Roger kocsmája

Vendég

Colette Betranche

Bár még alig múlt dél, de én már jócskán előrehaladtam a teendőim nem éppen rövid listáján. Hatti néni a nyakamba varrta a szokásos nagy bevásárlást, és ráadásnak a boltba is ma reggel érkezett meg egy nagyobb szállítmány lőszer és puskapor, amit még ma el is visz néhány reménybeli aranyásó. Nem szeretek a puskaporral vesződni, de ha már ilyen gyorsan túl is tudok adni rajta, akkor nem mondok nemet a könnyen jött haszonra.
Mire elrendeztem mindent a boltban és Hatti néni listájáról is megvettem minden tételt máris delelőn járt a Nap a fejem felett. Volt pár órám addig, amíg a vevőim megérkeznek, így betértem Roger kocsmájába egy italra. Nem szeretek csak úgy sétálgatni a városban, kivéve akkor, ha a városka fennkölt erkölcsű polgárait akarom dühíteni a jelenlétemmel. Sokan szeretnének a városon kívül tudni, de nem tehetnek semmit, amíg a boltom forgalma fellendíti a többi boltét is.
A kocsma hangulata ma is felhőtlen és bájos volt, na persze csak iróniával. Soha nem voltam arany partedlis királylány, hogy ne derogáljon a ragacsos padló, az alkohol és a dohány áporodott szaga, ami az évek alatt már a falakba ivódott. Leültem egy félreeső asztalhoz az italommal, és igyekeztem mindent kizárni. Az utóbbi időben nem sokszor fordult elő, hogy én magamra maradtam a gondolataimmal és időm is volt rá, hogy elmerüljek bennük kicsit. A kocsmában ismertek már, az átutazók meg többnyire jobbnak látták, ha kikerülnek, úgyhogy itt kicsit nyugtom lehetett.
Néhány csendes magányomban töltött perc után azonban hangos röhögés zavart meg. Két idegen fogott közre néhány riad lánykát, akik sejtésem szerint alig egy órája szállhattak le a postakocsiról, hogy aztán tovább is utazzanak. Sajna a hölgyikék rosszkor tértek be egy frissítőre, és bele is szaladtak a két „frissen vasalt úriemberbe”. A kocsma vendégköre ebben az órában többnyire vén rókákból állt össze, akik csak odasandítottak a jelenetre, majd egy horkantással vissza is fordultak a maguk dolgához. Néhány helyi fiatal is ült az asztaloknál, de ők is jobbnak látták, ha kimaradnak az ilyen ügyekből.
A hangos szóváltás egyre inkább elfajult, és kezdtem komolyan megsajnálni a riadt tanító néniket. A három rémült fiatal nőt magamban csak így neveztem. Az egyik nő segítség után kutatva egyenesen a szemembe nézett, és egy pillanatra azt hiszem, hogy jobban megijedt tőlem, mint a csuklóját szorongató cowboytól. Akaratlanul is mosolyra húzódott az ajkam ezt látva, de meg is szántam őket. Nem idevalósiak ez egyértelmű, és bajban vannak ez is tagadhatatlan. Nagy sóhaj hagyta el a számat, felhajtottam az italomat és megköszörültem a torkom, miközben a szoknyám ráncai között az ölembe rejtettem a revolverem.
- Uraim! A hölgyek nem kérnek az önök társaságából. Engedjék el őket. – A vezér ökör szemébe néztem, és hagytam, hogy meglássa bennem azt a hidegséget, ami egy fegyver elsütéséhez kell. Okosabb fiú volt, mint vártam, mert elengedte a nő csuklóját. Távozóban a haverjával még elhordtak minden szépnek, főleg félvér szajhának, de ezen csak mosolyogtam. Ahogy mosolyogtam a három nő gyors hála rebegésén, majd zavart távozásán. Végre csend lett, és visszatérhettem az italomhoz, amiből rendeltem is egy újabb kört, és néhány helyi fiatal érdeklődésével mit sem törődve újra elmerültem a gondolataimban.

