William Kane

William Kane

Személyiség leírása

Nem mondom, hogy olyan ember lennék, aki sosem adja fel, mert előfordul, hogy valami nem jön össze. Az viszont biztos, hogy elég kitartó vagyok és eleinte minden beleadok a célom elérésében. Ez a lelkesedés később alábbhagy néha, de legalább mondhatom, hogy én azért megpróbáltam.
Jó pár dolgot kipróbáltam már. Ebben jó vagyok. Az alkalmazkodás, a simulékonyság, a beolvadás, az új dolgok felfedezése.
A csodás szőke, hosszú hajamat és sármos arcomat, lehengerlően mély zöngémet és kockás hasamat kompenzálva azért vannak hibáim is. Túlságosan szeretem magam és nálam én vagyok az első. Utánam pedig következik az összes nő egymás mellett. Azonban egyikükben sem bízok és nem is tervezem eladni az életem, gyermeket sem akarok egyelőre.
A városban egyetlen ember van, akiben maximálisan megbízok, ő pedig a legjobb haverom. Ő rám is számíthat akármikor.
Nem vagyok túl romantikus alkat, annak ellenére, hogy az öltözködésemnek szeretem megadni a módját. Ez pedig bejön a csajoknak. Rózsára azonban ne számítsanak.
Az állatokat imádom, nem bírom az állatkínzást, általában kiállok a védtelen négylábúakért.
Van egy lovam, Dreamer a sötét pej musztáng, aki már vagy öt éve hű társam és haláláig nem is válok meg tőle.

Előtörténet

2 éves voltam már, amikor egyedüli szülőm, édesapám úgy döntött elhagyjuk Angliát és szerencsét próbál a mindenki által folyton emlegetett Új Világban. Laktunk a tenger partján, laktunk erdős területen és sivatagoson is. Végül Nevada hegyei közt lyukadtunk ki. Mondhatom apámnak bejöttek a számításai, még ha bele is telt pár évbe. Koporsógyártóként mindig akadt munkája, hiszen itt nyugaton úgy hullanak az emberek, mint a legyek. Én ezalatt pedig csak sodródtam az árral, ismerkedtem a világgal. Nem mondanám, hogy jó gyerek voltam, mert mindig tele voltam energiával és tett vággyal, de azért addig nem jutottam sosem, hogy másban kárt tegyek. Maximum magamban. Felfedezőnek készültem. Bár apám a saját cégét akarta rám hagyni, engem mindig is jobban lekötöttek a találmányok, fegyverek, vasutak - tulajdonképpen bármi más - mint a koporsók. Ijesztgetni jó volt velük a korombeli gyerekeket, de ennél jobban sosem tudtam értékelni őket.
Tizenévesen el is kezdtem a saját utamat járni és új, embereket életét megkönnyítő masinák gyártásába kezdtem. Sajnos a nagy álmomról le kellett mondanom nagyon hamar, mert nemhogy nem voltak kelendőek a gyártmányaim, de még ki is lettek gúnyolva bármerre vittem őket.
Visszatértem apámhoz és nagy örömére beleegyeztem, hogy egyszer majd átveszem a cégét.
Pár hét múlva azonban belecsöppentem egy teljesen más környezetbe, aminek ugyan nem minden része volt ínyemre, de mindenképp jobban illettem oda, mint a koporsók közé.
Egy részeges öreg fószer belevezetett az örömlányok és stricik világába, onnantól pedig nem volt visszaút. Felkaroltam pár nagyon rossz körülmények között élő lányt, apámtól kölcsönzött pénzből új külsőt adtam nekik - rendesen tisztálkodhattak, új haj, púder és új ruhák. Crazerockba költöztem velük és a kocsma tulajdonosával megegyezve a kocsmát jelöltük ki első számú telephelyül.
Ennek már 2-3 éve és azóta szépen beindult a biznisz. Legalábbis én egész jól meg tudok élni...