Istálló

Ahogy leszállt az éjszaka a hangulatom is letargikussá változott. Órákig csak forgolódtam az ágyamban, de bármennyire is próbáltam és akartam, nem tudtam elaludni. Folyton csak Rá tudtam gondolni. Hiányzott. Már napok óta nem láttam és nem is hallottam felőle. Ez előfordult már többször is, de nem tudtam nem letört lenni emiatt. Ugyan nem voltam biztos abban, mit érez irántam pontosan, és különösebben sok minden nem is történt még köztünk a sok sok éjszakai találkozás, aprócska érintés és hosszas beszélgetésen kívül. Kíváncsi voltam milyen lehet a csókja, hiszen már egy apró érintése nyomán is megborzongtam. Csak bámultam a plafont és azon gondolkodtam mi is lehet vele, hogy van e esély arra, hogy ő is azt érzi, amit én, és ha igen, akkor lehetséges e, hogy valaha is együtt legyünk. Sajnos apám egyre többször említette meg a házasságot, nem csak nekem, hanem a testvéreimnek is. Persze ők azért ehhez közelebb álltak a koruk miatt, de nekem is befolyásos, gazdag embert akartak keríteni, olyat, aki rangban is méltó hozzám. Nem tudtam ezt hogyan akarja kivitelezni az apám, hiszen sosem voltak illúzióim afelől, hogy legkisebb és valószínűleg legfurcsább Rockwoodként nem olyan egyszerű nekem férjet keríteni, még a szépségem ellenére sem. Bár kitudja, lehet akadnak olyan hatalommal és pénzzel bíró férfiak, akik épp egy őrült, fiatal, befolyásos lánnyal akarnak házasságot kötni, akit be kell törni, meg kell zabolázni. Azért reméltem, hogy a rólam hallottak elriasztják a legtöbb kérőt, és inkább a nővéremért versengenek. Ő sokkal kevésbé volt ellene az elrendezett házasságoknak, mint én. Hiába, nem sokban hasonlítunk.
Még percekig gondolkoztam, aztán hirtelen felugrottam és nadrágba bújtam. Szerettem ugyan a fűzőt és szoknyát, de a cowgirl stílus is imponált, ráadásul sokkal ideálisabb ez az összeállítás a szökéseimhez. Hogy minden klappoljon, egy kalapot is feltettem. Tudtam, hogy nem jó ötlet nekem felkeresnem, de ismertem néhány helyet, amit reméltem, hogyha bejárok, megtalálom...persze ez egyáltalán nem veszélytelen vállalkozás, mivel a Veszett kutyákhoz tartozik, de próba szerencse, látni akartam. Észrevétlenül kiosontam a házból, és elindultam az istállók felé, hogy felnyergeljem Avitart. Pár napja már nem voltam vele éjszakai lovastúrán, így izgatott lett, mikor meglátott.
-Pssszt...-suttogtam a lónak, hiszen nem akartam, hogy bárki is meghalljon. Kinyitottam a bokszához tartozó ajtót és nekikezdtem a nyergelésnek. Közben adtam egy puszit a nyakára, és megsimogatta. Hiába, imádtam ezt a lovat. Miután végeztem a nyergeléssel, megfogtam a kantárt.
-Indulhatunk, nagyfiú? -mosolyogtam rá, és halkan elkezdtem kivezetni az istállóból, miközben próbáltam elérni, hogy a többi ló se zajongjon.