Kicsi Felhő

>>KICSI FELHŐ<<

>>Felszerelés<<

Íjjak és nyilak
két kés
Őz totem


Peno

>>Kinézet<<

Az öltözetem nem tér el egyik női törzstagétól sem. Állatok levetett bőréből, és magunk szőtt ruhákat hordunk. Olykor színes festékkel tarkítjuk bronz bőrünket, ezzel tisztelegve az isteneink előtt. Nem vagyok magas, nem jönne jól. Testem arányos és a szegényes koszt, a sok munka erőben tart. Teljesen úgy nézek ki mint bárki más a törzsben. Fekete, hosszú hajam, sötétbarna szemeim vannak.

>>Jellem<<

Igazán pörgős lány vagyok. Szeretek a társaim agyára menni, de ha kell a komolyság mintaképe vagyok. Elég nehezen tudom türtőztetni magam, így az érzelmeim hamar megmutatkoznak rajtam. Nem szeretek hazudni, pedig sajna sokszor meg kellene tennem, ha éppen rossz fát teszek a tűzre, ami nálam naponta megtörténik. A családom ki van tőlem, hiszen 19 éves fejjel, már jóval érettebben kellene viselkednem, ami nem áll tőlem messze, de az igazán kivételes alkalom, mikor én komoly vagyok. Szeretek viccelődni, felfedezni és a legnagyobb vágyam, hogy megismerhessem a világot.

>>Történet<<

Tizenkilenc éve születtem a Komancs törzsfőnök sátrában. Mint egy szem lánygyermeke, az apám rám akarta hagyni a törzs vezetését, de hamar le kellett mondania erről az álmáról, hiszen a hőn szeretett kicsi lány felcseperedett, de csupán csak testileg. Gyermeki bensővel megáldva akasztottam ki népünket, mint az mindig is szokás volt. Először, mikor még igazán gyermek voltam, ez senkit sem zavart, csak jót szórakoztak rajtam. Már akkor is dúlt a háború a két törzs között, és apám jónak látta, ha házasság révén vetnek véget ennek, de nem is én lennék, ha nem ellenkezdtem volna. Nagyon nagy galibát okoztam, és ezzel veszélybe sodortam az egész törzset.
Apám meghívta a Sziú indiánok törzsfőnökét és annak fiát, hogy megtörténjen az eljegyzés, de én inkább elrejtőztem arra az időre. Már kora reggel elhagytam a törzset, hogy még véletlenül se legyek a közelben, mikor megérkeznek a "vendégek". Nem akartam megházasodni, főleg nem egy olyan férfihoz, akit nem is ismerek.
Felkerekedtem hát és a már régen megfigyelt musztángcsorda után eredtem inkább. Messziről figyeltem a csodás lovakat és közben arról álmodoztam, hogy én magam is befogok,és megszelídítek egyet.Sok lova volt a törzsnek, de nekem egyik sem nyerte el a tetszésemet. Mármint egy volt, de ő a szabadon legelésző musztángcsordába tartozott. Akkor is őt kerestem, az én gyönyörű Penómat, de sehol sem találtam. Minden egyes évben, mikor a csorda a törzsünk közelébe érkezett, naphosszat kint voltam és őket néztem, kimondottan azt a szépséget, akit én Penónak neveztem el. Kitűnt a többi kanca közül, még ha nagyon is hasonlított rájuk. Felismertem a köztünk húzódó hasonlóságot. Ő is olyan volt akár egy kanca bőrébe bújt kiscsikó. Úgy ugrándozott a többiek között, akár egy újszülött. Anya szerint pont azon a napon született, mint én.
Mikor már majdnem kezdtem feladni a reményt, hogy megláthatom, éreztem, hogy valami megböki a vállam, és mikor hátra néztem ő volt ott. Peno ijesztett rám, de reagálni sem tudtam, csak tátott szájjal néztem rá, miközben ő fürkésző tekintetét rám meresztette. Azóta a nap óta barátok vagyunk. Nem fogtam be, nem törtem be, nem lett az enyém, csupán csak a barátom, méghozzá a legjobb. A csordával maradt, és minden évben én vagyok az első akit megkeres, amint visszaértek. Soha nem ültem még a hátán, pedig nagyon vágyom rá még mindig.
Aznap örömmámorban úszva tértem haza. Penónak köszönhetően, teljesen elfelejtettem az egész békülős, házasságos hacacárét, ezért is ért sokként, apám kirohanása, amint meglátott. A Sziúk megsértve tértek haza és örök ellenségnek titulálták a Komancsokat. Hogy bántam-e? Nem tudom, de azóta apám mintha eltávolodott volna tőlem. Már nem vagyok az ő kicsi lánya.Anya közreműködésével nem tagadtak ki a törzsből, de már nem is tekintenek rám úgy, mint a törzsfőnök lányára, csak egy kis koloncra. Tudom, hogy én tehetek róla, ezért megpróbálok megváltozni, és jóvá akarom tenni a négy évvel ezelőtti baklövésemet.

Elfogadva!