Vendég

Ann-Mary & Colette

Azt hittem pár nap alatt megváltozik a helyzet, de tévedtem. Marie, anyám testvére ugyanolyan zsarnokian bánt velem, mint mikor megérkeztem. Kora reggel óta dolgoztam az istállókban, mikor Marie egyik szolgálója megszólított. Feladatot adott számomra, egy kosárka virágot kellett elvinnem egy idős rockwoodi asszonynak. Felküldött a szobámba, hogy csinosabb ruhába bújjak, hiszen így mégsem mehettem be a városba Marie farmjáról, mit szólnának az emberek? Magamra öltöttem tehát egy világoskék, fűzős ruhát, majd miután lemostam arcomról a port, és megfésültem hosszú, szőke fürtjeim elindultam a város irányába. Épphogy egy mérföldet kellett gyalogolnom. Nem szoktam hozzá a kemény munkához, és az ennyire hosszú sétákhoz, mégis...most élveztem, hogy ha csak egy kis időre is, de kiszabadulhatok a pokolból, ahol anyám miatt bűnhődtem.
Egyik részem igazat adott a fekete hajú, francia nőnek, a másik viszont hevesen tiltakozott, hiszen amit ők tettek velem, soha nem lehet egyenértékű azzal, amit én elkövettem.
Rekkenő volt a hőség. Attól féltem, ha hamarosan nem érek a városba, elájulok. Erősen tűzött a Nap, és a Párizsban megszokott lanyha szellőt is nélkülöznöm kellett. Hiányzott Párizs, az andalító utcáival, a művészeivel, a Notre Dame ódon falaival és a Szajna parti romantikus sétákkal együtt. Egy pillanatra mintha felrémlett volna előttem a belvárosi kis kávéház, a park, ahol régen apácskával sárkányt eregettünk. Boldog voltam. Sokat gondolkodtam azon, hogy is juthattunk el onnan, idáig. Most sötétség uralja a lelkem, kétely, félelem, gyász és harag. Tudtam, hogy szükségem lenne valamire, valami nagy változásra, de nem hittem igazán, hogy a vadnyugat megadhatja ezt nekem.
Végre elértem a várost. A karom már kezdett elfáradni, pedig a fonott kosárban lévő virágok nem jelentettek túl nagy súlyt. Egyszerűen az lehetett a baj, hogy képtelen voltam hozzászokni ehhez az időjáráshoz. Melegebb van itt, mint otthon.
Az emberek megnéztek. Furcsa látványt nyújthattam. Egy ismeretlen fiatal, szőke, rettenetesen fehér bőrű, európai lány...Nem vethettem szemükre a vizslatást, hiszen én is így tettem volna, ha cowboy ruhás embereket láttam volna Párizs utcáin.
Nem tudtam hol lakik pontosan Madame Ross, de reméltem valaki útba tud majd igazítani. Lassan sétáltam, kiakartam élvezni a város látványát. Minden annyira más volt itt, mint otthon. Amióta itt vagyok, még nem volt túl sok lehetőségem megcsodálni Rockwoodot, hát most megakartam ragadni az alkalmat. Csodálattal párosult bámészkodásomból egy kocsmai jelenet rántott ki. Néhány férfi hangos szitkozódás közepette távozott az ivóból. Nem értettem mindent egészen jól, de azt leszűrtem a dologból, hogy nem jó a kedvük. Tettem néhány bizonytalan lépést a kocsma felé, majd összeszedtem a bátorságom és beléptem. Valójában amúgy is szükségét éreztem egy pohárka víznek, és nem akartam azzal tölteni az időm, hogy kutat keressek.
Amint beléptem néhány férfi füttyögetni kezdett és be is szólogattak valamit. Igyekeztem nem foglalkozni velük, egyrészt, mert úgy láttam nem éri meg, hiszen én vagyok a kirívó jelenség nem ők, másrészt pedig nem is egészen értettem, amit mondtak. A pulthoz sétáltam, leültem, és letettem a virágokkal teli kosárkát.
-Pardon! -szólítottam meg a pultost, aki furcsa pillantásokat vetve rám, és eléggé kelletlenül, de azért odafordult hozzám.
-Én kérni kis víz. -mondtam rettenetesen erős francia akcentussal, de a tőlem telhető legérthetőbben.
-Itt nem adunk vizet! -jelentette ki a férfi, majd odébb is állt. Nem hagytam annyiban, ismét szólítottam a szokásos, francia módon.
-Pardon. Én szeretni inni valami. Lenni pénz. -mondtam újra, de nem tűnt úgy, mintha a kocsmárost ez meghatná, ragaszkodott ahhoz, hogy vízzel nem szolgálhat.
-Idefigyelj kislány! Nem itt nem adunk vizet, ez egy kocsma. Kérj valami mást, vagy keress egy kutat. -közölte egyáltalán nem szívélyes hangon, miközben a kis beszélgetésünk egyre nagyobb közönséget kapott.
-Gyere cicus, majd én meghívlak valamire! -kiabálta oda egy férfi, mire hátrafordultam.
-Sziszus? -kérdeztem felvont szemöldökkel, mire hangos röhögés tört ki a kocsmában.

