Rose fogadója

Tárgy: Rose fogadója Vas. Jún. 02, 2013 9:18 am

Hamarosan....

Vendég

A mai nap igen unalmasan telik eddig. Persze mindig van valami munka, de azt elvégzik a kisebb rangfokozatú rendőrtanoncok. Így nekem ésa seriffnek egyelőre csak lógatni kell a lábunkat a meleg irodába. Habár az ajtó ki van nyitva, mégsincs olyan kellemes huzat és hűvösség, amire vágyom.
- Seriff! Mit szólna egy jó pofa hideg sörhöz? - szólalok meg és leveszem a csizmámat az asztalom sarkáról, majd kíváncsian pislogok a seriffre, aki felnéz az egyik aktából. Rám néz, majd elvigyorodom és hátradől, átölelve nagy hordó hasát.
- Ejnye Jake fiam, délben akarsz sörözni? Hát nincs elég munkád? - vigyorog az öreg, mire én is elvigyorodom és megvonom a vállam, majd lazán végigsimítok az üres asztalomon.
- Sajnos kopár, mint a sivatag, Főnök! - nézek ártatlan pillantással a férfire. A seriff felnevet, majd int egyet a kezével.
- Menjen csak, Mr. Reynolds! Én majd később csatlakozom magához, még van egy kis dolgom. - szólal meg határozott hangon. Mivel elbocsájtott, így megvonom a vállam és lazán felpattanok.
- Ahogy gondolja, Főnök! - köszönökel egy intéssel, majd kilépve a seriff irodájába, Rose fogadója felé indulok. Határozott léptekkel, zsebre tett kézzel sétálok át a fogadóba, amit igazán kedvelek. Rose csinos hölgy, kedves és bájos és rendet tart a fogadójában. Ott aztán nem sok balhé van, vagy ha igen, akkor hamar kipaterolja a népet a fogadóból, hogy az utcán intézzék el. Az ajtóban megállok és körbenézek. Összevonom a szemöldökömet, ahogy néhányan lehajtják a fejüket, mikor meglátnak. Elégedetten vigyorodom el és sétálok a pulthoz.
- Üdvözlöm Rose! Ma is csodásan néz ki! - bókolok a nőnek, és egy kézcsókot lehelek a kezére.
- Jaj, Mr. Reynolds, maga olyan figyelmes. - nevet fel csengőn a nő, mire csak szélesen elvigyorodom.
- Mit kér a sreiff bátor helyettese?
- Egy pofa jó hideg sört kérek, Rose Kedves! - adom le a rendelést, majd körbenézek az ivóban. Mindenkit ismerek, a hátsó asztalnál van pár sötét bandita, de most nem dolgozni jöttem, így nem kapom el a grabancukat. De már látom magam előtt, hogyha bejön a seriff, azok úgy húznak el, mint a vadlibák tél idején. Elfojtom a vigyoromat, majd belekortyolok a hűvös sörbe és élvezem, ahogy végigfolyik a torkomon.

Vendég

Ma egészen szép idő van, viszont a kedvem annál borúsabb. Semmi kedvem nem volt ma bejönni a városba, de muszáj volt, hisz Rick megbízott ezzel-azzal, amit nekem el kellene intéznem minél hamarabb. Annyi előnye azért van a dolognak, hogy most nem kell pasiként virítanom.
Mikor végre megvolt, amit rám bíztak, visszafelé úgy döntöttem benézek Rose fogadójába. Egy hideg sör, vagy valami hasonló pia jót fog tenni.
Barna-fehér foltos tehénbőr nadrág, barna western csizma, felül pedig a nadrághoz illő mellény volt rajtam, így léptem be a fogadóba.
Először körülnéztem, de nem láttam senki ismerőset. Illetve de! A seriffhelyettes... Csodás... Majd őt elkerüljük a biztonság kedvéért.
Először természetesen a pulthoz léptem, hogy rendelhessek végre egy korsó sört, majd amikor azt megkaptam, fizettem és fogva a korsót elvonultam egy fal melletti kis asztalhoz, hogy leülhessek és nyugodtan megihassam azt. Mindeközben egyszer sem néztem a seriff helyettesre, de igazából senki másra sem...

