Billy J. Bulger

Billy J. Bulger

Személyiség leírása

Az ember mindig két életet kap. Egyet, amikor megszületik, egyet pedig akkor, amikor farkasszemet nézett a halállal. Én végignéztem, ahogyan a kislányom teste a porba hull.. majd azt is ahogyan a feleségem koponyáját átüti egy golyó. Nem tehettem semmit. Félig a bitófán lógtam már, amikor őket a sírba küldték. Hát csodálkozol még talán, hogy ezek után a rossz útra tértem? Az elkeseredett lélek mindig a legszebb mosolyát mutatja a világ felé.
Önfeledt dühöm éveken keresztül határozta meg minden cselekedetemet. Azon a napon a seriff elkésett, pedig az ő hivatása lett volna megmenteni a családomat. 3-ból csupán 1 élhette túl. A sors kegyelten fintora volt, hogy pont én voltam az. Bármelyikük jobban megérdemelte volna az élete. Az ő halálukat is én okoztam. Nagy mértékű tartozásom volt egy iszákos póker este után. De nem várták meg, hogy fizessek. Csak elvették azokat, akik a legdrágábbak voltak nekem a világon.
Magam mögött hagytam mindent. Csak a revolverem, a Winchesterem (Yellow Boy) és a lovam tarthatott velem. Minden mást a tűznek hagytam.
A Vadnyugat a Gambler nevet adta nekem. Jelezve, hogy aki velem kerül partiba, az csak a szerencséjében bízhat, hogy vajon élve távozik-e vagy sem. Feladtam a csendes életet, a préri szelét választottam, mert a lelkem nem nyugodhatott. A vándor cowboy pedig vagy banditává vagy pedig fejvadásszá válik. Attól függ, hogy mihez van nagyobb tehetsége. Én az utóbbit választottam, mert senkinek nem akartam a csicskájává válni.
Van még kérdésed, amigo?

Előtörténet

Egy ököl keményen méllyed be az arccsontom alatti lágy részekbe. Vért köpök ki a számból, de még mindig csak nevetni tudok a jeleneten. A kis köpcös megpödri a bajszát, mintha ezzel elrendezte volna az egészet. De még koránt sincs vége. Az ingénél fogva emelem fel jónéhány centire a földről mielőtt kihajítanám a kocsma lengőajtaján. Vetek egy pillantást a kocsmárosra, aki már tölti is a whiskeyt, hogy kellemesen megszellőzön mire visszaérek. Feljebb húzom a nadrágomat mielőtt kilépek a sötét, poros utcára, bár tény, hogy elfelejtettem, hogy néhány lépcső pihen az ajtó tövében, így a stílus jegyében szinte kiesek a kocsmából. A köpcös már vár. Csőre töltött fegyverrel. Kisétálok az utca kellős közepére, ahonnan 10 nagy lépésnyire már a köpcös dölöngél.

Ugyanilyen helyzetben láttam utoljára az apámat. Olyan részeg volt, hogy saját magát lőtte lábon, az ellenfele pedig őt mellkason. Az apám olyan volt, mint egy villanás. Szinte már alig emlékszem az arcának piszkosan kemény vonásaira, ami egyszerre volt félelmetes és biztonságot sugárzó. Az anyám pedig nem takarta el a szememet. Hagyta, hogy végignézzem, ahogyan az apám teste a fölre zuhan, majd odaguggolt mellém és egyszerűen annyit mondott. "Neked jobb embernek kell lenned". Szerintem ő már évekkel azelőtt kezdte el várni azt a pillanatot. Amikor kezdetét veheti ténylegesen a gyász és nem csak nézi a porhüvelyt, amiben egyszer még egy olyan lélek lakott, amibe képes volt beleszeretni.
Anyám a nyugat romantikájának áldozatául esett. Angliából érkezett ide egy befolyásos család legidősebb leánygyermekeként. Érdekházasság várt volna rá. Hozzá kellett volna mennie egy földesúrhoz, aki a környék legnagyobb bányáit is a markában tartja. De ő nemet mondott. Ő a haját borzoló szelet, a vad vágtákat, a hideg éjszakákat és a szomorú öregkort választotta. Az olyan revolverhősök, mint apám mind fiatalon halnak. Csoda, hogy ennyi évig sikerült megállnia a két lábán. Ő nem az a férfi volt, aki bírta a mázsás súlyokként visszatartó családi kötelékeket. Az alkoholba menekült, mert nem tudta feldolgozni, hogy már nem ő a fenegyerek Colorado végtelen prérijén, és gyászosan silány halált halt egykori hírnevéhez képest.

-Nyjaa mi van fiam... nincsen vééér a puccccádban?-akkorát köp miközben beszél, hogy akár veréb is lehetett volna, ha nem láttam volna, hogy a szájából jön ki. Mire azonban a mondat végére ér már lövök. Telibe. A szívébe. Én sosem hibázok. Még egy pillanatig megtartja az ujját a levegőben aztán nagy puffanással ér földet akár egy darab fa. Porfelhő rajzolja körbe a holttestet. Néhányan kinéznek a kocsma ajtaja felett, csendes nyugalommal szemrevételezik, hogy az imént gyilkosság történt. Én pedig a testhez sétálok és a lábánál fogva a kocsma ajtaja mellé vonszolom. Rácsapom a mellkasára a körözési papírját. 30$ holtan 60$ élve. Többet ért volna a köpcös ha megkötözöm és a seriff küszöbéig vonszolom, de nem maradhattam szégyenben, hogy gyáva vagyok.
Visszatérek a kocsámba és visszaülök a pulthoz. Fizetnék, de a kocsmáros int.
-A kis dagadt olyan rég óta rontotta itt a levegőt, hogy ezt most én állom magának.-és már tolja is elém a pohara. Biccentek. Meghúzom. Éget. De jobb, mintha az ember nem érezne semmit.
Be akartam bizonyítani anyámnak, hogy én jobb ember tudok lenni. De van az úgy, hogy a sors nem hagyja, hogy saját ösvényt válassz magadnak.