Raymond Norton

Raymond Norton

Személyiség leírása

Ray nem egy bőbeszédű tagja a városnak. Legtöbbször csak hümmög, s véleményét megtartja magának. Sosem panaszkodik senkinek, sosem kér segítséget, ám szívesen segít másokon és bárki nyűgjét meghallgatja. Ha kihozzák a sodrából - amit elég nehéz - akkor sem kiabál, inkább igyekszik egy-két frappáns megszólalással véget vetni a vitának.
A munkájának él, azt nagyon komolyan is veszi, időnként azonban sok gond szakad a nyakába, s ilyenkor a város egyes helyein is igencsak megnövekszik a párbajok száma, a banditák is megjelennek és a városlakók is elkanászodnak, ha nem érkezik Ray beszedni az adókat. Ilyenkor általában segítséget kér a hozzá nagyon közel álló kis pártfogoltjától, Robert-től, de persze csak akkor, amikor már nagy a káosz.
Fontos tulajdonsága, hogy az esze nagyon vág, a memóriája pedig szinte tökéletes. Ám ezt kompenzálja, hogy nehezen dolgozik együtt másokkal, illetve az is, hogy a jobb keze egy kissé nehezen mozog és folyton fájlalja egy kamaszkori sérülés miatt.
A banditáknak nem kegyelmez, akasztással vagy fejlövéssel ajándékozza őket. A kisebb törvénysértőket börtön várja. Kivételezés nincs!

Előtörténet

Még gyermek volt, amikor eldöntötte, hogy ő a város védelmezője lesz. Akkor még nem láthatta, hogy mennyi veszélyt is rejt ez magában és azt sem, hogy mennyi plusz feladatot kell egy seriffnek a vállára vennie, aminek köze sincsen az igazságszolgáltatáshoz.
Édesapja azon kevesek között volt, akik magukkal hozták a feleségüket az új világba. Akkor még nem tudták, hogy a nő gyermeket vár, s amikor kiderült, már késő volt. hogy visszaforduljanak. Ray a vad nyugaton nőtt fel, s ez meg is látszik rajta.
Apja kabátokat és sapkákat készített a hódvadászok által lőtt hódok bőréből, anyja pedig eladni segített őket. Kevés idejük maradt az egyke gyermekre, de azért igyekeztek odafigyelni nevelésére.
Nem sok gyermek volt a városban akkoriban, így nem sok barátja volt, ám volt egy srác, akivel hosszú ideig sülve-főve együtt voltak. Ő volt Jesse Brighton, akinek jó ideje se híre, se hamva Crazerock körül. Az ok, miért Jesset réges-rég nem látta senki az, hogy egy nap ellopta apjától fegyverét, hogy azzal játszanak. Ám a játékból tragédia lett, amikor Jesse véletlenül meglőtte Ray karját. A felépülés lassú volt, s Ray jobb karja azóta is rosszul mozog és fáj. A történtek ellenére Ray sosem akarta megszakítani a barátságot, de Jesse annyira szégyellte magát, hogy miután Raymond felépült, ő elhagyta a várost.
Magányos évek következtek, Ray igyekezett elkerülni régi barátja apját, aki történetesen a seriffjelvény viselője volt.
A lovaglást és a fegyverrel való célzást ezekben az években tanulta ki. Amikor elég idős volt, úgy döntött, hogy ő is körülnéz a világban. Tanulni akart, s titkon abban is reménykedett, hogy valahol rálel gyerekkori barátjára. Miután elbúcsúzott szeretteitől, neki is indult a hosszú útnak. Sokféle emberrel találkozott, sokféle helyet látott, de Jesset sehol sem lelte, s szíve pedig mindig hazavágyott. Jó pár év után egy távirat miatt tért újra haza, amiben az állt, hogy a szülei elhunytak a járványban, ami végigsöpört a városon és az idősek és a gyermekek nagy részét elvitte.
Eltemette szeretteit, s akkor úgy döntött Crazerock-ban marad és folytatja szülei munkáját. A Sors azonban más utat szánt neki. A városlakók őt jelölték ki seriffnek, mondván, hogy aki körbejárta ezt a kontinenst - ez persze csak többé-kevésbé volt igaz - az majd hatékonyabb seriff lesz. Elvállalta, s azóta is ezt az igát vonja...
Hazatérése után igen hamar rálelt a szerelemre, s a kiszemelt nőt hamar el is vette feleségül. Gyermeket is szerettek volna, ám ez azóta sem jött össze, s valószínűleg emiatt és Ray munkamániássága miatt kapcsolatuk lejtős útra került.
Hogy meddig bírja Ray a terhelést, illetve a felesége a lapos kapcsolatot, azt csak a teremtő tudja...