Vendég

Rose lassan mosogatni és törölgetni kezdi a poharakat, de én nem megyek el a pulttól.
- Mondja Rose, van valami friss, új pletyka a városban, amiről nem árt tudnom? - nézek angyali szemekkel a nőre, aki csak egy pajkos mosolyt vet rám és megcsóválja a fejét.
- Ejnye, hát pont egy seriff helyettesnek peltykálkodjak, Mr. Reynolds? - süti le a szemét a nő, de látszik rajta, hogy csak kéreti magát.
- Ugyan, Rose Kedves! Biztos, hogy van valami, amit el szeretne mondani... - vigyorodom el egyre szélesebben és a nőre kacsintok, amitől általában ahölgyek elszoktak alélni. Főleg az idősebbek, hiszen ők nem sűrűn kapnak már bókokat.
- Hát... Tudja, a múltkori hordős incidens. Hallottam a fiúktól, hogy vélhetőleg ismét készülnek valami ilyesmire az elkövetők. Remélem, hogy nem az én hordóimat akarják szétlőni, mert akkor ha megtalálja őket Seriff helyettes úr, biztos, hogy én vágom őket agyon. - suttogja Rose közelebb hajolva hozzám és morcos tekintettel pislog.
- És azt lehet tudni, hogy kik követték el a merényletet a hordók ellen? - teszem fel suttogva a kérdést, mintha valami összeesküvő lennék. Ekkor lép be a csinos, vörös hajú hölgyemény, akire természetesen egyből felfigyelek. Nocsak, vajon mit kereshez itt? A pulthoz sétál és rendel egy sört. Végig figyelem, de látom, hogy nem néz rám, és igazából senki másra.
- Szavát ne feledje, kedves Rose! - állok fel a pulttól egy kacsintás kíséretében, mire a nő puffogni kezd. Hát persze, hogy ott hagyják egy csinosabb, fiatalabb mátka miatt. Lassú, csörgő léptekkel sétálok oda a lány asztalához, majd lerakom a korsó sörömet és leülök a lánnyal szemben.
- Üdvözlöm Miss Crafford, ha nem tévedek. - köszöntöm, de azért kicsit kérdő hangsúllyal teszem fel a nevét, hiszen nem vagyok benne biztos.
- Mi járatban a városban, Kisasszony? - érdeklődöm kedvesen, sármosan mosolyogva, de persze egy kis hátsószándékos nyomozás is van a kérdésben. Hiszen elégritkán látni itt ezt a nőt, ki tudja, hogy most miért jött...

Vendég

Valahogy éreztem, hogy nem úszom meg a beszélgetést a seriff helyettessel. Pedig én tényleg nagyon reménykedtem. Mindegy. Nem foghat gyanút, mert hallottam már milyen pletykák járják a várost rólam. A folyton lóháton utazok és járom a prérit a kedvencem, de a magányosan élek egy kis fakunyhóban az erdőben, na az sem rossz.
Amikor leültem az asztalkához, Jake már abban a pillanatban meg is fordult, hogy közelebb lépkedhessen hozzám. Hát mondhatni látszott az "öröm" az arcomon.
-Üdv Mr. Raynolds. - köszöntem vissza, a nevemre pedig csak biccentettem. Izgatottan vártam mit is akarhat tőlem, hiszen talán még sosem beszéltünk, csak látásból ismerem a férfit.
-Csak elintéztem ezt-azt. - rövid válaszom igen lényegre törő volt, reméltem, hogy a férfi nem fog kifaggatni. Bár úgy kitalálnék valamit.
-És Ön, kedves Seriff helyettes úr, mi járatban az asztalomnál? -kérdeztem vissza kicsit szemtelenül. Tulajdonképpen elég bátor, hogy itt trécselek a rendőrzővel, hiszen a Veszett Kutya tagjai akár akasztást is kaphatnak, ha elfogják őket.
Kortyoltam egyet a sörömből, aztán amikor letettem az asztalra, újra ránéztem.
-Csak nincs valami gond?

Vendég

Lassú léptekkel közelítem meg a hölgy asztalát, majd le is ülök. A csizmámon a sarkantyúk csak úgy zörögnek, ahogy a szék lábának ütöm a csizmámat. A sörből kifröccsen egy pici, ahogy lerakom az asztalra, majd leülök a nővel szemben és az acát nézem néhány másodpercig. Kicsit oldalra döntött fejjel köszöntöm a hölgyet és kicsit kérdő hangsúllyal teszem fel a nevét, hiszen nem vagyok benne biztos, hogy jól emlékszem, lévén nem sűrűn fordul meg a városban a hölgy. Végigmérem, majd a kissé szemtelen kérdésére titokzatosan elmosolyodom.
- Talán rossz a lelkiismerete, Kisasszony? Nincs semmi gond, csak gondoltam örülne egy társaságnak, lévén én is egyedül ittam, és Ön is. De természetesen, ha zavarok, vagy vár valakit, akkor tovább állok, nem akarok, hogy feszélyezve érezze magát, vagy ilyesmi. - húzom ki magam és dőlök hátra, úgy nézek mélyen a lány szemébe. Elég jó emberismerő vagyok, ez szinte elengedhetetlen a munkámhoz és valami furcsaság érzek a nőn. Lehet, hogy most az egyszer tévedek, hiszen igazán csinos hölgyeménnyel van dolgom, lehet, hogy ez elvakítja az ítélő képességemet. Nem egyszer történt már meg velem, hogy a vetkőzésnél találtam meg a hölgyeknélegy coltot, vagy egy revolvert... Érdekes felfedezés volt, az biztos.
- No meg, nem is szeretem látni, hogyha egy hölgy egyedül iszik, ilyen rossz arcok között. - bökök a fejemmel a mögötünk ücsörgő férfiakra, akik már igencsak ittas állapotban vannak, és még mindig iszogatják a sörüket.

