Használaton kívüli istálló

Vendég

Hamarosan...

Vendég

Serafina & Camel

Szinte el sem hiszem, hogy tényleg rávettem magam erre. Igaz, a társaságból nincsenek barátaim, de olyanok, akiket a szüleim elítélnek vagy nem szívlelnek, annál több...Nem tehettem erről, én megértettem őket, ők is elfogadtak, számomra ez a barátság, és nem az, ha egyezik a rangotok.
Serafina is egy ilyen lány. A szüleim megvetnék a munkája miatt, én mégis kedvelem, ráadásul...jelenleg ő volt az egyetlen, akiben bíztam annyira, hogy ilyen jellegű segítséget kérjek tőle.
Szeretem Billy-t, és a testem is egyre inkább utalt erre. Nem mindent értettem meg pontosan, de megakartam érinteni, a bőröm forró lett a közelében és szinte remegtem a csókjáért. Én még csak egy kislány vagyok...Billy viszont férfi. Önmagam akarok ugyan maradni, de elő kell csalogatni magamból a nőt, mert minden őrültségem ellenére látszott, hogy mélyen bennem lakozik.
Fel és alá járkáltam a romos épületben, miközben azon agyaltam, hogyan is kezdhetném el.
-Na, figyelj! -pislogtam Avitarra, aki láthatóan nem nagyon figyelt rám.
-Sera...én a...férfi és nő kapcsolatáról akarok veled beszélni. -elhúztam a szám. -Ez borzalmas volt. -állapítottam meg nemes egyszerűséggel, majd gondolkodni kezdtem és újra belevágtam, bár még csak a lovam előtt.
-Sera, én a...munkádról szeretnék beszélni veled. -nekidőltem az egyik boxnak, és felsóhajtottam. Nem tudtam kitalálni ez hogy fog elég jól hangozni ahhoz, hogy ténylegesen, Serafina előtt is kinyögjem.

Vendég

Nem rég kaptam egy levelet a kis Cameltől, hogy szeretne velem beszélni a város széli elhagyatott istállóba. Nem is tudom mikor ismertem meg a lányt pontosan, de azt tudom, hogy az alapító család egyik sarja, szóval jól meg van rakva vagyonnal, de nem az a nyálas, elkényeztetett kislány, mint a legtöbb nemes.
Nehezen szabadultam el a házból, hiszen manapság egyre több az idegen, és egyre többen keresnek nálunk „menedéket“. Csak gyorsan felkaptam magamra egy hosszú köpenyt, a fejemre húztam a csukját és kiosontam a fogadóból, hogy végre találkozhassak barátnőmmel, aki már biztosan tűkön ül.
Nem tudtam elképzelni, hogy mit is szeretne most tőlem, de reméltem hamar végzünk, mert tényleg ezer meg egy dolgom lenne még.
Az istállóhoz érve, azonnal meghallottam a hangját, és mosolyra húztam a szám. Nem lenne szabad, de én hallgatóztam. Halkan felkuncogtam, mikor meghallottam, h mit is szeretne, de el is csodálkoztam kissé. persze mindenkiben felébred egyszer a kíváncsiság, de ahhoz jóformán férfi is kell, nem elég egy lány szerényke gondolatai.
Szóval vagy talált egy férfit, vagy talált egy férfit. Azonnal beindult az én kíváncsiságom is, szóval nem is várattam sokáig, benyitottam egy széles, cinkos mosollyal, majd mikor meglátott a lány, megszólaltam.
- Szóval tanulni szeretnél? - kérdeztem, és közelebb mentem. - Rajtam ne múljon. szóval, mit szeretnél tudni, konkrétan?
Hihetetlenül jó volt látni szegény lány zavarát, amit ki is élveztem. Sajnáltam is, de ez volt az első dolog, amit el kell viselnie, ha tényleg bele akar vágni a dologba. Szavait hallva pedig elég nagy az elhatározás benne, szóval én nem fogom véka alá rejteni az érzéseimet vele szemben. - Nem kell félned, azt kérdezel, amit csak szeretnél - mondtam szelíden, majd lehuppantam egy fa ládára. - Légy bátor, csajszi, különben soha nem éred el, amit akarsz!

