Phillip Perkins

Phillip Perkins

Személyiség leírása

P, mint pesszimista: Általában a dolgok rossz oldalát látom meg először. Mindig azt érzem, hogy úgy sem fog sikerülni. Nálam a pohár mindig félig üres, de az a jó bennem, hogy próbálok tenni azért, hogy tele legyen.

H, mint harcias: Ez már az előzőből is kikövetkeztethető volt. Mindent megteszek azért, hogy elérjem a céljaim és a vágyaim. Bátran szembe állok bármivel. Nem csak fizikai értelemben, de úgy is elég harcias vagyok.

I, mint izgő-mozgó: Mindig kell csinálnom valamit. Utálok otthon ülni. Szeretek benne lenni mindenben és állandóan pörgök.

L, mint lelkes: Ez is kikövetkeztethető az előzőekből. Elég könnyen fel lehet kelteni az érdeklődésem. Sok mindenért lelkesedek.

L, mint lobbanékony: Általában jó kedvem van, mióta az apám nem keseríti meg az életem, és mindenki a hülye mosolyomról ismer fel. Bár csak én tartom hülyének, mások szerint aranyos. Viszont nagyon könnyen kijövök a sodromból és akkor képes vagyok törni-zúzni.

I, mint idealista: Nem adok a tökéletes alá. Mindig, mindennek tökéletesnek kell lennie, amit csinálok. Nagyok az elvárásaim magammal szemben és nem adom fel, míg nem felelek meg magamnak.

P, mint pimasz: Még gyerek vagyok, ráadásul pont kamasz, szóval természetes, hogy pimasz vagyok.




P, mint pontos: Sosem kések sehonnan és lőni is elég jól tudok. Meg igazából mindent pontosan ki tudok számítani. Jó, talán nem mindent, de azért igyekszek.

E, mint érett: A koromhoz képest sokkal érettebbnek tartanak, bár néha azért szeretem mikor visszatért a gyermeki énem. Sok mindenen keresztül mentem már és sokat fejlődtem. Már tudok egyedül is komoly döntéseket hozni és már készülök saját lábra állni. De azért az a pár gyerekes dolog még egy darabig tuti megmarad.

R, mint romantikus: A helyes arcom és a magabiztos kiállásomból, már külsőre bejövök a lányoknak, de a viselkedésem is másabb egy fiatal lány vagy egy idősebb hölgy közelébe. Olyankor előjön a romantikus, bókolós oldalam, amit minden nőnemű egyed kedvel.

K, mint kalandkedvelő: Mint már említettem, nem szeretek otthon ülni. Szeretem a kalandokat. Jó érzéssel tölt el, ha történik valami és nem csak az unalmas hétköznapokat szenvedem át. Bármilyen kalandban benne vagyok.

I, mint irigy: Ez elég rossz tulajdonság, de mindig is irigyeltem a boldog családokat és a menő banditákat. Sok emberrel cseréltem volna életet, de nem lehetett.
N, mint nyughatatlan: Már szerintem nem is kell ezt bemutatnom, mert ugyan az, mint az előzőekből pár, csak más szóval.

S, mint sármos: Ugyan, csak rám kell nézni...