Vendég

Sajnos sokszor elfelejtem, milyen is egy igazi nőies viselkedés. Ez a pasinak álcázós dolog néha kezd kicsit sok lenni. Most viszont, hogy az egyik üldözőmmel beszélgetek, lehet, hogy nem kellene ilyen makacsnak, magamba fordulónak lennem. Még a végén gyanút fog!
-Ugyan, miért lenne? -válaszoltam egy visszakérdezéssel és én is mélyen a szemébe néztem.
-Nem, nem zavar és nem is várok senkit, egyszerűen csak szeretem néha a magányt. - kortyoltam egy újat a sörömből, aztán leraktam az asztalra, de nem engedtem el a korsó fülét. Én inkább előre dőlve, az asztalon pihentettem kezeimet és úgy beszéltem a seriffel. Nem akartam nagyon kényelembe helyezni magam. Mindig bennem volt, hogy ha bármikor menekülni kell, akkor gyorsan fel tudjak ugrani a helyről. Persze nem voltam most görcsös, vagy ilyesmi, ez csak ilyen megszokás.
-Köszönöm az aggódását. -végre megengedtem magamnak egy félmosolyt, amit a seriff helyettesre villantottam. Kezdtem elengedni magam, láttam rajta, hogy biztosan nem gyanakszik. Akkor viszont még egy kis játékba is lehet, hogy belemegyek.
-Igazán kedves Öntől, hogy így aggódik. Maga egy bátor ember, Mr Reynolds. Biztosan nagyon nehéz és sok a munkája. -kedveskedtem picit, hogy lássa nem egy frigid, kőszívű nő vagyok.
-Meséljen valamit, Mr Reynolds, mik történnek itt a városban mostanában? -kérdeztem, hogy ne csak kukán üljünk egymással szemben, bár Jake biztosan nem maradt volna szó nélkül, ha nem kérdezek, akkor sem.
-Egyébként nyugodtan szólítson Luthia-nak. -villantottam rá megint egy félmosolyt.

Vendég

Úgy tűnik, hogy a hölgyemény annyira nem örül nekem, mint én egy hölgy társaságnak. Ettől kicsit szomorú leszek, de hát megszokhattam volna már, hogy rám nem férfiként tekintenek, hanem seriffhelyettesként. Azért ez elég elszomorító. Nehéz úgy csajozni, hogy mindig azt lesik, hogy mikor csinálnak valami törvénytelen dolgot. Persze, van aki meg épp azért vonzódik hozzá, mert ott van a kis csillag a mellemen.
- Akkor örülök, hogyha nem aggódik azon, hogy miért is ülhettem ide. - vigyorodom el szélesen, és én s belekortyolok a sörömbe.
- A magány jó dolog. De nem mindig. Főleg nem egy ilyen csinos hölgynek egy ilyen ivóban. Persze, Rose gazán határozott nő, simán kipenderíteni azokat, akik esetleg zaklatnák kegyedet, de nem a legbiztonságosabb egy hölgynek magányosan ücsörögnie egy csomó részeg férfi között. - nézek hátra a fejem fölött, és intek a srácoknak, akik már jócskán el vannak ázva. Látom, hogy a hölgy igencsak előredőlve ücsörög előttem, és ezt nem nagyon tudom mire vélni, de be kell vallanom, hogy tetszik. Az apró félmosolyra a vigyorom ismét szélesebb lesz, és lágyan biccentek.
- Ez a dolgom, Kisasszony! Nem viselném el, ha bármi történne a városban az ilyen csinos hölgyekkel, mint Ön! - kacsintok a nőre pajkosan vigyorogva.
- Igen, azért van munkánk bőven. A banditák soha nem alszanak, így m sem tudunk. Pedig néha jól esne csak úgy lustálkodni az ágyban egész nap. De sajnos mi ezt nem engedhetjük meg magunknak, hiszen a városlakókat mindig biztonságban kell tudni. - jelentem ki komolyan, és talán most először látszódok komoly, hivatásos seriffhelyettesnek, aki a korához méltóan viselkedik. A szemem fényesen csillog, ahogy a munkámról beszélek. Nem hiába akartam már 8 évesen is seriff lenni. Aztán persze kicsit lejjebb adtam a célt, de nem bánom. Lehettem volna seriff, de nem vállaltam, így tökéletesen jól érzem magam ebben a pozícióban.
- Érkezett hozzánk egy kellemes hölgy, csokoládé boltot fog nyitni. Nem tudom, hogy mennyre lesz sikere itt. De én biztos vendége leszek, szeretem az édes dolgokat. - kacsintok félreérthetően a nőre, majd elgondolkozom.
- Valakik pedig kilőtték az összes söröshordót az ivóban. Fogalmam sincs, hogy kinek áll érdekében, hogy a városlakók kevesebb sört igyanak. Talán a dühös feleségeknek. - nevetem el magam. Majd elgondolkodva nézek a nőre.
- És magácska merre éldegél? Mert csak ritkán látom itt a városban, akkor sem sok időre. - érdeklődőm, és semmi hátsó szándék nincs a kérdésem mögött. Kivételesen.