Vendég

Wendykének sok szeretettel.

Wendynek tetszett a terv, egyből fel is ajánlott egy tökéletes helyet. Az ideúton végig hülyéskedtünk, a régi kalandokról és az elkövetkezőkről. Nagyon feldobott a társasága. Általában egyedül vagyok, vagy ha valakivel, akkor a bandatársaimmal. Néha egy-egy nővel, de azokkal nem beszélgetek. Kivágtam a kocsma ajtaját és megcsapta az orrom az a szokásosan tökéletes bűz, ami az ilyen helyekről árad. Dohány, alkohol és kanszag. Wendyre néztem, jóleső melegség áradt a szemeiből. Láthatólag ő is örült ennek a régi barátnak. Bevettük magunkat a kocsmába. Amíg Wendy csábosan elintézte, hogy ingyen igyunk, én asztalt "foglaltam". Mivel üresen nem állt egyik sem, 4 férfiból álló asztalhoz sétáltam és váltottam velük egy-két szót. Pitiáner csirkefogók voltak, akik a banda alárendeltjei. Ha azt mondja bármelyikünk, hogy kotródjanak, megteszik. Így hát egy kiürített asztallal vártam az életető nedűt - és Went. Olyan ügyesen egyensúlyozta azokat a korsókat és közben a csípőjén legeltettem a szemem. Alig észrevehetően megráztam a fejem. Házi nyúlra... emlékeztettem magam. Széles mosollyal ült le velem szembe, majd koccintottunk egyet itókánkkal.
- Na és mond, van valami különleges terved ma éjszakára? Mert remélem nem akarod itt hagyni egyedül a bátyádat egy teljesen idegen városban. - Pimaszkodtam vele kicsit, de nekem speciel semmi programom nem volt. Aztán lehet, hogy még jobban alakul az este és holnap is lesz miből innunk.

Vendég

Ahogy benyitottunk megcsapott a jól ismert kocsma szag, a szemem szinte könnybe lábadt a boldogságtól. Végre! Szavak nélkül tudtuk, hogy kinek mi a dolga. Én a pulthoz mentem Nick pedig asztalt vadászott. Ahogy elnéztem nem lesz egyszerű dolga tekintve, hogy dugig van a krimó. Kisvártatva elértem a célpontomat. Lévén, hogy Roger és én már évek óta ismerjük egymást pár kedves mondat után maga ajánlotta fel, hogy a ház állja a ma esti fogyasztásunkat. Kezdésképpen két korsó sört kértem melyekkel elindultam Nick felé. A már jócskán kapatos kocsmatöltelékek elismerő cuppogása és néhány "Gyere ide cicám!" meg "Az anyját!" kíséretében meg is érkeztem az asztalhoz. Odalöktem Nicknek a maga korsóját majd helyet foglaltam vele szemben s az égbe emeltem a sajátom.
- Elismerésem a foglalásért - azzal koccintottunk. Az első korty andalító volt, nagyon hiányzott már egy jó pofa sör. Mindig hordok magamnál egy laposüveget teletöltve whiskyvel, hogy szomorú pillanataimban megörvendeztethessem magam vele. Ma nem volt nálam s biza roppantul hiányzott. Még szerencse, hogy úgy döntöttünk visszatérünk a belvárosba.
- Ne aggódj Nick ma este szabad vagyok mint a madár - sziporkáztam.

Nem tudom mennyi idő telt el pontosan de mindenki durván ordítósra itta magát, engem nem zavart tekintve, hogy jómagam is jócskán kapatos voltam már. Az óra nagy mutatója pár perccel hajnali fél 2 után járt s valamiért én az asztalon táncoltam s közben énekeltem kezemben egy színültig töltött pohár whiskyvel.

