Gilmore Kúria

Ha betörnék egy bankba és óriási szerencsével túl is élném az incidenst, biztos vagyok benne, hogy még aznap az arcom nézne vissza a hirdetőtáblák mindegyikéről, Sebhelyesével együtt. Az előnye... valószínűleg attól tartanának, hogy egy újabb bank kirablásán töröm a fejem szépen csendben, nem pedig besurranóként járnám a házakat. A hátránya: boldog-boldogtalan azon fáradozna, hogy kitalálja, kit rejt a csipkeálarc és össze akarnák szedni a fejemért járó díjat. Már most felbosszant ha belegondolok, egyes férfiak mennyire örülnének, amiért egy női banditát kell hajkurászniuk. A minket lenéző barbárok biztos azt hinnék, mennyire könnyű dolguk lesz.
A részeg visszatér, jobban mondva vissza gurul. Tekintve, hogy egy ekkora mamlaszt három pohárka ilyen szintre juttatott, engem valószínűleg az első pohár kifektetne abból, ami azokban a hordókban érlelődik. Mennünk kell, vita nincs, társam pedig egyértelműen beleegyezik döntésembe. Amióta idelent vagyunk és el kellett bújnunk az akkor még józannak tűnő zsoldos elől, egész elfogadó a döntéseimmel kapcsolatban. Minden bizonnyal átértékelte a helyzetet és felhagyott az önfejű alakításokkal, amint komolyabb problémába ütköztünk.
Tisztában voltam azzal, hogy nincs sok időnk, de nem gondoltam volna, hogy alighogy felérünk, valaki már rohan is lefelé. Nagy megkönnyebbülés, hogy ezúttal nem kell odalent gubbasztva figyelnünk mi folyik ott, attól tartva, hogy felénk fordítja valaki a fejét. A ládát erősen tartom, menet közben felszabadult kezemmel pedig a kulcscsomóért matatok, hogy visszaadhassam azt. Eszembe jut, hogy a pincében nemigen foglalkoztunk a nyomaink eltüntetésével, de ez immáron nem lényeges. A szolgálók valószínűleg nem tudják, hogy mit kellene keresniük, a földesúrnak pedig várhatóan holnap délután tér vissza a tivornyából.
Ahogy kiérünk sem sikerül megnyugodnom. Még mindig a birtok határain belül tartózkodunk, ami azt jelenti, bármikor lelőhetnek minket.
- Abban az irányban hagytam a lovam - mutatok egy kicsivel arrébb, mint amerre megindult.
Elég célirányosan halad, úgy gondolom, ő sem gyalog érkezett idáig. Hátasom egy távolabbi sziklacsoport mellett kötöttem ki ügyelve arra, hogy a házból semmiképp se látszódjon, s annak oldalához legyen közelebb, semmint a bejárathoz. Így ha érkezik valaki, kisebb az esélye annak, hogy észre vegyék fekete kancámat.
- Tudja melyik itató van legközelebb a városhoz? Ott találkozhatnánk egy óra múlva - vetem fel az ötletet.
Tekintve, hogy lovaink eltérő irányban vannak, mindenképp szét kell válnunk, hacsak nem akarunk egymás után eljutni hozzájuk. Persze, nálam van a láda, én könnyen beszélek, nála viszont csupán egy üveg bor van, amiről még azt sem tudjuk, hogy milyen. Ennek ellenére nem áll szándékomban átverni. Ha bízik bennem annyira, hogy beleegyezzen, úgy mindent meg fogok tenni azért, hogy időben a kijelölt célhoz érjek.