Vendég

A seriffhelyettes sorozatos bókjaiból gondolom, hogy nem véletlenül ült le mellém és talán nem is csak a részegek miatt. Legalább egy picit nőnek is érezhetem magam.
Nincs semmi természetellenes abban, ahogyan ülök az asztalnál, egyszerűen csak nem hátradőlve terpeszkedek, hanem az asztalon pihentetem mindkét kezem, ehhez pedig előre kell dőlnöm kicsit. A felsőm bár nőies cowgirl mellény, azt hiszem nem láthat semmi extrát a biztosúr... azt hiszem.
-És kedves Jake, már ha nem gond, hogy így szólítom... honnan veszi, hogy én nem egy Rose-hoz hasonló határozott nő vagyok? -kérdezek rá már ravaszan mosolyogva a férfira. Kortyolok egyet-kettőt a sörből - már vészesen fogy - de közben nem veszem le a tekintetem a férfiról, még azután sem, amikor letettem az asztalra a korsót.
Aztán picit másra terelődött a szó, Mr. Reynolds elég komollyá vált. Azt hiszem komolyan veszi a munkáját, nem kellene lebuknom. Bár megnézném az arcát, amikor megtudja, mi is a "foglalkozásom".
-Hát igen. Ezek a banditák... a múltkor is hallottam, hogy kifosztottak egy vándort a prérin. Szörnyű, ami mostanában itt megy. -mindig is tudtam, hogy vándorszínésznek kéne lennem. Olyan jól el tudom adni magam minden formában.
A következő pár mondatára már muszáj tényleg elmosolyodnom. Nem jövök zavarba a kacsintásra, inkább ugyanolyan hangnemben, ugyanolyan félreérthetően válaszolok.
-Azt hiszem a legtöbben szeretik az édes dolgokat, Mr Reynolds. -arcomon, szemeimen is látszik, hogy abba a játékba, amit ezzel Jake elkezdett, én benne vagyok. Jöhetnek a bókok, egy ideig biztosan nem fogok meghátrálni.
-Hát ezt én sem miért, miért tehették... -válaszolok röviden, mert aztán rögtön rám terelődik a szó. Nem kell gondolkodnom, hogy mit válaszoljak, már begyakorolt szöveg.
-Nem szeretem a nyüzsgést, ezért az erdő szélére telepedtem le. Ennél pontosabbat nem mondanék, nem akarok látogatókat a házamban. Inkább én megyek házhoz.. már, ne értse félre.