Vendég

A poharak csak jöttek mentek, az emberek pedig a szememben kezdtek átváltozni valami szőrös, agyaras szörnyetegekké, amit nem tudnék meghatározni. Aztán a következő korty után már én is valami másfajta állattá váltam, ami védeni próbálja a territóriumát.
Wendy az asztal tetején járt valami párzó-táncot és csalogatta maga köré a prérin lévő összes hím állatot. Először csak pénzt dobáltak, azt gyorsan összeszedtem.
De mikor Wenhez próbáltak érni, felmászni hozzá az asztalra egyesével rángattam le őket onnan.
- Mit képzelsz magadról te sz*rkupac! - ordítottam le valami fiatal faszi fejét, majd egy másiknak betörtem az öklömmel az orrát. Kifejezetten élveztem, hogy beverhettem minden második szőrös állat fejét. Lassan elfogytak az ellenfelek akikkel harcoltam Wen kegyeiért, és elcsöndesedett a kocsma. Körbenézve csak meghunyászkodó embereket láttam, és a földön fetrengő félhullákat. Mi történt itt? Rablótámadás? Aztán minden világos lett. Wenhez fordultam, vászoningem fele letépve, hajam teljesen zilált.
- Tűnjünk innen, babám, mielőbb! - azzal a mozdulattal le is vettem az asztalról. De megszédültem ki tudja mitől és végül egy széken kötöttem ki, vele az ölemben.

Vendég

A dolgok kezdtek eléggé eldurvulni. A nekem dobált pénzérméket először Nick sebtiben beszedte de aztán a fiúk keményebb vizekre eveztek. Egyre bátrabbak lettek a kezeik aminek Nick nem igen örült, az első ütésnél a szám elé kaptam a kezem de aztán bevallom őszintén élveztem, hogy harcol értem. Mindez odáig fajult, hogy Nick leverte a fél kocsmát. A jajveszékelő, szerencsétlen részegek végül felkeltették ez ő érdeklődését is. Ahogy felém fordult megmozdult bennem valami, ja azthiszem tudom. Ez a férfi pokolian szexi. Napbarnított bőr, szálkás izomzat, zilált frizura és tengerkék szemek.
Ám nem volt túl sok időm gyönyörködni benne egy rövid helyreigazítást követően megragadott s leemelt az asztalról.
- Na Nick, én még táncolni akarok... - formáltam a szavakat igen lassan valószínűleg az utolsó pohár whiskynek köszönhetően. Aztán valami történt mert az eddig stabil lábakon álló hordozóm s én egy széken kötöttünk ki ölben ülős pozícióban.
Ezt a lépést a mai napig bánom, azthiszem de akkor nem bírtam ki. Ujjaim hegyével kisiítottam homlokából kósza fürtjeit, a szemei egyszerűen rabul ejtettek. Mindennél jobban szerettem volna megcsókolni. Akkor és ott nem érdekelt semmi, először csak az orrunk hegye ért össze azzal simogattam az övét. Ajkaim aztán sunyi mosolyra húzódtak s végül az övéire tapadtak. Évek óta kiéhezve rá, csakis az Ő csókjára elvesztettem a fejem...

Vendég

Wendy elnyújtott válaszára csak valami 'A farkamon táncoljál' félét morogtam szinte csak magamon és végül leemeltem onnan. Kicsúszott az irányításom alól a lábam, a széken landoltunk mind a ketten. A váratlan helyzetben nem tudtam másra koncentrálni, csak ami szorosan a szemmagasságomba került. Lejjebb toltam az ölemben, hogy ne csak formás, telt kebleit lássam. Nem mintha annyira ellenemre lett volna, de azért mégis. Wen csodálatos égkék szemeiben láttam megmozdulni valamit. Koordinálatlanná vált a testem saját magam számára. Az egyik kezemmel végigsimítottam bal lábán, majd a combján állapodott meg a tenyerem, egy jólesőt markolva finom húsába. Másik kezem a derekára került, tényleg nem tudom mi lelt engem. Pedig házinyúlra...
Wen tökéletesre faragott kis arca közben vészesen közel került hozzám, az orrával kezdett el játszani, mire nekem csak egy kéjes morgás volt a válaszom. Végül megcsókolt. Az ajkai.. Olyan forróak voltak, mintha sosem oltották volna a szomját, mintha erre várt volna. Szorosabban húztam magamhoz és úgy viszonoztam a csókot, egyre szenvedélyesebben. Kezeim közben megint magánakcióba lendültek, majd mikor a melleihez értek volna, elszakadtam tőle.
- Wendy, rossz házi nyuszi vagy. - mondtam neki inkább morogva, összevont szemöldökökke, kissé illumináltan.
Aztán újra megcsókoltam.