Vendég

Serafina & Camel

Összerezzentem, amikor meghallottam Sera hangját. Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar itt lesz, ezért is gyakoroltam fesztelenül. Szegény Avitar biztos kezdi azt hinni, hogy a lovasa egy sült bolond. Nem tehettem mást, szükségem volt egy olyan valaki tanácsára, aki nem ítél majd el, hanem szívesen segít nekem. Sera jó fej, szurkálódó ugyan, de amolyan barát félének tartottam. Az úrilányokkal soha nem jöttem ki túl jól, és be kell valljam őszintén a legtöbb lánnyal sem. Sera, Sarah és Kicsit Felhő voltak azok, akik nem kötöttek bele abba, amilyen vagyok, és igazán jól éreztem magam velük.
-Nem láttam, hogy jössz. -vallottam be őszintén, meg amúgy sem nagyon tudtam, hogyan is állhatnék neki az egész dolognak. Nem éreztem illendőnek, hogy nyíltan beszéljek erről, mégis...hogy érdeklődhetnék másképp?
-Tulajdonképpen, mindent...tudod mással nem beszélhetek erről, és hát...kíváncsi vagyok. -vontam meg végül a vállam. Még mindig rettenetesen zavarban voltam. Nem a testemben lezajló változások gondolatától, amik akkor történnek, ha Billy a közelemben van, hanem attól, hogy erről tényleg hangosan beszélnem kell.
-Például...olvastam erről a juhbél dologról...-húztam el a szám, és kissé idegesen pislogtam a szemben álló lányra. Furcsa volt ugyan a könyv megfogalmazása, de ettől függetlenül sehogy nem tetszett, hogy ebbe az egészbe bele van keverve valami bél...aggasztóan hangzott, de komolyan.
-Azt szeretném, hogy nőnek lássanak, nem vagyok már kislány. -húztam félmosolyra a szám. Persze ez nem jelentette, hogy akarom, hogy az apám nőnek lásson és még inkább erőltesse a házasságot, de azért zavart, hogy úgy kezelnek, mint egy tudatlan kislányt. Azt lehet rám mondani, hogy hóbortos, de azt nem, hogy nincs helyén az eszem.
Szép, kifejtett, érthető magyarázatokra, válaszokra vártam Serafina-tól, és őszintén reméltem, hogy ezeket meg is kapom. Hiszen, kihez fordulhatnék ezzel, ha nem olyan valakihez, aki ismeri a csábítás minden aprócska fortélyát?

Vendég

Egy pillanatra sem akartam zavarni Camelt, mikor beszélt. Nem szóltam, csak vártam, hogy végre befejezze. Figyelmesen hallgattam, figyeltem minden rezdülését, és el kell ismernem, nagyon tetszett, hogy ennyire tudni akarja ezeket a dolgokat, nem pedig fejjel megy a falnak.
- Hát rendben - mondtam nagyokat bólogatva. - A juhbelet azonnal felejtsd el, szívem, az nem jó semmire. - Legyintettem. - Holnap küldök majd neked egy kis csomagot, amiben megtudod, hogyan előzheted meg a nem kívánt állapotot mindenféle állati eredetű izé nélkül.
Tényleg segíteni akartam a lánynak, hiszen szinte ordít róla a tudásvágy, és az, hogy szerelmes. Egy avatatlan szem ezt nem látná, de olyan, aki majdnem minden nap találkozik a szerelem apró szikrájával, az tudja mi fán terem az. Hiszen majdnem minden nap kicsit szerelmesünk leszünk mind azokba a kuncsaftokba, akik olyan gyönyörben részesítenek, hogy azt elképzelni is nehéz.
- Azt remélem tudod, hogy mi történik a nő és férfi között - néztem rá komolyan. - Gondolom erről is olvastál már. Ha nagyon szeretnéd, ezt is elmondhatom, aztán bevezetlek a csábítás minden rejtet zugába, hogy lásd, hogyan csábíthatod el a kiszemeltedet.
Egy pillanatra elgondolkoztam, mert újra előjött belőlem a kíváncsiságom. Tudni akartam, hogy ki volt az, aki így kifordította ezt a lányt.
- Ám még mielőtt mindenbe belekezdenénk, mesélj nekem arról az ifjúról, aki elrabolta a szíved. - Még mielőtt ellenkezhetett volna, gyorsan folytattam, egy biztató mosollyal. - Van egy olyan sejtésem, hogy nem az az úriember, akit apád választott neked. Nyugalom, ebből az istállóból nem jutnak ki ezek a titkok. Hidd el, nekem sem örülnének a házban, ha kiderülne, h elkotyogtam pár dolgot.
A végén még rá is kacsintottam, jelezve, hogy bennem megbízhat. Egyébként nem csak a kíváncsiságom hajtott afelé, hogy halljak erről az emberről, hanem jó lenne tudni, hogy mennyire vakította el őt a szerelem, hogyan lehetne a játékos kislányból nőt faragni a férfi szemében. Bárki azt gondolhatja, hogy a csábítás művészetében elég annyi, hogy kidobod, amid van, pedig ez nem igaz. Sokkal, de sokkal nehezebb elérni egy férfinál, hogy százszázalékig csak rád figyeljen, hogy semmi más ne járjon az eszében, csak te. Nem könnyű.
Keresztbe tett lábba ültem a dobozon, kíváncsi tekintetem a lányéba fúrtam és vártam a kis mesét.

