Egy csodálatos másfél órán vagyok túl, azonban egymagamban caplatva a prérin hazafelé sötétedés után azon gondolkodom, hogy hogyan lehettem ekkora barom.
Felszedni a nőt egyszerű volt. Elhozni a városból romantikázni és megfektetni megint csak simán ment. De hogyan végződhetett mindez úgy, hogy a csajszi a pénzemmel és a lovammal együtt lelépett, én pedig sétálhatok haza. Nem oly rég ment le a Nap, de lesz vagy hajnali 5, mire hazaérek. Én hülye. De lesz pár keresetlen szavam a nőhöz. Attól ne féljen senki, hogy nem fogok ráakadni.
Ráadásul hideg is van. A cowboy csizma, farmer, vékony póló és tehénbőr dzseki nem bizonyul elég melegnek egy ilyen éjszakai kiránduláshoz.
A szerencsém az, hogy telihold előtt vagyunk pár nappal, így azért nincsen korom sötét és nem bukok fel minden elém kerülő kőben vagy gallyban és a hazafelé vezető utat is látom.
Régen éreztem már magam ilyen nyomorultul....