Vendég

Valóban nem sokat mutat a mellény, de annyira nem vagyok pofátlan, hogy konkrét belátást igényeljek a hölgy dekoltázsába. Jobb, hogyha rejtély marad előttem, hiszen azért így is el tudom képzelni a lány csinos melleit. De igyekszem kipiszkálni az elmémből az izgató képet és inkább a beszélgetés fonalát felvenni.
- Oh, hát fogalmam sincs, hogy Ön mennyire határozott, Miss Crafford! - jelentem ki lágyan elmosolyodva, és kicsit megnyomom a Miss-t, ugyanis mégis csak seriff helyettes vagyok, ne hívjon akárki a kereszt nevemen. A ravaszkás mosolyra felvonom a szemöldökömet, és én is pajkosan elmosolyodom. Ez talán afféle felhívás keringőre? Ki tudja... Minden esetre szoktam élvezni a kellemes flörtöket. Szóba kerülnek a banditák is, és kicsit megrándul az arcom, amikor róluk beszélek, hiszen a legjobb barátom is azt a csoportot nagyobbítja - legnagyobb sajnálatomra. Bár néha még élvezem is ezt a macska-egér játékot kettőnk között. Elmesélem, hogy néhányan kilőtték az összes sörös hordót, így most a kocsmában nincsen sör. Szerencsére Rose jó helyen tartja a hordóit, úgyhogy itt még mindig folyik a jó pofa hideg sör.
- Ja igen, a vándor. Arról én is hallottam. Az egyik banditát, Fred-et elkaptuk, de a másik kettő meglépett. Fogalmunk sincs, hogy hol tanyázhatnak. Bizonyára az erdőben, vagy az erdő szélén. Bár ott meg az indiánok fogják őket hamar felfedezni és akkor annyi lesz nekik. Amúgy a vándor jól van, az egyik kezét ellőtték, de végül sikerült kitisztítani a sebét. - mosolyodom el és megkönnyebbült tekintettel nézek a nőre.
- Valóban elég gyakran vannak támadások,de igyekszünk mindenkit megvédeni és elkapni az elkövetőket. Az esetek nagyobb részében sikerül is. Csak azok az átkozott Veszett kutyák húzzák mindig keresztül a számításainkat. Ha tudnánk, hogy ki a vezérük, biztos, hogy sokkal könnyebb dolgunk lenne. Isten óvja azoktól az átkozottaktól, kisasszony! - jelentem ki és a fogaim között szűröm a szavakat, látszik mennyire ideges leszek már csak a gondolatuktól is. Gyűlölöm az egész bandát és hogyha tudnám, hogy hol van a rejtek helyük, biztos, hogy akár még egyedül is, de kilőném onnan az összeset. Végül igyekszem lenyugszani, szóba kerül a csokoládé, és mikor Luthia belemegy a játékba, megnyílik az ajkam és tágra nyílt, vágyakozó szemmel nézek a nő szemébe.
- Nocsak... Pedig én szívesen meglátogattam volna Önt, Miss Crafford! - kacsintok a nőre, és ismét belekortyolok a sörömbe, ami már kicsit megmelegedett. Lassan ideje lenne mennem, bár azt mondta a seriff, hogy benéz. Az ajtó felé pillantok, majd ismét a nőre.
- És mivel foglalkozik? Tán valami futár, vagy mi? - kérdezek á a foglalkozására a nőnek, tovább folytatva a beszélgetést.

Vendég

Csak mosolygok a férfira, élvezem az apró flörtöket. Látom a kedves seriff helyettes úr nem nagyon szereti, ha tegezik, így hát nem is folytatom. Csendben figyelem Jake-t, s ahogy eddig is, a tekintetét kutatom az enyémmel.
Mindeközben ő belemerül a munkájának rejtelmeibe, s nem épp vidáman meséli mi is történt az elmúlt napokban. Persze a Veszett Kutyák is terítékre kerülnek egy pár szó erejéig, amin akaratlanul is apró, alig észrevehető mosolyra húzódik a szám. Csak a bandára gondoltam, na meg Patrickra, nem tudtam nem mosolyogni. Persze próbáltam visszafojtani, de egy hangyányit így is látszódott mosolyom. Viszont mivel nem akartam, hogy a seriff gyanút fogjon, gyorsan fogtam a söröm és lehúztam az utolsó pár kortyot.
-Isten óvja magát is, Mr. Reynolds! -viszonzom a jókívánságot.
-Gondoltam, hogy meglátogatott volna, de azt hiszem, jobb, ha itt a városban látjuk egymást viszont. És nem vagyok futár. Csak arra utaltam, hogy jobb szeretem saját magam elintézni a dolgaim itt a városban, minthogy hozzám vendégek jöjjenek.
Az utolsó kérdésre egy pillanatra elgondolkodtam. Nem látszott rajtam, hogy gondolkodnék, de egy másodpercig csak szótlanul néztem a férfi szemeibe.
-Házimunkát vállaltam magamra itt a városban egyes családoknál. De mondja, Mr. Reynolds, miért kérdezget annyit rólam? A munkája miatt vagy tényleg érdeklem? -kacsintottam most én rá félmosollyal, de aztán nem vártam túl sokáig, csak fogtam magam és felálltam.
-Nekem lassan mennem kell, viszont egy darabig elkísérhet, ha van kedve. -mondom neki, aztán kérdőn pillantva rá fejemmel a kijárat felé bökök.