Előtörténet

Ritkán jártam kocsmázni, de ezen a napon pont volt ott egy kis dolgom. A csapostól a szokásos italom kértem. Már a végén jártam, mikor valaki berontott a kocsmába és kiszegelt a falra egy képet. Nagy tömeg gyűlt köré és nekem is oda kellett mennem megnézni. Egy újabb körözési plakát volt, ami leginkább a fejvadászok figyelmét keltették fel, így tehát az enyémet is. Felvettem a kalapom és kisiettem a kocsmából, majd a lovamra pattantam és meg sem álltam a Bordélyig. Miután kikötöttem hűséges jószágom, bementem.
- Ann, segítened kell. - Sietve mentem oda a pultos lányhoz, akit elég közelről ismertem. Mindenkiről tudott mindent.
- Gyere be, segítek. - intett és hátravitt egy szobába, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
- El akarom kapni William Moseleyt, a feltörekvő banditát.  - kezdtem bele izgatottan és a lány egyből rájött, hogy miért kerestem fel őt.
- Nemsokára keresztül megy a városon egy vonat. Egy nagy földesúr családja is rajta van. William és csapata el akarják rabolni a lányát, a többit pedig felrobbantani. Ha még igyekszel, akkor talán eléred. - Több nem is kellett nekem. Felpattantam és elindultam a kifelé, de a lány elkapta a karom.
- Phil, légy óvatos! - mondta, majd megcsókolt. Rövid volt, mert siettem. Amint elváltak ajkaink, bólintottam egyet és már ismét lóháton lovagoltam az állomáshoz, de elkéstem. Még nem járt messze és sok idő kellett neki, hogy beinduljon, szóval a paripámmal eredtem utána. Gyors jószág volt, ezért is szerettem nagyon. A vonat mellé érve már láttam is a tetőn a rossz fiúkat, ahogy a lányt ráncigálták kifelé és próbálták leadni egy másik társuknak, aki egy lovon ment a jármű mellett. Amint elég közel értem, a lóról átmásztam a vonat oldalán lévő létrára, majd onnan fel a tetejére.
- Eresszétek el rohadékok! - kiabáltam, miközben előkaptam a fegyverem és leadtam pár lövést. Az egyiket el is találtam így ő leesett a vonatról, de a másik kettő elindult felém. Az utolsó töltényem Williamnak tartogattam, szóval elraktam a fegyverem és pusztakézzel mentem nekik. Az egyik jobbról próbált megütni, de kikerültem és lazán löktem rajta egyet, így leesett a vonatról. A másik közben a gyomron ütött az öklével, de szerencsére nem zökkentem ki és sikerült elkapnom a karját. Megfordultam és átrántottam a vállamon, hogy a társa után dobjam. Már csak a főnök maradt. Ismét előkerült a pisztolyom és felé közeledtem.
- Vége a játéknak William! Ereszd el a lányt! - kiabáltam.
- Rendben, már úgy se tudnám elvinni, hisz mindjárt felrobban ez az egész vonat. - felém lökte a csinos lányt, majd leugrott a vonatról. Utána néztem és láttam, hogy egy lóra szállt és elmenekült. Gyorsan ki kellett találnom valamit, mert  már közeledtünk a robbanóanyaggal teli hely felé.
- Kövess! - mondtam a lánynak, majd a jármű oldalán lévő létrán kezdtem el lemászni, hogy ne essünk nagyot. Mikor kellően lementem, a karjaimba fogtam a lányt és leugrottam vele. Szorosan magamhoz öleltem, hogy a testemmel védjem meg a sérülésektől, amiket az ugrás okozott. A lendület miatt még gurultunk egy kicsit a földön, de végül megálltunk. Én feküdtem alul a lány meg felettem.
- Annyira hálás vagyok neked. -
- Ugyan... semmiség volt. - mosolyogtam majd egymásnak estünk.



- Közben a vonat meg áthaladt a robbanóanyaggal teli földön és felrobbant. - meséltem a Seriffnek és közben mutogattam.
- De nem zavarta őt ez, hanem elkezdte levenni a felsőm és... - közben felhúztam a pólóm, ezzel is eljátszva a történteket.
- Jól van kölyök, a részleteket nem akarom tudni. - nevetett Ray, aki apám helyett is apám volt. Mindig neki meséltem el, hogy hogyan is képzelem a fejvadász életemet. Úgy mondtam, mintha tényleg megtörtént volna, de a fele se volt igaz. Voltak benne valós dolgok, de a nagy része a képzeletem szüleménye. Mindig is fejvadász, vagy valami nagyon rossz fiú, akartam lenni. Apám gyerekkoromban vert engem és az anyámat. Szegény nő bele is halt. Akkor határoztam el, hogy erős férfi lesz belőlem. Apámat meg pont egy bandita ölte meg, így még inkább nőttek ők a szememben. A mindennapjaimat főként a Seriffel töltöttem, aki tényleg olyan volt, mintha az apám lett volna, sőt jobb volt, mint az igazi apám. Azt mondta, hogy segít fejvadásszá válni.