érkezett a hölgy, mégis szinte egyszerre kapjuk meg az italunk, de ezen nem csodálkozom. Egy ilyen arc sok hülyeségre rá tudja venni az embert, vagy éppen megnövekedett szorgalomra. Sajnos, ezzel együtt jár az is, hogy amíg a közelemben ül, nem kerülhetem a feltűnést, sőt, gyanúsabb lenne, ha nem elegyednék szóba vele. szorgalmasan racionalizálok igen.
-Szintén most érkezett? - Kérdem halványan felé fordulva, és kissé megemelem a poharam. A benne aranyló whiskey alig mozdul biztos kezemben. - Kár. Épp próbálom eldönteni, melyik kártyapartihoz érdemes csatlakozni, ha nem szeretném, hogy lelőjenek amikor nyerek.