Vendég

Élvezem ezt a kis társalgást, hiszen csinos, értelme nővel teszem. A kisflörtöket is élvezem, és úgy tűni, hogy neki sincsen ellenére az ilyesmi. Elmesélek néhány dolgot, persze azért annyira nem részletesen, én sem vagyok az a fecsegős típus és vannak dolgok, amiket nem kell mindenki orrára kötni. Például azt sem, hogyaz egyik tanoncunk megpróbál majd beolvadni a Kutyák közé. Persze kérdés, hogy mennyire fog neki sikerülni... A kutyák említésére egy aprócska mosolyt látok meg a nő arcán, amit nem igazán tudok hova tenni, de gyorsan iszik a korsójából, így nem is vagyok benne biztos, hogy mosolyogni láttam.
- Köszönöm Kisasszony! - biccentek felé mosolyogva. Jól esnek az ilyen szavak és az, amikor látom, hogy bíznak bennem és tiszteletnek az emberek a hivatásom miatt. Rákérdezek, hogy merre is lakik és hogy mi is a munkája. Hamar kiderül, hogy gyakorlatilag csak kisebb munkákat vállal a hazuk körül, néhány családnál. Nocsak!
- Ne haragudjon Kisasszony, nem akartam tolakodó lenni! - teszem fel a két kezemet tenyérrel a nő felé és bocsánatkérően nézek rá.
- Lehet, hogy van benne egy kis szakmai ártalom is, de igazából szeretem megismerni a város lakókat. Hiszen értük élek, így nem árt, hogyha tudok róluk egyet s mást. De ne haragudjon, hogyha túl tolakodó voltam a kérdéseimmel. - hajtom le kicsit a fejemet és tényleg elszégyellem magam.
- Igen, azt hiszem nekem is vissza kell mennem az örsre. - kortyolom ki a maradék sörömet, majd felállok.
- Hagyja, a vendégem volt! - mosolyodom el, ahogy felsegítem a hölgyet, majd Rose-hoz sétálok, fizetek és egy kacsintással ott hagyom a nőt. Előre engedve Luthia-t kilépünk a fogadóból és megindulunk a város utcáin, az örs felé, hogy ott elbúcsúzzunk egy "A viszont látásra"-val...

//Köszönöm szépen a játékot! : ) //

Vendég

Fern James

Késő van már, nagyon késő, de Rose-ra még ilyenkor is lehet számítani. Amíg vendég van, nem igen zár be, csak ha már nagyon fáradt.
Ma szerencsére Jake a felelős őrszem, így én ma pihenhetek. Viszont aludni nem igazán tudtam, csak ide-oda járkáltam a szobámban, mert túlságosan sok gondolat forgott a fejemben. Így hát úgy döntöttem lenézek a fogadóba, s megiszok egy nagy korsó sört, mielőtt újra visszatérnék a hálószobámba.
Mikor beléptem, nem voltak sokan, csak épp egy-két vendég volt szétszórva az asztaloknál, gondolom még épp időben érkeztem.
Beszéltem pár szót Rose-al, aztán leültem az egyik szimpatikus asztalhoz, hogy megigyam a korsó sört... majd még egyet... majd már a harmadikat is megkezdtem, mikor rájöttem, hogy talán nem kéne berúgni. Pedig néha nagyon jól esik.
Szóval a terv a következő volt: megiszom a harmadik korsó sört is, aztán irány az ágy...
Mivel nem voltam szolgálatban, így nem a seriff egyenruha díszelgett rajtam, hanem egy sima farmerhoz hasonlító nadrág, fekete cipő, és egy ing, a csillagomat is otthon hagytam erre a rövid időre.

Vendég

Reno Reiman

Annak ellenére, hogy már rég lebukott a nap,és a legtöbben már aludni tértek, én még mindig fenn vagyok Rosenak segítek épp, hátul mosogatok. Sokszor segítek neki, ha az időm engedi, elvégre eléggé olcsón adja ki nekem a fenti szobát, és el is fogad, nem gy mint sokan mások a városban. Már csak emiatt is segítek, ez a minimum amit megtehetek, na meg még nem vagyok álmos, miért ne tölthetném hasznosan az időt?
- Ez is kész van! - lököm ki az ajtót, és sétálok a pult mögé Rosehoz, hogy segítsek visszatenni neki a sok poharat, és korsót a helyére. Kivételesen nem nadrág, és ing van rajtam, hanem egy egyszerű ruha fűzővel, bár mellé még mindig a westerncsizmám díszeleg a lábamon. Egészen addig észre se veszek senkit, aki benn van amíg el nem pakolunk, majd megtörölve egy rongyba a kezem megfordulok. Hű...ilyen későn is van pár ember...ami meglepő, de örülök neki. Ám ahogy megpillantom a seriffet is a vendégek között elmosolyodom. Rose látván kit szúrtam ki, megkér, hogy kérdezzem meg kér-e még valamit, mire bólintva az asztalához sétálok.