Vendég

Nick kezei éhesen matattak a testemen hol megmarkolva hol simogatva domborulataim. Szédült és minden porcikám bizsergett a sok piától, legalábbis erre fognám a dolgot. Ajkaink s nyelvünk tánca egyre szeszélyesebb és szenvedélyesebb lett. A férfi minden mozdulatában éreztem az állatias erőt s vágyat mely felkorbácsolta tulajdon érzéseimet is. Táncra hívta bennem a nőt testének minden egyes rezdülése. Kezei egyre feljebb kúsztak mígnem elértek a melleimhez ám akkor elhúzódott tőlem. Valamiféle házi nyuszi dologról beszélt, már csak akkor kapcsoltam miről is van szó amikor ismét megcsókolt. Vad morgásától szinte ki akartam ugrani a bőrömből bár bevallom sokkalta inkább a ruhámból.
Aztán valamilyen oknál fogva kopogtatott az ajtón a józanabbik énem s azt üvöltötte nem lehet. Oly szívesen vitatkoztam volna vele de rájöttem, hogy igaza van. Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért ne? Aztán mindig arra lyukadtam ki, hogy egy ilyen baráti kapcsolatot nem lehet tönkretenni a szÄxel. Elvégre akárki akármit mond egy szeretői viszony végül úgyis zátonyra fut és akkor már hűvösebben állnánk egymáshoz. Nem beszélve arról, hogy hol marad így az izgalom? A gyors eszmefuttatást követően Nick mellkasára feszítettem a kezeim, melyek egyike épp a combja belső feléről érkezett fel. Eltoltam magamtól a férfit, kissé zavartan néztem rá majd vettem egy mély levegőt.
- Jobb lenne ő... - végül is fogalmam sincs mit akartam mondani neki. Inkább csak kievickéltem az öléből, életemben nem voltam ilyen határozatlan kis cs:tri de most ahogy így ránéztem. Aztán végül odaléptem, lehajoltam s a hajába túrva összeérintettem a homlokunkat.
- Nem lehet Nicki fiú - suttogtam majd nyomtam egy puszit a homlokára s elhúzódtam. Barátságos mosollyal nyújtottam felé kezemet és fejemmel intettem, hogy menjünk mielőtt még megjön a seriff.

Vendég

Mintha kitéptek volna valamit a testemből, olyan érzés volt, mikor Wen eltávolodott tőlem. A szívem hevesen vert, az ágyékom nyughatatlanul lüktetett. Minden egyes sejtem üvöltött azért, hogy birtokba vehessem ezt a nőt. Egy ideig még bágyadt, vágyakozó tekintettel néztem rá, majd kezdett kitisztulni a kép. Mintha az előbb én is pont ugyanerre jutottam volna, de az a szemernyi ész belőlem teljesen kihunyt. Még jó, hogy Wen annyira nem dobta el az agyát. Sóhajtottam egyet, lecsuktam a szemeimet és próbáltam lehűteni a véremet.
- Igazad van. - kinyitottam a szemem és újra láttam benne a régi barátot. Itt-ott gyűrött ruhában, gyönyörű kipirult arccal és kétségbeesettnek tűnő szemekkel. Ő is azt akarta, amit én. Mindketten tudjuk, hogy nem lenne helyes. Az arca már megint az enyémnek ütközött, megfogtam a tarkóját és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Hát akkor menjünk, mielőtt feltakaríttatják velem ezt a bagázst - néztem körbe. Miközben a mi szemszögünkből megszűnt a külvilág, a még járni bíró egyedek eliszkoltak, a többi a földön maradt. Nem akarom, hogy lebukjak. Felpattantam, kézen fogtam Wen-t és indultam kifelé a szórakozóhelyről. A pulthoz érve a mutatóujjamat a szájamhoz emelve jeleztem, hogy hallgasson.
Kiérve nagyot szívtam a friss, hűvös levegőből. A mellettem lévő nőre pillantottam, aki már kezdte összeszedni magát az előbbi kalandból.
- Ha véletlen egyszer megjavulunk, elveszlek. - jelentettem ki neki széles vigyorral a számon. Mindketten tudtuk, hogy ez esélytelen.