Vendég

Serafina & Camel

-Komolyan van más lehetőség is? -kérdeztem meglepetten, de szinte hallatszott, ahogy hatalmas kő esik le a szívemről, ugyanis sehogy sem fért a fejembe, hogy miért pont juhbél. Annyira...gusztustalannak hangzott, nem passzolt a vágyhoz, ahhoz, amit Billy közelében érzek.
-Sera...hálás vagyok, amiért segítesz. Nem sokan tennék ezt meg értem. -mosolyogtam rá. Sera jó barát, és bár a szüleim nem tudják, hogy a barátom, bármikor segítenék neki, és kiállnék mellette bárki előtt, ha arról lenne szó. A nemesek, és a társaság tagjai túl előítéletesek. Én megismertem Sera-t és a stílusa ellenére is jó barátok lettünk, mert jó ember, bármi is legyen a foglalkozása. Ugyan ezt gondolom Felhőről, aki indián. Az emberek hajlamosak voltak felületesen ítélkezni, saját bőrömön tapasztaltam, én nem teszem, mert...annyiszor ért már kellemes csalódás.
-Nem kell...beszélgettünk erről már egy barátommal és mivel rengeteget olvasok van róla némi fogalmam.
Persze soha senkinek nem beszéltem volna nyíltan erről Sera-n kívül, de igenis olvastam felnőtt tartalmú könyveket is. Először elpirultam már csak az olvasásuktól is, de rájöttem, hogy természetes és egyáltalán nem szégyellni való dolog, még ha gyakorlatban nem is tudom, hogy pontosan hogy is működik, hiszen nem vagyok valami tapasztalt ilyen téren.
-Tudod Ő...csodálatos. Megért engem, elfogad olyannak, amilyen vagyok...Az a baj, hogy...a szüleim soha, semmilyen körülmények között nem fogadnák el. Tudom, hogy le kéne róla mondanom, de...képtelen vagyok rá. Hajjj Sera...mégis mit tegyek? -kérdeztem kissé csüggedten. Persze nem mondhattam ki nyíltan, hogy egy Veszett kutya az illető, de sejthette azért, hogy nem szentéletű egyénről beszélgetünk.

Vendég

- Természetesen van - bólintottam határozottan. Jót mosolyogtam azon is, ahogy megkönnyebbül. Komolyan mondom, az emberek néha olyan maradiak és itt nem pont Camelre célzok. Attól, hogy a nemesek és a mezei emberek másról nem hallottak csak ilyen undorító dologról, már meg sem lep. Szerencsére Elza igen kreatív, és jól ért a növényekhez is. Persze ez sem százszázalékos megoldás, de sokkal jobb mint szegény juhok belsőszerveit felhasználni.
Hálálkodására legyintettem, mint akit teljesen hidegen hagy, pedig igenis jól esett.
- Nem tesz semmit - mosolyogtam rá kedvesen. - Mondhatjuk, hogy ez a munkámhoz tartozik.
Egyfajta tiszteletet éreztem a lány iránt. Ahhoz képest, hogy nem vagyok a polgárok kedvence, őt mégis hidegen hagyja a munkám. Nem olyan, mint a legtöbb ember. Egy igazi kincs, olyan, amilyen emberekre igazán szüksége lenne ennek a városnak. Nem botránkozik meg egy szajha láttán, nem nézi le őket. Mindenben és mindenkiben meglátja a jót.
Ismét jót mosolyogtam, hiszen nekem csak tanítani kell a felvilágosítást már megtette más. Azért kicsit megdöbbentem, hogy mással is tud ilyenekről nyíltan beszélni. De ez is csak azt mutatja, hogy erős, elszánt a kisasszony. Tényleg nagyon szeretheti azt a fickót.
Mintha kicsit féltékeny is lennék rá. Persze emiatt nem vagyok ellenséges vele, csupán irigylem, hogy ő megtalálta a szerelmet, már ilyen fiatalon. Mégis sajnáltam, hiszen az apja nem fog neki engedni.
- Drágám, semmi mást nem kell tenned, csak szeresd, tiszta szívedből szeresd! - Felálltam, és lassan elé léptem, majd kezemet a szíve fölé helyeztem. - A szíved úgy is megsúgja, hogy mit tegyél. Csak figyeld, hogy mit súg neked. Ja, és nehogy összekeverd az eszed hangjával! - kuncogtam, majd elléptem tőle.
- De mindezek ellenére, oda kell figyelned. Hidd el, az életben semmi nem megy egy csettintésre, mindig vannak keresztutak és neked mindig a jót kell választanod. - Keserűen felsóhajtottam, de közben még mindig mosolyogtam. Miközben beszéltem, lassan sétálgatni kezdtem az istállóban és hol a lányra, hol pedig az omladozó falakat néztem. - Én egyszer választottam a rossz utat és nézd meg, hova kerültem. Persze nincs bajom a mostani életemmel, kimondottan szeretem, mégis bármit megadnék azért, ha lenne egy házam, családom, egy olyan férfi, akit szerethetek.
Lassan Avitárhoz sétáltam, de megálltam tőle kellő távolságban. gyönyörködtem benne egy darabig, aztán újra a Camelre néztem.
- Első, igazi lecke: Gyönyörű vagy! - mondtam egy széles mosollyal. Gondoltam, hogy nem fogja egyből érteni, de ha leesik neki, akkor gyorsan bele fogom tudni rázni.

Ajánlott tartalom

» Istálló