- Jó estét Mr Reiman, magát még ilyenkor látni lehet? - nézek rá vidáman, majd a kezében lévő korsóra pillantok. - Kér még egyet esetleg? - érdeklődöm, furcsa most egyenruha és csillag nélkül látni, ha belegondolok nem sokszor volt alkalmam így találkozni vele.
- Netán leadta a csillagot, vagy egyszerűen kikapcsolódik ma este? - pimaszkodom jókedvűen. Talán ha nincs szolgálatban ma, nem veszi zokon a modoromat, ha mégis hát majd visszafogom magam.

Vendég

Még azért volt pár korty a korsómban, amikor megpillantottam a felém közeledő serifftanoncot. Mosolyát látva én is mosolyra húztam a szám, majd mielőtt még ideért volna lehúztam az utolsó kortyokat is a sörömből.
-Jó estét, Fern kisasszony! - köszöntem én is, aztán icipicit végigmértem, persze nem feltűnően. Biztosan én is ezerszer másnak tűnök munkán kívül, egyenruha és csillag nélkül, de ez bizony a lánykára is igaz. Most nem kell tanoncként tekintenem rá... persze már máskor is felfigyeltem rá, mint belevaló lányra, de most szép alakjára is. Nem hiába, én is csak férfiből vagyok. Odanyújtottam neki az üres korsót, aztán válaszoltam is kérdéseire.
-Így hozta a sors...
-Csak akkor iszok még egyet, ha Kegyed csatlakozik hozzám. - mosolyogtam rá. Csak az ökör iszik magában, mondják, hátha csatlakozik a lány és legalább az utolsó korsó sört nem egyedül kell elfogyasztanom.
-Ne örüljön Kisasszony, csak kikapcsolódok! - kacsintottam rá, aztán hátradőlve vártam, hogy hozza a következő sört és csatlakozzon társaságomhoz.

Vendég

Reno Reiman

Meglepő hogy a seriff magában iszik...mármint aki ide betér rendszerint leül pókerezni, vagy társasághoz ül. Nem mintha zavarna, így legalább nem kell vagy öt korsót visszacipelnem a pulthoz, és újra kihozni már tele. És amint látom ő is oldottabban viselkedik, nem szól meg a pimaszkodásomért, amire csak jobb kedvem lesz. Nem hoz zavarba hogy végigmér, meglepő lehet, hogy nem nadrágban, és pisztollyal az oldalamon mászkálok, bár ez rá is igaz...valahogy fiatalabbnak és gondtalanabbnak néz ki, hogy nincs a csillag az ingén, meg nem olyan komoly az ábrázata.
- Ennek az ajánlatnak nem lehet ellenállni! - kacsintok vidáman, hisz ki az az ostoba aki ezt visszautasítja? Maximum egy lelkész lánya, vagy egy arisztokrata úrhölgy aki csak minőségibbet iszik. Nekem személy szerint a sör is megfelel, még akkor is ha sokan úgy gondolják, a nők csak gyenge és női italt ihatnak. - Kár igényt tartottam volna a posztjára. - kacagok fel vidáman, elvégre tudom hogy ő nem néz rám más szemmel csak mert félvér vagyok, így nem is gorombáskodom vele, minek?! - Máris hozom akkor a sörét! - perdülök meg már a korsóval a kezemben, és sétálok vissza a pulthoz tölteni, és már két teli korsóval térek vissza, leülve a férfival szemben, elé tolva az ő részét.
- És, a sok munka hozta, hogy végre lazít egy kicsit, vagy csak kedve támadt iszogatni? - kíváncsiskodom, majd megemelve a söröm rámosolygok. - Egészségére!

Vendég

Csak mosollyal, kacsintással és csillogó szemekkel válaszoltam a mondataira. Bár annyira nem ismerem ezt a lányt, mert csak a gyakorlatokon találkozunk meg a fegyelmezésnél, látom rajta, hogy csat ritkán igazán felszabadult, most viszont nagyon jó volt látni őt jókedvűen, nevetősen.
Csak hátradőltem a székemen és úgy vártam, hogy elvigye az üres poharat, majd visszajöjjön két megtöltöttel. Nem tagadom, megnéztem magamnak hátulról is a lányt. Hisz melyik az a srác, aki ne tette volna? Seriff vagyok az igaz, de még fiatal és én is emberből vagyok. Meg hát... nem ártana már nő ügyben is alkotni valamit. Fern pedig elég szép lány... ki tudja... lehet, hogy lesz itt valami.
-Igazából mind kettő. - mosolygok rá, s közben válaszolok is, miután leült velem szemben. - Egészségedre!
-Fern, azt hiszem most nyugodtan tegeződhetünk. Most egyikünk sem seriff vagy tanonc, hagyjuk a formalitást. - mondom neki, a mosolyom pedig nem olvad a számról, elég jó kedvem van, ahhoz képest, hogy két órája még az ágyamban vergődtem és nem tudtam aludni. Ez most vagy Fern hatása, vagy a söré... vagy mindkettőé.
-Nagyon csinos vagy ma egyébként. -hörpintek pár kortyot a sörömből. Nem tudom a lányka mit szól a bókokhoz, de most bombázva lesz azt hiszem.
Átfut az agyamon, hogy talán nem kéne az egyetlen női tanoncommal flörtölni, de úgy vagyok vele, hogy most jól esik, tetszik, ha később bármi gond lesz belőle, majd akkor megoldom. Legalább ma este ne kelljen szabályokra, kötelességre gondolnom.
-Egyébként mi a helyzet veled? Hogy mennek a dolgaid? -kérdezem tőle, aztán újabb kortyokar fogyasztok el a hideg sörből.