Vendég

A pultnál még bocsánatot kértem Rogertől s elkunyeráltam a táncomért nekem dobált pénzt Nicktől. Odaadtam neki annak ellenére, hogy a kék szemű félisten ellenkezett. Ezután kisétáltunk a kocsmából. Odakint már lehűlt a levegő s úgy tűnt lehet, hogy még esni is fog. Ma nem volt olyan csillagos az ég mint általában. Nick szavaira elnevettem magam.
- Ha megjavultunk, legyen így - fogtam kezet a férfival jelképezve ezzel a gyorsan összecsapott megalkuvást. Mindketten tudtuk, hogy ez sosem jön el ezért is volt olyan mókás amit mondott.
- Van egy javaslatom. Aludhatsz ma este nálam, az én házamban. Fedél lesz a fejed fölött meg pihe puha ágyba fekhetsz kemény, poros föld helyett. Cserébe holnap elviszel a Veszett Kutyákhoz. Mit szólsz? - kérdeztem felvonva fél szemöldökömet. Vállammal a kocsma előtt álló oszlopok egyikének dőltem s kérdőn néztem a férfira. Megint felpezsdítette a vérem egész lénye így jobbnak láttam ha egy kicsit eltávolodok tőle. Pokolian kínzó volt a vágy ugyanakkor ésszerű döntést hoztam. S mélyen, legbelül büszke voltam magamra amiért tartani tudtam magam hozzá.

Vendég

Felhúztam a szemöldököm és komolyan elgondolkodtam a lehetséges eshetőségeken. Ezek után, ha ottalszom nála, mi lesz a garancia arra, hogy nem szakítja el nálam megint a gépszíjat. Aztán ha azt csinálja, hogy tudnám visszafogni magam? Sosem gyakoroltam az önmegtartóztatást. Nem megy. Ha valaki kell a kisebbik Mr. Bentonnal azt megkapja. Elkényeztetett egy dög. Viszont nem igazán volt kedvem most hazacammogni vagy be a tanyára. Főképp, hogy ennyi idő után Wennel lehetek és ilyen jól érzem magam. Egy kellemes este áráért vigyem el őt Patrickékhez. Végülis, mit veszthetek vele? Felfalni nagy valószínűséggel nem fogják, vagy ha akarják is, kemény csaj ez, nem lesz baj. Vállat vonok végül.
- Rendben, akkor menjünk hozzád. Kíváncsi vagyok mennyire voltak puccosak az ősök - vigyorogtam rá és a saját kemény, betét nélküli faágyamra gondoltam. Kényelem, de jól esne az nekem néha.
- Szóval akkor merre lesz a menet? -indultam el vele közben és már teljesen beleéltem magam a luxusba.

Vendég

Nick beleegyezett mire összecsaptam a tenyereimet és dörzsölgetni kezdtem őket. A következő kérdése azonban kétségbeeséssel töltött el. Rájöttem, hogy fogalmam sincs merre kell indulni. Persze ezt nem mondhattam meg Nicnek így hát határozottan előre mutattam, aztán csak mentünk és mentünk és mentünk.

Egy órányi bolyongás után azonban már nem tudtam tovább takargatni a dolgot.
- Nick. Nem emlékszem hol lakok - vallottam be. A pihe puha ágyikó ígérete egy csapásra elszállt.
- De van egy ötletem...egy alternatíva - csillant fel a szemem majd határozottan elindultam. Bezzeg a bordélyt secc perc alatt megtaláltam. A madammal, Elzaval igazán jóban vagyunk. Gyakran küldöm ide azokat a férfiakat akik érzelmei túlzottan felkorbácsolódnak táncomtól. Mivel én szimplán táncosnő vagyok nem pedig kurtizán ezért mindig ide küldöm őket s magam választom ki velük együtt a legszebb lányokat. Elza pedig gyakran ajánlja egy-egy férfinak a műsoraimat. Ez egyfajta üzleti kapcsolat és igazán jól jövedelmező mindkettőnknek.

//Bordély//

Vendég

Sokáig bolyongtunk össze-vissza. Nem mondom, hogy nem élveztem a közben eltelt időt, mert jól szórakoztunk, de azért már vártam azt az ágyat így hajnali ... nem is tudom mennyi lehet az idő.
Wen erre közölte velem, hogy nem talál haza. Erre én kínomban felröhögtem.
- Nem mondod komolyan? Wendy, nem tesz jót az alkohol neked - pedig azt hittem kitisztult már a hideg levegőtől. A nő szemei felcsillantak és már vezetett is egy másik hely felé, ami az eszébe ötlött. Hiába kérdezgettem, nem mondta el, hová megyünk. Az utcák viszont egyre ismeretlenebbé váltak számomra. Remélem azért ő tisztában van az uticélunkkal.
//Bordély//

Ajánlott tartalom