Janie McClain

Janie McClain

Személyiség leírása

Félénknek és csendesnek tűnhetek, de hidd el nekem ez egy cseppet sem igaz rám. No jó, ha egy teljesen idegen társaságba keveredek talán nem nyílok meg rögtön, de rövid idő is elég, hogy beilleszkedjek.
Gyengének mondhatsz, ami fizikai erőben mérve tökéletesen rám illő tulajdonság, de közel sem mondható el ugyanez a jellememről. Tudom, hogy kivel mik a szándékaim, képes vagyok eldönteni, hogy mire van szükségem és maximálisan kitartok az álláspontjaim mellett. Céltudatos, makacs és kitartó vagyok.
Tisztában vagyok adottságaimmal és adok mindig magamra, de külsőmmel sosem kérkedem. Na azért, ha őszinte akarok lenni, akkor volt már, hogy kihasználtam formás alakom és egy-két férfit elcsábítottam annak ellenére, hogy testileg nem vonzódtam hozzájuk. De ez vészhelyzet volt.
Jó tulajdonságaim közé sorolható még, hogy mindig igyekszem kedves és barátságos lenni mindenkivel és pozitívan hozzáállni a dolgokhoz.
Türelmem azonban sajnos hamar elfogy és olyankor képtelen vagyok arcomról elrejteni, hogy mit gondolok. Sőt. Sokszor hangot is adok nem tetszésemnek.
Bizalmam nehezen elnyerhető és én sem bízom meg senkiben. Szerinted miért vagyok még mindig szingli? Borzasztó macerás csajszi vagyok...

Előtörténet

Wyoming fővárosában születtem egy igen gazdag pár egyedüli gyermekeként. Apám földtulajdonos, anyám pedig varrónőként dolgozott. Persze mondanom sem kell, hogy a házasságuk után anyám fele annyit sem dolgozott már, mint azelőtt, hiszen a jól termő földek elég pénzt hoztak a házhoz. A varrás inkább maradt hobbi, mint igazi munka.
Mint már mondtam, egyke gyermek voltam és megkaptam mindent, amit csak akartam, de emellett szüleim és dadusom próbáltak szigorúan nevelni. Úri hölgyet akartak belőlem faragni, és észre sem vették, hogy bennem egészen másféle lélek lapul. Jobban szerettem a lovak és marhák közt játszani vagy elkóborolni és felfedezni a prérit. Nem nagyon volt más gyermek a környékünkön, csak egy másik nálam pár évvel fiatalabb fekete bőrű lány a földeken. Bár szüleim tiltottak tőle, én sokszor kiszöktem hozzá játszani, beszélgetni.
A gyermekkorom unalmas volt. Minden egyes nap ugyanaz történt. Az egyetlen színfolt a napjaimban az a fekete lány és a kedvenc lovam volt.
Akkor történt igazán nagy változás az életemben, amikor elég nagy lettem ahhoz, hogy férjhez adjanak. Kitalálhattátok már, hogy nekem ehhez semmi kedvem nem volt. Még ha jóképű és kedves férjet ajánlottak volna, akkor talán. Viszont itt csakis a pénznek volt szava, a szövetségkötésnek és hozományomnak. Az esküvő előtti éjszaka leléptem. Szerettem volna, ha a barátnőm velem jön, de ő nem akarta szüleit hátrahagyni, így egyedül vágtam neki a prérinek.
Nagyon nehéz út volt előttem és hosszú. Menekülésem alatt többször is megbántam, hogy leléptem, de aztán sosem fordultam vissza és végül mindig arra jutottam, hogy jobb lesz nekem a saját utamat járni.
Végül Crazerockban álltam meg. Az egyik bárba betérve véletlenül meghallottam a tulajdonos szavait, hogy jó lenne egy énekesnő a zongorista mellé. Nem is kellett több, rögtön jelentkeztem. Lett munkám, kivettem egy szobát egy családnál és most azt hiszem pozitív irányt vett a kis életem. Tetszik nekem ez a város, tele van izgalmakkal, újdonságokkal és felfedezésre váró környékkel...