Vendég

Reno Reiman

Mondata szinte zene füleimnek, hogy én mennyire nem szeretek udvariaskodni! Így bólintok is rá a felvetésére. Sosem értettem miért udvariaskodnak velem az emberek...mármint persze nő vagyok, meg minden, de a legtöbb városi itt lenéz, vagy egyenesen utál. A másik fele meg közömbös felém. Akkor minek az udvariaskodás? Személy szerint ez az az egy amit elviselnék, és még élvezném is. Kényelmetlenül érzem magam, ha úgy viselkednek velem, mintha valami drága hímes tojás lennék, az udvarias beszélgetésről nem is szólva! Szavaira jelenleg nem jövök zavarba, még mindig annak tudom be, hogy ritkán látni engem szoknyában, ennyire...nőiesen. Így inkább csak a sörömbe kortyolok, és csak azután nézek rá, azért ha bókot kapok, még ha csak azért is van, mert mondhatni "új oldalamat" mutatom, nem bírom állni a másik tekintetét, attól tényleg elpirulnék.
- Köszönöm, te is letagadhatsz éveket, jobban áll ez a laza viselet, mint a csillag, meg a kalap. - mondom őszintén, mert ez az igazság, hazudni amúgy is pocsékul tudok, kivéve talán a pókerben, de ott se körözök nagyon le senkit, ezért is nem játszom.
- Egész jól, Mr Reynolds pár nappal ezelőtt lőni tanított, és sokat fejlődtem, már nem célzok annyira pocsékul. - mosolygok bele a sörömbe, ahogy felemelem, és újra iszok belőle, élvezem hogy hűs. Annak ellenére hogy kezd igen sötét lenni, még egész fülledt a levegő, letéve a poharat a hajamba is túrok. Ilyenkor rossz hogy hosszú, a fülledt időben szinte le tudnám váni kopaszra...bár ahhoz meg túlságosan is "húi" vagyok, hogy úgy mászkáljak, így marad a szenvedés. - Beszéltél Ronnal? Vagy még nem? - nézek rá kérdőn, kissé összevonva a szemöldököm, érdekelne, hogy ha igen, mennyire is beszélt vele...milyen napoknak nézek elébe a gyakorlatokon.

Vendég

-Hát köszi! Bár azért én szeretem azt a csillagot. - válaszolom neki, aztán újra felemelem a korsóm, hogy kortyolhassak a hideg sörből. Mindig is nagyon szerettem a sört, viszont így a harmadik korsót... azt hiszem már kezdem picit megérezni. Sosem voltam nagy alkoholista, így aztán könnyen a fejembe száll.
-Helyes, gyakorolj csak. Egyre jobban fog menni.-mosolyodtam el, aztán ahogy néztem a lányt rajta felejtettem a pillantásom. Sok szép nőt láttam már, de egyikük sem volt ennyire belevaló. Sok elszánt nőt láttam már, de mindegyikük bandita volt. Fern gyönyörű is volt és elszánt is, tudta mit akar és ez nagyon tetszett benne. Eddig azonban leginkább csak tanoncként tekintettem rá, de ha belegondolok, csak 6 év van közöttünk és azt hiszem épp ideje volt észrevennem a nőiességét is. Elkalandozásomból, gondolataimból egy kérdése rángatott vissza. Kortyoltam párat az italomból és csak utána válaszoltam.
-Őszinte leszek. Még nem igen volt rá alkalmam, hogy elbeszélgessek a fejével, de ne aggódj, hamarosan elkapom és megtárgyaljuk a dolgot.
Válaszom után sóhajtottam egyet, mert őszintén szólva már kicsit untam Ronnyt. Más is panaszkodott rá már és a családja is nyugtalanít. Na de mindegy is, most inkább élvezem az egy éjszakás "szabadságom". Hátradőltem kényelmesen a széken és újra csak Fern arcát néztem.
-És mi a helyzet a pasikkal? Mesélj... gondolom loholnak utánad... -kérdezek rá hirtelen. Remélem nem veszi majd zokon.

Ajánlott tartalom